Szerkesztő:Róna-Tas András

Előzetes szöveg.Szerkesztésre szorul. Kitan fontok hiányzanak, kérek segítséget, hogyan ágyazhatom be őket.

Kitanok

kitan vagy kitaj (kínaul 契丹, pinyin qìdān) Belső-Ázsiában és Észak-Kínában élt nép, amely a Liao dinasztia révén uralkodott i.sz. 907-töl 1111-ig, írásait, a mongollal rokon nyelvét most fejtik meg.

Tartalomjegyzék

1. Nevük

2. Történetük

3. Írásaik

3.1. A nagy kitan írás

3.2. A kis kitan írás

3.2.1. Kutatástörténet

3.2.2. A kis kitan írás elemei

3.2.3. Helyesírás

3.2.4. A kis kitan írással írt emlékek

3.2.4.1. Nagy feliratok

3.2.4.2. Kisebb emlékek

4. Nyelvük

4.1. Kutatástörténet

4.2. A megfejtés módszertana

4.3. Hangtan

4.3.1. Magánhangzók és kettőshangzók

4.3.2. Mássalhangzók

4.4. Alaktan

4.4.1. A nyelvtani nem a kitanban

4.4.2. A főnév

4.4.2.1. Többesjelek

4.4.2.2. Főnévragozás

4.4.3. Számnév és számnévképzés

4.4.3.1. Tőszámnevek

4.4.3.2. Sorszámnevek

4.4.4. Névmások

4.4.4.1. Mutató névmások

4.4.5. Melléknév

4.4.6. Ige

4.4.6.1. Igeidők

4.4.6.2. Igenevek

4.4.6.2.1. Főnévi igenév

4.4.6.2.2. Határozói igenevek

4.4.6.3. Igemódok

4.4.6.3.1. Műveltető ige

4.4.6.4. Lét és segédigék

4.4.6.5. Igei tagadószó

4.4.7. Határozószavak

4.4.8. Szóképzés

4.4.8.1. Főnévből főnév

4.4.8.2. Főnévből ige

4.4.8.3. Igéből ige

4.4.8.4. Igéből főnév

4.5. Mondattan

4.5.1. Mellérendelés

4.5.2. Névszói állítmány

4.5.3. Igei állítmány

4.5.4. Egyidejűség múlt időben

4.6. Szókészlet

4.6.1. A naptári állatövi rendszer állatnevei

4.6.2. A naptári állatövi rendszer színnevei

4.6.3. Égtájak és irányok

4.6.4. Évszakok, hónap, nap és napszakok

4.6.5. Rokonsági terminusok

4.6.6. Címek és rangok

4.6.7. Kötőszavak

4.6.8. Közös eredetű szavak a kitanban és a magyarban

Nevük

A kitan népnév először a negyedik században tűnik fel a kínai források szerint. A Kr.u. 554-ben összeállított Wei shu (Wei dinasztia története) említi először őket Qidan 契丹 néven. Az ott leírt történet szerint 388-ban váltak ki a szienpi (xienbei, serbi) törzsek közül. A szienpi törzsek vezető rétegét a tudomány a mongolok elődei egyikének tartja. A népnév a VIII. században megjelenik a türk rovásírással írott feliratokban kitany alakban (Köli csor 720-725, Tonyuquq 726, Kül Tegin 732, Bilge kagán 734/735). Az ótörök kitany alak a nyelvjárásokban két irányban alakult. A keleti ótörök nyelvjárásokban kitan, a nyugati nyelvjárásokban kitaj alak vált uralkodóva. A kitan Liao dinasztia bukása (1126) után rövid ideig az őket követő dzsürcsi nép és Arany (Jin) dinasztia nevévé válik, például a Mongolok Titkos Történetében (1240 körül), majd egész Kínára is alkalmazzák. Az orosz kitaj és az arab közvetítésű khataj már ezekben a formákban kerül Európába mint Kína neve. A nép saját nyelvén kitan-nak nevezte magát. Az 1360 körül írt magyarországi latinnyelvű Képes Krónikában a népnév gens kytanorum alakban jelenik meg, és a kara-kitanok nevét őrzi. A nép nevét kitaj formában Magyarországon Ligeti Lajos tette ismertté (1927), ma az önelnevezést és a nemzetközi gyakorlatot követve a kitan alak vált elfogadottá.

Történetük

A szienpi törzsszövetségből való kiválásuk után az 5. és a 8. század között többnyire a türkök és ujgurok szövetségében éltek. Kapcsolatban álltak a koreai és a kínai hatalmi központokkal is. A Tang dinasztia a hozzá lojális kitan törzsek számára már a hatodik században egy külön tisztséget hozott létre, és egyik vezető nemzetségüknek a kínai Li nevet adományozta, vezetőjüket Szungmo kormányzójának nevezte ki. A kitan törzsek többízben fellázadtak a Tang dinasztia uralma ellen, ezeket azonban rendre leverték. A 8. században a kitan törzseket a kínaiak nyolc altörzsre osztották, ettől kezdve a kitanok magukat hol a hét hol a nyolc kitan törzs népének tartották. A Tang dinasztia összeomlása után a kitanok önállósodtak. Első vezetőjük Abaoki (kínai átírással: Abaoji, kínai neve:Taizu ) 872-ben született, 901-ben lett a törzsszövetség vezetője és 907-ben kiáltotta ki császárságát Liao néven. Utóda 926-ban lépett trónra ezért mások ekkortól számítják a Liao dinasztia uralmát. Taizong, a második uralkodó, 935-ben Észak Kína 16 tartománya felett is megszerezte az uralmat, egyes időszámítások a Liao dinasztia kezdetét ezért 935-től számítják. A császár nemzetségét eredetileg Yila néven ismerték, később ezt a nevet Yelü-re változtatták. A Liao dinasztának kilenc uralkodója volt, kínai nevükön:

név magyar népszerű átírásban	név pinyin átírásban	uralkodási évek
Tajcu (Abaoki))	Taizu	907-926
Tajcong	Taizong	926-947
Sicong	Shizong	947-951
Mucong	Muzong	951-969
Csingcong	Jingzong	969-982
Sengcong	Shengzong	982-1031
Szingcong	Xingzong	1031-1055
Taocong	Daozong)	1055-1101
Tienco	Tianzuo	1101-1111

