Enrico Scrovegni a gazdag padovai bankár 1300 február 6-án vette meg a római aréna területét Manfredo Dalesmaninitől egy nemesi de elszegényedett család tagjától.[1] A tulajdon egy udvarházból, a hozzá tartozó fürdőépületből, melléképületekből, istállóból és az Eremitani-templom valamint a közeli Piòvego-csatornára nyíló kapuk mellett épített egy-egy toronyból állt.[1] Hozzá tartozott egy kisméretű 11. századi kápolna is, ami hagyományos végcélja volt a Szeplőtelen fogantatás ünnepén rendezett egyházi felvonulásnak.[1] Az új tulajdonosnak ambiciózus építészeti tervei voltak amivel tekintélyt és politikai befolyást akart szerezni a városlakók között.
A kilencedik és egyben utolsó gyermeke volt az elhunyt Rinaldo Scrovegni üzletembernek, aki Veneto és Toscana terüketére is kiterjedő kereskedelmi tevékenységgel hatalmas vagyont halmozott fel, földbirtokok, paloták és nagymennyiségű likvid tőke volt a birtokában.[1] Annak a gátlástalan vállalkozói rétegnek volt a tagja amelyet Dante a pokol hetedik körébe helyez, ahova többek között az uzsorások kerülnek.[1] Rinaldo megpróbált a vagyonához illő befolyást szerezni a városban, és később Enrico is követni akarta a példáját, mecénásként részt vett középületek finanszírozásában. Palotája nem maradt fenn, de egy 19. század eleji illusztráción látható, hogy egy nagyméretű épület volt, közvetlenül a kápolna mellett. Nem 14. század eleji állapota látszik rajta, hanem a 16. századi, új tulajdonos Foscari grófok idejében átalakított épület.[2]
A kápolna építésére Padova püspöke Ottobono de Razzi adott engedélyt. Ebben az állt, hogy Scrovegni egy kisméretű templomot építtethet, egy oratóriumhoz hasonló épületet a maga és családja részére, ami mások számára nem látogatható.[2] Ennek ellenére már 1304-ben sikerült engedélyt kapnia XI. Benedek pápától, hogy a magánkápolnát nyilvános templommá alakítsa át. Ezzel egy időben az épület tervét is megváltoztatták, ami kiváltotta a szomszédos Eremitani-templom szerzeteseinek ellenállását.[2] Egy fennmaradt dokumentumban az szerepel, hogy a szerzetesek egy bizonyos Gerardinonál, Pagano della Torre püspök helytartójánál tettek panaszt az eredeti engedélytól való eltérés miatt. Különösen egy Giovanni nevű szerzetes panaszkodott az épület megnagyobbítása és egy tervezett harangtorony miatt.[3] A pereskedés kimenetele nem ismert, de feltételezhető, hogy a szerzetesek nyertek, mivel Scrovegni (egyik) száműzetése után a kápolna apszisát lebontották és átalakítva építették újjá.[3] Ezen kívül a vele szemben lévő falon látható Utolsó Ítélet freskón, ahol Scrovegni felajánlja a kápolnát Szűz Máriának az épület modelljén egy ma már nem létező kereszthajó is látható.
1-6 : Joachim története 7-16: Mária élete 17-39: Jézus élete 40-53: allegóriák 54: Utolsó ítélet
Amikor Giotto megkapta a megbízást a kápolna kifestésére körülbelül 37 éves lehetett.[4] Korábban már dolgozott Firenzében és Rómában, de legfőképpen Assisiben, Riminiben és magában Padovában is. Korábbi komolyabb megrendeléseit a ferencesektől kapta, munkáinak fő témája Szent Ferenc és követői, köztük Szent Antal életének bemutatása volt. Ebben az esetben viszont egy gazdag üzletember bízta meg privát kápolnája díszítésével, ahol Mária és Jézus életét jelenítette meg.
A képek festése előtt komoly előkészítő munkákra volt szükség. Részletesen meg kellett határozni az ábrázolt jelenetek témáját, elő kellett készíteni az épület falfelületeit és a végleges tervekhez meg kellett szerezni az egyházi hivatalok jóváhagyását.[5]
A kápolna első felajánlása 1303 március 25-én történt, az ünnepélyes felszentelésre két évvel később 1305 március 25-én került sor.[5] A kettő között 625 munkanap alatt (a munkanap itt az az időintervallum, ami alatt a nedves vakolaton addig lehetett dolgozni amíg meg nem száradt) készítette el Giotto segítői közreműködésével a freskókat.[5] A számítások szerint körülbelül negyven segítővel dolgozott.[5]
Joachim története a déli fal felső sávjának hat képén jelenik meg. Az első képen Ruben pap kiűzi Joachimot a Templomból, nem mutathat be áldozatot mivel Isten nem áldotta meg utóddal a házasságát. A drámai jelenetben Ruben erőteljes mozdulattal, a vállára tett nyitott bal tenyerével gyakorlatilag kilöki Joachimot az épületből, míg jobb kezével a ruháját ragadja meg. Már ezen az első képen is felismerhetőek Giotto újító művészetének legfontosabb elemei - a realizmusra való törekvés, az expresszivitás, a mozdulatok hangsúlyos ábrázolása, az épített környezet minél valósághűbb részletes megjelenítése és a színek mesteri használata.[6]
