Szerkesztő:Szerda~huwiki/piszkozat

Prohászka Lajos György (Prochaska, Ludwig Georg) (Brassó, 1897. március 2. – Budapest, 1963. június 16.) kultúrfilozófus, pedagógus, a 20. századi magyar neveléstudomány egyik kiemelkedő egyénisége, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Életpályája

A kezdetek

Édesapja, Prohaska Lajos (Vidombák (Brassó vármegye), 1863/1864 – Sómező (Háromszék vármegye), 1896?) fia születése előtt meghalt. Édesanyja, Scholz Róza (Temesvár, 1871 – Budapest, 1940) egyedül nevelte fiát. Prohászka az elemi iskolát Aradon (városi Weitzer János utcai elemi fiúiskola) kezdte, majd Budapestre költözésük után, az I. kerületben a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnázium tanulója, itt érettségizett (1907–1915). Gyermek-, ifjú- és fiatal férfikoráig a nyarakat anyai rokonainál, leginkább a Brassó megyei Veresmarton (Szászveresmart) töltötte. Élete végéig kötődött Erdélyhez, az erdélyiekhez.

Egyetemi évei

1915. szeptember 21-én iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem görög–latin–filozófia szakára. 1919-ig egyetemi hallgató volt. Tanárai közt volt Alexander Bernát, Pauler Ákos és Fináczy Ernő. Klasszikus–humanisztikus műveltsége (nyelvtudása) több tudományterületen is sikeres munkálkodásra valószínűsítették. Érdeklődése a pedagógiatudomány irányába megerősödött. A Fináczy Ernő vezette Pedagógiai Intézetben fizetés nélküli tanársegéd (1917–1923). Doktori munkája neveléstudományi volt. (A pedagógiai naturalizmus – 1920)

Könyvtárosi munkája

1922. szeptembertől az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Könyvtárában egyetemi szakdíjnokként dolgozott, de folyamatosan foglalkozott a filozófiai és a pedagógia kérdéseivel. Az Egyetemi Könyvtárba került és különböző beosztásokban annak alkalmazottja is volt (1928–1937). Könyvtárosi munkájához kapcsolódóan foglalkozott a könyvtárosi munka gyakorlati kérdéseivel. A második világháború időszakában – Hajnal István dékán felkérésére – gondoskodott a Bölcsészkar könyvtárának megóvásáról. (1944 november–1945. január 16.)

Külföldi tanulmányai

A berlini Collegium Hungaricum hallgatója volt (1924, 1927), Németországban (München, Freiburg im Breisgau), Franciaországban és Angliában tanulmányutat tett. Első berlini tartózkodása idején megismerkedett Eduard Sprangerrel, akinek kultúrfilozófiai elmélete alapvetően befolyásolta filozófiáját, pedagógiáját. Élete végéig kapcsolatot tartott, levelezett Sprangerrel.

Társasági munkájából

A Magyar Pedagógiai Társaság rendes tagja (1927. március 19.–1950), elnöke (1940. május 25.–1949. április 2.); a Magyar Filozófiai Társaság tagja (1927. április 30.–1945), másodtitkára, titkára (1929–1939), és a társaság folyóiratának, az Athenaeumnak főszerkesztője (1931–1940) volt.

Oktatói tevékenysége

Egyetemi oktatói munkáját Pécsett kezdte, a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet, Nyelv-, és Történettudományi Karán elméleti pedagógiából tett habilitációt, és az egyetem magántanára (1929); a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem ugyancsak pedagógiából habilitált, az egyetem magántanára (1930), a neveléstudomány nyilvános rendkívüli egyetemi magántanára (1935), a pedagógia egyetemi nyilvános rendes tanára (1937) lett. Kultúrfilozófiai, pedagógiai tartalmú szemináriumokat, előadásokat tartott. Rendszeresen látogatta az egyetemi gyakorló középiskoláját; tanított a VII. kerületi Szent István Reálgimnáziumban (1931–1932). A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola megbízott előadója filozófia–pedagógiából (1934–1940). A Pázmány Péter Tudományegyetem mellett működő Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság, az Országos Közoktatási Tanács (1936–1945) majd az Országos Köznevelési Tanács (1945–1948) tagja, az Egyetemi élet folyóirat szerkesztője (1938–1943) volt. Kétségeit fogalmazta meg az iskolarendszer átalakítása miatt (1946. május 18.), az iskolák államosítása ellen szólt. (1947. október 18.) – A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar tanácsülésén bejelenték: Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanári szolgálat alól felmentette, rendelkezési állományba helyezte. (1949. december 12.) – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetében Prohászka Lajos termet avattak. (2008. november 21. – 305-ös terem)