1. Tábla. A kitan császárok kínai nevei

A birodalomnak öt fővárosa volt, eltérő rendszerben kormányozták a letelepedett, főleg kínai és a nomád vagy félnomád nagyrészt kitan lakosságot. Az uralkodó kitan vezető nemzetségek házassági szövetségben éltek az egyik ujgur nemzetséggel, amely a 10. században a kínai Xiao nevet kapta. Már Abaoki megkísérelte a trónöröklés régebbi rendjét megváltoztatni, és a nemzetség legidősebb tagja helyett a császár elsőszülött fiára ruházni a trónörökösi, majd a jövendő császári hatalmat. Ez neki nem sikerült, utódai is csak váltakozó sikerrel tudták az elsőszülöttségi elvet megvalósítani. A fiatalkorú örökös helyett régensként anyja uralkodott. Abaoki felesége, kínai nevén Chunqin, megtagadta, hogy férjével együtt temessék el, csak jobb kezét vágta le és tette férje koporsójába. Fiatalkorú gyermekei helyett régens lett, és ő irányította az országot. Következő uralkodóként fiatalabb fiát jelölte ki, míg idősebb fia Bei emigrációba vonult, és 927-ben nyilvánosan is lemondott a trónról öccse javára. Bei élete az emigrációban is veszélybe került, ezért a Kései Tang dinasztia udvarába menekült, ahol 937-ben egy merénylő megölte. Öccse Taizong néven lett a következő császár. 947-ben Taizong nagy győzelmet aratott a kínaiak felett, Liao-ról Nagy Liao-ra változtatta a dinasztia nevét, és új évszámítást (nianhao) vezetett be. Taizong fiatalon, 947-ben bekövezett halála után harc indult meg Bei fia és Abaoki legkisebb, harmadik fia között a trónért. Abaoki felesége a harmadik fiú mellett vonult fel saját csapataival, azonban nem tudták legyőzni Bei fiát, aki Shizong néven lett a trón örököse, száműzte anyját és öccsét. Az özvegy 953-ban 74 éves korában halt meg, túlélte Shizungot, akit 951-ben az ellene lázadók családtagok öltek meg. Utóda Taizong legidősebb fia lett, aki Muzong néven vette át a trónt. Muzong, aki alkalmatlannak bizonyult az uralkodásra elsősorban részegessége és nemtörődömsége miatt szintén egy udvari összeesküvés áldozata lett 969-ben. A trón Shizong második fiára szállt, aki Jingzong néven lépett a trónra. Jinzong jelentős hadjáratokat vezetett, csapást mért a szomszédos tangutokra és a dzsürcsikre, és győzelmet aratott a Dél-Kínában uralkodó Szong dinasztia felett. 982-ben azonban váratlanul megbetegedett és meghalt. A kiskorú fia nevében özvegye Chengtian vette át a hatalmat. Fia Shengzong formális trónra lepésekor a rituális újjászületési szertartásnak, szokatlan módon, magát is alávetette, méghozzá 984-ben kétszer és 986-ban egyszer. Chengtien az igen befolyásos ujgur Xiao nemzetségből származott és már korábban is jelentős befolyása volt az udvarban. Az özvegy anyacsászárnő nemcsak az ujgur rokonságot, hanem a birodalomban élő kínai nemességet is bevonta az uralomba. Három főminisztere közül kettő kínai volt. Ugyanakkor kitan hadvezéreire is támaszkodott, akik közül az egyik az uralkodó Yelü nemzetség tagja Xiezhen egy külön eskü szertartásban fogadott hűséget a gyermek uralkodónak. Az özvegy anyacsászárnő saját testőrséget állított fel, sátortábora (ordo) körül tízezer lovas teljesített szolgálatot. Shengzong alatt kezdték el az udvari annalesek (shi lu) rendszeres vezetését. Lényegesen javították az adminisztrációt és az adórendszert, támogatták a mezőgazdaságot, utakat, hidakat építettek. 1001-ben Shengzong megtámadta a dél kínai Szong birodalmat és a harcok állandóvá váltak. A háborúknak az 1004-es béke vetett véget. Shengzong büntető hadjáratot vezetett a koreai Koryo állam ellen, miután az ottani és a kitanokhoz lojális uralkodót megölték. 1029-ben a vazallus Bohai lázadt fel. A lázadókat nehezen, de sikerült pacifikálni, sok bohai, koreai sőt kitan is elmenekült. Shengzong halálos ágyán megnevezte 15 éves fiát mint uralkodót aki Xingzong néven vette át a hatalmat. A régensséggel kapcsolatban azonban komoly problémák merültek fel. Shengzong első feleségének ugyanis mindkét gyermeke korán meghalt, és Xingzong a meghalt császár egyik ágyasának Noujinnak volt a fia. Noujin udvari intrikák eredményeképpen eltávolította Shengzong feleségét, támogatóit hamis váddal bebörtönöztette és kivégeztette. A küzdelem addig folytatódott, míg a fiatal császárnak nem lett elege anyja intrikáiból és száműzte. 1039-ben a császár kibékült anyjával, aki átment az újjászületési szertartáson majd igyekezett kibékíteni apja első feleségének rokonait is. Ekkor állították össze az 547 szakaszból álló Liao törvénykönyvet. Népszerűvé vált a lovaspóló, amely katonai gyakorlatként is szolgált. 1039-ben a császár elrendelte az egész birodalomra kiterjedő népszámlálást. Ugyanakkor, hivatkozva az állatállomány jelentős csökkenésére megtiltották a temetések idején szokásos ló és ököráldozatokat. Uralkodásának utolsó éveiből származik az eddig ismert legrégibb kitan kis írással írott felirat (1053 Guang). Xinzong 1055-ben meghalt, a trónon legidősebb fia Daozong követte. Az új uralkodó és felesége alapos kínai nevelést is kaptak, igen műveltek voltak, pártfogolták a buddhizmust és a konfucianizmust, verseket írtak. Megreformálták az oktatást, tartományi és járási iskolákat alapítottak. A császár személyesen vett részt az elit vizsgáztatásán, ahová egy 100.000 szavas dolgozatot kellett beadni. Új bírósági rendet vezetett be. E szerint a törzsi bírónak minden főben járó esetben döntését jóváhagyásra be kellett terjeszteni a tartományi vagy városi prefektusnak. A döntés ellen a központi kormányhoz lehetett fellebbezni. Az új, a kínai rendszert követő reformok ellen lázadások törtek ki. Egy udvari nemes és fia által vezetett lázadás azonban sikertelen volt, egy vadászat alatti ütöttek rajta a császáron, de ez balul ütött ki, és jelentős megtorlások következtek. Ugyanakkor a császárnak engedményeket is kellett tennie a kitan nemesség számára a kínai befolyással szemben. Ezért 1064-ben megtiltották könyvek magánkiadását, ami a kínai elit elleni világos lépés volt. 1067-ben a császár alávetette magát a hagyományos újjászületési szertartásnak. 1070-ben megtiltották a kínaiaknak hogy részt vegyenek a hadgyakorlatnak számító vadászatokon. Ugyanebben az éveben Daozong utasítást adott a törvények revíziójára és a hagyományos kitan jog bizonyos elemeinek visszaállítására. Az átírt és többször megújított törvénykönyv már finomította a különbségeket a kitan nomádok és a letelepült kínaiak jogai között. 1085-ben a törvénykönyv már ezer szakaszból állt. Ez azonban olyan mértékben bizonyult végrehajthatatlannak, hogy 1089-ben az 1036-os törvényváltozatot hozták vissza. Daozong meggyorsította az udvari annalesek összeállítását és szerkesztését, aminek eredményeként 1085-re elkészült az előző hét uralkodó valóságos évkönyve (shilu). A hatalom az udvarban fokozatosan egy másik kitan nemesi csoport kezébe került. Ennek vezetője a szintén az uralkodó nemzetségéből, a Yelüből származó Yixin volt, aki az uralkodói székhely testőrparancsnokságáig küzdötte fel magát. Ő szövetkezett a déli részek kormányzójával, az ugyancsak a császár nemzetségből származó Renxiennel. Míg az új szövetségesek fokozatosan szorították háttérbe az ujgur származású udvari tisztségviselőket, a császár nem sokat törődött a napi adminisztratív ügyekkel. Daozong uralkodásának utolsó éveiben több természeti katasztrófa sújtotta az országot. 1072-től Daozong fia és a trón kijelölt örököse kezdett részt venni az államügyekben. Yixin felismerte a veszélyt saját jövőjét illetően és összeesküvést készített elő. Elsőnek Daozong feleségét, a trónörökös anyját Xüanyi császárnőt vette célba. A művelt és zenekedvelő asszonyt bevádolta a császárnál, hogy egy udvari zenésszel van tiltott kapcsolata. A feljelentés alapján a zenészt elfogták, de még kínzás alatt sem vallott a császárnőre. Ekkor egy, valamelyik összeesküvő által készített, állítólag a császárnénak írt erotikus tartalmú verset hoztak bizonyítékul. A zenészt és egész nemzetségét kivégezték. A császárnőnek megparancsolták, hogy kövessen el öngyilkosságot, holtestét szőnyegbe csavarva küldték vissza a családjának. Xuanyi császárnőt később rehabilitálták, és erről egy kis kitan írással írt felirat (1101, Xuan) is beszámol. Miután így az anyacsászárnőt eltávolította Yixin egy nőrokonát ajánlotta fel a császárnak, aki el is foglalta a meggyilkolt előd helyét. 1076-ban Daozong anyja meghalt, és ekkor a az új feleséget formálisan is császárnővé avatták. Most a trónörökös következett. Yixin bevádolta a trónörököst a császár elleni összeesküvéssel. Első alkalommal a császár csak a trónörökös embereit távolította el az udvarból. Egy második rágalmazás eredménye azonban már sikeresebb volt és a trónörököst megfosztották minden jogától és börtönbe csukták. Yixin parancsot adott a fogoly trónörökös megölésére, és arra, hogy a császárnak hamisan azt jelentsék, hogy a trónörökös betegségben halt meg. A trónörökös feleségét aki hírre az udvarba sietett Yixin szintén megölette. A Yixin által az udvarba vitt új császárnőnek nem született gyermeke, mint ahogyan Yixin egy második, ugyancsak az udvarba beajánlott és ott ágyasként befogadott nőrokonának, az előző húgának sem. Viszont a meggyilkolt trónörökösnek hátramaradt egy kisfia, aki a kitan öröklési szabályok szerint a következő jogos trónörökössé vált. Yixin megkísérelte ezt a kis gyermeket is leválasztani nagyapjától, hogy majd eltegye láb alól. Ezt azonban a császárhoz hű udvari emberek megakadályozták és jelentettek a császárnak. A császár megfosztotta minden rangjától Yixint. Előbb vidékre száműzték, majd vád alá helyezték és fegyvercsempészés miatt halálra ítélték és kivégezték. Ez lett sorsa néhány szövetségesének is. Daozong utolsó éveiben idejének nagy részét a konfuciánus és buddhista iratoknak szentelte, államügyekben alig vett részt. Állítólag a tisztviselői kinevezéseket kockadobással döntötte el. Utódlását azonban gondosan készítette elő. 1086-ban a trónörökös részt vett az újjászületési szertartáson, 1088-ban számos vezető posztra kapott kinevezést, , majd megnősült és két fia is született. A császár utolsó éveiben több hadjáratban védte meg a birodalom határait. Ezek közül kiemelkedő volt 1092 és 1102 között a többségében mongol etnikumú Cupu vagy tatár törzsek ellen vívott kisebb nagyobb csaták Majd néhány évtizeddel később Dzsingisz kán mongoljai ebből a közösségből emelkednek ki. Daozon 1101-ben hunyt el. kis kitan írással írott síremléke ránk maradt (Dao 1101). Utóda, unokája Tianzuo nemcsak bosszút állt Yixin és szövetségesei nemzetségein, kárpótolta a tőle elszenvedett családokat, hanem rehabilitálta nagyanyját és még trónralépésének évében kis kitan írással írt emlékoszlopot állított neki (Xuan 1101). Tianzuo uralkodásának következő éveit azonban udvari mulatságokkal és vadászattal töltötte. Állítólag egy alkalommal álruhában vegyült a nép közé, hogy megtudja hogyan élnek. A környező országok igyekeztek békés kapcsolatokat létesíteni. A cupu-k és Koryo uralkodói követségeket és ajándékokat küldte. A viszony csak a dzsürcsikkel nem akart békésen rendeződni. 1112 késő telén a császár északra vonult, a Huntung folyóhoz (ma Sungari) hogy a határ közelébe élő dzsürcsi törzsek főnökeivel megünnepeljék az „első friss hal” ünnepét. A szokás szerint a dzsürcsi törzsfőnökök sorban egyenként táncoltak a császár előtt, mintegy bizonyítva alávetettségüket és hűségüket. Mikor azonban az egyik törzsfőnökre Agutára került a sor, az megtagadta a táncot és a császár háromszor megismételt parancsára sem volt hajlandó eljárni az alávetettség szimbólumát. Bár a császár azonnal megparancsolta, hogy fogják el és végezzék ki, tanácsosai ezzel nem értettek egyet és Aguta elmenekült. A rákövetkező évben Agutát a dzsürcsen törzsszövetség vezetőjévé választották. A dzsürcsenek Aguta vezetésével szisztematikus támadásba mentek át és sorra foglalták el a kitan katonai őrhelyeket. Végül a császár áll a kitan seregek élére és a dzsürcsik ellen vonult. Ekkor lázadás tört ki a kitanoknál. Az összeesküvők a császár nagybátyját Chun herceget szándékozták a trónra ültetni. Hosszabb huzavona után azonban Chun herceg hű maradt a császárhoz és a lázadók követeit lefejeztette, fejüket a császári udvarba küldte. A leleplezett összeesküvők menekültek, de többségüket elfogták, vagyonukat elkobozták, a fő bűnösöket kivégezték. 1116-ban Bohaiban a kitan kormányzó ellen fellázadtak a helybeliek. A lázadás vezetője függetlenné nyilvánította magát a Liao háztól és saját dinasztián alapított. Ehhez a dzsürcsik segítségét kérte. A dzsürcsi csapatok Aguta vezetésével meg is érkeztek, elfoglalták Bohait, a Liao ellen lázadt vezetőt viszont ott helyben kivégezték és ezzel a Liao folyótól keletre fekvő több mint ötven kormányzóság felett biztosították saját uralmukat. A területről sok bohai és kitan Koryoba menekült. A kitan császár Chun hercegének megparancsolta, hogy újabb hadsereget állítson fel, azonban a katonák besorolása nagyobb népi ellenállásba ütközött, a birodalomban terjedt az elégedetlenség. 1117 végén Aguta és hadserege átlépte a Liao folyót és támadásba ment át. Szétverte a kitan hadsereg maradékait, majd császárrá kiáltotta ki magát és egy új dinasztiát alapított melynek neve Jin vagyis Arany dinasztia lett. A talaját vesztett Liao császár ekkor tárgyalásokat kezdeményezett. A dzsürcsi és a kitan udvarok között elkeseredett tárgyalások folytak, amelyek azonban nem jártak sikerrel. Közben a dzsürcsik végig fosztogatták az országot, feldúlták a kitanok szent helyeit, császári temetőit is. Számos templom és emlék ekkor megsemmisült, vagy lerombolódott. A helyzet romlásával a kitan császár, Tianzuo, a nyugati szomszéd tangutokhoz menekült. 1122-ben Chun hercegét ellencsászárnak választották, a Liao birodalom maradéka ketté szakadt. Tianzuo néhány nyugati törzs felett, míg Chun herceg egy kisebb, még önálló déli csoport felett gyakorolt uralmat. Ő azonban hamarosan meghalt és trónját Tianzo fiára Chi hercegére hagyta. Tianzuo bár sikerült a maradék kitan vezetőket és némi katonaságot összegyűjteni a tangut uralkodótól kért védelmet. A tangut uralkodó néhány hónap gondolkodás után, félve a dzsürcsi támadástól, elfogadta a dzsürcsi Arany dinasztia uralmát és alávetette magát az új dinasztiának. Tianzonak és hadvezérének a Yelü nemzetségbeli Dashi-nek újra menekülnie kellett. Északra menekültek, új szövetségeseket kerestek, kisebb hadsereget állítottak fel. Azonban a császár és fővezére között komoly nézeteltérés támadta. császár abban a hiú reményben ringatta magát, hogy északról újra vissza tudja foglalni a dzsürcsiktől régi országát. Dashi ezzel nem értett egyet, útjaik elváltak. Dashi királynak kiáltotta ki magát, csapatai a Góbi sivatagon keresztül a mai Mongólia területére vezette. Tianzuot a dzsürcsik elfogták, és a fogságban meghalt 1128-ban. Dashi az Orhon folyó partján megalapította Nyugati Liao birodalmát. Ez a birodalom Kara Kitaj vagyis Fekete Kitaj néven vált ismertté. Uralkodója a gürkán, vagyis a népek uralkodója kitan címet viselte. Dashi hamar nyugatabbra vonul ujjászervezett népével Transoxániába, majd meghóditotta a Pamir és az Aral tó közötti területet. Fővárosa Balasagun volt az Iszik köl partján. A Kara Kitaj birodalomnak Dzsingisz csapatai vetettek véget.

