Szerkesztő:Pumukli/Federer-Nadal
Roger Federer és Rafael Nadal hivatásos teniszezők, az utóbbi évtized meghatározó alakjai a teniszben, akiknek egymással folytatott rivalizálását sokak a tenisztörténelem legjobb párharcai között tartják számon.[1][2][3][4][5]
A két versenyző 2005 júliusától 2009 augusztusáig megszakítás nélkül birtokolták a férfi világranglista első két pozícióját, egészen addig, amíg Rafael Nadal rövid időre vissza nem esett a harmadik helyre a 2009-es Rogers Cup után. A tenisz története során először fordult elő, hogy két egyéni férfi teniszező négy egymást követő évet (2005–2008) közösen zárt a világranglista első és második helyén. 2009-ben a két teniszező folytatta ezt a rekordot. Időközben, 2004. február 2-tól Federer rekord 237 hétig folyamatosan vezette a világranglistát, míg a nála öt évvel fiatalabb Nadal 2005 júliusában szegődött a nyomába, és rekord 160 hétig tartotta a második pozíciót, amíg 2008 augusztusában át nem vette a vezetést.[6] A két teniszező a 2009-es wimbledoni döntő után újra helyet cserélt, Federer visszavette a világelsőséget, Nadal pedig főleg térdsérülése miatt a második helyet is kénytelen volt átadni Andy Murraynek, aki így négy év után először – átmenetileg – megszakította a Federer–Nadal egyeduralmat.
Federer és Nadal egymás elleni mérlege 14–7 Nadal javára.[7] Mivel a tornákon a kiemelés a világranglista-helyezés alapján történik, 17 alkalommal a döntőben találkoztak egymással, köztük hétszer Grand Slam-döntőben. 2006-tól 2008-ig minden Roland Garros- és Wimbledon-döntőt egymással vívtak, majd a 2009-es Ausztrál Open döntőjében is találkoztak. A hét döntő közül ötöt Nadal nyert; az első két wimbledonit veszítette el. A hét döntő közül három ötszettes volt (Wimbledon: 2007, 2008; Ausztrál Open: 2009); a 2008-as wimbledoni döntő pedig sok szakértő szerint minden idők legjobb meccse volt. .[8][9][10] [11]
2003-ban és 2004-ben Federer összesen négy Grand Slamet nyert, majd 2005-től kezdődően a két teniszező az utóbbi 20 Grand Slam-tornából 18-at megnyert (kivétel a 2008-as Ausztrál Opent, amit Novak Đoković, és a 2009-es US Opent, amit Del Potro nyert), Federer 12-őt, Nadal 6-ot.
A párharc elemzése
[szerkesztés]A rivalizálás mindkét teniszező karrierjére nagy kihatással volt. 2004 és 2007 között Federer minden idők legnagyobb egyeduralmát produkálta.[12] Nyert-vesztett meccseinek aránya a négy év során 315–24 (92,9%) lett, de Nadal ellen (és csak ellene) a mérlege már ebben az időszakban negatív volt: 6–8. Az, hogy ennek ellenére Federer magabiztosan vezette a világranglistát fiatal riválisa előtt, az annak volt köszönhető, hogy a többi tornán Federer jobb eredményeket ért el. 2008-ban Nadal egymás elleni és összteljesítmény tekintetében is felülmúlta Federert, ennek köszönhetően vette át a világelsőséget, majd 2009-ben ismét Federer kerekedett felül.
Egymás elleni mérleg
[szerkesztés]- Minden meccs: Nadal vezet 14–7-re
- Grand Slam-tornák: Nadal vezet 6–2-re
- Tennis Masters Cup: Federer vezet 2–0-ra
- ATP World Tour Masters 1000: Nadal vezet 7–3-ra
Különböző borításokon:
- Salak: Nadal vezet 10–2-re
- Kemény pálya: 3–3
- Füves pálya: Federer vezet 2–1-re
Párharcuk Grand Slam-tornákon
[szerkesztés]Nadal többször is megakadályozta Federert a karrier-Grand Slam megvalósításában, amikor 2005 és 2008 között minden évben legyőzte a Roland Garros döntőjében. 2009-ben végül Federer megszerezte hiányzó Grand Slam-címét is, amikor Nadal kiesett a Roland Garros 4. körében.
Minden borításon a két teniszező tartja minden idők leghosszabb nyerő sorozatát: Federer füvön (65) és kemény pályán (56), Nadal salakon (81); ráadásul mindhárom sorozatnak a másik játékos vetett véget.