Joachim a pásztorok között (2)
Joachim a hegyekben a távolban elbujdosik a pásztorok között és ott marad öt hónapig. A kép közepén lévő két pásztor az éppen megérkező uruk előtt áll aki profilból ábrázolva, lehajtott fejjel a földet nézve, kezét a köpenye redői között összefogva jelenik meg. A két fiatal férfi zavartan és kérdőn néz egymásra. A képen szereplő állatokat Giotto az emberek érzelmeivel ellentétes módon festette meg, a birkák és kecskék nyugodtan legelnek, vagy békésen összegyűlnek az akol bejáratánál, a fehér kiskutya boldogan szalad gazdája felé. A háttérben kopár sziklákon dús levélzettel borított tölgyfák nőnek élesen kiemelkedve a kék égből.[6]
Angyali üzenet Annához (3)
A következő jelenet Anna házában játszódik. Már hosszú ideje nem hallott híreket férjéről, ezért Istenhez imádkozik, hogy hazatérjen. A csukott ajtó előtt egy asszony fonalat fon. A fonás a születéshez és az élethez kapcsolódó ősi szimbólum, itt arra az életre utal, amit Anna hordoz majd a méhében.[7]
Joachim áldozatot mutat be (4)
Joachim kiválasztott egy bárányt és feláldozta, Isten keze a kép tetején jelzi, hogy elfogadta az áldozatot. Az állat teteme csontvázként fekszik a lángok között, míg a lelke a füstben alig láthatóan az ég felé emelkedik. A kép jobb oldalán álló angyal elegáns alakjával, Joachim átlósan ábrázolt figurájával és a kép bal szélén megjelenő, kezét imára emelő pásztor ábrázolásával éles ellentétben áll a festmény alsó részén megjelenő állatok viselkedése. Teljesen közömbösek - pihennek, legelnek, egymással küzdenek - azzal kapcsolatban ami az emberek világában történik. A pásztor kalapja a kép kerete miatt csak részben látszik, mivel Giotto a jelenetet filmszerűen ábrázolta. A mozgást érzékelteti, hogy esetenként az állatok, a tárgyak és az épületek csak részben láthatók a kép szélén és a nézőre hagyja, hogy elképzelje a fennmaradó részeket. [8]
Joachim álma (5)
Joachimot elhívja egy angyal, hogy térjen vissza a hegyekből a feleségéhez Jeruzsálembe. Mialatt azon gondolkodik, hogy hallgasson-e az angyalra Joachim mély álomba merül ahol ugyanaz az angyal újból megjelenik. Ezen a jeleneten látható először repülő angyal. Amikor állnak vagy ülnek Giotto egész alakjukat megjeleníti, repülés közben viszont lerövidíti a testük alsó részét és egy füstfelhőben ábrázolja.[9]
Találkozás az Aranykapunál (6)
Az idős házaspár a jeruzsálemi Aranykapunál találkozik. A házasok megcsókolják egymást, Anna megsimogatja férje szakállát, aki szeretetteljesen magához öleli. Négy nőalak, Anna szolgálói és barátnői állnak a kapu arany íve alatt. A kéttornyos építményen a ghibellin épületekre jellemző lőrések láthatók. A kapu formája emlékeztet az Augustus korabeli kapura, ami akkor még be volt építve a 13. századi falba. A híd előképe a Riminiben álló Tiberius-híd lehetett, Giotto néhány évvel korábban a ferencesek megbízásából ott is dolgozott.[10] A kép bal szélén egy félig látható pásztor örül a házaspár újra megtalált boldogságának. Az örömteli jelenettel ellentétben áll a kép közepén megjelenő feketébe öltözött titokzatos nőalak. Az arcát félig eltakaró figura a főszereplőkkel ellentétes irányba néz, Mária és Jézus későbbi szenvedéseit szimbolizálja.[11]
A történet kilenc hónappal később folytatódik Anna házában. Az ágyán ülve, mosolyogva nyújtja a kezét az újszülött Mária felé, akit egy elegáns, kék ruhába öltözött asszony ad át neki. Egy másik, piros ruhába öltözött nőalak egy fedett edényt tart, amiben húsleves lehet az anya számára. Az ágy mellett egy nagyméretű fémedény áll fürdővízzel. Mária ismét megjelenik a képen a földön ülő két szolgáló egyikének karjában, míg a másik figura, egy szép arcú, fehérbe öltözött nőalak ruhaanyagot teker össze.[12]
Mária bemutatása a templomban (8)
Három évvel később Máriát bemutatták a templomban. A templomba vezető legfelső lépcsőfokon áll, ahol a főpap fogadja. Anna két kézzel a főpap felé írányítja, miközben a profilból ábrázolt Joachim a háttérből figyeli a jelenetet. Miután Mária belépett a templomba Anna és Joachim küldetése véget ért.[13]
Mária jegyesének kiválasztása (9)
A templom főpapja felszólította a nőtlen férfiakat, hogy jelenjenek meg a templomban egy faággal. A fiatal férfiak mellett ott volt az idős József is.[14]
Csodajel várása az oltár előtt (10)
A kép szereplői imádkozva várják a csodát. József továbbra is a festmény szélén jelenik meg. A száraz ágak két oldalán az oltárt értékes tömjénégetők díszítik. Az elbeszélésben nem jelenik meg, hogy József lett a kiválasztott.