Írásaik

A kitanoknak két írásuk volt, a nagy kitan írás és a kis kitan írás

A nagy kitan írás

Az úgynevezett nagy kitaj írást Tajcu császár parancsára Jelü Tulubu és Jelü Lubugu állította össze 920-ban. Ez az írás kínai mintára készült, szavakat jelölő egységeik sokban hasonlítanak a kínai írásjelekhez, de sem formájukban sem jelentésükben nincs közük hozzájuk, tudatosan használták más hangok, szótagok illetve jelentések jelölésére. Eddig 18 nagy kitan írással írt feliratot, emléket ismerünk, ehhez csatlakozik az az eddig egyetlen könyv, amely szintén a nagy kitan írással íródott, és amelyet Szentpétervárott őriznek. A nagy kitan írás legrégebbi emlékét 986-ból, utolsó ismert emlékét 1176-ból tartjuk számon. Az írás feliratokon és kisebb-nagyobb tárgyakon, köztük paizékon (kínai: igazoló tábla) is megjelenik. Ismeretes egy kitan írásos töredék, amely mellett ujgor írásos töredékszavak vannak, ezt az emléket Berlinben őrzik. Egy 14 századi kínai írásminta könyv is megőrzött nagy kítan írásos jeleket, de sajnos kínai párhuzamos szöveg nélkül. A nagy kitan írásnak eddig 2019 irásjelét tudták megkülönböztetni. Ezek felsorolása a CWJ 109-126-ig terjedő oldalain található. Vannak köztük olyanok, amelyek megegyeznek vagy nagyon hasonlítanak a kis kitan írás jeleihez, előfordulnak az írásban mellékjelek, például pontok. A nagy kitan írás jeleinek megfejtése egyelőre úgy folyik, hogy azonosítják őket a kis kitan írás jeleivel, és ennek alapján kisérelnek meg olvasatot és jelentés adni az egyes alakoknak. Kínai címek kitan átírását azonosítják a két írásban, majd ennek alapján olvassák el a nagy kitan írás alakját. Nyelvészeti szempontból a nagy kitan írás egyelőre használhatatlan, legfeljebb szintaktikai vizsgálatra alkalmas. A szövegek azonban történeti elemzések számára fontosak.

A kis kitan írás

A kis kitan írás összeállítását forrásunk (Liaosi 64, 4-5) Diela-nak, Taicu császár öccsének tulajdonítja. A történet szerint ujgur követek érkeztek az udvarba, azonban senki nem volt aki értette volna nyelvüket. „A császárné így szólt férjéhez: ʻDiela okos, őt küldjed, hogy fogadja őketʼ. Diela 20 napig volt kiséretükben, megtanulta nyelvüket és írásukat. Ezután megalkotta a kisebb kitan írást, amellyel, noha jelei száma kevesebb, mindent kifejeznek”. Ez a történet sokáig félrevezette a kutatókat, akik azt hitték, hogy a kis kitan írás azonos az ujgur írással, vagy annak valamilyen változata. A történet azonban aligha hiteles. A kitan császári család házassági kapcsolatban állt az ujgurokkal. Annyi azonban bizonyos, hogy a kis kitaj írás ujgur mintára, de más jelekből és 925 körül készült el.

Kutatástörténet

A kitan írásokról régóta ismeretes a kínai forrásokban található leírás, amely szerint két írásuk van. Ezek azonosítása azonban sokáig váratott magára. 1922-ben a régészek feltártak egy Liao császárnak tulajdonított mauzóleumot. A Kínában működő misszionárius Louis Kelvyn a mauzoleumban talált írást a kitannal azonosította, és eredményeit 1923-ban egy Pekingben kiadott misszionárius folyóiratban tette közzé. Erre figyelt fel a híres francia tudós Paul Pelliot aki a cikket a saját megjegyzéseivel együtt Párisban újra közölte. A hirtelen megindult nemzetközi kutatásra az éppen Párisban Pelliot-nál tanult Ligeti Lajos is felfigyelt, és 1927-ben magyarul megjelent cikkében összefoglalta a kutatás helyzetét. A két írás megfejtésére sokan tettek kísérletet. A kiváló sinológus és tibetista Rolf Stein 1939-ben egy kis monográfiát írt a Liao dinasztiáról és a kitanokról, anélkül azonban, hogy az írások megfejéséhez érdemben hozzájárult volna. Lényegesen segítette a kutatást, hogy egyre-másra kerültek elő nagy és kis kitan írásos feliratok, amelyeket szisztematikusan kezdtek gyűjteni a Belső Mongol fővárosban Höhhotban (Kínai Népköztársaság). A fordulat csak az 1990-es évek elején állt be, amikor két kínai kutató Liu Fengzhu és Csinggeltei egy kutatócsoport élén a kis kitan írás szisztematikus megfejtésébe fogtak. Az új kutatás első eredményeit angolul Kara György foglalta össze 1996-ban, majd Csinggeltei 2002-ben az Acta Orientalia Hungaricában. Új fejezetet nyitott Daniel Kane 2009-ben megjelent angolnyelvű monográfiája, amely nemcsak összefoglalta az addigi kutatások eredményeit, hanem kritikájukat is adta, és új megoldásokat is javasolt számos kérdésben. 2010-ben Wu Yingzhe és Juha Janhunen példamutató filológiai alapossággal adott ki két kis kitan írással írt feliratot. 2012-ben Janhunen egy áttekintő cikkben értelmezte az addigi eredményeket. 2015-ben két magyar kutató Apatóczky Ákos Bertalan és Kempf Béla utaztak Höhhotba, hogy összegyűjtsék a nehezen elérhető helyi publikációkat, amelyek a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárában kerültek elhelyezésre. Beszámolójuk 2017-ben jelent meg. 2016-tól Róna-Tas és Wu Yingzhe egy sorozat cikkben tárgyalták a kitan írás és nyelv összefüggéseit. 2017 végén jelent meg a kis kitan írásos emlékek háromkötetes korpusza, amelyet az 2013-ban elhunyt Csinggeltei és két tanítványa Wu Yingzhe és Jiruhe adtak ki (továbbiakban CWJ, ld források).

