Szerkesztő:Raczrobert/Szent Gereon-templom

A Szent Gereon-templom Köln óvárosában található és részben még a település késő-római korszakából származik. Névadója Szent Gereon a legenda szerint római katona és a város első keresztény mártírja volt.

Az építészeti eggyüttes magját egy római kori szentély képezi, amelyhez a 11. és 12. század folyamán egy nyújtott kórust valamint egy hárháromhajós altemplomot fűztek hozzá. A 13. század elején 10 szögletű kupolát emeltek az ókroi római épületrész fölé, amelyet a háborút követő helyreállítási munkálatok során 1945-ben G. Meistermann és W. Buschulte díszített.

A Szent Gereon templom a kölni romanika egyik jeles képviselöje. Jelentös részei még egy késö-ókori konchenovalbau maradványai a 4. század közepéröl, amely az ókori reprezentációs építészet egyik legjelentösebb képviselöje az alpoktól északra. Mindennek következtében köszönhetöen a még valamivel korábbi trieri dómmal és trieri konstantinbazilikával a legrégebbi még müködö templom a mai Németország tarületén. Elsö említése Venantius Fortunatus egy versében található (carm. III 14), amely 565 - 573 között keletkezett, majd kicsit késöbb Gregor von tousnál 590-böl (Libri miraculorum I . 61). A stauferek idjéböl származó a legkorábbi önhordozó (freitragend) beboltozott központiépület ( Zentralbau) a középkorból. A késö ókori épület a római Minerva Medica épületével hasonlítható össze. Az ókori szentély gazdagon volt díszítve (Marmorinkrustation és aranyozott kupolamozaik), amelyet már a kora középkori források is megemlítenek (Gregor von Tours). Az 5. ill. 6. századtól számolhatunk egyházi használattl, a templom neve akkor "Az arany szentekhez" volt (ad sanctos aureos). A mai épületben az ókroi épletrész még kb. 14 méter magasan van meg és kizárólag be van burkolva/falazva. A frank merowing királyok idején ez a templom volt a királyság keleti felében. Esetleg szolgálhatott a templom a frankok idején a királyok sírjául. Köln elsö Erzbischof Hildebold halála után ide temettetett Kr. u. 818-ban.

Írásos forrásunk források szerint 839 - töl a templom már kanoniki Stiftskirche volt. A kanonokok számára épült 1067/69-ben az új hosszúház és szentély valamint egy új altemplom Erzbischof Anno által. 1156-ban keletkezett Erzbischof Arnold II. von Wied idején a szentély apszisa a két templomtoronnyal/oldaltoronnyal (Flankentürme). A thébai mártírok relikviáit az ovális csarnok fülkéiböl áthelyezték ekkor az altemplomba. Egy évvel késöbb szentelték fel a Gereon-oltárt. Az 1219-1227-ben készült kupolája a dekagonnak a legnagyobb középkori kupola volt az Alpoktól északra. A 13. század közepén jött létre a dekagon déli oldalán a késöromán keresztelö-kápolna, a sekrestye 1315-ben épült. A 14. században felújították a hosszúház boltozatát. Az orgonát 1550-ben építették be a dekagonba, a templomot 1766/67-ben barokkosították, amelyet aztán a 19. században újra visszavettek. 1920-ban XV. Benedek Pápa a Szent Gereont Basilica minor címet megadta. A második világháború pusztításait évtizdekig tartott helyrehozni, a föoltár 1949-re lett kész, 1954-ben a hosszúházba épüült orgona, 1956-ra felújították a kriptát, 1964-re a keresztelökápolnát. A külsö munkálatokat 1979-re fejezték be, ezt követöen 1984-ig tartott, míg maga a dekagon belülröl is fel lett újítva ill. restaurálva.

Történeti fejlödés

A római kori város észak-nyugati nekropolján a 4. században épült egy négyzet alakú sír (Memorie) fölé az akkori viszonyokhoz képest hatalmas késö-ókori ovális épület. Ez kormegállapítás (Datierung) egyetlen régészeti leleten alapszik; az itt talált töredezett Ízisz-szentelökö/szentkö/kö egy római érme társaságában Kr.u. 345-böl. Az ovális épület rendeltetését nem ismerjük, lehetett mauzóleum, emlékhely, templom, szentély.