Mária esküvője (11)
A következő képen már Mária esküvője látható. József gyűrűt húz Mária ujjára, míg a főpap kezeiket egymáshoz érinti. Mária hajában egy értékes diadém látható, kezét méhe fölé helyezi, ami későbbi anyaságára utal. A zavarban lévő József még mindig a kezében tartja a faágat, ami liliommá változott és egy galamb készül felszállni róla. Mária mögött három mosolygó nőalak hozzá hasonló testtartással szintén az anyaságot szimbolizálja, míg a kép ellentétes oldalán a csalódott kérők jelennek meg. Egyikük kettétöri a száraz faágat, a másikuk fenyegetően felemeli a kezét.[15]
Az esküvői menet (12)
Az esküvői menet a férj házához érkezik, amelyet Giotto egy elegáns balkonnal és korabeli gótikus stílusban kialakított ablakokkal illusztrált. Az ablakból a az ünneplés és a temékenység szimbóluma egy levélle borított faág lóg ki. A bejáratnál három babérkoszorút viselő zenész fogadja az esküvői menetet. A jelent abszolút főszereplője Mária, aki elegáns mozdulattal emeli fel ruhája szegélyét.[16]
Isten elküldi Gábriel arkangyalt Máriához (13)
A diadalív tetején látható kép az egész történet bevezetése. A trónon ülő, a szemben lévő Utolsó ítélet freskón látható Jézushoz hasonló arcvonásokat viselő Atyaisten elküldi Gábriel arkangyalt Máriához. Tekintete szigorú, kezét ünnepélyes gesztussal felemeli. A figurát temperatechnikával festették nyárfa alapra és mivel kihajtható különleges funkciója lehetett, ami a szentély átépítésekor megszűnt. Jelenleg egy padlásszerű helyiségre nyílik.[17]
Angyali üdvözlet (14-15)
A történet a diadalív két oldalán folytatódik. Gábriel arkangyal és Mária egymással szemben térdelnek. Máriát arcvonásai és hajviselete már érettebb, férjes asszonyként jelenítik meg. Először látható rajta az arannyal díszített piros ruha, amit a későbbi ábrázolásokon is viselni fog. Az arkangyal áldásra emeli jobb kezét, bal kezében egy papírtekercset tart, rajta az isteni üzenettel. Egy fehér szövetdarabot átfúj a szél a diadalív íve fölött Mária irányába, ez jelképezi a szeplőtelen fogantatást.[18] Mária összefonja a karját, egyik kezáben egy csukott könyvet tart. Kissé lefelé néz, arckifejezése elárulja, hogy megértette Isten üzenetét.[19]
Mária és Erzsébet találkozása (16)
Giotto egy kiegyensúlyozott kompozícióban ábrázolja a tsalálkozás pillanatát. Az idős Erzsébet ráncokkal barázdált arccal jelenik meg, fejét egy vékony, átlátszó fátyol borítja. A hódolat jeleként meghajol Mária előtt, aki egy határozott de egyben gyendég mozdulattal felemeli, míg tekintetük összefonódik.
Jézus születésének ábrázolása a képciklus egyik kiemelkedő darabja. Figyelemre méltó az újszülöttet magához emelő, felé forduló Mária testtartása. A kép fókuszpontja ahogy egymásra néznek, Mária gyengéd míg Jézus éber, tudatos tekintettel. Jézus ugyanígy néz majd elfogásakor az őt eláruló Judásra. Küldetését a dicsfényébe rajzolt kereszt jelzi. A közelében lévő rövidüllésben megfestett feléje forduló szamár mélységet ad a képnek.[20]
Királyok imádása (18)
A királyok hódolnak Jézus előtt, miközben az épület fölött egy üstökös látható. Giotto a Halley-üstökös alapján festette amit négy évvel korábban 1301-ben látott. Valósághűen ábrázolta, elhagyta róla a szokásos középkori szimbólumokat. Az üstökös csóváján lévő csíkok a repülő angyalokhoz hasonló dinamikus hatást keltenek. Ezzel ellentétben a kép baloldalán látható két karcsú, kékszemű, fején bojtot viselő teve nem valósághű, az egyetlen olyan állat a kápolnában festettek közül amit Giotto nem látott élőben.[21]
Jézus bemutatása a templomban (19)
Ezen a képen viseli először Jézus azt az arannyal hímzett piros ruhát amiben ezután a többi képen, egészen az Utolsó ítélet ábrázolásig megjelenik. A kép jobb szélén egy idősebb nőalak papírtekercset tart a kezében "Quoniam in isto erit redemptio saeculi" ("mert benne lesz a világ megváltása") felirattal.
Menekülés Egyiptomba (20)
A képen a Madonna elszánt és határozott tekintettel néz maga elé, miközben a vállára szíjazott Jézus nyugodtnak tűnik. József aggodalmas arcifejezéssel fordul feléjük, ruhája alatt egy élelemmel teli kosár látható. A szamarat egy fiatalember vezeti aki az előtte lebegő, az utat mutató angyalra figyel. Fekete ruhát hord, derekáról kulacs lóg, fején vékony borostyánkoszorút visel. Ezek szimbolikus jelentésűek, a fekete ruha a halál és a gyász jele, míg az örökzöld borostyán a lélek halhatatlanságát és az újjászületést jelképezi.[22] Így a jelenet egyszerre ábrázolja az utat egy konkrét cél felé valamint Jézus sorsát és küldetését. A szamár felemelt patájához közel lévő hasadék az út gyötrelmeinek és veszélyeinek szimbóluma.[22]
Betlehemi gyermekgyilkosság (21)
Giotto három, egyszerű ruhába öltözött figurával jeleníti a gyilkosságok elkövetőit. Egyikük kapucnit visel, durva arcvonásaival a jelenet kegyetlenségének és durvaságának megtestesítője. A kép előterében lévő ruhátlan gyermektestek megdöbbentő ábrázolása Giotto egyik merész újítása. Balra három katona elfordítja a fejét a vérengzéstől, testtartásukkal és arckifejezésükkel elutasítást, fájdalmat és szánalmat fejeznek ki. Ők római katonák akik nem tudnak szembeszállni az uralkodó parancsával mivel a mészárlás a királyság belügyének számít.[23] A kép másik oldalán a gyermnekeiket sirató anyák láthatók, mögöttük egy keresztelőkápolnára hasonlító épülettel, ami a későbbi egyházat jelképezheti.
