Szerkesztő:RLACIPE/próbalap

Fénycsövek újrahasznosítása

Magyarországon az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységről a 443/2012. (XII.29.) Korm. rendelet rendelkezik. Amely szerint a gyártóknak a hulladékokra visszavételi és begyűjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási, valamint biztosítékadási és termékdíj-fizetési kötelezettségük van. Ezeket a kötelezettségeket azonban átruházhatják egy hulladékok hasznosítását koordináló szervezetre. Ez a koordináló szervezetet részben maguk a gyártók, forgalmazók, illetve a felhasználók hoznak létre. A szervezet nem profitorientált (nonprofit) lehet és gazdasági tevékenységét kizárólag közhasznú tevékenység elősegítése érdekében végezheti.

Fénycső

"Fénycső" megjelenése jelentette a világítólámpák következő generációját az izzószálas és halogén égők kifejlesztését követően. Edmund Germer és munkatársai 1926-ban fejlesztették ki. Felismerték, hogy a már ismert kisülőcsőben a gáznyomás növelésével és a cső felületének fluoreszkáló porral (fénypor) való bevonásával a gerjesztett gáz UV-fény kibocsátására képes, ami elnyelődik a fényporban és világít. Tehát ez a fényforrástípus már nem a termikus sugárzás alapján, hanem a gázközegben létrehozott elektromos kisülés keltette fénysugárzás (plazma sugárzás) elve alapján működik.

Élettartam és tulajdonság

Fénycsöveknél a gyújtási feszültség teljesítmény függvényében változik, amely szerint 20 W teljesítmény alatt 180-200 V, addig 20 W-nál nagyobb teljesítménynél 350-400 V A működéséhez szükséges feszültség a végeinél mérve 40-100 V. A fénycső élettartama a hagyományos izzólámpáénak a tízszeresét is elérheti, így 7500-10.000 óra. Az élettartam függ a gyújtás módjától az előfűtés mértékétől és a kapcsolások számától.2.

Felépítésének főbb anyagai

• Üveg (szóda-mész üveg)
• Fém (alumínium, vas, réz, volfrám )
• Fénypor
• Higany
• Gáztartalom (argon, neon, kripton)
• Ballaszt (két végén fejelt)
• Műanyagok (polibutilén-tereftalát (PBT), vagy polietilén- tereftalát (PET) műanyagból készülnek)

Fénycsövek egészségre veszélyes elemei

Higany

A higanymérgezés enyhébb tüneteit: remegés, észlelési rendellenesség, emlékezetzavar, szédülés, fejfájás, ingerlékenység, depresszió, száj nyálkahártya gyulladása, hajhullás. Azonban a 20. században számos súlyos mérgezéses eset alakult ki a felelőtlen ipari termelés következtében Japánban. A Minamata-öböl mentén működő Chisso cég vegyipari gyára 1930-tól magas higanytartalmú szennyvízzel szennyezte az élővizet. Ennek következtében 1950-től több mint 2000 ember megbetegedett és közülük 1.800 halálát okozta bizonyítottan a higany. Az észlelt betegséget elnevezték „Minamata-kór", amelynek tünetei mozgásszervi és idegrendszeri problémák, izombénulás, vakság, süketség. A higany képes az élő szervezetekben felhalmozódni és a predáció révén, a tápláléklánc végén lévő csúcsragadozók felé egyre nagyobb koncentrációban bekerülni. Az egyre nagyobb koncentráció és kitettség okozza a fent említett tüneteket. Tehát teljes mértékben meg kell akadályozni az akkumulálódásra képes higany bejutását a környezetbe.

Fénypor

Az elmúlt 20 évben lényegében nem változtattak a fénypor összetételén. A vizsgálatok nem mutattak ki kedvezőtlen egészségügyi hatást akár lenyelés, belélegzés, vagy bőrrel való érintkezés esetén sem. Ez azonban a tiszta fényporra igaz, amely még nem érintkezett a higanygőzzel. A fénypor némileg hasonlít a természetben előforduló inert ásványi apatithoz. Az antimon, mangán, ittrium és ónvegyületek veszélyes anyagoknak minősülnek ugyan, azonban oldhatatlanságuk alacsony toxicitásuk és mennyiségük a fényporban nem jelent veszélyt még abban az esetben sem, ha az üvegcső eltörik.2. A fényporra rárakódott higanymolekuláknak köszönhetően a megszürkült és a már használt fénycsövek fénypora is tartalmazza magát a káros higanyt.

A higanytartalom a fénycsövekben 10-40 milligramm. A kiégett fényforrásokban azonban a teljes higanymennyiség ~0,2%-a elemi állapotú. A többi sóként a fényporban található, míg az új (nem használt) fényforrásokban gőz állapotban tartalmazzák. A fényporba aszkorbinsav és nátrium-glutamát adagolása csökkenti annak higanymegkötő képességét. Másik módszer a higany oldhatóságának csökkentésére, ha a fényporba vas-, mangánvegyületek, alkáli-halogenideket kevernek, amelyekkel az összes higany fémállapotban tartató (csökken a toxicitás). Ennek figyelembevételével körültekintően kell eljárni a fénycsövek újrahasznosítása során.

Újrahasznosítás menete

A hulladékká vált fénycsövek felszínéről lemossák a szennyeződést, majd a végükön található alumíniumsapkát 30%-os aceton-víz oldattal átfúrják. Az átfúrással kiszívják a higanygőzt, amely így zártan távozik az üvegcsőből és nem jut ki a környezetbe. Ezt követően melegítéssel vagy vágással eltávolítják a fémkupakot. A két végén nyitott csőből a fényport forgókefékkel és vízsugárral távolítják el. A tiszta üvegcső visszamarad és beolvasztásra kerül. A fényporiszapot szűrik és szárítják. A fémsapkákat pálcás törőmalomban a maradék ragasztótól tisztítják, végül többé préselik. A tömbből 95,8%-ban nyerhető vissza az alumínium. Az elektródák szerkezetét őrlik amellyel szétválasztják a volfrám és réz-nikkel vezetéket az üvegtörmeléktől.4.

Fénycső hasznosítása

• Ballaszt, elektródákat és vezetékeket a kohóknak továbbítják beolvasztásra
• Üvegcserép (fényportól tisztított törött üvegcső) az üveg kohóban kerül beolvasztásra
• Fénypor - lerakóban ártalmatlanítják

Kapcsolódó cikkek

• Neoncső
• Kompakt fénycső
• Újrahasznosítás

További információ

• greenfo.hu
• electro-coord.hu