A kis kitan írás elemei

A kis kitan írás mintegy 450 jelből áll. A jelek kis, egy vagy több vonásból álló rajzok, jelek amelyeket nemzetközi tudomány görög eredetű angol terminussal glyph-nek nevez (más nevük: gráf, karakter). Az írást bizonyos megszorításokkal szótagírásnak lehet nevezni. Hangértéküket úgy állapítják meg, hogy a korabeli kínai címek, nevek kitan átírásából következtetnek kiejtésükre. Ez a módszer feltételezi a kínai név 10. századbeli kiejtésének rekonstrukcióját, amelynél figyelembe kell venni a kitan udvarban használt kínai nyelvjárás eltéréseit is. Az ennek alapján latin betűkre átírt hozzávetőleges hangérték megállapítását nevezik romanizációnak .A höhhotbeli kutatócsoport standardizálta a jeleket, a glypheknek számítógépre alkalmazott fontot készített, és egy listába rendezte őket. Minden jel egy sorszámot kapott 1-től 378-ig. Sok jelnek azonban decimálisan kiterjesztett párja van, például a (017) szám mellett van (017.1)-es is. A 378-as jel az ismétlés jele, a 378.1 pedig az olvashatatlan, azonosíthatatlan jel sorszáma. Ez lehetővé tette a teljes korpusz számítógépre vitelét, az előfordulások gépi számolását, és ha újabb emlék kerül elő, annak hozzáadását a korpuszhoz. Egy glyph tehát három azonosítóval rendelkezik, Például

 (189) <a>,

elől a glyph rajza áll, utána kerek zárójelben a sorszáma majd csúcsos zárójelben a romanizáció áll. A romanizáció nem jelent biztos olvasatot, inkább kódnak tekinthető azzal, hogy ilyen hang rögzítésére haszálták a glyphet kínai szavak átírásában. Számos glyph olvasata vitatott. A glypheknek van alapolvasatuk és bővített olvasatuk. Például  (311) <b>, olvasata még /ab/ és /ba/. Ugyanakkor van  (240) <ab>, de nincs külön *<ba> jel.

Vannak jelek, amelyek ugyan gyakran fordulnak elő, de csak a jelentésüket sikerült eddig megállapítani ezeket logoglyphnek (vagy logográfnak) nevezik. Jelenleg mintegy 70 ilyen jel van, hangértékük megállapítása lassan halad. A többi kis kitan írásjel többféleképpen osztályozható. Elkülönítenek alapglyph jeleket és alloglypheket. Az alapglyph az írásjel szándékolt rajza, az alloglyph minden olyan változat, amely ugyanazt jelöli, de rajza kissé eltér. Például a (105)  <ud₂> az alapjel, alloglyphje (344)  <ud>. A feliratokon a két jel sokszor alig vagy egyáltalában nem különböztethető meg. Mindkét jel ugyanazt a hangegyüttest jelöli, az első kapott egy 2-es indexet. Több mint negyven ilyen pár van. A jelek egy másik csoportja esetében a glyph egy hozzáadott ponttal tér el az alapglyphtől, ilyenkor a ponttal ellátott változatot kis felemelt körrel jelöli a filológiai átírás. Pédául:  (030) <tau^o> és  (029) <tau> ʻötʼ. A pont az esetek többségében, de nem minden esetben, hímnemű alakot jelöl. Heteroglypheknek nevezzük azokat a jeleket, amelyeknek rajzolata alapvetően eltér, de ugyanazt az egységet jelölik. Ilyen például:  (011) <an> és  (290) <án>. A második esetben a diakritikus jel, a vessző csak megkülönböztetésül szolgál, nincs hangjelölő funkciója. Közel száz ilyen pár van. A párok között bizonyára volt különbség vagy a hangsúly vagy a nyelvtani funkció térhetett el. Egyes esetekben ez egyértelmüen kimutatható, de más esetekben teljesen eltérő nyelvtani funkcióban ugyazt a jelet használja a rendszer. Ugyanakkor vannak olyan esetek amikor öt heteroglyph utal ugyarra a hangcsoportra. A jelek mintegy 60 százalékának van már olvasata. Az egyelőre még megfejtetlen olvasatú írásjelek azonban a ritkábban előfordulók közé tartoznak.

Helyesírás

A kis kitan írás jobbról balra haladó függőleges sorokba rendezett, és egyik sajátossága, hogy a alaktani egységek tömbökben jelennek meg. Egy tömb legfeljebb 8 jelből állhat, függőleges, két sorba rendezettek, amelyek viszont balról jobbra olvasandók. Ha páratlan számú jelből áll, akkor az utolsó középen van. Egy maximális tömb:

a b

c d

e f

g h

Az 1114-es Xiao Dilu (DiX) felirat első sorának első hét egysége:

 bot.d

 na.ha

 án.er

 en

 ra.l

 ó.o

 on

 t.il

 uh

 pu.ši

 en

 m.in

 RECORD.g

 én

A könnyebb közölhetőség érdekében a szövegeket lineárisan szokták átírni, és a tömbök végét pont jelzi:       . Ugyanez a szöveg romanizált átírással: <bot.d na.ha.án.er.en ra..l.ó.o.ón t..il.uh pu.ši.en m.in RECORD.g.én> ʻa másik (törzs), az anyai nagybácsik közül való Raloo (nembeli) Tiluh fushi (helyettes megbízott) sírfelirataʼ.

Mint látható a tömbök grammatikai egységeket tartalmaznak: <bot-d> többesszám, szószerint ʻmásikakʼ, <nahaá-nar-en> többesszám, birtokos eset ʻanyai nagybácsiknak a.. ʼ, <raloó-on> birtokos eset ’ a Ralooóknak a...ʼ, <Til-uh> ʻnév, kínai Diluʼ, <puši-en> birtokos eset, ʻa helyettes megbizottnak a...ʼ (kínai fushi), <m.in> ʻsírʼ, < RECORD.g.én> ʻlogoglyph, (kiejtése ismeretlen) + befejezett múltidejű igéből képzett főnévʼ.

A kis kitan írással írott emlékek

A kis kitan írással írott emlékeket nagy feliratokra és kisebb emlékekre szokás osztani. Jelenleg 44 nagy feliratot és 17 kisebb írott emléket ismerünk. A nagy feliratok közül 39 van kiadva, öt még publikálatlan. A kisebb feliratok közük három még csak átírásban lett kiadva. A mérvadó kiadás a 2017-es, háromkötetes Csinggeltei, Wu Yingzhe és Jiruhe által szerkesztett munka (CWJ). Ez tartalmazza a emlékek normalizált, kis kitan írással írt formáját, amelyet több helyen kínai glosszák kísérnek. Ezek néhol fordítások, értelmezések, néhol, főleg nevek, címek esetén, a kínai, többnyire a mai kiejtés alapján értelmezett átírás. A kötetek mutatókat és különböző magyarázatokat is tartalmaznak. Az összes kis kitan írássl írt szöveg 450 fajta jellel van írva, a jelek összesen mintegy 70-80.000 alkalommal fordulnak elő. A mintegy 450 jelből eddig 267-nek van olvasata. Az olvasatok közül néhány még vitatott. Ugyanakkor a még meg nem fejtett irásjelek nagy része igen ritkán fordul elő.

Nagy feliratok

Császár	A felirat dátuma	elhunyt neve	a felirat sziglája	megjegyzés
Xingzong 1031-1055 uralkodói periódus: Chongxi 1032-1055
	1053	Yelü Zongjiao	Guang
Császár Daozong 1055-1102 uralkodói periódus: Qingning (1055-1065
	1055	Xingzong	Xing	előző császár
	1057	Xiao Zhonggong	Ling	a dátum bizonytalan
	1068	Xiao Tuguci	Tu
	1071	Yelü Jüe	Jue	meghalt 1070-ben
	1072	Yelü Renxian	Yu
	1073		Da	publikálatlan
uralkodói periódus Dakang 1075-1085
	1076	Renyi	Ren	császárnő, dicsőítő felirat
	1078	Mrs. Han	Han	Az uralkodói vő Xiao Temei második felesége
	1080	Hui Liang	Hui	tisztségneve langjun
	1082	Cau Cite, Wuluben	Chao
Daʼan 1085-1095	1088	Yelü Yongnin	Yong	tisztségneve langjun
	1091		ShiZh	publikálatlan
	1091	HudujinShenmi vagy Xiao Hudujin	Hu
	1091	Yelü xiangwen	Xiang	xiangwen ʻhadseregtábornok ld. Wu-Janhunen 2010
	1092	Yelü Dilie	Nan
	1094	Yelü Zhixian	Zhi
Uralkodói periódus Shouchang 1095-1101
	1095	Xiao Taishan és felesége Yonqing hercegnő	Qing
	1099	Yelü Nu xiangwen	Nu	A Nu egy alnemzetség neve, hadseregtábornok
	1099		Wo	publikálatlan
	1100	Yelü Hongyong	Hong
	1100	Salan Shilu taishi	Sa	taishi ʻnagy mester, tanítóʼ
Tianzuo (1101-1111) Urakodói periódus Qiantong (1101-1111)
	1101	Daozong	Dao	előző császár, dicsőitő felirat
	1101	Yelü Dilie (Han)	Di
	1101	Xuanyi császárnő	Xuan	Daozong felesége. dicsőítő felirat, ld. fent
	1101	Yelü taishi. Yelü Xiangwen fia	Shi	taishi ʻnagy mester, tanítóʼ ld. 1091
	1102	Yelü (Gui An) Diligu	GuD
	1102	Yelü fubushu	Wu	fubushu ʻhelyettes adminisztrátor
	1105	Xu wang	Xu	wang, ʻhelyi királyʼ
	1105	Yelü Pusuli	Pu
	1107	Liang guowang	Liang	guowang ʻállami királyʼ
	1108	Zhuozhuo	Zhuo
	1109		Tian	publikálatlan
	1110	Huangtai shuzu	Tai	shuzu ʻ(császári) nagybácsi
	1110	Song Wei császári ágyas	Song
Tianqing (1111-1121)
	1113	Xiao Chala	Cha	kínai változata is van
	1114	Xiao Dilu	DiX
	1115	néhai Yelü hölgy	Gu
Jin dinasztia dzsürcsi Uralkodói periódus Shou guo 1115-1118
	1134	Beszámoló a Nagy Arany dinastia császári öccsének utazásáról	Lang	kínai változat is van, többször kiadva
Uralkodói periódus Tiande 1139-1153
	1150	Xiao Zhonggong	Zhong
	1170	Zhenguo	Zhen	a Jin dinasztia tábornoka
	1175	Xiao Jushi	Xian