A tizenkét éves Jézus a templomban (22)
Az egyetlen az Evangéliumokban szereplő jelenetet ábrázolja Jézus gyermekkorából. Az egész freskóciklusban ez a kép van a legrosszabb állapotban, mivel a kápolna nyugati falának ez a része meggyengült a közvetlenül mellette lévő palota lebontása után. A bonyolult szerkezetű belső tér részletei már nem kivehetők és jelentős sérüléseket szenvedtek a félkörben ülő papok ruhái is.[24] Jézus középen ül, miközben Mária és József kezüket felé nyújtva belépnek a helyiségbe, miközben az egyik pap feléjük fordul.
Jézus megkeresztelése (23)
Az elbeszélés Jézus felnőttkorában folytatódik a Holt-tenger melleti Jordán folyónál. Giotto összetett jelenetben ábrázolja a keresztelés pillanatát. Jézus derékig elmerül a folyóban ami ívesen köti össze a két partján emelkedő sziklákat. Az egyik oldalon négy angyal a ruháit, az aranyhímzéses piros tunikát emberi természetének jelképét és az először megjelenő kék köpenyt, isteni bölcsességének szimbólumát tarták a kezükben.[25] Fent az Atyaisten jobb kezével megáldja a jelenetet, bal kezében az Ótestamentumot szorítja a melléhez. A Szentlélek fehér galambja már alig kivehető Jézus feje fölött. Keresztelő Szent Jánostól jobbra zöld köpenyben hosszú hajjal és szürke szakállal András apostol jelenik meg.[25]
Kánai menyegző
A Kánai menyegző Krisztus első csodájának színhelye
A kápolna képciklusában háttérbe szorulnak az ótestamentumi előképek, csak az egyes jeleneteket elválasztó ornamentikába ágyazva négykaréjos keretbe foglalva láthatók az északi falon az alsó két képsor között. Legszebbek a hím oroszlánt, Jónást és Szent Mihály arkangyalt ábrázoló festmények, ezek Giotto művei a többiben feltételezhetően tanítványai is közreműködtek. Kompozíciójuk többnyire két alak szembenállására épül.
Körülmetélés - Az első négykaréjos ábrázolás, a Jézus megkeresztelését ábrázoló képtől balra látható és Isten Ábrahámmal kötött szövetségére utal.[26]
Rézkígyó - A keresztrefeszítés mellett elhelyezett kép kígyó helyett egy oszlopon álló sárkányt ábrázol. A lény kitárja szárnyait, szája tátva van, körülötte kisebb, a segítségét kérő embercsoport látható, akik kezüket, lábukat, bokájukat mutatják felé. A Biblia szerint akit megmartak a kígyók, de feltekintettek a rézkígyóra életben maradtak.[27]
Mózes vizet fakaszt a sziklából - a kánai mennyegző mellett látható ábrázoláson a víz a korábbi, míg a borrá változtatott víz az újabb szövetséget szimbolizálja.[28]
Jónást elnyeli a cethal - a Krisztus siratása melletti képen a prófétának csak az alsó végtagjai láthatók az azúrkék ég előtt és a viharos tengerben, amint elnyeli a merev tekintetű és nagyra tátott szájú cethal. Az egész kompozíció modernül hat, ami teljesen más hatást kelthetett a képzeletbeli szörnyekben és legendákban hívő középkori emberek között.[29]
Ádám teremtése - a Lázár feltámasztása mellett helyet kapó képen Isten Krisztus vonásait viseli. Ádám kezét Isten keze felé nyújtja, ujjaik szinte összeérnek. Ez a fajta ábrázolásmód később Andrea Pisano domborművén is feltűnik a firenzei dóm harangtornyán, leghíresebb megjelenítése Michelangelo műve a vatikáni Sixtus-kápolnában.[30]
A hím oroszlán életre kelti a könykeit - a Krisztus siratása melletti kép témája a visszatérés az életbe. Alapja a Phüsziologosz című i. sz. 2. századi, Alexandriában keletkezett írás volt. A történet szerint a nöstény oroszlánnak halott kölykei születtek, majd három nap után a hím oroszlán életre keltette őket. A három nap Krisztus feltámadására utal. A képen két kölyök már kezd lábra állni, a harmadik még mozdulatlanul fekszik.[31]
Egy prófétát hallgat a tömeg - a Bevonulás Jeruzsálembe kép mellett elhelyezett ábrázoláson egy idősebb férfi jelenik meg hosszú fehér hajjal és szakállal, piros köpenyben aminek egyik sarkát felemeli mintha egy csomót akarna rá kötni. Egy kisebb, férfiakbóé és nőkből álló tömeggel áll szemben, egyikük egy idősebb férfi két kézzel megragadja a köpenyét. A dicsfény hiánya miatt valószínűsíthető, hogy egy próféta látható a képen.[32]
Illés próféta a tüzes szekéren - a Mennybemenetel melleti kép a próféta életéből azt a pillanatot ábrázolja, amikor tanítványával, Elizeussal beszélgetve hirtelen elragadja egy tüzes szekér. Elizeus a kép bal alsó sarkában látható jobb kezét felemelve, ahogy nem érti mi történt mesterével. A próféta ledobja köpenyét a földre, aminek világos árnyalata erős kontrasztot alkot a tüzes szekér színével.[33]
Szent Mihály arkangyal legyőzi a Sátánt - a Kufárok kiűzése a templomból kép mellett található jelenetben a rendelkezésére álló szűk tér ellenére Giottónak sikerült mesterművet alkotni. Az aszimetrikusan nyitott szárnyú arkangyal nyugodt tekintettel néz az alsó két karéjból alig kiemelkedő szőrös, állatiasságában visszataszító Sátánra, térdével leszorítja miközben biztos kézzel fogott lándzsáját a szemébe döfi. A vakság azokra utal, akik nem képesek látni és felismerni Krisztust.[34]
Mózes megkapja a törvénytáblákat - a Szentlélek eljövetele mellett helyet kapó képen Isten, aki a kápolna többi képéhez hasonlóan Krisztus arcvonásait viseli átadja Mózesnek a kőtáblákat. Mózes még szarvak nélkül, kék ruhában és sárga köpenyben látható, ruhájának színösszeállítása hasonló mint Szent Józsefé és Szent Péteré, a bölcsességre és a királyságra utal.[35]
A kápolna két oldalán a lábazaton az erények és a bűnök allegóriái jelennek meg körülbelül 120 x 60 centiméteres fülkékben.[36] A márványt utánzó építészeti keretben látható grisaille-technikával készült képek dombormű-hatást keltenek. Nem egyedi díszítőelemek, számos más 13-14. századi dekorációs programban is megjelennek.
