Szerkesztő:Sz krisztike/próbalap

Vas vármegye jelenleg is virágzó gyökeres ős régi családa, melynek egyik tagja az ősi szecsődi birtokot Egyházas-Szecsődön jelenleg is birja. Gyöke csörötnöki Csörnök (az okmányban Churnuk de Churnuke) fia volt István, ki 1205-ben II. András királytól kapta örökös adományképen Vas vármegyében Szecsőd, másnéven Lapsa helységet a Rába vize mellett. * Ezen adománynál fogva István és ennek utódai Szecsődy-eknek neveztettek. Mint származott le a család a nevezett gyök-őstől kezdve, mutatják a következő * táblázatok: I. tábla. Csörnök (v. Churnuk); I. István 1205. kapja Szecsődöt.; Selke; I. László; I. Adorján 1288.; I. Gergely de Kajd. 1339–1376.); II. István; Folyt. a II. táblán.; I. Sándor 1283.; I. Pál; I. Henrik de Kukmér 1283. 1288.; II. Miklós 1339.; Tinan; Bernát 1283.; Terestény (Tristianus) de Kukmer 1283–88.; Zuche 1283.; Sebeük 1315.; I. Ádám.; I. Miklós 1288.; III. László.; I. György.; II. Pál 1339.; II. Henrik.; Bertalan 1339.; I. András Comes 1315–1362.; I. Márton; I. Péter 1329.; I. Margit 1359.; I. Lőrincz hospes. 1339.; II. Péter 1339–1361.; II. Jakab 1398.; I. Mihály 1339. 1361.; V. Miklós 1359.; II. Gergely 1359.; Julianna 1360.; III. János 1379.; II. György; II. Mihály egyházas szecsődi plebános 1379.; VI. Miklós 1379.

II. tábla. II. István, ki az I. táblán.; II. Adorján 1283.; II. László 1283.; III. István 1283.; IV. István 1339. 1376. (Septhey Margit); III. Pál 1339. 1376.; III. Miklós 1339. 1356.; I. János 1329.; IV. Miklós; V. István 1417.; III. Mihály 1417.; II. János vasvári kanonok 1361. 1395.; Dömjén 1376. 1395. (Óvári Klára előbb Csemethey Miklósné); N. leány 1406.; I. Mátyás 1376.; VII. Miklós 1379.; IV. István 1376. 1409.; I. Jakab 1376. 1395.; Folyt. III. táblán.; Dávid 1406–1408.; IV. János 1406–1418.; I. Antal 1468.; Ilona 1457. 1468. baranyai (Nagy György); II. Gáspár 1525. 1543. (Páris Bora); I. Ferencz 1540–43. (Zarka Kata); III. Péter; II. Antal 1559.; IV. György 1559. (Törjék Kata); II. András 1559.; II. Ferencz; VII. János 1591.; Erzse 1590. (Szemerei Somogyi Benedek); Anna 1590. (sz. balázsi Zele Ferencz); III. Gergely 1591–99. (Gazda Erzse); III. Ádám 1591.; Zsuzsi 1591.; Kata 1591.; Anna 1599.; Kata (Czakó Miklós) 1606.; Zsuzsi (Stephel Mihály) 1606.; Anna (Horváth Márton) 1606.; VII. István 1554–82. (Dobri Ilona); I. Gábor 1558–76. (N. Anasztázia); V. János 1524.; Farkas 1524.; II. Mátyás 1558–9. (N. Anna); II. Lőrincz 1586 (F. ns. csói Csóy Sára); II. Ádám 1584. (Botka Kata utóbb Körmendy Pálné); Folyt. a köv. lapon.; Erzse 1576. (Sinkó Menyh.); Zsófi 1568.; Kata 1568.; Ilona 1568.

II. Ádám 1584., ki az előbbi lapon. (Botka Kata utóbb Körmendy Pálné); IX. István 1580–1623. (1. Pogány Kata 2. Dániel Kata); X. István 1648–92. sz. gróti és csákányi kapit. (1. Potyondi Erzse 1651. 2. Svastics Bora 1681.); V. György 1653.; IV. Ádám 1647–53. (Segd Julia); Éva 1682.; Zsuzsi 1653–94. (1. Boros István. 2. Farkas János); Kata 1653. (Opoka Miklós); Erzse 1653. (Odor György); Mária 1681–98. (Kisfaludy Gy.); Kata 1681–98. (Szecsődy Fer.); III. Gáspár 1654–1707.; II. Benedek 1684. (Czigán Margit); V. Péter; III. András 1684.; XI. István 1654. (Nemesnépi Kata); XI. János 1671.; VI. Ferencz 1682–1733. (Babolcsay Julia); III. Imre.