A datált kis kitan írással írt feliratok

Két egyelőre datálatlan feliratot is ismerünk: Haitang Shan (Hai) és Han (Yelü) Gaoshi (Gao) feliratait.

Kisebb emlékek

Jelenleg 17 kisebb emlékek ismerünk. Sziglájuk minden esetben S-el (Small) végződik. A sorok rövidek.

Qinlig mauzoleum falfelirata, QingS (26 sor) QingS
Fakoporsó felirata, GuoS (4 sor)
Felirat egy kerek bronztükör hátán, YuanS (7 sor)
A Baodi tükör felirata, BaoS (5 sor)
Wanyantong bronztükör felirata, WanS (3 sor)
Jade tartó felirata, YuS (2 sor) születésnapi ajándék a császárnénak, kiadva
Felirat a Shouchang érmén, Shou (1 sor)
Halalakú lap felirata 1, Yu yiS (1 sor)
Halalakú lap felirata 2, Yu erS (2 sor)
Feliratok tintakövön és ecsetmosón, YanS (1 sor)
A Wanbu Hua Yanjing pagoda feliratai I., Ta yiS (4 sor)
A Wanbu Hua Yanjing pagoda feliratai II., Ta erS (3 sor)
A Bar Hada barlang felirat I, Ba yiS (4 sor)
A Bar Hada barlang felirat II, Ba erS (3 sor)
A Bar Hada barlang felirat III, Ba sanS (3 sor)
Felirat Ulaanhada szikláján, WuS (2 sor)
Yemaotai erősen sérült felirat, YeS (7 sor)

A teljes publikált korpuszhoz összeállítottak egy mutatót, amely a CWJ 1621-2314 oldalain található. Ez a mutató megkülönbözteti a morfológiai egységeket, tehát a ragozott és képzett alakokat, de nem különbözteti meg az azonos írásképpel jelentkező különboző szavakat, és nem utal ugyanannak a morfológiai egységnek a különböző írással írt változataira. Megnehezíti a mutató használatát, hogy nem ábécé rendben van, hanem a kis kitan írásjelek listája szerinti növekvő sorszámai szerint. A CWJ tartalmaz egy kitan-kínai szójegyzéket is a 357-488. oldalakon. Ez is a kitan írásjelek sorszáma szerint van rendezve, és lényegében, de nem mindig, azokat a glosszákat tartalmazza, amelyeket a kiadott szövegekben a kitan alakok mellé írtak. A kitanra átírt kínai nevek és címeket a kínai írásjelek mai hangzása szerint rögzíti, ami sokszor téves következetésekhez vezet.

Nyelvük

Kutatástörténet

A kitan nyelv megfejtésének első fázisában a kínai forrásokban előforduló kitan szavakat és neveket kísérelték meg megfejteni. A 19. század első felétől kezdve a kínai forrásokban, sokszor torzult vagy rosszul elolvasott, tévesen értelmezett adatok alapján, a kitan nyelvet több neves kutató (Abel-Rémusat, Klaproth, Waddel, Menges) a tunguz (mandzsu-tunguz) nyelvek közé sorolta, vagy a tunguz és mongol nyelvek közé helyezte. A kínai források filológiailag szakszerű elemzése alapján Pelliot (1923), majd tanítványa Ligeti Lajos (Ligeti 1927) a kitant a mongollal rokon nyelvnek határozták meg. Ligeti megfejtéseinek egy része kiadatlan maradt és hagyatékából nemrégiben Apatóczky kezdte közölni (Apatóczky 1919, 2021). A második fázis azzal kezdődött, hogy 1922-ben a kitan császár Daozong (1055-1102) sírkamráit feltárták, és abban kitan és kínai feliratokat találtak. Ezek alapján, a történelemben először, el tudták választani a nagy kitan írást, a kis kitan írást egymástól és magukat a kitanul írt szövegeket kezdték el megfejteni. Felgyorsult az emlékek gyüjtése és rögzítése. Az első évtízedekben főleg a nagy kitan írás megfejtésével próbálkoztak. Ez azonban nem járt a várt eredménnyel. Az 1960-as évek közepétől Kínában (Höhhot, Belső-Mongólia) egy kutatócsoport Csinggeltei vezetésével a kis kitan írás megfejtésére összpontosított. Ez egy idő után jó iránynak bizonyult és számos részletkérdést tisztázott. A korszakot Daniel Kane kiváló angolnyelvű összefoglaló monográfiája (Kane 2009) és Janhunen elemző tanulmányai (2003, 2012) zárják. Kiemelendő még Wu Yingzhe és Janhunen két újonnan felfedezett felirat mintaszerű szövegkiadása (Wu—Janhunen 2010). Bár ismereteink szaporodnak, a kitan nyelv megfejtésének még csak elején tart a tudomány.

A megfejtés módszertana

A megfejtés négy módszertani irányból történik. A szövegekben találni kell olyan szavakat amelyek kínai eredetűek. Ezek kétfélék lehetnek: kinaiból átvett, de már a kitan nyelv részévé vált jövevényszavak és a kínaiból másolt nevek, címek. Mindkét esetben meg kell állapítani, hogy a szó vagy név, cím az átvétel idején hogyan hangzott a kínaiban. A kitan saját lehetőségeinek korlátaival ezeket írta át. A második irány a korabeli kínai szövegekben keresni kitan szavakat, melyeket a korabeli kínai forrásokban az akkori kínai nyelv szabályainak megfelelően rögzítettek. A harmadik irány a szó párhuzamának keresése a mongol nyelvemlékekben és ma élő nyelvekben különösen a dahurban. A ma három nyelvjárásban Észak-Kínában beszélt dahur egyesek szerint erősen elmongolosodott kitan, mások szerint fordítva, elkitanosodott mongol nyelv. Mindenesetre a dahur számos olyan kitan elemet őrzött meg, amely nincs meg más mongol emlékben vagy nyelvben. A mongol nyelvekkel történő hasonlítás esetén természetesen nem azonosságokról, hanem közös ősi alakokra való visszavezetésről lehet szó. Végül a negyedik módszertani irány azonos szavak, nevek, alaktani egységek, különböző jelekkel történt írásainak, helyesírási változatainak elemzése.

Hangtan

A kitan nyelvet leíró kis kitan írás hanghelyettesítéseket tükröz. A kitan hangrendszer és a korabeli kínai hangrendszer elemeiben és szerkezetében is eltért. Ezért a kitan írás csak közelítően tudja rögzíteni a kitan nyelvet.

Magánhangzók /a/, /ä/, /e/, /i/, /ï/, /o/, /u/, [ü]/

Kettős magánhangzók: /ai/, /au/, /eu/, /ia/, /ie/, /oi/, /ou/, /ui/, /iu/, [üe]

Megjegyzés: Az egyszerű és kettős magámhangzók egy része csak kínai illetve kínai eredetű szavakban fordul elő. A nyilt /ä/ másodlagosnak tűnik, fonéma jellege kétséges. Az /o/ val jelölt esetek egy részében a tényleges ejtés előrébb képzett /ö/-höz közelebb álló lehet, erre a magánhangzó-harmónia alapján lehet következtetni. Az /ü/ és /üe/ kínai szavak átírásában fordul elő, az /u/ azonban egyes esetekben lehet előrébb képzett, tehát /ü/ vagy ahhoz közelálló.

Mássalhangzók: /b/, /c/, [dz], /d/, [f], /g/, /h/, /j/, /k/, /l/, /m/, /ń/, [ng, ŋ], /p/, /q/, /r/, /s/, /š/, /t/, [w], /x/ ,/y/, [z], [ž]

Megjegyzés: A jelölések a romanizáció gyakorlatát követik. még távol vagyunk a nemzetközi fonetikai átirási rendszer (IphA) jeleivel való azonosíthatóságtól. A /c/ biztosan zöngétlen palatalizált affrikáta /cs/, a /j/ zöngés, vagy zöngétlen lazán képzett /dzs/, a [dz], [f], [ng], [w], [z] és [ž] csak kínai szavakban fordul elő. A /h/ ebben a rendszerben zöngés (talán laza hangszállal ejtett) réshang, míg a /x/ zöngétlen gutturális vagy uvuláris réshang. A zöngétlenek (/c/, /k/, /q/, /p/, /t/) hehezetesek voltak, a /b/, /d/, /g/, /h/, /j/ betűkkel jelölt hangokat valószínűleg laza hangszállal, zöngével vagy zönge nélkül ejthették.

