Szerkesztő:YBEmoke/próbalap
Ándzsomán-e maʿáref
[szerkesztés]Bevezetés
[szerkesztés]Ándzsomán-e maʿáref, azaz Oktatási Társaság, 1898. február,-márciusában alapított iráni társaság.[1] Ándzsomán-e Táʾszísz-e Mákateb-e Mellija-je Irán (Iráni Nemzeti Iskolák Alapító Egyesülete) néven is ismert. Hádzs Mírza ʿÁlí Kán Amín-al-dawla (1844-1904), a korabeli miniszterelnök támogatásával jött létre. A társaság tevékenysége a nyugati típusú oktatás nésperűsítése és fejlesztése volt Iránban. Később számos tudományos és oktatási intézmény fejlődött ki belőle.
Előzmények
[szerkesztés]Egyaránt mind a modern iskolák és az egyetemes oktatás szervezett rendszere már huzamosabb idő óta létfontosságú lett Iránban. A síita papság is érezte, hogy igény van a változásra. Mírza Karím Kán Szávadkúhi Montázem-al-dawla 1897-ben miniszterelnöki engedélyt kapott árvaotthon és iskola létrehozására, majd árvaházi tanács megalakítását is szorgalmazta. Ámín al-dáwla ekkor érzett késztetést egy társaság megalapítására. 1899-ben Ámín al-Dawla pártfogásával és Hádzs Mírza Haszan Rosdíya (1851-1944) által létrejött a teheráni Rosdíya iskola. Időközben Ámín al-Dawla elé terjesztették az esetleges tagok listáját a Társasághoz.
Az Oktatási Társaság életpályája
[szerkesztés]Az Ándzsomán-e maʿáref elsősorban hét taggal bővült:
- Mahmúd Kán Ehtesám-al-szaltan
- Sájjed Yáhja Dáwlatabadí
- Dzsáʿfar-qolí Kán Nájjer-al-molk
- Mahmúd Kán Meftah-al-molk
- ʿÁlí Kán Názem-al-ʿolum
- Máhdí Kán Momtáhen-al-dawla
- Hádzs Mírza Haszan Rosdíya
Habár pontos feljegyzés nincs a társaság céljairól, ám a tevékenységei az alábbiakban mutatkozott meg:
- kutatások és publikálások ösztönzése
- európai könyvek lefordítása
- nyilvános könyvtárak létrehozása
- nyugati mintájú új iskolák alapítása és fejlesztése
- oktatási osztályok szervezése felnőttek számára
A befolyó adományok segítségével tartották meg első ülésüket 1898-ben. Ám szinte azonnal pénzügyi gondokba ütközött a Társaság. Így ezt követően inkább másik intézmény létrehozását szorgalmazták. Az iskola sikeresnek bizonyult, ezáltal még több iskola megnyitására adott reményt. Több mint 1000 kötetet gyűjtöttek össze egy nyilvános könyvtárban, amelyet később Ketab-khane-ye Maʿáref-nek neveztek el. A modern oktatással kapcsolatos híreket folyóirat által jutatták el az érdeklődőhöz. A Társaság első programjai között szerepelt a tankönyv nyomtatás az új iskolák révén, amely egy könyvnyomtató egyesület (Serkat-e Tabʿ-e Ketáb) megalakulásához vezetett.[2] A kitűzött cél a hasznos, idegennyelvű könyvek lefordítása és kiadása volt. Az Egyesület később főképp a történelemkönyvek nyomtatásával foglalkozott.
A Társaság feloszlása
[szerkesztés]A társaság tevékenysége kevesebb, mint három évig tartott. Egy idő után különböző okok miatt meggyengült. A belső konfliktusok és a politikai támogatás hiánya miatt 1900-ban megszűnt. Ezt követően 1901-ben egy új Ándzsomán-e maʿáref alakult, de ez sem tudott jelentős eredményeket elérni finanszírozás hiányában.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Foundation, Encyclopaedia Iranica: Welcome to Encyclopaedia Iranica (amerikai angol nyelven). iranicaonline.org. (Hozzáférés: 2025. január 28.)
- ↑ Sefatgol, Mansour. Tārīkhnevīsī-ye Darsī dar Īrān az Dār al-Fonūn tā Bar-oftādan-e Farmānvāʾī-ye Qājārān [Textbook Historiography in Iran from Dar al-Fonun to the Fall of the Qajar Dynasty]. University of Tehran Press, 2014.
Foundation, Encyclopaedia Iranica: Welcome to Encyclopaedia Iranica (amerikai angol nyelven). iranicaonline.org. (Hozzáférés: 2025. január 28.)
Sefatgol, Mansour. Tārīkhnevīsī-ye Darsī dar Īrān az Dār al-Fonūn tā Bar-oftādan-e Farmānvāʾī-ye Qājārān [Textbook Historiography in Iran from Dar al-Fonun to the Fall of the Qajar Dynasty]. University of Tehran Press, 2014. 160-172.o.