Szerkesztő:Vakeger

Vakeger wiki témái:

Az azonosság (identity) megállapításának mentális művelete (azonosítás)

A természetes nyelvekben az azonosságot nevek adásával hozzuk létre. Az azonosság ellenőrzésére már más módszereink is vannak. Amiben meg tudunk egyezni, az az, hogy valaminek, vagy valakinek mi a neve. Vagyis a megegyezés azt jelenti, hogy egyetértünk. Az egyetértés pedig azt jelenti, hogy az egyenlet vagy egyenlőség két oldalán lévő két tag ugyanaz, felcserélhető akár, mindegy, hogy melyik-melyik. Azaz EGY. Másszóval: MINDEGY.

Amennyiben a megismert valósághoz nem kapcsolunk nevet, akkor arra a valóságrészletre olyan nevet alkalmazhatunk, amely magába foglalja a név szerint nem ismert valóságot. Így valójában a dolgok csak kétfélék lehetnek, vagy ismert vagy ismeretlen dolgok. Az általános és konkrét tagolás mindig relatív, az ismert és ismeretlen mentén halad, és akkor van rá szükség, ha nem ismerjük a konkrét nevét, vagy ha nem akarjuk kifejteni a konkrét szintet. Valójában azonban a megismerés a formák, az alakzatok mentén halad, azok kapnak nevet, és a formákat azonosítjuk formával - legtöbbször nyelvi, vagyis alfanumerikus azonosítóval. De a végső azonosító mindig numerikus, maga a szám vagy sorszám, amely a szavakkal ellentétben sosem lehet többértelmű. A forma tehát nem más, mint maga a szám. Ugynazzal a számmal jelölt dolgokat az azonosító egy osztályba sorol, és egy adott névvel azonosított csoport azonos tagjai közt a számmal teszünk különbséget.

Az azonosság a valóságban

Ha a valóság leírásának tudományos módszere a fizika, akkor az azonosság összetevői csak hely- és időkoordináták lehetnek, ezzel kizárható ugyanis, hogy két különböző dolgot összekeverjünk, hiszen két különböző dolog az, amelynek az idő és a tér kordinátái nem egyeznek meg, nem azonosak.

A félreértések legfőbb oka az azonosság megállapításának a hiánya, vagy az oda vezető út elhanyagolása

Az azonosság megragadása természetes nyelvi eszközökkel

A dolgoknak névadással tesszük lehetővé a nyelvi azonosítását. A nyelvi azonosítás nem elegendő a fizikai, vagyis tér- és időbeli azonosításhoz, ezért a névadást ki kell egészíteni a létező dolognak kontextusból vett további nyelvi jellemzőivel. Alaphelyzetben a szavak eleve nevek, névfajták, alfabetikus azonosítóként funkcionálnak. Csoportjuk a címek, címkék és névszerű kifejezések. Ezek vagy azt mondják meg, hogy a jelölt dolog mi, vagy hogy miről szól. Ettől eltérő szószerkezet az üzenet, amely nemcsak azonosít valamit, hanem állít is róla valamit, ami persze lehet egy azonos vele típusú állítás is. Következésképpen rekurzív folyamathoz érkezünk el, ahol egy névről azt állítjuk, hogy az azzal jelölt dolog létezik (kopula), illetve, hogy ez a létezés tény vagy állítás milyen hasonló további állításokkal részletezhető és finomítható a megismerés mértékében. Az azonosításra szolgáló nevekhez kapcsolódó jelzők a kontextust szűkitik, az elvontat konkretizálják, a redundanciát növelik, de a felismerhetőséget megkönnyítik. A megnevezett dolgot ilyenféleképpen közelítik, fókuszálják, viszont az ilyen részletező leírás és azonosítás a leírás terjedelmét növeli. De a legfontosabb, hogy az ilyen módon képzett összetett nominális azonosító szerkezet mindenféle digitális és nem digitális, de lényegében betűrendben rendezett tárban az alafabetikus keresést megneheziti!

Az azonosság megragadása a filozófiában

Az azonosság a filozófiában két különálló dolog azonosságát jelenti. Az azonosság fogalma önazonosságot is jelent, amennyiben tautológiaként azt mondja, hogy mindenki azonos önmagával. Ha a két különböző dolog közül az egyik maga a személy, akkor beszélünk személy azonosításról, a személy és különböző róla készült reália, reáliák azonosságáról, egyenértékűségéről, vagy megfeleltetéséről.

Az azonosság megragadása a matematikában

Az azonosság a matematikában olyan egyenlőséget jelent, amely változóitól függetlenül igaznak tekinthető. Az azonossági függvény, vagyis a függvény, mint azonosság, olyan fügvény, amelynek nem változik az argumentuma.

Az azonosság megragadása a társadalomban

Az azonosság a társadalomban nem más, mint valamely személynek valamilyen csoportba, osztályba vagy minőségbe való besorolása, függetlenül attól, hogy az illető ezzel egyetért vagy sem. Ha az illető is azonosítja magát ilyen csoportokkal, akkor abból nem származik probléma, ám igen, ha ő ezeket a besorolásokat vagy azonosításokat nem fogadja el. A csoportok lehetnek nemzetiség, nem, faj, foglalkozás, származás, vallás, stb. Következésképpen minden ilyen azonosítás egy osztálybesorolást (osztályozást) eredményez. Az így osztálytagként (halmaz elemeként) azonosított dolgok osztályai időben a tagok ki- és belépésével változó összetételűek lesznek, azaz a mindenkori tagság felméréshez újból és újból azonosításukra van szükség. Éppen ezért a nem változó osztály jellemzőket használják a tartós azonosításra (születési év, hely, stb.) újabban pedig a biometrikus azonosító jegyeket.

Más szóval semmit sem tudunk úgy azonosítani, hogy ne osztályhoz tartozó dologként tekintenénk rá. Amennyiben semmihez sem hasonlítható, akkor önmagában alkot egy osztályt, annyira különlegesnek tartjuk. Először találkozván egy új (ismeretlen) dologgal rögtön feltételezzük, hogy ha másodszor találkozunk hasonló dologgal (az osztály másik tagjával), az is ilyen lesz. Beszámolóink ezért többes számú, általánosító jellegűek lesznek az adott dolog vonatkozásában. A megismerés további részletei fogják az eredeti osztályt tagolni, szűkíteni, és ennek megfelelően a tagságot átrendezni. Erre jó példa a névadás során követett eljárás, amikor dokumentumokat nevezünk el, és csoportosítjuk.

Azonosság az üzletben általában a könyvelésben használt azonosságot, azonosítást jelenti, amelynek célja az üzlet haszonélvezőjének az azonosítási lehetősége. A különböző üzleti szerkezeti, könyvelési és jogi formák azonban éppen ezeknek az azonosságoknak a könnyű megállapíthatóságát akadályozzák. Méghozzá azzal arányosan, ahogy az üzlet az egyéni vállalkozástól (sole proprietor) a kft.-n (amelynek idegen neve anoním társaság) keresztül a részvénytársaságokon át a betéti alapok felé egyre inkább eltitkolhatóvá teszi az igazi tulajdonosok azonosságát. Az azonosság másrészt egy terméknek a gyártóval, vagy forgalmazóval való azonosságát jelenti, a márkanevet, vagy azt a nevet, amely néven valaki kereskedik. Újabban minden emberi produktum CSAK árú vagy szolgáltatás igen tág, szinte ontológiai kategóriákba tartozik, amelyek részletes leírása a Nizzai és a Locarnoi osztályozási rendszerekből [1] ismerhető meg.