A szövegekben a zöngések és a zöngétlenek gyakran váltakoznak, ugyanaz a szó <d> és <t>, <c> és <j> tartalmú jelekkel is előfordul. A többi estben a helyesírási váltakozás leírása folyamatban van.

Alaktan

A kitan alaktant egyelőre csak töredékesen ismerjük.

A nyelvtani nem a kitanban

A kitanban a melléknevek, a sorszámnevek és az igék esetében felbukkannak a himnemű és a nőnemű alakok, amelyeket eltérő képzőkkel képeznek. Ez egyedülálló az altaji nyelvekben, bár a kitanban való felbukkanása óta a mongolban is előkerültek igen halvány nyomai, lásd monol jirin ʻkét (nő)ʼ.

A főnév

Többesszámjelek: -d, -t, -s, -nar, -ńer, -Ur

rendhagyó többesszámok: baqo ʻgyermekʼ, bahuan ʻgyermekekʼ

A főnévnek az alábbi eseteit ismerjük:

Alanyeset: nincs rag

Tárgy és eszközhatározó eset, társas eset: -er

Birtokos eset: -Vn, -Vń, -i (V= a tőmagánhangzó által meghatározott magánhangzó)

Részeshatározó és helyhatározó eset: -dV

Ablativus és prolativus: -dei

A többesjel megelőzi a ragokat.

A számnevek

Tőszámnevek

	alap alak	írásváltozatok	mongol
1	emu	nai, mas,	nigen, emüne
2	jur	cur, dzur	jirin, qoyar
3	gur	hu.ur	gurban
4	dur	t.ur	dörben
5	tau		tabun
6	?		jirgugan (<jir+gurban)
7	dal	dalo	dolugan
8	nem	n.em	naiman
9	(i)ši		yisün
10	par		Középmongol harban
100	jau	ci.aujigem	jagun
1000	ming		minggan
10.000, many	tum		tümen

Meg jegyzés a számnevekhez: Az ʻegyʼ számnév teljes bizonyossággal még nem tisztázott, több olyan szó van, amely egyben jelenthet ’fő-t, fejetʼ (ld. mongol terigün, török baš). A <mas> valószinűleg ’nagyʼ jelentésű. Olyan kifejezésekben fordul elő, mint a fiak közül az első, a nagy, nagyobbik stb. A ʻkettőʼ a középmongolban még megvan, és számos kifejezésben még őrzik a mai mongol nyelvek is. Számos jel utal arra, hogya nőnem jelelősére (is) szolgált. A ʻhatʼ számnév a mai mongol nyelvekben 2x3, *jirin+gurban >jirgugan, ahol szintén a jirin található. A három magánhangzója /u/, ahogy a ʻnégyʼ magánhangzója is /u/ Itt valószinűleg hasonulás történt. A ʻhatʼ egyelőre megfejtetlen. Egyes kutatók *nil alakot javasolnak, ennek, azonban egyelőre nincs a kitanon belüli bizonyítéka, ezért logogramként SIX-nek olvassuk. Egyetlen egyetlen egy helyen, a Zhong felirat 41. sorának 26. helyén fordul elő egy <SIX.l.hu> forma egyelőre nem világos szövegkörnyezetben. Az itt előforduló <l> elvileg lehetne a *nil része. Ez azonban még akkor sem elegendő a rekonstrukcióhoz, ha valóban a hatos számjegy utolsó szegmensét tartalmazza.

A hetes esetén a mongol ʻ70ʼ dalan még megőrizte az eredeti magánhangzót a mongol *dalugan-ból azonban dolugan lett. A ʻnyolcʼ számnevet korábban *naim-nak olvasták, de ma már bizonyítani lehet, hogy a helyes olvasat <nem> a korábbi <*nayim>-ból. A ʻkilencʼ <iši> . A mongol yisün egy korábbi yirsün-re megy vissza (ld. yiren, yeren ʻ90ʼ). A kitan <íši> esetében egy korábbi *isi alakig tudunk visszakövetkeztetni. A kitan és a mongol formák összefüggése még nem világos.

A tizes számjegyet a CWJ <ab>-nak olvassa, ami azonban egy tévedésen alapszik, a helyes olvasat <par>.

A tizes számjegyek: 11 <par emu>, 12 <par jur>, 13 <par gur>, 14 <par dur>, 15 <par tau>, 18 <par nem>, 19 <par iši>. A húszasok: 20 <jur>, 21 <jur emu>, 22 <jur jur> stb.

Megjegyzés: a tizes számnevek nem követik az ótörök u.n. húszas-felső rendszert (Oberstufen Zählung), ahol a 13 az ’a húszasokból a harmadikʼ, írva 20+3. A 16 <par SIX>, vagyis a második tag olvasata ismeretlen, a 17-re még nincs példa. A húsz <jur> olvasata még bizonytalan.

Sorszámnevek

	hímnem	alakváltozatok	nőnem	alakváltozatok	mongol
1.	masqó.	masqu	masqú		nigedüger
2.	jurer	curer	jurén	curén, dzurén	qoyadugar
3.	hurer	huter	hurén	hutén	gurbadugar
4.	durer	turer	durén	turén	dörbedüger
5.	todoor	tadoor	todoón	tadoón	tabudugar
6.	SIXer		SIXén		jirgadugar
7.	daluer		daluén		dolodugar
8.	nemder	nemrier	?		nayimadugar
9.	išider			iširién	yisündüger
10.	parder		?

Megjegyzések: a <masqu, masqo, masqú> alakok melléknévi jellegűek. A közös *dUgAr képzőből a kitanban a 8. 9. és a 10. esetében még megőrződött a -d-.

Névmások

Mutató névmások: <e> ʻezʼ, <et> ʻezekʼ, <te> ʻazʼ, <tet> ʻazokʼ.

Melléknév

Szín nevek: <l.iau.qu>, <l.iau.qú> ’vörösʼ, <s.iau.qu> <s.iau.qú> ʻkékʼ, <har>, <har.hu> ʻfeketeʼ, <GOLD>, ʻsárga, aranyʼ, <mem> ʻezüstʼ, <gu> ’jadeʼ;,

néhány gyakoribb melléknév: <š.ia>, <š.iá.an>, <š.en> ʻjóʼ, <baraan> ʻjobbʼ, <jigen> ʻbalʼ, <ciral> ʻerényesʼ, <dawur> ʻközépsőʼ, <muuji> ʻszentʼ, <ol>ʻsok, mindʼ, <ciiauqu> ʻkínaiʼ, <l.iu.qú> ʻhalottʼ <l.iu- ʻmeghalniʼ (lásd Szókészlet)

<s.mu.én tau.ad> ʻvándor sátor, nomád sátorʼ

Ige

A kitan ismeri a tiszteleti igeformákat, például <li.ui.er >ʻmeghalt, tönkre mentʼ, <t/du.ur> ʻmeghal (tiszteleti forma)ʼ.

Igeidők:

Múlt idő I -(V)r [ar, er, or] <al.a.ar> ’megöltʼ, <a.ar> ʻvolt (létige)ʼ, <u.er> ʻadottʼ, <t.e.ge.er> ʻmeghaltʼ, <s.em.li.er> ʻmegbetegedettʼ, <da.ha.ar o.or> ʻlezártʼ, <t.em.le.ge.er> ʻkinevezettʼ <ci-er> ʻirtaʼ,

Múlt idő: II.-l.un <t.em.le.ge.l.un> ʻkinevezettʼ, <o.l.ha.al.un> ʻadatottʼ,

Mult idő III. -buń, -bun: <p.o.l.b.ń>, <p.o.l.bun> ʻlett, volt kinevezve, vált kinevezettéʼ, <tu.ur.bun, tu.ur.b.ń ʻmeghaltʼ.

Megjegyzés: a múlt idők egymáshoz való viszonya, jellege még kutatásra vár, több esetben múlt idejő igei névszóval egybeesik.

Folyamatos múlt/jelen: -An: <on.a.án> ʻleesve, miután leesettʼ, <p.au.én> ʻléve, miután voltʼ.

Igenevek

Főnévi igenév: -un: <m.án.un> ʻvadászó, vadász-ʼ, <t.gu> ʻígy szólván, ezt mondvánʼ

Melléknévi igenév -én, -án <n.as.ha.án> ʻnyugvó, nyugvás (sírba helyezés)ʼ

Határozói igenevek

Határozói igenévI: (V)i/y: ei/ai: <t/d.m.y> ʻkinevezveʼ, <o.l.ha.ai> ʻadvaʼ, <s.a.ai> ʻtartózkodva, ott léveʼ, <aulhaai> ʻáthelyezveʼ

Határozói igenévII -al <o.l.ha.a-al> ʻadvaʼ,

Határozói igenévIII -c/ji, c/ju:<p.ul.uh.ji> ʻmeghaladva, többlet lévénʼ, <s.a.aju> ʻtartózkodva, ott lévénʼ, <olha.a-ju> ʻadvaʼ.

Igemódok

Műveltető: -l.ge, -l.ha: <t/d.em.l.ge> ʻkineveztetʼ, <u.ul.ge.en> ʻadatva (feleségül)ʼ, <au.ul.ha-> ʻvalahová helyezni, kinevezniʼ

Lét- és segédigék: <a> ʻvan, létezikʼ, <pu/bu> ʻvanʼ, <ey>ʻnincsʼ, <iu> ʻnem létezikʼ

Igei tagadó szó <es>.