III. tábla. I. Jakab, ki a II. táblán. 1376. 1396.; I. Demeter deák (literatus) 1409. 1418.; III. György literatus 1457. 1468.; IV. László 1468.; I. Benedek 1468.; II. Demeter; I. Bálint (Balba Kata); V. György 1540.; V. László 1548–9.; IV. Péter 1540. 1461.; VI. János 1559.; Osvald 1543–1573 (Klakóczy máskép Goricsay Ilona); II. Márton 1601. 1623. (Despeterics Róza); III. Ferencz 1589. 1592. (Kövér Anna); VIII. János 1630. (Dömölki Orsolya); Éva 1630.; Magdolna 1601. (Medgyesi); VIII. István 1564. 1589.; Margit (Körmendy Antal literatus) 1571.; II. Bálint 1564.; VI. György; IV. Ferencz 1589.; X. János 1646.; IV. Gergely 1643–46.; IX. János 1619–1661. (Despotonics Ilona); Folyt. a köv. lapon.; I. Imre; V. Ferencz 1612. (Bagoly Zsuzsa 1652.); Bora 1669.; III. Bálint 1613.; Judit 1659. 1689.; Orsolya 1611. (Vályi Boldizs.)

IX. János, ki az előbbi lapon. 1619. 1661. (Despotonics Ilona); VII. György 1660–69. (Potyondy Éva); Zsuzsi 1682–93. (Kardos Pál); Magdolna 1674. 1680. (Pálfy Bold.); VII. Ferencz 1660. 1703. (Szecsődy Kata 1698. 1732.); XII. István 1732. 1734. (Bárdossy Julianna); Folyt. IV. táblán.; VIII. Ferencz 1700. 1744. (Megyesi Bora); II. Imre 1732–54. (Tallián Ann); V. Ádám 1724–35. (Szalay Kata); Mária 1715. (Nagy Ádám); Kata 1718–35. (Gaiger Sándor); Klára 1733. (Vizlendvay Istv.); III. Antal 1787. (Csupor Anna utóbb Szél Györgyné); Ignácz 1756. (1. Niczky Klára 2. Dienes Judit); Mária 1765. (Thury Ján.); Kata 1765. (Csoknyay Pál); Erzse (Verebélyi Imre); II. Gábor 1772.; IV. Gáspár 1791. 1798.; IX. Ferencz †; XIII. János †; Kata (Bozoly N.); I. Károly †; Sándor †; II. József † (Török N.); N. N.; N. N.

IV. tábla. XII. István, ki a III. táblán. 1732. 1734. (Bárdosy Julianna); I. József 1748–60.; IX. György 1760. 1780. (Benkő Teréz); XII. János 1798. (Storicz Éva); Zsófia 1769. (Zigán Pál); VI. László 1821. (Kelemen Terézia); Lázár 1804. (Rottner Róza); Julianna (Egerváry István); Lajos; Fáni (Hemetzberger Fer.); Kálmán.; II. Lajos.; Gyula.; Kristóf †; II. Károly Vas várm. sz. biró; IV. Pál; X. György.; IV. Mihály †; Ludmilla 1860. (Rozs György)

Még egy élő ága van a családnak, melyet részletesebb adatok hiányában az előbbi táblázatokkal összekötni nem tudunk, mely azonban – úgy látszik – a III. táblán álló II. Mártonnak egy fiától, tán I. Imré-től ered, s mely Fejér megyébe szakadva, most Nógrád s egyéb megyékben is honos és ily családfa szerint terjedt szét: V. tábla. Márton 1660. körül k. keszi ref. lelkész (Kovács Erzse); Mihály k. keszi ref. lelkész (Sebestyén Kata); I. János k. keszi r. lelk. (Sáry Erzse); Sámuel Csajágon birt. † 1805. (Timár Sára); Mihály † 1826.; Kata (Kis Dániel); Mihály 1778. 1809. kapit. (Oláh Éva); János sz. 1790. Veszprémből Nógrádba biztos 1832–50. 1861. számvevő (Benicz Nagy Julianna); Mihály (Faragó Zsófia); János.; István.; Sándor.; Sándor sz. 1829.; József sz. 1837.; Gyula sz. 1850.; Mária (Kalniczky Pálné); Ottilia (Mescha Andrásné); Róza