Az épület

A Seznt Gereon templom kiemelkedö példája a késö ókroi római építeszetnek. Az épület meghatározó tömege egy ma boltozattal ellátott ovális terem tíz-szög fromában (Dekagon) mindkét oldalon négy konttyal (Konche?), amely ebben a formában egydülálló az Alpojtól északra. A firenzei dóm kupoláján (Bruneleschi alkotása) és a konstantinápolyi Hagia Sophia templom hatalmas kupoláján kívül, ennek a templomnak (a Szent Gereon temlomnak) van a legnagyobb kupolája építése idején (1227). Csúcspontján belül 34,55 méter magas, átméröje 21 méter ill. 16, 90 méter. A mérmü (masswerk) ablakok koragótikus francia mintát követnek. Nyugaton a központi kupolacsarnokhoz kis elöcsarnok csatlakozik, a bejárati rész. Keleten épült a hosszház szentéllyel, a szentélyhez pedig két oldalról egy-egy templomtorony csatlakozik, valamint az apszis. A kívülröl is gazdagon díszített Staufok korából származó kórusnak hét Blendarkaden vakárkádja és három ablaka van.

A tornyok három alsó szintje az apszis csúcsánál záródnak (Apsisscheitel), ezután két további szint következik vakablakokkal, majd egy ötödik nagyvonalú duplaárkád-ablakokkal (Doppelarkadenfenster).

Szent Philibert

Szent-Philibert-templom Franciaországban, Tournusban található és az egyik legjelentösebb korai román stílusú tamplom Franciaroszaǵban. Kr.u. 1000-ben kezdték építeni és 1019-ben szentelték fel. A templom védöszentje, Szent Philibert, akinek a relikviáit a normann kalandozások idején szállították ide a noirmoutier-i kolostorból, ahol eredetileg a sírja volt és ahol elhunyt. A templomnak nagy művészettörténeti jelentősége van, és több szempontból is az elkövetkezö évtizedek fejlődésének előhírnöke volt. A háromhajós bazilika mindegyik hajója öt boltozatos, van eg keresztház valamint újításként szentélykörüljáró és kápolnakoszorú, valamint a nyugati végében egy szintén háromhajós elöcsarnok, felette pedig egy felsötemplom

Szent Mária és Márk-templom (Reichenau - Mittelzell)

Az egykori Bencés apátsági templom korai román stílusban épült, ma Mittelzell plébániatemploma, Reichenau szigetén, a Bodeni-tóban. A templom erdetileg a reichenaui apátsági temploma volt és a sziget legnagyobbja.

Miután valószínüleg még az alapító apát Pirmin 724-ben fából felépítette a kolostor elsö templomát, Haito apát keresztalakú alaprajzon karoling bazilikát épített, amlyböl még a négyezet és a keleti keresztház részei állank. Ezt az épületet 816 augusztus 16-án szentelték fel, az Istenanya Mária tiszteletére.

Westwerk

A Westwerk (nyugati védmü) egy a korai középkorban kialakult épületrésze a romanika stílusában épült templomoknak. Nem késö ókori továbbfejlesztés, hanem önálló frank újítás, a bazilika nyugati végének többemeletes masszív kiépítése, ahol a német-római császár és az udvara tartózkodtak, ha az adott hely királyi birtokán tartózkodott. A legtöbb esetben itt volt egy Szent Mihálynak szentelt oltár is, hisz a császár hozzá hasonlóan a démoni hatalmak ellen küzdő és Isten kegyelméből az ellen gyözedelmeskedő uralkodó volt. A démoni hatalmakat nyugaton sejtették - átellenben a megváltást hozó kelettel. Tornyaival és masszív falával a védmű nemcsak a gonosz elleni védelem, hanem az állam és az egyház bipoláris egységének és egymás mellett létezésének szimbóluma is.