Határozószavak <t/dge.y> ʻpostumus, halál után (adott)ʼ

Szóképzés

Főnévből főnév: -ci/ji: <cauji> ʻsolderʼ < cau, <cauur> ʻarmyʼ < cau, <ciišidbun> ʻgyermeki tisztelet, kegyeletʼ <ciišid> ʻ(vér) rokonság, rokonokʼ, hu₂.ú.ji ʻfőtisztʼ < hu₂.ú- ~ hu₂.ú.ur ʻparancsolniʼ, <m.án.ci> ʻvadászʼ <m.án ʻvadászatʼ,

kínai főnév kitan képző: <ciiauqó> ʻláb (mértékegység)ʼ ß középkínai csia <*csiajk

Főnévből ige: n.ai.ci.ir> ʻbékében, harmóniában lenniʼ < n.ai.ci ʻbarátságos, békés, harmonikusʼ

Igéből ige: <au.ul.ha-> ʻkinevezni, helyeztetniʼ <au.ul- ʻvhová tenniʼ,

Igéből főnév: <k-em> ʻcsászári szó, parancsʼ (<ke-), bai.d.h.a.ai>-ʻsíremlék ( tkp. emelt emlékʻ < bai.d- ʻemelni, építeniʼ, <l.iu.qú> ʻhalottʼ < l.iú- ʻmeghalniʼ.

Mondattan

Mellérendelés Felsorolásban, ahogy a mongolban a felsorolt elemek száma követi a felsorolást:

<ja.ang m.in d.un mu ei.ie.ēn x.ing gur> A Zhangmin, Dunmu és Yanqing [paloták], e három, (helyettes parancsnoka lett).

Névszói állítmány:

<n-ra-de RECORD-g-én ci-eu-û-ul-un ci-ge-li₂> sírfelirata, előszava együtt (ez)ʼ.

<s-eng-un ci-ur-én l-ie-ên-ñ p-or i-ri hu-a-án > ʻa tábornok második (neve) Lieen , akinek gyermekkori neve Huaan (volt)ʼ.

Igei állítmány

ʻAz Égi Uralkodás 28. év, hetes hónap, tizenegyes napján született.

<ci.ar iu>

ʻkorán elhunytʼ

Egyidejűség múlt időben::

/Nu 13c/<te ai s-o g-ia-ém m-en ui° sh-ang s-iang g-ün-en i-ri t-em₂-l-ge-y>

ʻUgyanabban az évben a Felső Prefectura vezetőjének tisztségére nevezték kiʼʼ

/Nu14a/ <e-hu iši ai-de b-ra-ia-an u-ur sh-a-rí-d s-eng-un p-o-l₂-li₂>

ʻmajd ugyanakkor, az azonos uralkodói periódus kilencedik évében (1073) a hadsereg bal szárnyának langjun tárbornokává tették.ʼ

Szókészlet

Az állatövi naptári rendszer állatnevei

év	kitan	mongol naptár	halha mongol	más mongol	dahur
egér	216.hu	qulagana	xulgana		ašikecan (Martin)
szarvasmarha	uni	üker	üker	üniye ʻtehénʼ	ukur, ukir, une, uńi ʻtehénʼ
tigris	qa.ha.as	bars	bar		ihe gürēs
nyúl	tau.lí.a	taulai	tuulai		taulē
sárkány	lu	luu	luu		muduri
kígyó	mu.ho.o	mogai	mogoi		moh
ló	m.ri	morin	morin		mor, morʼ
juh	ē.ma	qonin	xonin	imagan ’kecskeʼ	ima, imo ʻkecskebakʼ
majom	p.o(.o)	bečin	bičin
tyúk	te.qo.a	takiya	taxia
kutya	ńi.qo	noqai	noxoi		noh, nox(o)
disznó	ui	gaqai	gahai	uyila-ʻto cryʼ	gahe, gaha, gah

Megjegyzések: Az állatövi rendszerben megjelenő állatnevek néha nem a mindennap használt neveket tükrözi, hanem azt a rendszert, amelyet mintázott. Az ’egérʼ esetében a 2016.os logográfot egyelőre nem tudjuk olvasni, felmerült, hogy itt a török küskü ʻpatkány, egérʼ szóval állunk szemben. Ezt valószínűsíti, hogy Bazin (1974,.352) hivatkozik egy ujgur kéziratra, amelyben egy manicheus töredékben ez áll: üčünč ōt kutlug bū küskü yïlkï ʻa harmadik, (vagyis) tűz, a szent wou, a patkány éveʼ ami a 989-999 év a mi időszámításunk szerint. Más források is használták ezt a szót, ld. Bazin(op-cit 488, 527, 528 Turfán, civil szöveg). A 2016. os logográffal kapcsolódó egyéb szavak azonban mélyhangúnak tűnnek pl. <216.ha.al.hu>. A kígyó nevét a CWJ (p. 183-184) <mu.or.o> -nak olvassa, egyelőre ez lehetséges, de nincs egyértelműen bizonyítva. Mint a szarvasmarha esetében , amely a török naptárakban sokhelyütt ud, tehát az általános állatnév és nem ökür, itt is az lehet, hogy az uni az általános név s jelentés később szűkült le a mongolban a nőstény állatra. Ez ellen szól, hogy a magyarban az török eredetű ünő ʻnőstényʼ jelentésű. A ʻnyúlʼ és a ʻkutyaʼ kitan nevei kínai átírásban is előfordulnak. A disznó neve hangutánzónak tűnik. A majom neve ismeretlen eredetű.

Az állatövi naptári rendszer színnevei

szín	kitan	mongol	egyéb mongol
kék	s.iau.qu/qú	köke
vörös	l.iau.qu/qú	ulagan
sárga	GOLD	šira	altan ’aranyʼ
fehér	siu	čagan
fekete	har	kara

Megjegyzések : Ezeket a színneveket az állatövi naptárban használják. A ʻkékʼ és a ʻvörösʼ színnevekben a -qu/qú melléknévképző és hím és nőnemet különböztet meg. A ʻfeketeʼ és ʻfehérʼ jelentésű szavak olvasata még bizonytalan. A ʻsárgaʼ és ʻaranyʼ azonos szavak, de kiejtését még nem ismerjük.

Égtájak és irányok

irány	kitan	mongol
észak	u.ur	*uri
kelet	omur	*omur
dél	tele, dele	düli
nyugat(i) (főváros)	sei	kínai xi
közép, középső főváros	juung	kínai zhong
közép, középső	daur, tawur, tiaudu, diaudu	dumda(du), dahur: daure,
bal	dzigen, cigen	jegün
jobb	baraaan, baraian	baragun

Megjegyzés: Az égtájak neveit elsősorban a fővárosok kitan neveiből ismerjük. A második ʻközép, középsőʼ szó a kitan állam kitan nyelvű nevében fordul elő, mint a ʻközép országaʼ. A ʻbalʼ és ʻjobbʼ kitan nevei a hadseregszárnyak elnevezéseiben fordulnak elő.

Évszakok, hónap, nap és napszakok

<n.am.úr> ʻőszʼ (mong. namur), <u.ul> ʻtélʼ (mong. ebül, übül), <ju.un> ʻnyárʼ (mong jun), <heu.úr> ʻtavaszʼ (mong. qabur), <po> ʻidő, kettős óraʼ (középmong. hon, mong on), <sar, sär> ʻhónap, Holdʼ (mong sara), <nar, när> ʻnap, Napʼ (mong. nara). <eu.úr> ʻkor, valakinek a kora, életéveʼ, <or.l.bir> ʻa holdhónap első napjaʼ, <s.l.b> ʻa hatvanas állatövi ciklus (szerinti)ʼ, <xa.ši> ʻidő, óra, alkalomʼ, <xa.ši.de> ʻamikor, abban az időbenʼ.

Megjegyzés:Anap és a hónap, illetve a Nap és a Hold nevei előfordulnak kínai átírásban is, ott a magánhangzók egy eredeti elől képzett magánhangzóra utalnak, ezért vettük fel a <sär> és <när> alakokat.

Rokonsági terminusok

	jelentés	többesszám	mongol
<ai>	apa	<ai.d>,
abu>,	nagyapa		abu
abu ai	nagyapa, ős
au	nővér, idősebb nőtestvér
au.a	nagybácsi, tiszteleti megszólítás		abugai
b.qo	gyermek	b.hu.an
ci.i.iš>	rokonság, családʼ (		cf. čisun vérʼ
deu	öccs, fiatalabb fiútestvér		degü
deu ia	az apa fiatalabb testvéreʼ
deu aba ai	a nagyapa fiatalabb testvére
em	nő, anya	em.t	eme
ia	báty, idősebb férfitestvér
ku	ember, férfiʼ		középmong. küʼün mong kümün,
mo b.qo	a (leg)idősebb gyermekʼ
n.iuk.ur/úr	társ, barát		nökör
n.iuk.ur em	feleség
n.ō	házastárs
ń.iau	testvérek, bátyák és nővérek
n.iau b.qo	unokanővér
ń/n.ó.úr	törzs, adminisztratív egység
or.a	egy rokonsági terminus
or.ci	egy rokonsági terminus
p.ur	leszármazott	p.ur.s	középmong. hüre, mong üre
pu.ši.iń	hölgy, tiszteleti név		középmong hüjin ß kínai furen
ri	dédunoka
š.iau	fiatalabb, junior
u.ur	korábbi, régi, ősi
u.ur.ai	ős

Címek és rangok

A tisztségnevek nagy része kínai eredetű. A kitan szavak mellett a bevett angol jelentést és a kínai eredetit (K) pinyin átírással adjuk meg.

