Szerkesztő:Viloris/próbalap5

A fekete festmények (Pintura Negras) néven vált ismertté az 14 falfestmény, melyeket Francisco Goya készített saját házának falaira 1819 és 1823 között.

Története

Goya 1819 február 27-én vette meg a Madrid mellett a Manzanares folyó partján fekvő a Quinta del Sordót, vagyis a Süket házát, a név a villa előző tulajdonosára utalt, de kétségtelen, hogy amikor ide költözött, az idős művész is csaknem teljesen elveszítette már a hallását. A villa a segoviai híd közelében épült, ahonnan kilátás nyílik a San Isidro síkságra. Azt feltételezik, hogy azért vette meg a házat, hogy elkerülje a nyilvánosság figyelmét; ott élt élettársával és szobalányával, Leocadia Weiss-szel, noha ő még Isidoro Weiss felesége volt. Úgy gondolják, hogy Goya kapcsolatban állt vele és valószínűleg egy lányával, Rosarióval.

Goya ennek a háznak a falaira festette az ún. „fekete festményeket”. A festmények készítésének ideje nem ismert. Valószínűleg 1819 februárja és novembere között kezdhetett el dolgozni a falfestményeken, amikor súlyos beteg lett, amiről a nyugtalanító Önarckép Dr. Arrietával (1820)című festmény is tanúskodik. Goya 1823-ban elköltözött a Quinta del Sordóból Bordeaux-ba. Itt is halt meg 1828-ban. A házat unokájára Mariano de Goyára hagyta, Rafael Riego és a republikánus hadsereg megtorlásától tartva. Mariano 1830-ban a villa tulajdonjogát apjára Javier de Goyára ruházta át.

Goya nem adott címeket a festményeknek, vagy ha adott is, azokat soha nem fedte fel. A festmények ma ismert címei a művészettörténészek által használt elnevezésekből származnak. A legtöbb róluk használt név a művészettörténészek által használt elnevezések.

A festmények vászonra történő áthelyezésének időigényes folyamatát 1874-ben kezdték el. A villa falait tapéta borította, Goya a tapétára festette komor műveit. A tapétát óvatosan leválasztották a falról, majd a vászonra helyezték. A munkálatokat Frédéric Émile d'Erlanger báró megbízásából Salvador Martínez Cubells vezette. A festményeket d'Erlanger báró eredeti szándékai szerint az 1878-as párizsi világkiállításon szerette volna értékesíteni, de ehelyett 1881-ben a spanyol államnak adományozta őket. Az alkotások ma a madridi Prado gyűjteményében találhatóak.

A festményeket Goya halála után 1828-ban a művész barátja, Antonio Brugada katalogizálta. Brugada festményekről készített leltára szerint 7 festmény volt az alsó szinten és nyolc az emeleten. Azonban a Pradóba csak 14 alkotás érkezett meg. Charles Yriarte említést tesz egy további festményről: 1867-ben, amikor a Quinta del Sordóban járt, a festményt már nem láthatta, de a helyét igen. A hiányzó alkotást addigra már átszállíthatták Salamanca első márkijának kastélyába a Vista Alegre Palace-ba. Sok kritikus úgy véli, hogy mérete és témája miatt a hiányzó festménynek a Fejek egy tájképben (New York, Stanley Moss gyűjteménye) néven azonosított képnek kell lennie.

A festmények elhelyezkedésével kapcsolatos másik vitás kérdés a Két idős férfi levest eszik c. képhez kapcsolódik: nem tudni, hogy az alsó szint vagy az emelet ajtó feletti részére festette. Ettől eltekintve a Quinta del Sordo falfestményeinek eredeti elosztása a következő volt[14].

A földszint egy téglalap alakú tér volt. A két hosszú oldalon két ablak volt a rövidebb falak mellett. Ezen ablakok között két nagyméretű, tájképek formájában ábrázolt falfestmény volt: A San Isidro-i zarándoklat a falfestményekkel szemben jobbra, a Boszorkányszombat pedig balra. Hátul, a bejárattal szemben lévő kisebb falon középen egy ablak volt, jobbra Judit és Holofernész, balra pedig a Fiát felfaló Szaturnusz. Az ajtó egyik oldalán (Szaturnusszal szemben) La Leocadia, Judittal szemben pedig Két öregember volt.

Laurent fotóin látható, hogy a falfestményeket klasszicista mintára festett szegélyek keretezték, akárcsak az ajtókat, ablakokat és az ajtó feletti frízt. A falakat a polgári és arisztokrata rezidenciák szokása szerint tapétázták, valószínűleg a VII. Fernando által pártfogolt királyi festett papírgyárból származó tapétával. A földszinti tapétát gyümölcs- és levélmotívumok díszítették, az első emeletet pedig átlós vonalakba rendezett geometrikus rajzok. A fényképek a rajzok áthelyezés előtti állapotát is dokumentálják, így például látható, hogy a Boszorkányszombat jobb oldalának nagy része nem maradt meg, noha Martínez Cubells vászonra vitte[.

Többen megkérdőjelezik ugyanis Goya szerzőségét, és abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy mikor készültek a festmények, azokat ugyanis a ház tulajdonosa sohasem datálta, de nem is szignálta. Sőt, soha, senkinek nem beszélt a létezésükről sem és amennyire tudni lehet, sohasem szánta őket bárkinek megmutatni.

A tizennégy festményből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbb színek a fekete, barna és az okker volt. A képeket később leválasztották a falról, és áttették vászonra, 1881-ben a Prado tulajdonába kerültek.

Betegeskedése idején, melyről az Önarckép Dr. Arrietával (1820) című festménye tanúskodik, készülhetett a festmények egy része.

A szabadságpártiak három éves alkotmányos monarchiáját Ferdinánd XVIII. Lajos francia király seregei segítségével buktatta meg. A liberális kormányzást ismét a király rémuralma váltotta fel. Goya egészségi állapotára tekintettel kérelmezte, hogy Franciaországban utazhasson gyógykezelésre.Bordeaux-ban telepedett le, itt is halt meg 1828-ban.