Szerkesztő:Tombenko/Függvénytranszformáció
Függvénytranszformációnak nevezünk egy eljárást, aminek révén egy függvényből egy másik függvényt kaphatunk meg. Ennek egyik célja, hogy függvénytani problémákat egyszerűbben tudjunk kezelni.
Definíció
[szerkesztés]Legyen A és B halmaz. Ekkor megadható az függvények osztálya. Függvénytranszformációnak nevezzük az függvényeket.
Tehát a függvénytranszformáció egy függvényből egy másik, de az eredetivel azonos alap és képhalmazú függvényt hoz létre.[1] Ilyen módon a függvénytranszformációk maguk is függvények. A megkülönböztetés szükségessége esetén sokszor operátoroknak nevezzük a transzformációs függvényeket.
A függvénytranszformációkat hagyományosan szorzótényezőként kezeljük, mivel a függvények rendszerint vektorteret alkotnak, ilyen módon tehát leképzésnek is tekinthetjük őket.
Példák
[szerkesztés]- A differenciáloperátor egy kompakt halmazon folytonos függvények halmazán hat:
- A függvények eltolása a tengelyek mentén szintén transzformáció:[2]
- A függvények nyújtása is transzformáció:
A függvénytranszformációk tulajdonságai
[szerkesztés]Linearitás
[szerkesztés]Egy transzformációt lineárisnak nevezünk, ha tetszőleges esetén:
Sajátfüggvény
[szerkesztés]Egy függvényt a transzformáció sajátfüggvényének nevezzük, ha van olyan skalár, hogy
Sajátfüggvény nem minden esetben létezik. Ha létezik, akkor ez a transzformációt jellemzi, illetve egyes problémák megoldásában nagyban segíthet. Például a deriváltoperátor sajátfüggvénye az exponenciális függvény, és, mivel lineáris operátor is, ennek köszönhetően ha egy függvényt exponenciális függvények összegeként fel rudunk írni, akkor a deriválás illetve integrálás lényegesen egyszerűsödik. Ezt a Fourier-transzformáció során használjuk ki.
Példa
[szerkesztés]Keressük meg a differenciáloperátor sajátfüggvényét! Ha felírjuk a definíciót, egy differenciálegyenletet kapunk:
Hogy a kapott függvény tényleg sajátérték, arról egyszerűen deriválással győződhetünk meg.