bot.d na.ha.án.er ʻa másik (nemzeség)-beli anyai nagybácsik (maternal uncles from the other clan)ʼ
ca.ang š.i ʻvezető titkár (directing secretary), K: changshi
ci.eu ʻkörzet (district)ʼ ,K: zhou
**ci.iú ui₂ s.iau s.iang gün** ʻaz őrség alparancsnoka (minor general of the guards)ʼ, K: zhu wei xiao jiangjun
cu.n ʻhivatal(office)ʼ, K: yuan
du g.ia.ēm ʻfő felügyelő (chief supervisor) egy ranggal a xiangwen alattʼ. K:dujian
g.en.ún l.še.u ʻ a gyász előírásai (etiquette of mourning)ʼ, K: wuhu aizai
g.iu.ung ʻpalota, kastély (palace)ʼ, K. gong
g.ung dz₂.iu ʻhercegnő (princessʼ, K: gongzhu
g.ün ong ʻtartományi herceg (prefectual prince)ʼ, K: junwang
go.n.ca ʻfelügyelő hivatal (supervisory office)ʼ, K:guancha
h.dú.ún go.er ʻa horizontális sátrak (kitan szervezeti egység) (Horizontal Tents)ʼ, K: hengzhang
hong.di ʻcsászár, uralkodó (Emperor)ʼ, K: huangdi
il.bir, il.b.ir₂ ʻtörzsi bíró (tribal judge)ʼ, K: yilibi
ja.ri.qu ʻfőminiszter (prime minister)ʼ
jau tau ʻbüntetésvégrehajtó, (punitive officer)ʼ, K: zhaotao
l.ém.hu.a, l.ém.a ʻakadémikus (academician)ʼ, K:linya
l.iúng.xu ʻsárkány-tigris (dragon-tiger)ʼ, egy katonai egység tagjaʼ, K: long hu
n.ad.bot ʻutazó sátor (travelling palace)ʼ, K: nabo
ong ʻkirály, herceg, helyi uralkodóʼ(title, local king)ʼ, K: wang
p.in ʻterületi egység (a unit of territory, land)ʼ
pu.m.a ʻcsászári vő (Imperial Son-in-law)ʼ, K:fuma
pu.ši ʻhelyettes megbízott, parancsnok (Deputy Comissioner)ʼ, K: fushi
pu.ši.ń ʻhölgy (Lady)ʼ, K: furen
s.eng.un ʻhadsereg tábornok (fieldmarshal)ʼ, K: xiangwen
s.iang g.ung ʻkancellár (chancellor)ʼ, K: jianggong
s.iang g.ün ʻtábornok (general)ʼ, K: jiangjun
s.ie.ēn p.úng ʻelővéd (avantguard)ʼ, K:xianfeng
sï shï ʻprefectus (prefect)ʼ, K:cishi
sï tu ʻközügyi miniszter (minister over masses)ʼ, K:situ
š.a.ri ʻudvari nemes (court attendant)ʼ, K: shali, ʻlangjunʼ
š.ang s.iang g.ün ʻvezérlő/fő tábornok (supreme general)ʼ, K: shangjiangjun
š.eu tai pu ʻőr (guardian)ʼ, K:shou tai fu
š.ri.ge ‘törzsön belüli adminisztrativ egység (subtribal administrative unit)ʼ, K: shilie
šï ju₃.ung ʻkamarás, kincstárnokʼ (chamberlain)ʼ, K:shijung
tai ši ʻnagy mester, tanító (grand preceptor)ʼ, K:taishi
tai ui ʻfőparancsnok (Grand Commadant)ʼ, K: tai wei
t.ai.i s.iang g.ün ʻtábornagy (Grand General)ʼ, K: da jiangjun
t.ie.ém g.ie.ém ʻfő palotfelügyelő (Chief Palace Superintendant)ʼ, K:dianjian
t.qó š.i, t.qu š.i ʻkormányzó tábornok (governor-general)ʼ, K: dushi
tai ba ʻnagy őr (Grand Guardian)ʼ, K: taibao
tai heu ʻcsászári özvegy (empress dowager)ʼ, K: taihou
tai ong ʻnagy herceg/király (Grand Prince, King)ʼ, K:dawang
ū.e ʻtanácsos (counsel)ʼ, K: yuyue
udu.u.ur hu₂.ú ʻudvari parancsnok (Court Commander)

Kötőszavak

<b.as> ʻis, újraʼ, <ci.ge.li> ʻésʼ, <ci.ci> ʻegyütt. satöbbi, és így továbbʼ, <ci.ci.en> ʻmint, továbbáʼ(cf. mong jišiye ʻminta, hasonlóʼ), <rí.l.ún> ʻmég, még mindigʼ.

Közös török eredetű szavak a kitanban és a magyarban

<te.le> ʻdélʼ <-- török --> dél, <te.qo.a> ʻtyúkʼ <-- török --> tyúk, <uni> ʻszarvasmarha> <-- török --> ünő, <tum> ʻtízezer, sok, katonai egységʼ <-- török --> tömény.

Források

kitan szövegkiadás

Chinggeltei --Wu Yingzhe– Jiruhe (2017):Qidan xiaozi zai yanjiu I-III, 契丹小字再研究 [Új kutatások a kitan kis irással kapcsolatban] , Beijing.

angol nyelvű irodalom

Apatóczky, Ákos Bertalan—Kempf, Béla. (2017): Recent Developments on the Decipherment of the Khitan Small Inscriptions, Acta Orientalia Hungarica,70, 109-133.

Apatóczky, Ákos Bertalan—Róna—Tas, András (2019): A New Comprehensive Monograph on Khitan, Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 72 (2) 259-268

Chinggeltei (2002): On the Problems of Reading Kitan Characters. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 55, 99-114.

Janhunen, Juha (2012): Khitan: Understanding the Language Behind the Script, SCRIPTA 4, 1-36.

Kane, Daniel (2009): The Khitan Language and Script, Leiden—Boston, 356 p.

Kane, Daniel (2013), The Great Central Liao Kitan State, Journal of Song-Yuan Studies 43, 27-50.

Kara, György. (1986-1987), On the Khitan Writing System, Mongolian Studies 10, 19-24.

Kara, György (1996), Siniform Scripts of Inner Asia: Kithan and Jurchen, in: P. T. Daniels – W. Bright (eds) (1996), The World’s Writing Systems, Oxford, 230-228.

Róna-Tas, András(2016): Khitan studies I. The Graphs of the Khitan Small Script. 1. General Remarks, Dottes, Graphs, Numerals, 2016, Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 117-138,

Róna-Tas, András (2017): Khitan Studies I. The Graphs of the Khitan Small Script. 2. The Vowels, Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 2017, 135-188.

Róna-Tas, András, (2018): Review article on Shimunek, Languages of Ancient Southern Mongolia and North China, 2017, Archivum Eurasiae Medii Aevii 2018, 315-335, Corrigenda in: AEMA 2020.

Róna-Tas, András (200): A Birthday Present for the Khitan Empress .in: Zimonyi, I. (ed): Ottomans—Crimea--Jochids. Studies in Honour of Mária Ivanics, Szeged, 281-294.

Shimunek, Andrew (2011): Review of Kane 2009. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 101-111.

Shimunek, Andrew (2014): A New Decipherment and Linguistic Reconstruction of the Kitan – Chinese Bilingual Inscription of 1134 A.D. Acta Orientalia Hungarica 67, 97-118.

Shimunek, Andrew(2017):Languages of Ancient Southern Mongolia and North China, A Historical-Comprative Studiy of the Serbi or Xienbei Branch of the Serbi-Mongolic Language Family with an Analyasis of the Northeastern Frontier Chinese and Old Tibetan Phonology, Wiesbaden.

Takeuchi, Yasunori (2015): Direction Terms in Khitan, Acta linguistica Petropolitana: Transactions of the Institute for Linguistic Studies.Vol. XI, part 3, 453-464.

Vovin, Alexander (2013): Old Turkic Loanwords in the Khitan Language, Yalım Kaya Bitigi. Osman Fikri SertkayaArmağanı ed. Hatire Şirin User – Bülent Gül, Ankara, 621-625.

Vovin, Alexander (2017): Koreanic Loanwords in Khitan and their Importance in Decipherment of the Later, AOH 70, 207-215.

Witfogel, Karl – Fêng Chia-shêng (1949): History of Chinese Society: Liao (907-1125), Philadelphia. 752 p.+plates.

Wu Yingzhe – J. Janhunen (2010): New Materials on the Khitan Small Script, A critical edition of Xiao Dilu and Yelü Xiangwen, Folkestone.

Wu Yingzhe – Jiruhe -- Peng Daruhan (2017): Interpretation of the Epitaph of Changgun Yelü Zhun of Great Liao in Khitan Large Script, Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 70, 217-251.

Wu Yingzhe--Róna-Tas, András (2019): Khitan Studies I. The Glyphs of the Khitan Small Script. 3. The Consonants, 3.1 Labial stops, AOH 72 (1) 47-79

Wu Yingzhe--Róna-Tas, András (2020): Khitan Studies 2. I. The Glyphs of the Khitan Small Script, 3. The Consonants, 3.2 The Dental Stops, Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hung. Volume 73 (1), 67–83 (2020).

Wu Yingzhe --Róna-Tas, András (2020): Khitan Studies 1. The Graphs of the Khitan Small Script 3.The consonants, 3.3 The oral velar and uvular consonants, AOH 73 (4), 669-683

Magyar nyelvű irodalom

Apatóczky Ákos Bertalan (2019), Kitan szavak listája Ligeti Lajos MTA-ra hagyott jegyzeteiben—számnevek, Távol-Keleti Tanulmányok 2019/2, 31-45

Ligeti Lajos (1927): A kitaj nép és nyelv, Magyar Nyelv 23, 293-310

Róna-Tas, András (1996) Honfoglalás és népalakulás a középkori Eurázsiaban. Kitajok, avarok, magyarok, in: Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián, Budapest 1999, 1-17,

Róna-Tas András ( 2018), A kitan nyelv helye az altaji nyelvek rendszerében, in: Dallos, E. – Kósa, G. (Szerk.) Kultúrák találkozása és kölcsönhatása a Selyemút mentén, Ecsedy Ildikó születésének 80. évfordulójára. Budapest 227-247.