Az erények és a bűnök egymással szemben láthatók, sorrendjük a diadalívtől kezdve: Prudentia (Bölcsesség) - Stultitia (Balgaság), Fortitudo (Erő) - Inconstantia (Állhatatlanság), Temperantia (Mértékletesség) - Ira (Harag), Justitia (Igazság) - Injustitia (Igazságtalanság), Fides (Hit) - Infidelitas (Hitetlenség), Caritas (Szeretet) - Invidia (Irigység), Spes (Remény) - Desperantia (Kétségbeesés).[37] Az Igazság és az Igazságtalanság figurája nagyobb mint a többi és mindkét oldalon a középső helyet foglalja el. A többi allegória kisebb méretű, de ennek ellenére bonyolult szimbólumrendszert hordoz, ami első látásra nem is biztos, hogy érthető.
A legerőteljesebb ábrázolások, köztük az Igazság, az Igazságtalanság, a Harag, az Irigység és a Szeretet feltételezhetően Giotto saját kezű művei, a Szeretet figurája a festő egyik legkiemelkedőbb alkotása.[37]
Előképeik ókori ábrázolásokra vezethetők vissza (Traianus-oszlop, Marcus Aurelius-oszlop), majd később a kereszténység tanításának is egyik fontos elemévé válik a jó és a rossz küzdelme. Alakjai kódexekben, keresztelőmedencéken, oszlopfőkön, francia katedrálisok homlokzatain tűnnek fel.[37] A bűnök 1200 körül nyerték el emberi formájukat, korábban démonként ábrázolták őket. Itáliai területeken a 12. századtól jelentek meg,[37] miniatúrákon, szószékeken, ötvöstárgyakon, síremlékeken, oltárokon stb. és falfestészeti ciklusok részeivé váltak.
Bölcsesség - Balgaság
A Bölcsesség alakját Giotto egy elegáns környezetben ülő nőalakkal ábrázolta, aki úgy ül asztalánál, mint egy tanárnő. Jobb kezében iránytűt, a tudományok szimbólumát tartja miközben a bal kezében tartott tükörbe néz ("Ismerd meg önmagad"). Tarkóján egy szakállas férfifej rajzolódik ki talán egy filozófusé, aki az emlékek fontosságát jelképezi. Előtte a katedrán egy kinyitott könyv hever. Figurája az intelligencia, valamint a gyakorlatiasság megtestesítője is.[38]
A Balgaság allegóriája egy madártoll koronás férfialak pávatollra emlékeztető hosszú farokkal. Kiálló hasát (a falánkság és anyagiasság jelképét) fonott öv szorítja le, amiről csörgők lógnak. Nyitott szája tudatlanságát jeleníti meg, míg jobb kezében egy göcsörtös bot, a nyers erő és brutalitás jelképe látható. Egy olyan ember portréja aki megtagadta férfi voltát és nem képes különbséget tenni a jó és rossz között.[39]
Erő - Állhatatlanság
Az Erő a földön szilárdan álló robosztus nőalak, vállán és fején Héraklészre utaló oroszlánbőrrel. Felsőtestét páncél védi, jobb kezében buzogányt fog. Bal kezében egy nagyméretű, földre támasztott pajzsot tart ami fél arcát is eltakarja. A pajzson lévő domborművek egy ágaskodó oroszlán mellett Krisztus keresztjét ábrázolják. A figura többek között a stabilitást, az erőt, a gonosszal szembeni ellenállást, a bátorságot jeleníti meg.[40]
Az Állhatatlanság egy márványlapon lévő keréken elcsúszó fiatal lányként jelenik meg. A mezítlábas alak ruhájának szegélye felemelkedik, ez is kiemeli a történés hirtelenségét, miközben kinyújtott karjaival próbál egyensúlyban maradni. Az ingatagság, a felületesség a következetlenség jelképe.[41]
Mértékletesség - Harag
A Mértékletességet egy derűs és nyugodt arckifejezésű elegáns figurával ábrázolta a festő. Száját egy zabla zárja le ami "féken tartja" a nyelvét. Bal kezében függőlegesen egy kardot tart közvetlenül a markolat alatt, ami a keresztet jelképezheti. A kardot jobb kezével egy hosszú anyagdarabbal körbe tekeri, (ártalmatlanná téve) amivel a szelídséget, a türelmet, valamint a könyörületességet jeleníti meg, ezért a Mértékletesség a Harag ellentéte és nem a Türelem. Az ábrázolás a nyugalmat, az érzelmek uralását és az abszolút belső kontrollt mutatja be.[42]
A ruháját széttépő Harag nőalakja pont az ellentéte, érzelmei eltorzítják arcvonásait pillanatnyi zavarában teljesen elveszti belső kontrollját. Hosszú haja kibontva lóg, arcát kiáltva az ég felé fordítja. A szemben lévő falon Kajafás hasonló mozdulattal fejezi ki dühét. A haragot már az ókori szerzők is a legveszélyesebb szenvedélynek tekintették mivel megfosztja az embert a mérlegelés képességétől ennek következtében meggondolatlan tettei magának és a hozzá közelállóknak is árthatnak.[43]
Igazság - Igazságtalanság
A középső helyet foglalja el az Igazság figurája. A trónja alatt lévő jelenetek békét és boldogságot sugároznak, egy lovas háború helyett vadászni indul, falusiak egy szalmabála előtt táncolnak és kereskedők háborítatlanul utaznak.
