Szerkesztő:Szalakóta/Siketség és némaság
Siketnémák márpedig nincsenek A siketek a következőkkel érvelnek:
- Az így nevezettek többsége hanggal is tud beszélni.
- Amelyik mégsem, az tud jelelni.
- Mindenesetre kevés kivétellel van hangjuk, és üvölteni is tudnak.
Ezt támogatja a közérzetük, és az is, hogy sokkal bátrabban kommunmikálnak.
Aki jobban ismeri a némaságot, annak a 2. és a 3. nem érv. Ahogy a siketek közé nemcsak azok tartoznak, akik semmit sem hallanak, és a vakok többségének is van látásmaradványa, úgy a néma sem hangtalan. Habár beszélni nem tudnak, többségüknek van hangja, és terjed körük a jelnyelv is, amit a siketek is jelelnek. Az angolszász országokban különösen elterjedt már körükben a helyi jelnyelv, és még mindig némának (mute, non-verbal) nevezik magukat.
Miért az az egyik, és miért nem az a másik? A siketek egy kissé másként működnek. Náluk a jelnyelv a nyelv elsődleges megnyilvánulási formája. Különben is: hogyan értelmeznénk a némaságot egy természetszerűleg csendes környezetben, ahova nem hallatszik a beszéd?