Szerkesztő:Samat/építőmérnök

Az építőmérnök, régebben kultúrmérnök, általános mérnök vagy egyszerűen csak mérnök az építőmérnöki szakma gyakorlására képesített okleveles mérnök.

Megnevezés

Az építőmérnök fogalom a mérnöki tudományok szakosodása folyamán alakult ki. Kezdetben a mérnök kifejezés fedte le a mai értelemben vett építőmérnök tevékenységét, így az építőmérnök tekinthető az első mérnöki szakmának. A mérnök szó eredetileg a földmérőt (geodétát) jelölte. Ezután kialakult a mérnöki létesítményekkel, tartószerkezetekkel és infrastruktúrával foglalkozó, ma is jellemző tevékenység (régen kultúrmérnök). A gépészmérnök és a vegyészmérnök fogalmakat az ipari forradalom teremtette meg, a 19. században kialakult a felsőoktatásban az építész, mint inkább esztétikai irány, majd a 20. században az építészmérnöki képzés is. Már a 20. század elején felvetődött, hogy az általános fogalmat jelölő mérnök szóhoz is valamilyen jelző kapcsolódjék, mely a szerkezet (épület, híd, aluljárók, tornyok) építésben és az út-, a vasút-, a vízépítésben való jártasságra utal. A 20. század első felében a mai építőmérnököket így a mérnök megnevezés mellett általános mérnöknek vagy kultúrmérnöknek nevezték. Végül a 20. század második felében a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) átszervezése és az új tanrend oldotta meg a kérdést, a német Bauingenieur szónak magyarra fordításával.

Az építész és építőmérnök kapcsolata

Az építőmérnököknek talán leggyakrabban feltett kérdés, hogy mi a különbség az építészmérnök és építőmérnök között.

Az építész- és építőmérnök tevékenységi köre leggyakrabban a (lakó-, köz-, ipari, mezőgazdasági stb.) épületek megvalósítási folyamata során találkozik. Itt az építészmérnök jellemzően a tartós emberi tartózkodásra alkalmas épületek funkcionális, épületszerkezeti és esztétikai kialakításával, míg az építőmérnök ugyanezen épületek tartószerkezeti megoldásaival, statikai tervezésével, valamint azok építési folyamataival (kivitelezés) foglalkozik. Ezen a területen az építész tervező tekinthető az elsődleges szereplőnek, és az ő munkáját egészítik ki tartószerkezetet tervező statikusok (építőmérnökök), a gépészetet tervező épületgépészek, az elektromos hálózatot tervező villamosmérnökök stb.

A két mérnöki tevékenység ritkábban ugyan, de más területeken is találkozhat, pl. különböző mérnöki létesítmények, műtárgyak tervezése során előfordulhat, hogy a látványterveket, az esztétikai megjelenést építészmérnökök közreműködésével alakítják ki. Itt az építőmérnök az elsődleges szereplő, akit az építészmérnök egészít ki. Számos szép példa található ilyen jellegű együttműködésre, elég csak a régi nagy hídjainkra (pl. Szabadság híd, régi Erzsébet híd) gondolni.

Fentiek miatt a két mérnöki szakma képzésében van átfedés: az építészmérnökök is szert tesznek szerkezettervezéssel és az épületek kivitelezésével kapcsolatos ismeretekre, és az építőmérnökök képzésében is szerepet kap az épületszerkezet-tan, valamint az épületek funkcionális kialakításával kapcsolatos ismeretek.

Tevékenységi kör

Az építőmérnökök az épületeknél sokkal tágabb területen tevékenykednek. Gyakorlatilag építőmérnökök foglalkoznak minden, az épített környezet alakításával kapcsolatos munkák megvalósítása során, így az építőmérnöki tevékenység egyidős, és mindenkor együtt fejlődött az emberi civilizációval. Korunk társadalmi és gazdasági igényei új feladatok elé állítják az építőmérnököket: a modern infrastruktúra (közlekedési vonalak, kommunikáció, közművek) kiépítése, a természeti erőforrások ésszerű és optimális kihasználása, a környezet védelme és tudatos alakítása . Építőmérnököket találhatunk mind a tervezési, mind a kivitelezési, mind az üzemeltetési területeken.

Az évszázadok folyamán a mérnöki tevékenység fejlődésével és az igények változásával párhuzamosan a szakma és a képzés felépítése is többször átalakult. A történelmi időkben a(z) (építő)mérnök tervezte és irányította a nagy építkezéseket, úgy mint hidak, várak vagy csatornahálózatok kiépítése, földmérők mérték fel az ország területét nyilvántartási (adózási) és katonai célokból. Az idők folyamán a szakmának a katonai és polgári célú szétválasztása megszűnt, így az építési tevékenységgel vagy földméréssel foglalkozó hadmérnökök is építőmérnökök lettek, míg pl. a kezdetben speciális esztétikai, művészi tevékenységgel foglalkozó építészek különváltak. A 20. század második felében önállóan létező szerkezetépítő, közlekedésépítő és vízépítő mérnöki képzéseket előbb 1993-ban egységes építőmérnöki képzéssé vonták össze, majd 2005-ben??? az alsó- és felsőgeodéziával, valamint térinformatikával foglalkozó „földmérő” szak is az építőmérnöki képzés egy ágazata lett.

Az építőmérnöki szakma mai felépítése:

• szerkezetépítési terület
  • magasépítési területen – a klasszikus értelemben vett statikus;
  • hidak és más műtárgyak (tornyok, alul- és felüljárók, duzzasztógátak, vízlépcsők, kikötők stb.) – ezen belül találhatóak a hidászok;
  • mélyépítés, geotechnika – művelői a geotechnikusok;
  • építéstechnológia, építési menedzsment;
• infrastruktúra-környezetmérnöki terület
  • közlekedési létesítmények (közúti és vasúti pályák);
  • vízépítő mérnök;
  • települési mérnök;
  • környezeti mérnök;
• földmérő és geoinformatikai terület
  • földmérés, geodézia;
  • térinformatika.

Képzés

technikusi képzés, Bolognai folyamat, BSc, MSc, PhD; szakmérnökök

Intézmények --> felvi.hu

Forrás

http://www.felvi.hu/felveteli/szakok_kepzesek/szakleirasok/!Szakleirasok/index.php?b_id=20