A család történetére nézve következő okmányi kivonatok nyujtanak adatokat: 1283-ban I. Istvánnak (ki Stefk és Chepan alakban is eléfordul az okiratokban), unokái Terestyén (Tristianus) Zuche, II. Adorján, II. László, III. István, I. Sándor, I. Henrik és Bernát Szecsőd fölött megosztoztak, mely alkalommal a kegyuraság (Patronatus) úgy a királyi kisebb haszonvételek (jus regale) valamint a családi iratok is osztatlan állapotban, közös kezelés és felügyelet alatt tartani rendeltettek. 1288-ban Terestyén, I. Adorján, I. Miklós és I. Henrik osztoztak Kajd, Szecsőd, Kukmér, Selk, és Churnuke (Csörötnök) fölött. 1339-ben I. András, I. Gergely, II. Pál, Bertalan, II. Miklós, I. Lőrincz, II. Péter, I. Mihály, III. Miklós és I. János ugyan azon javakban és ismét az 1288-ik osztály alkalmával megállapított föltételek mellett megosztoztak. 1356-ban IV. István, III. Pál, III. Miklós testvérek közt volt osztály Egyházas-Szecsőd felett. 1361-ben I. András kukméri egész illetőségét 60 márkáért 10 évre elzálogosítja. 1406-ban Óvári Klára Chemetey Miklósnak, utóbb Szecsődy Dömjén özvegye, IV. István, ennek Dávid és IV. János fiai, ugy I. Demeter (I. Jakabnak fia) által a hitbérre, úgy Szecsődy Dömjénnel nemzett leánya a leányi negyedre nézve 12 márkával kielégítettek. 1417-ben (dnica prox. ante festum b. Urbani papae) Szecsőd és Kis-Kajd helységre Zsigmond király Szecsődy I. Demeternek, Dávidnak, IV. Jánosnak, úgy III. Pál fiainak V. Istvánnak és III. Mihálynak (uj) adomány levelet adott. 1418-ban ugyan csak Zsigmond király Szecsődy I. Demeternek, általa Dávidnak és IV. Jánosnak, úgy V. Istvánnak (Pál fiának), valamint ezek örököseinek és utódaiknak czímeres levelet adott, mely szerint a család czímere – mint itt a metszvény is ábrázolja – balra dőlt vért, fűrész vágással két udvarra osztva, a felső (vagy jobb oldali) arany udvarban piros rózsafej, az alsó vörös udvarban arany rózsa díszlik. A paizs fölötti sisak koronáján két sasszárny lebeg, a jobb oldali arany színű, vörös rózsával, a baloldali vörös szinű, arany rózsával. Foszladék mindkét oldalról aranyvörös. 1438-ban Szecsődy I. Gáspár, ki a táblázaton nem áll, (s tán VII. Miklós vagy Dávid fia volt?) Vas vármegyének alispánságát viselte. * 1457-ben IV. János, Ilona leányát baranyi Nagy Györgynek (Georgio Magno de Baranya) eljegyezvén, minthogy menyegzői ruházattal illőleg el nem láthatta, azért a szecsődi, kis-kajdi és septei (Vas megyei) úgy a pásztori (Győr megyei) községekben létezett birtokainak felét minden hozzá tartozó javadalmakkal és illetőségekkel, nevezett leányának és vőjének, úgy ezek örököseinek (III. György önkénytes jóváhagyásának hozzájárultával) oly feltétellel örökítette el, hogy az esetre, ha Nagy György bár mit szerezne, azt I. Antallal megosztja, ha pedig bár melyikök örökös nélkül halna meg, minden ingó és ingatlan javak az életben maradottra szálljanak. 1468. berki Pázmán Péter, ennek nővére Apollónia, úgy septhei Lukács és Balázs, – Szecsődy I. Antal, III. György, IV. László és I. Benedek ellenmondásaik daczára is – a septei határban fekvő két hold földnek birtokába vezettettek. 1524. Pázmán Ágoston kis-kajdi pusztabeli birtokát minden hozzá tartozókkal Szecsődy II. Gáspár és I. Ferencznek, úgy ezek által V. János és Farkasnak (Gáspár fiainak), valamint ezek utódai s örököseinek a vasvári káptalan előtt bevallja. 1543. Kalózfalvai Thaba Péter és Ferencz, az előbbi György és Ferencz, azutóbbi pedig Ferencz, János, Mihály fiaik terheit magokra véve, minthogy N.-Kalózfalva iránt folytatott perök költségeinek fedezésére Szecsődy II. Gáspártól és I. Ferencztől 50 magyar forintot kölcsön felvenni kényszerültek, annál fogva Zala megyei k. kalózfalvai egész illetőségöket ezeknek a vasvári káptalan előtt elzálogosítják. 