Vele szemben az Igazságtalanság egy barátságtalan férfialak, hosszú körmökkel és összeszorított szájából kilógó agyarakkal. A mögötte nyíló ajtó fölött a császárpárti ghibellinekre jellemző szimbólum látható, akik a guelf Padova ellenségei voltak. A figura kardot visel, jobb kezében egy szigonyt tart. A lába alatti sávban horrorisztikus jelenetek láthatók, egy meggyilkolt kereskedő, egy meggyalázott terhes asszony és háborúba induló katonák.[44]
Hit - Hitetlenség
A Hit figurája az isteni kinyilatkoztatásban való hitet jeleníti meg, ami nélkül nem lehet az éleltutat bejárni. Ünnepélyes testtartású nőalak jobb kezében egy kereszttel aminek szára egy pogány szobor töredékén áll, bal kezében egy tekerccsel, rajta az Apostoli hitvallás első mondatával. A sziklán magabiztosan álló figura övéről Szent Péter kulcsa függ, az egyetlen amivel ki lehet nyitni a kaput ami a mennyek országába vezet. A kép két felső sarkában angyalok figyelik a jelenetet.[45]
A Hitetlenség alakja vak, hallásában a fején lévő sisak szorosan a füleire tapadó pántjai akadályozzák, így nem látja és nem hallja a jobb felső sarokban megjelenő, papírtekercset tartó próféta szavait. Nyakában póráz látható, amit egy, a saját kezében tartott kisméretű alak fog a kezében. A kép bal alsó sarkában a pokol tüzének lángjai jelennek meg. Az allegória jelentése az Isten igéjében való hitetlenség ábrázolása.[46]
Szeretet - Irigység
A Szeretet figuráját Giotto kecses nőalakként ábrázolta aki bal kezével felajánlja szívét Krisztusnak, aki a kép jobb felső sarkában el is fogadja. Jobb kezében egy edényt tart benne búzakalászokkal, rózsabimbókkal, nyitott és zárt gránátalmákkal, gránátalma virágokkal, egy tüskés gesztenyével és egy mogyoróval. A keresztény hagyomány szerint ezek mind Krisztus szenvedésének és halálának szimbólumai. Lábánál pénzzel teszi zárt zsákok láthatók, ezek a szeretet győzelmét jelenítik meg a kapzsiság fölött. A figura rózsákból álló koronája s szerelem lángjait jelképezik, amik legyőzik a pokol lángjait Irigység lábai alatt.[47]
Az Irigység megtestesítője egy öregasszony aránytalanul nagy füllel, mivel a pletykálkodáshoz először hallani kell és egy kigyóval, a gonosz szimbólumával amint nyelv helyett kijön a szájából. Ő az első akit megmar, így ő maga lesz első áldozata a saját haragjának. Jobb kezét kapzsi és mohó mozdulattal nyújtja előre, míg másik kezében egy pénzzel teli erszényt markol, a boldogság egyik ellenségének szimbólumát.[48]
Remény - Kétségbeesés
A Remény figurája egy karcsú, szárnyas fiatal lány aki karjait széttárva repül egy, a kép jobb felső sarkában megjelenő angyal irányába, aki a győzelem és a dicsőség koronáját nyújta feléje.[49]
A Kétségbeesés allegóriája erőteljes hatású ábrázolás. Egy öngyilkosságot elkövető felakasztott nőalak a halál előtti pillanatban. Teste görcsökben rángatózik, karjait széttárja, kezei ökölbe szorulnak, feje fölött egy ördög lebeg, aki egy szigonyt akaszt a fejébe.[49]
Az Utolsó ítéletet ábrázoló freskó a kápolna teljes rövidebb falát elfoglalja. Mértani középpontjában fénylő mandorlában az ítélkező Krisztus jelenik meg, a mandorla körül angyalokkal, akik közül négy harsonát fúj. Mellette kétoldalt a tizenkét apostol látható trónon ülve, akik így két fő sávra osztják fel a képet. A felső részen Giotto az angyalokat festette meg, míg freskó alsó felét függőlegesen osztotta fel két részre. Az egyik oldalon a mennybe tartó üdvözültek láthatók két sorban, a másikon a pokol a kárhozotakkal. Középen egy nagyméretű kereszt választja el egyértelműen az üdvözülteket a kárhozottaktól, a kereszt függőleges szára egyvonalban van a Szentháromságot szimbolizáló háromrészes ablak mértani közepével. A kép két felső sarkában két angyal pergamentekercsként tekeri fel a világot, mögöttük a Mennyei Jeruzsálem kapuja jelenik meg. A kép alsó részén baloldalt megnyílnak a sírok és belőlük kikelő halottak várják az ítéletet.[50]
A másik oldalon a mandorlából kiinduló négy ágra szakadó tűzfolyó keretezi a pokol ábrázolását áradatként magával sodorva a kárhozottakat, akiket változatos módon ördögök gyötörnek. A jelenetet kékesfekete színű (a halál színe) Lucifer uralja. Az emberi meztelenséget nyers realizmussal ábrázolta a festő, nagy gondot fordítva nemi jelleg megjelenítésére. Egy csoport felakasztott ember allatt az öngyilkos Júdás is megjelenik a képen felhasított hassal, nyakánál fogva egy kötélen lógva. A kárhozottak között ő az egyetlen aki ruhát visel.
