Szerkesztő:Rothron
Muttnyánszky Ádám Budapesten született értelmiségi család ötödik gyermekeként.Középiskolai tanulmányait - Solymárról bejárva - Budapesten végezte. 1911-ben szerzett gépészmérnöki diplomát Budapesten. Ezután két évig Czakó professzor tanszékén tanársegédeskedett. Ez az időszak meghatározó volt életében, mert tanítómesterének irányítása és példamutatása révén vált vérbeli pedagógussá, mérnökök neveőjévé.
1913-ban katonai szolgálatra hívták be. Az első világháború frontját megjárva 62 hónapot töltött katonai szolgálatban.
Leszerelése után Bresztovszky professzor tanszékére került, majd 1921-ben a pilisvörösvári bányákhoz. A bányaüzem 1938. évi megszűntetéséig itt tevékenykedett. Műszaki vezető beosztásban a bánya számos problémáját oldotta meg, az átlagos mérnöki tevékenység szintjét messze meghalaldóan. E gyakorlati tevékenység tükröződik későbbi oktatómunkájában: előadásainak, jegyzeteinek, könyeinek példaanyagát jórsézt ebbean azidőszakban gyűjtötte össze.
Budapestre visszakerülve, előbb az Alkalmazott mechanika tárgy előadására hívták meg, majd adjunktusként az Aerodinamika tanszék szélcsatornáinka szerelését vezette.
1942-be egyetemi tanári kinevezést kapott a Műszaki Mechanika Tanszék vezetésére. Tevékenységét a Mechanika tananyag átdolgozásával, kibővítésével kezdte. Így sikerült elérnie, hogy a mechanikaoktatás jól illeszkedjék a gépészmérnöki gyakorlat igényeihez és az oktatás tanmenetéhez. Mint tanár nem csak a hallgatók tudását igyekezett fejleszteni, hanem arra törekedett, hogy diákjai fogékonyak legyenek a mérnöki gondolkodás iránt, megismerjék a mérnöki alkotás szépségeit, társadalmi hasznosságát.
A II. világháborút követően Muttnyánszky professzor igen sokat tett a hatékony mérnökképzés érdekében. A jegyzetkiadás kezdeményezője volt. Felismerte, hogy a tudomány elsajátításához gondosan és magyarosan fogalmazott, áttekinthető ábrákkal ellátott jegyzetek szükségesek. Példát mutatott abban, hogy a háborút követő nehéz viszonyok közepette is hogyan lehet a jegyzetellátást megoldani. A gyakorlatból vett példáiból, világos, érthető előadásaiból a mérnöki hivatás szépsége sugárzott. Hallgatóit a mérnöki felelősségre, lekiiseretességre, pontosságra nevelte. Igényes volt a munkában, szigorú, de igazságos a számonkérésben. Egész lénye, emberi magatartása egy mérnönemzedék példaképévé tette őt.
Jegyzeteinek anyagát állandóan tökéletesítve és átdolgozva megírta a mechanika tárgy tankönyveit. Ezek a művek mintául szolgálnak arra, hogy miként lehet a mechanika legelvontabb részeit is egyszerűen, de szabatosan, tudományos igényességgel megmagyarázni, és összekapcsolni a gyakoló mérnök tevékenységével.
Könyveit az ipari gyakorlatban is a fontos segédkönyvek közé sorolják.
1950-ben megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát, 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban a Felsőoktatás kiváló dolgozójává tűntették ki. 1959-ben Munka érdemrenddel ismerték el tevékenységét.
1959-ben nyugdíjba vonult, de ezután is kapcsolatban maradt volt tanszékével. 80 évesen még jegyzetet írt.
A Budapesti Műszaki Egyetem Muttynánszky professzornak, mint egykori hallgatójának 1961-be arany, 1971-ben gyémánt diplomát adományozott, 1971-ben pedig díszdoktorrá avatta.
1976-ban halt meg.