Szerkesztő:Szigeti László

Szigeti László, Szajkovics (Máriabesnyő, 1923. január 19. – Budapest, 2012. február 26.) magyar operaénekes (tenor), a Magyar Állami Operaház magánénekese.

Igen későn, 1958-ban kezdte énekesi karrierjét. Harmincöt évesen került a Honvéd Művészegyüttesbe, 1960-tól két évadon át a Debreceni Csokonai Színház tagja volt, innen szerződtette az Operaház. Egyből a mély vízbe dobták, a Faust címszerepét kapta meg. A bemutatkozásról kritika nem maradt fent, de meggyőző lehetett, ugyanis további öt főszerepet kapott az évadban, közöttük a Borisz Godunov Grigoriját, Székely Mihály, illetve Losonczy György cárja mellett. Pontos szerepkört nem alakítottak ki Szigetinek, nyilván örültek egy tenoristának, ha Mozarttól Verdiig mindent el tudott énekli. Ekkoriban még fellépett Udvardy Tibor, Járay József és Pálos Imre; Simándy József, Ilosfalvy Róbert és Szőnyi Ferenc a fénykorukban voltak, Réti József, Barta Alfonz és Kelen Tibor, néhány évvel később Korondy György és Karizs Béla képviselték a fachot a színházban. Mellettük, helyettük kellett színpadra állni, ami nem kis kihívás lehetett, hiszen mindannyian jelentős egyéniségek is voltak. Szigeti muzikális énekes hírében állt, több kortárs darab főszerepét is rábízták. Ő volt a Vőlegény Szokolay Vérnászában, majd fellépett a Hamletben, a Sámsonban és Az ember tragédiájában is, Sosztakovics Katyerina Izmajlovájának a pesti bemutatóján Szergejt játszotta. „…megbízható alakítást nyújtott Szigeti László” – írta róla Abody Béla. „Sz. L. jól ragadta meg Don Narciso figuráját” – méltatta Kertész Iván. De. Valami de mindig ott szerepelt a mondatok másik felében. Hogy igazságosan vagy sem, az utókor nem tudja eldönteni, ugyanis Sziget Lászlót a hazai hanglemezgyárak mindössze három Butterfly! felkiáltásra tartották érdemesnek, Házy Erzsébet portrélemezén. A legnagyobb videomegosztóra is mindössze két Denevér-részlet került fel eddig. Egy szép hangú, kulturált tenoristát ismerhetünk meg a röpke számokból. 1977 februárjában ment nyugdíjba.

Szigeti László operaházi szerepei: Gounod: Faust – címszerep (1962.X.3.) Erkel: Bánk bán – Ottó (1962.X.12.) Mozart: Szöktetés a szerájból – Belmonte (1962.X.28.) Muszorgszkij: Borisz Godunov – Grigorij (1962.XI.11.) Verdi: Rigoletto – A mantuai herceg (1963.I.20.) Cimarosa: Titkos házasság – Paolino (1963.II.8.) Donizetti: Lammermoori Lucia – Arturo (1963.IX.18.) Mozart: A varázsfuvola – Tamino (1963.X.4.) R. Strauss: Salome – Narraboth (1963.XII.10.) Berg: Wozzeck – Andres (1964.II.16.) Verdi: Traviata – Alfréd (1964.III.20.) Szokolay: Vérnász – Vőlegény (1964.XI.4.) Beethoven: Fidelio – Florestan (1965.IV.21.) Kodály: Székely fonó – Legény (1965.VI.4.) Sosztakovics: Katyerina Izmajlova – Szergej (1965.XII.21.) Wolf-Ferrari: A négy házsártos – Riccardo gróf (1966.XI. 25.) R. Strauss: Ariadné Naxos szigetén – Tenorista, Bacchus (1967.X.29.) Verdi: Nabucco – Izmael (1968.IV.28.) Szokolay: Hamlet – Laertes (1968.X.19.) Puccini: Tosca – Cavaradossi (1969.VI.27.) Ránki: Az ember tragédiája – Rafael, Catullus, Márki, Tanítvány (1970.XII.4.) Erkel: Hunyadi László – címszerep (1972.XII.) Szokolay: Sámson – Thimneus (1973.X.29.) Rossini: A török Itáliában – Don Narciso (1976.II.22.).

Az összeállítást Wellmann Nóra készítette.