Giotto a középkori elképzelésekhez igazodva festette meg a pokol képét ahova bekerülnek az életükben magas hivatalt viseltek is, koronás uralkodók, püspöksüveget viselő főpapok, gazdag urak, papok, csalók és más bűnösök, aki közül többen úgy tűnik mintha az ajtó fölötti architávon keresztül (mint egy hídon) jutnának a oda.[51] Az egyházi korrupció, fényűzés és szimónia hangsúlyozottan jelenik meg képen. Az egyik püspök nem törődve azzal, hogy egy ördög hátán ül áldásra emeli a kezét, míg a másik egy pénzeszacskót fogad el egy térdelő egyházi személytől.[52]
Feltételezhetően az apszisban is az Giotto freskói díszítették a falakat, ez volt az épület legfontosabb része, általában innen kezdték az épületek kifestését, így valószínűtlen, hogy pont ezen a falfelületen nem dolgozott. [3] Képei valószínűleg az átalakításkor pusztultak el, így a kápolna apszisának ma is látható díszítése nem az ő műve.[53] Itt található az alapító Enrico Scrovegni és második felesége Iacopina d'Este sírja is. Az apszis befejezetlennek tűnik, a diadalív jobb alsó részén megbomlik a korábbi szimmetria és egy más jellegű freskó került a falra.[53] Két szent képmása látható rajta tondókban, egy lunetta a megdicsőült Krisztussal valamint két jelenet életéből. Ugyanannak a festőnek az alkotása aki az apszis nagy részét kifestette. Neve nem maradt fenn, a Scrovegni-kápolna mestere néven ismert a művészettörténetben.[53] A 14. század harmincas éveiben lehetett aktív, körülbelül húsz évvel azután, hogy Giotto befejezte a kápolna többi részének díszítését.[53] Itteni legfontosabb alkotása két nagyméretű, három részre osztott freskó az apszis két oldalán. Mária életének végső szakaszát jelenítik meg, témájuk így összefügg a kápolna falain látható freskóciklus képeivel. Az elbeszélés a bal oldali legfelső képen kezdődik, lefelé halad, majd a jobb oldalon lentről kezdődik és a felső lunettában lévő Mária megkoronázása képpel fejeződik be.[53]
A kápolna történetmelésével való teljes összhang miatt feltételezhető, hogy eredetileg az apszist is Giotto freskói díszítették.[54] 1305-ben az Eremitani szerzetesei panaszt tettek Scrovegni ellen az építménnyel kapcsolatos visszaélés miatt, majd Enrico száműzetése után az apszist átépítették.[54] A jeleneten ahol Enrico egy modell képében felajánlja a kápolnát Máriának az épület különbözik jelenlegi formájától, egy ma már nem létező kereszthajó is megjelenik rajta.[54] Ahol ma a freskó látható a tondókkal, ott volt a kereszthajó bejárata.[54]
Mária halálának megjövendölése - A bal oldali falon a lunettában lévő képen a jövendölés pillanatát ábrázolta a művész. Mária térden állva imádkozik, összekulcsolt kezét az ég felé nyújtva. Alakja egy bonyolult szerkezetű épület közepében látható, aminek felső része súlyosan károsodott. Az angyal figurája elveszett, azon a helyen később egy ablakot vágtak a falba.[55] A lunetta jobb szélét két idősebb álló figura (feltételezhetően Arimathiai József és Nikodémosz) tölti ki.[55] A ház másik helyiségében három fiatal nő jelenik meg. Ezen a képen is felismehető a festő művészetének egyik jellegzetes archaizáló vonása, ahogy Mária alakját (Jézust kivéve) nagyobbnak ábrázolta az összes többi szereplőnél.[55]
Az apostolok elbúcsúznak Máriától - Az apostolok egy csoda segítségével felhőn érkeznek távoli tájakról Mária házához. János apostol fejét lehajtva Mária ágya előtt térdel, és megcsókolja a kezét, miközben az ágyon ülő Mária átöleli a vállát. A sárga köpenyt és kék tunikát viselő ünnepélyes testtartású, kezét összekulcsoló Péter apostol János mögött áll. Mellette Idősebb Jakab és András apostolok ismerhetők fel, míg Fülöp apostol épp belép a szobába.[56] A művész igyekezett arcvonásaikat a többi képen láthatókhoz hasonlóan megfesteni. A térbeliség illúzióját geometriai formákkal díszített egyszerű építészeti szerkezettekkel oldotta meg. A jelenet mozgalmasságát épületen kívül kétszer három apostol alakja garantálja. Az ajtó előtt egy kék tunikába és piros köpenybe öltözött idős figura kezét felemelve üdvözli a még felhőn lebegő két másik apostolt, míg másik kettő már a földön kézfogással köszönti egymást. A fehér ruhás alak Bertalan apostol, a míg a magabiztos mozdulattal földet érő sárga ruhás alakban Máté apostol ismerhető fel.[56]
Mária elszenderedése - Mária összekulcsolt kézzel derűs arcvonásokkal kék köpenyébe burkolózva fekszik az ágyán. Huszonnégy alak, nők, férfiak, apostolok és barátok veszik körbe. A kép két szélén egy-egy épület perspektivikus képe látható, homlokzatukkal a kép középpontja felé fordulva. A festmény felső részén Krisztus alakja angyalokkal körülvéve egy gyermek formájában fogadja Mária lelkék.