Tudományos tevékenysége

három területen jelentkezett: filozófia (kultúrfilozófia), neveléstudomány (kultúrpedagógia), és könyvtártudomány. A pedagógiaoktatás feladataival és a pedagógiai közéletben növekvő szerepvállalásával együtt alkotó tevékenységében egyre inkább a neveléstudomány lett a meghatározó. A tudományos kérdések elméleti-filozófiai megközelítése jellemezte tudományos munkásságát. Legtöbb publikációja az Athenaeum (1924–1943) és a Magyar Pedagógiai (1923–1944/1946) folyóiratokban jelent meg. A Minerva folyóirat közölte A Vándor és a Bujdosó című nemzetkarakterológiai esszéjét. (1932–1935) Bekapcsolódott a Magyar pedagógiai lexikon szerkesztésébe. (1933; 1936) Megjelent Az oktatás elmélete.(1937) A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. (1939) Megjelent A mai élet erkölcse. (1944/1945) Az MTA II. osztály osztálytanácsosa és az Akadémia Igazgatótanácsának tagja (1946) volt. – Kornis Gyula után őt is megfosztották akadémiai tagságától (1949. november 29.). Az Akadémiai Tudományos Minősítő Bizottság tudományos fokozatra méltatlannak tartotta (1952). Lukács György, a Szabad Népben, Prohászka Lajos tudományos életbe történő újbóli beengedését, rehabilitálását helytelenítette.(1956. október 14.) Meghívták, de nem vett részt az 1956. október 2–6 között megrendezett Balatonfüredi Pedagógus Tanácskozáson. – Az MTA Pedagógiai Bizottságának tagja volt (1957; 1958). – A MTA 149. évi közgyűlése posztumusz visszaállította akadémiai tagságát (1989).

Utolsó évei

Súlyos betegségéből lassan gyógyult (1951–1952). Nyugdíjától megfosztották. A Magyar Országos Levéltár (Nádori Levéltár) iratainak cédulázását végezte. (1953 nyara–1956 október) Balesete után kórházba került. (1956. október 25.–1957. január eleje). Szerény nyugdíja mellett ismét dolgozott a Magyar Országos Levéltárban (1957 nyara–1959). Fordítást, szerkesztést végezett. (Pestalozzi válogatott műveiből I–II. – 1957–1959; A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. – 1959–1962)

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található (43/2 parcella 1–163).

Művei

Könyvek

• Vallás és kultúra: Leopold Ziegler filozófiája – (Minerva könyvtár, 13. – Dunántúl Nyomda, 1928)
• A Vándor és a Bujdosó – (1936 – Minerva Könyvtár 50. – Dunántúl, Pécs Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R. T. Pécs,

1941 – Danubia Kiadó, Budapest,

1991 – Universum Könyvkiadó és Könyvterjesztői KFT. Szeged,

2005 – Kisebbség-kutatás könyvek – Lucidus Kiadó, Budapest)

• Gedenkschrift für Akos Pauler herausg. von der Ungarischen Philosophischen Gesellschaft unter Mitwirkung von Julius Kornis zusammengestellt von Ludwig Prohászka – (1936 – Walter de Gruyter, Berlin–Leipzig)
• Az oktatás elmélete – (1937 – Pedagógiai Szakkönyvek 2/a – Országos Középiskola Tanáregyesület Budapest,

1996 – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest)

• Hagyomány–nevelés–jövő – (1941 – Egyetemi Nyomda, Budapest)
• A platonista Cicero – (1942 – MTA Budapest) [1]
• A mai élet erkölcse – (é. n . – Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest,

1991 – Universum Kiadó, Szeged)

• Történet és kultúra – (1946 – Egyetemi Nyomda, Budapest)[2]
• A hellenisztikus kor nevelésének története – (1947 – Előadásai nyomán jegyezték tanítványai, Budapest – sokszorosított kiadvány

In. Az európai ókor neveléstörténete – Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból I. (2003; 2004 –Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen)[3]

