Szerkesztő:Rev-san/Allapjaim/A magyar nyelv támogatása az informatikában

(Bevezető)

Hardveres támogatás

Billentyűzetkiosztások

(fizikai/logikai/vizuális kiosztás; QWERTY/QWERTZ/AZERTY eredete, írógépbillentyűzetek; IBM Model F/Model M, Part No. 1390133; ISO/ANSI/JIS, ISO/IEC 9995; magyar kiosztás; magyar számítógépek billentyűzetei, Videoton TVC, Híradástechnika HT–1080Z; Ganz Uniboard; IBM magyar billentyűzetek; ISO/ANSI szabványokra épülő magyar billentyűzetek; mechanikus billentyűzetek; Microsoft Keyboard Layout Creator)

Fizikai, vizuális és logikai kiosztás

A számítógépes billentyűzetek esetén a billentyűk és a hozzájuk rendelt karakterek kiosztása három szintre bontható; fizikai kiosztásra, vizuális kiosztásra és logikai kiosztásra. A fizikai kiosztás a billentyűzet méreteit, geometriáját, az egyes gombok valós elhelyezkedését, méretét szabályozza, a rájuk írandó feliratokra, az általuk generált karakterekre, illetve az általuk végzett funkciókra nézve nem irányadó. A vizuális kiosztás mondja meg, hogy az egyes billentyűkön milyen írásjel vagy felirat legyen, ami elsősorban nyelvfüggő. A logikai kiosztás határozza meg, hogy az egyes billentyűk és kombinációik milyen karakterek bevitelét, vagy milyen történést eredményezzenek a számítógépben.

A fizikai kiosztásoknak manapság két elterjedt fajtája van, az amerikai szabványügyi hivatalról elnevezett ANSI és a nemzetközi szabványügyi hivatalról elnevezett ISO. Az ANSI az angol nyelvterületekre – elsősorban Észak-Amerikára – jellemző, és az 1985-ben megjelent, eredeti, 101 billentyűs IBM Model M (avagy Enhanced Keyboard) termékcsalád billentyűzeteinek az amerikai piacra szánt elrendezésére épül. Az ISO leginkább Európában – ide értve Nagy-Britanniát is – honosodott meg, ez a Model M 102 billentyűs, német piacra szánt változataiból származik. A kettő közötti különbséget az Enter alakja, a bal oldali Shift és a Backspace mérete jelenti, valamint ISO esetén a jobb Alt-ot cserélő Alt Gr és az az extra billentyű (a B00 pozícióban), amely a bal Shift mellett található. (Ez utóbbi például a német vizuális kiosztásnál <, a britnél \, a magyarnál Í.) Ezenkívül egyes országok saját fizikai kiosztást használnak, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben eltérnek az említettektől. Japánban a japán szabványügyi hivatalról elnevezett JIS használatos, ami az ISO-hoz áll közelebb, Koreában és Kínában viszont inkább az ANSI-ra épülő kiosztásokat használnak. Bármelyik kiosztásról van szó, közös jellemzőjük, hogy a billentyűzetet sorokra és oszlopokra osztják, ezek egy úgynevezett billentyűzetmátrixot alkotnak, ezekben a pozíciókra betű-szám kombinációkkal hivatkoznak, például az A pozíciója C01.

A vizuális kiosztások körében három nagy csoport különböztethető meg, a QWERTY-alapúak, a QWERTZ-alapúak és az AZERTY-alapúak. A QWERTY az angol nyelvterületekre jellemző, illetve az olyan országokra, ahol az angolszász hatás volt domináns, használja például az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Ausztrália, de QWERTY-alapúak a japán, a koreai és a kínai vizuális kiosztások is. A QWERTZ alapvetően német nyelvterületeken terjedt el, illetve olyan országokban, ahol a német hatás volt domináns, ide tartozik Németország, Ausztria, Svájc, Csehország, Szlovákia és Magyarország is. Az AZERTY leginkább Franciaországban található meg, de erre épül a litván ĄŽERTY is. Egyes országokban merőben eltérő vizuális kiosztások is használatban vannak, például a török FGĞIOD vagy a lett ŪGJRMV.

A logikai kiosztást alapvetően az operációs rendszer és annak beállításai határozzák meg, de erre szolgáló szoftverrel szabadon változtatható, testre szabható. Általában nyelvenként egy-két logikai kiosztás érhető el, a vonatkozó QWERTY/QWERTZ/AZERTY vizuális kiosztások eredeti sémáit veszik alapul, így a felhasználók számíthatnak rá, milyen karakter vagy történés várható adott billentyűk vagy kombinációk lenyomásakor. Leginkább a nyelv nevével és a billentyűk feltételezett számával szoktak rájuk hivatkozni, például magyar (105 gombos), esetleg kiegészítve a vizuális kiosztásra (magyarnál ez QWERTZ) való utalással.

A számítógépnek alapvetően nincs tudomása a billentyűzet fizikai és vizuális kiosztásáról, mert a billentyűzet hardvere csak úgynevezett scancode-okat, hexadecimális számokat küld az operációs rendszernek, ami csak a gomb pozíciójáról ad információt. Ennélfogva egyik ország billentyűzetével is lehet használni a másik ország nyelvét használó számítógépet.

Szoftveres támogatás

Karakterkészletek, kódtáblák

(raszterfontok; Videoton TVC, Híradástechnika HT–1080Z; ASCII, ISO/IEC 646; EBCDIC 254/320; AIX 1111/912; DOS CP852 (Latin 2); Mac OS Central European (IBM 1282/Windows 10029); CWI–1/CWI–2 (DOS CP3845); Windows 1250; ISO/IEC 8859–2/Windows 28592 (Latin 2); kalapos betűk; Unicode; rovásírás Unicode-blokk; GSM 03.38/3GPP 23.038; betűszemét/modzsibake)

Betűkészletek

(Microsoft Windows TrueType-fontok, Linux/MacOS fontok; Google Noto; Unicode-fontok; repülő ékezetek; árvíztűrő tükörfúrógép; rovásírás-betűkészletek; helyettesítő karakterek/tofu)

Szótagolás, betűrendes rendezés

(Microsoft Office; MorphoLogic; Unicode-normalizáció; Common Locale Data Repository, International Components for Unicode)

Lokalizáció

(operációs rendszerek, MS–DOS, Windows, Mac OS, Linux, Android, iOS, Windows Phone, Symbian; T9; szoftverek; játékok; crowdsourcing)

Fordítás

(offline fordítóprogramok; MorphoLogic; online fordítószolgáltatások; Google Translate; DeepL)

Egyéb technológiák

(hangszintetizáció, text to speech; MultiVox; OCR, kézírásfelismerés; hangfelismerés, asszisztensek)

A magyar nyelv az Interneten

Szabványok

(HTML; IETF BCP 47; ISO 639–1/639–2/639–3, ISO 15924)

Internetes tartalmak

(Wikipedia; Netflix)

Internetes szleng

(angol megfelelők; SMS-szleng)