Mária temetése - Mária temetésekor a Sátán megszállta a jeruzsálemi lakosokat akik meg akarták támadni a menetet, de közben megvakultak és egymást támadták meg, illetve a falba verték a fejüket.[57] Ez látszik a kép bal szélén, ahol a támadók egy része a földön fekszik de többen még mindig fenyegető testtartásban állnak a menet mögött. Az apostolok zsoltárokat énekelve a vállukon viszik Mária koporsóját. A menetet Szent Péter vezeti kezében pálmaággal és szigorúan néz a mögötte haladó főpapra aki fel akarta borítani a koporsót ezért odaragadt hozzá a keze.[57] A menetet felülről angyalok kísérik közülük kettő (egyikük kivont karddal a kezében) a még talpon lévő lakosok felé repül. A kép két szélén a hátteret egyik oldalról egy kéttornyos épület Jeruzsálem kapujával, a másikon egy növényzettel gyéren benőtt szikla tölti ki.
Mária mennybevétele - Mária egy fénylő trónon ül fehér liliomokból álló mandorlában, miközben a trónt négy fehér ruhás angyal emeli a magasba. A képen a Szentlélek eljövetelét megjelenítő freskóhoz hasonlóan minden irányban a trónból kiinduló fénycsíkok láthatók. A sír két oldalán az apostolok a fénytől átmenetileg megvakulva és a csodától feldúlva Tamás apostol kivételével (aki egy sziklán térdel és kezét Mária felé nyújtja) a földre roskadnak.[58]
Mária megkoronázása - Fent a jobb oldali lunettában Krisztus megkoronázza Máriát. A mellettük lévő teret próféták, patriarchák szentek és a kép szélein angyalok töltik ki. Három angyal hangszeren - lanton, dobon és trombitán - játszik. Jobb oldalon Keresztelő Szent János alakja ismerhető fel piros köpenyben. Ez a freskó a kápolnában ábrázolt történet utolsó jelenete.[59]
A kápolna szobordíszítésére a kor egyik leghíresebb szobrásza Giovanni Pisano kapott megbízást, aki ekkor körülbelül ötven éves volt és sikeres karrierje csúcsán állt. Ő készítette az oltáron álló Madonnát a Gyermekkel ábrázoló szobrot és a mellette álló két gyergyát tartó angyalt.[60] Scrovegni halála előtt néhány hónappal kelt végrendeletének megfelelően az itt felállított síremlékben nyugszik.
A kápolna 1880-ig magántulajdonban volt, ekkor zárult le a vita a Gradenigo-család és Padova önkormányzata között. A közintézmény amiatt aggódott, hogy a közvetlenül a kápolna elé épített portikusz 1817-es leomlása és a palota 1824-es lerombolása után a kápolna is hasonló sorsra jut.[61] Az első dokumentált restaurálási munkákat Guglielmo Botti végezte el 1869 és 1871 között. A következő munkálatokat a padovai önkormányzat megrendelésére Eugenio Maestri irányította 1885 és 1895 között.[61] Ekkor a kápolna sérült falait erősítették meg és leválasztották a homlokzaton lévő freskókat. Ezek csak súlyosbították a palota lerombolása után kezdődött, már korábban is sok gondot okozó beázási problémákat. Körülbelül ugyanekkor (1881 - 1897 között) Antonio Bertolli a freskókkal foglalkozott amiknek egyes részei kezdtek leperegni a falról.[61] Két képet (A tizenkét éves Jézus a templomban, Keresztvitel) leválasztott a falról, egy rézkeretre rakta, hogy ne érintkezzenek közvetlenül a nedves fallal, majd visszahelyezte őket eredeti helyükre.[61]
A következő állagmegóvási munkákat Leonetto Tintori végezte el két részletben, 1957-ben az Utolsó ítéletet, 1961 és 1963 között a freskóciklus többi részét restaurálta.[61] Az új technikák és anyagok használata sem tudta megállítani a képek állagának fokozatos romlását, így nemsokára egy új megközelítéssel próbálkoztak. A freskók korszerű restaurálását 2001 és 2002 között végezték el amit egy hosszú, körülbelül tizenöt évig tartó, magát az épületet, a környezetét, valamint a látogatók okozta elváltozásokat vizsgáló megfigyelési időszak előzött meg.[62] Az állagromlás egyik fő okaként a vízpárával és a porral keveredő szennyező anyagokat határozták meg, ami megváltoztatta a pigmentek szerkezetét. Ezért a bejárat előtt egy beléptető helyiséget alakítottak ki, ami lecsökkentette a kápolnába jutó szennyező anyagok mennyiségét és a lámpákat korszerű, hideg fényű fényforrásokra cserélték.[62] A kápolna jelenleg is szoros megfigyelés alatt áll, ami lehetővé teszi, hogy szükség esetén a legkorszerűbb konzerválási munkákat végezzék el rajta.
_-_Interior_07.jpg)
é. sz. 45° 24′ 42″, k. h. 11° 52′ 46″45.411667°N 11.879444°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 42″, k. h. 11° 52′ 46″45.411667°N 11.879444°E
_by_shakko.jpg)
_-_Capella_degli_Scrovegni_(Padova).jpg)
_-_WGA09216.jpg)
_adj.jpg)
_-_WGA09224.jpg)
_-_WGA09256.jpg)
Szentek
Dicsőséges Krisztus
A pokol
