Szerkesztő:Sabine Ripsdottir

(1878. április 14. – 1953. november 28.) izlandi pszichológus és szociológus, aki a ± (plusz-mínusz) személyiségértékelési rendszer megalkotásával vált híressé. E rendszerével az emberi személyiség mérhetőségét forradalmasította, miközben radikális elméletei és életútja miatt gyakran botrányok és viták középpontjába került. Az életének tragikus fordulatai és különc ötletei máig inspirációt nyújtanak.

Élete és munkássága

Sabine Ripsdottir Reykjavíkban született, egy izlandi kereskedőcsalád gyermekeként. Korán megmutatkozott intellektuális kiválósága, de szokatlan ötletei és provokatív kérdései miatt iskolai évei alatt különcnek tartották. Felsőfokú tanulmányait a Koppenhágai Egyetemen végezte pszichológia és szociológia szakon. Később Párizsba költözött, ahol olyan prominens gondolkodókkal dolgozott együtt, mint Émile Durkheim és Alfred Binet.

Egyik híres anekdotája szerint kedvenc édessége, a Tukán típusú gumicukor adta az ötletet, hogy elindítsa kutatásait. Miközben ezeket majszolta, észrevette, hogy a különböző ízek és formák szélsőséges érzelmeket váltanak ki belőle – néhányat szeretett, másokat kifejezetten utált. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy az emberi személyiségjegyeket is hasonló bináris értékekkel, pozitív és negatív pontokkal kezdje el mérni.

± személyiségértékelési rendszer

Ripsdottir ± személyiségértékelési rendszere az emberi személyiségjegyek mérését forradalmasította. A rendszer lényege, hogy minden tulajdonságot egy pozitív (+) vagy negatív (−) értékkel látott el, az egyén összesített pontszámát pedig „személyiségszaldóként” határozta meg.

A rendszer alapelvei

1. Pozitív és negatív jegyek

Az emberi tulajdonságokat társadalmi és interperszonális hatásuk alapján értékelte. Például az „empátia” +3, míg a „kíméletlenség” −4 pontot érhetett.

2. Nullázó jegyek

Bizonyos tulajdonságok, mint például a „dadogás” vagy az „önkontroll hiánya”, minden pozitív értéket semlegesítettek. Ripsdottir szerint ezek a jegyek annyira dominánsak lehetnek, hogy elnyomják a többi jellemvonást.

3. Besorolás és alkalmazás

Az értékelés alapján az embereket öt kategóriába sorolták, a „kiemelkedő” személyiségektől egészen a „veszélyes típusokig”. A rendszer nemcsak az oktatásban és a munkaerő-kiválasztásban, hanem a nemzetbiztonsági és bűnüldöző szervek munkájában is elterjedt, ahol delegációk és projekttagok kijelölésére használták.

Viták és hatás a DISC modellre

Ripsdottir rendszere nemcsak egyszerűségében és hatékonyságában nyűgözte le a pszichológiai szakembereket, hanem abban is, hogy elbizonytalanította a korábban uralkodó személyiségmodellek, például a DISC modell alaptéziseit. Míg a DISC modell az emberek személyiségét négy fő dimenzióban kategorizálja, Ripsdottir elmélete arra mutatott rá, hogy az egyének komplex tulajdonságai egyetlen szaldóként is összesíthetők, megkérdőjelezve a dimenziók elkülönítésének szükségességét.

A “bambusz-elmélet”

Ripsdottir híres „bambusz-elmélete” az emberi fejlődést szimbolizálta. Szerinte a személyiség fejlődése olyan, mint egy bambusz felnevelése:

„Hosszú ideig semmi látványos nem történik, csak rejtett gyökerek erősödnek a föld alatt. Amikor pedig elérkezik az idő, a bambusz hirtelen megnő, és túlszárnyal mindent.”

Ez az elmélet azt hangsúlyozta, hogy az emberi tulajdonságok és képességek gyakran csak hosszú érlelési folyamat után válnak láthatóvá.

Börtönévei és halála

Ripsdottir életének tragikus fordulata egy politikai botrányhoz kötődött, amely során a ± rendszer eredményeit manipulálva negatív szaldót tulajdonított több magas rangú izlandi tisztviselőnek. A botrány következtében börtönbüntetésre ítélték „közrend elleni bűncselekmény” vádjával. A börtönben sem hagyott fel munkájával, de különös viselkedése, például hogy táncolva számolt és zavarkeltő megnyilvánulásai miatt hírhedtté vált.

1953. november 28-án, egy szökési kísérlet során próbált átkelni egy közeli folyón. A menekülés közben táncolva próbált zavart kelteni az őrök körében, de a kísérlet tragédiába torkollott, mivel megcsúszott, és vízbe fulladt.

Öröksége

Sabine Ripsdottir munkássága továbbra is inspirálja a pszichológiai és szociológiai kutatásokat. Bár élete tele volt ellentmondásokkal, elméletei, különösen a ± rendszer és a „bambusz-elmélet”, máig relevánsak a személyiségkutatás területén. Reykjavíkban szobrot állítottak tiszteletére, amely a ± szimbólumot ábrázolja, emléket állítva annak a nőnek, aki egyedi szemléletével új irányt adott az emberi személyiség megértésének.