1543. hidvégi Polány Ferencz Vas megye alispánjának bizonyítványa arról, hogy Szecsődy IV. Pétert és Osváldot, továbbá Bakos Jánost, Bora Tömördy Györgynét, Ilona Tolkötő Mátyásnét, másik Bora patyi Patyi Mátyás, és Ilona patyi Patyi György özvegyeiket, a váthi, kis-vépi, úgy Suránfölde pusztai birtokaikba, melyeket hernáltmesteri Mesthery György erőszakkal elfoglalt, visszahelyeztette és bevezette. 1662-ben Szecsődy X. István szent-gróti kapitány volt, 1676-ban pedig törökfogságba esett, miért, hogy e fogságból megválthassa magát: 1681-ben nejének (Svastics Borának) úgy Mária és Katalin leányainak a locsmándi (Soprony megyei) tétényi (Mosony megyei) ugy Korong és Rönök (Vas megyei) birtokait, minden ingóságokat, épületeket, valamint az egyházas-szecsődi ősi jobbágyi birtokait 3000 ftért a vasvári káptalan előtt bevallja. Haza szabadulása után 1691-ben Csákányi kapitány lett. 1679-ben III. Gáspár Lenti (Nemti) hadnagy, 1691-ben lendvai véghlovas főhadnagy, szintén törökfogságot szenvedett, és e miatt birtokainak nagy részét eladni kénytelenítetvén, oly szegénységre jutott, hogy 1697-ben Szecsődy Katalin Szecsődy VII. Ferencz neje tartotta és a család tagjai adakozásából ruháztatott. II. Benedek, valamint ennek V. Péter és III. András fiai, kik 1684-ben Dömölky Páltól Mihályfán (Vas megyei Kemenesallyai járás) 1/2 jobbágyi telket vettek 114 talléron, csupán családi értesítés szerint helyeztettek a családfára, miután a vasvári (most Szombathelyi) káptalanban lévő bevallásban II. Benedeknek atyja nincs megnevezve. 1689. egyházas-szecsődi Szecsődy István Baxafalván (Zala megyében) egy telket ád Soos Györgynek és nejének Szép Magdolnának. Még egy élő ága van a Szecsődy családnak, mely az V. táblán látható. Ennek kezdője Szecsődy Márton, igen ifjú korában Rákóczi György seregében szolgált, és 1644-ben vallását változtatva, a sárospataki collegiumban theologiát hallgatva papi pályára lépett, és Fehér megyében Kis-Keszin ref. lelkész lőn. Fia Mihály, valamint unokája János, ugyan azon egyházban voltak lelkészek és pecsétnyomóikon a Szecsődy czímeren kivül „Deus providebit” körirattal éltek. Említett Mihály lelkésznek másik fia Mihály, 1826-ban halt meg; harmadik fia Sámuel Veszprém megyei Csajágon közbirtokos volt. Meghalt 1805-ben. Nejétől Timár Sárától egyik fia Mihály katonáskodott és kapitányságig vitte, 1778-ban a török, 1792–1809. a franczia, (mely időkben 1794-ben mint már őrmester arany érdem pénzzel is jutalmaztatott) végre 1812-ben az orosz háború bevégezteig minden hadjáratban és számtalan ütközetben vett részt. Fiai kik közűl János 1831-től katona, és unokája a táblán látható. Testvére János (sz. 1790.) a Veszprémi megyei fölkelt gyalog seregnél a győri ütközetben kapott sebeiből kigyógyulása és a franczia fogságból kiszabadulása után hadnagy, a fölkelt sereg eloszlása után azon megyében 1822. évig biztosi hívatalt viselt; ekkor házassága folytán lakását Kürtösre Nógrád megyébe tette által, hol 1832–1850-ig mint esküdt és biztos szolgált és mint megyei küldöttségi tag Gömör, Hont, Zólyom megyékben táblabiróvá neveztetett. 1861-ben Nógrád megye számvevője volt. 1818–1821. és utóbb is nehány értekezést közlött a Nemzeti Gazda, és Tudományos Gyűjt. köteteiben. Gyermekei közűl Sándor 1848–9-ben honvéd, 1861-ben tiszt. esküdt volt. Nincs a családfán azon Szecsődy Máté, ki 1566-ban Szigetvárnál Zrinyi Miklós alatt esett el; * ha csak a Mathaeus és Mathias nevek könnyen össze téveszthetésénél fogva nem ő azon II. Mátyás, ki a II. táblán, mint 1558–9-ben élő említetik, és kinek csak három leánya maradt. Nincs a táblázaton azon Szecsődy Mária sem, ki 1774–82-ben Vajdeman Antalné volt. Megjegyzendő még, hogy a család név a régiebb okiratokban de „Zechewd” és Zecheud alakban fordúl elé, s csak a XVII. században kezdték a család tagjai magokat „Szecsődy”-nek írni. A táblázaton eléforduló évszámok azon okmányok kelteire vonatkoznak, melyekben az illető családtagok, mint élők említetnek. A most élők közül IV. Pál Zala megyében lakik Andráshidán. II. József ága (III. táblán) elszegényedve Vas megyében Szecsődön székel.