• A tanterv elmélete – (1948 – Prohászka előadásai alapján összeállította ifj. Jesch László, Budapest – sokszorosított kiadvány

1983 – A tantervelmélet forrásai 2. – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest)

• A római nevelés története – (1948 – Előadásai alapján összeállította ifj. Jesch László, Budapest – sokszorosított kiadvány

In. Az európai ókor neveléstörténete – Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból I. (2003; 2004 Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen)[4]

• A nevelés története a középkorban – (1948; 1949 – Előadásai alapján összeállította ifj. Jesch László, Budapest –sokszorosított kiadvány

In. Az európai középkor, reneszánsz és a 16. század neveléstörténete – Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból II. (2004 – Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen)[5]

• Iskola és történeti emlékezet – Egy 1947–48-ban született iskolai ankét – (2009 – Gondolat Kiadó, Budapest)

Publikált egyetemi előadásaiból, tanulmányaiból, beszédeiből

• Az élet, mint tett és mű – Athenaeum, 1926/4–6
• A központi címjegyzék katalogizálási szabályai – Országos Katalogizációs és Bibliográfiai Központ kiadványa,1928
• Fináczy Ernő mint tanár – Magyar Paedagogia, 1930/3–4 – Fináczy Ernő Emlékszám
• A lélek és az abszolútum: metafizikai alapelvek egy kultúrfilozófiához – Athenaeum, 1930/3–6
• Hegel halálának 100. évfordulójára – Magyar Paedagogia, 1931/9–10
• Pauler Ákos tragikus életérzése – Athenaeum, 1933/6 – Pauler Ákos Emlékszám
• Fináczy Ernő – Magyar Peadagogia, 1935/1–3

In. Fináczy Ernő: Neveléselméletek a XIX. században című elektronikuskönyv Kísérő írás[6]

• Az erkölcs – In.: A mai világ képe I. Szellemi élet – Szerk: Kornis Gyula Bp. (?) 1938
• Variáció a kalokagathiáról – Sziget III. 1939
• Nemzedékek és eszmények a nevelésben – In: Emlékkönyv Gyulai Ágost jubileumára kéziratos esszégyűjtemény 1946-ból – Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1999
• Shaftesbury – A self-control eszthetikája – Panthenon, 1947/1
• Schneller István – Köznevelés, 1947/15
• A filozófia olvasásáról – Köznevelés, 1947/22
• Kultúra és műveltség– In. Köznevelés évkönyve – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1948
• Humanizmus és forradalom. Töredék a szofisztika történetéből – Magyar Pedagógia, 1963/4
• A modern ember – Századvég, 1997 ősz
• A jelenkor szelleme – Századvég, 1997. ősz
• A zene egzisztenciális jellege és paradoxonjai – Muzsika, 2003/3[7]
• Johann Heinrich Pestalozzi - Egyetemi pedagógia neveléstörténeti előadás – [8]
• A korszellem és a nevelői felelősség – a Magyar Paedagogiai Társaságban elhangzott beszédek – [9]

Pascal emlékezete – Magyar Paedagogia, 1923/7–10

Pedagógia mint kultúrfilozófia – Magyar Paedagogia, 1929/1–2, 1929/3–6

Népiség és műveltség – Magyar Paedagogia, 1935/7–8

Nevelés és hagyomány – Magyar Paedagogia, 1940/2

Nevelés és jövő – Magyar Paedagogia, 1940/4–5

Széchenyi István születésének másfél százados évfordulójára – Magyar Paedagogia, 1941/3–4

Az apró munka a nevelésben – Magyar Paedagogia, 1941/3–4

A korszellem és a nevelői felelősség – Magyar Paedagogia, 1943/4–5

Demokrácia és humanizmus – Magyar Paedagogia, 1944–1946/1–2

A szenvedés problémája és a nevelés – kéziat alapján, 1947

Szerkesztői munkáiból

• Fináczy Ernő: Didaktika – Fináczy Ernő egyetemi előadásai – sajtó alá rendezték Balassa Brúnó, Nagy J. Béla, Prohászka Lajos – Studium, Budapest, 1935
• Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia – Fináczy Ernő egyetemi előadásai kéziratából sajtó alá rendezték tanítványai Nagy J. Béla, Prohászka Lajos – Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1937

Jegyzetek

[[Kategória:MTA-tagok]]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
[[Kategória:Magyar könyvtárosok]]