A Grand Slameken nyújtott teljesítményük kiemelkedő: rekord 7 Grand Slam-döntőt játszottak egymással, és a 2009-es US Openig egyikük sem vesztett soha Grand Slam-döntőt senki más, csak egymás ellen. A 7 Grand Slam-döntő közül 5-öt Nadal nyert, igaz, 3-at Nadal legjobb, Federer leggyengébb borításán vívtak, salakon. A többi borításon a mérlegük 2–2.
Azokon a Grand Slam-tornákon, ahol nem jutottak mindketten döntőbe (14 / 21), az egyikük rendszerint bejutott (12 / 14, kivétel: 2005-ös és 2008-as Ausztralian Open). A bejutó játékos a 12 ilyen alkalomból 11-szer Federer volt, 1-szer Nadal.
Ez az egymás elleni mérleg értékelésére is kihatással lehet. Federer ugyanis a párharc kezdetének tekintett 2005-ös évtől kezdve az utóbbi 21 Grand Slam-tornából 18-on döntőbe jutott, tehát 18-szor lehetőséget adott a Nadallal való összecsapásra, Nadal viszont csak hét alkalommal élt ezzel a lehetőséggel, 11 döntőbe nem jutott be: kilenc alkalommal korábban kiesett, kétszer pedig nem indult a tornán. Federer a nem Nadallal vívott 11 döntőjéből tízet megnyert; míg Nadal egyetlen egyszer, a 2005-ös Roland Garroson tudott úgy Grand Slam-címet nyerni, hogy Federer a döntőnél rosszabb eredményt ért el (1/2 döntő). Összesítve tehát bár Nadal 5-ször legyőzte Federert Grand Slam-döntőben, és csak 2-szer kapott ki tőle, Federer további 10 olyan alkalommal győzött, amikor riválisa nem jutott döntőbe, míg Nadal ezt csak egyszer mondhatja el magáról.
A két teniszező összesített Grand Slam-rekordjai páratlanok: az utóbbi 21 Grand Slam-tornából (2005-ös Roland Garros–2009-es Wimbledon) 18-at a két teniszező egyike nyert (Federer: 12, Nadal:6); köztük 11-et sorozatban (2005-ös Roland Garros–2007-es US Open). Federer további 3 Grand Slamet nyert 2004-ben, ami az összesített arányt 21 / 25-re növeli, ha pedig Federer 2003-as wimbledoni címét is beleszámítjuk, akkor 22 / 27-re. A két versenyző a kisebb tornákon is dominált: egymás között osztottak fel az utóbbi 50 Masters 1000-címből 30-at (Federer: 12, Nadal: 18).
Federer | Verseny | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Döntő | Győzelem | Nyert-vesztett |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() |
Ausztrál Open | 1/2D | Gy | Gy | 1/2D | D | Gy | 4 / 6 | 3 / 6 | 37–3 |
Roland Garros | 1/2D | D | D | D | Gy | 4 / 5 | 1 / 5 | 30–4 | ||
Wimbledon | Gy | Gy | Gy | D | Gy | 5 / 5 | 4 / 5 | 34–1 | ||
US Open | Gy | Gy | Gy | Gy | D | 5 / 5 | 4 / 5 | 34–1 | ||
Lehetőségek kihasználása | 2 / 4 | 3 / 4 | 3 / 4 | 1 / 4 | 2 / 4 | 1 / 1 | 18 / 21 | 12 / 21 | N/A | |
Nyert-vesztett meccsek | 24–2 | 27–1 | 26–1 | 24–3 | 26–2 | 7–0 | N/A | N/A | 159–9 |
Nadal | Verseny | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | Döntő | Győzelem | Nyert-vesztett |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() |
Ausztrál Open | 4k | – | 1/4D | 1/2D | Gy | 1/4D | 1 / 5 | 1 / 5 | 23–4 |
Roland Garros | Gy | Gy | Gy | Gy | 4k | 4 / 5 | 4 / 5 | 31–1 | ||
Wimbledon | 2k | D | D | Gy | – | 3 / 4 | 1 / 4 | 20–3 | ||
US Open | 3k | 1/4D | 4k | 1/2D | 1/2D | 0 / 5 | 0 / 5 | 19–5 | ||
Lehetőségek kihasználása | 1 / 4 | 1 / 3 | 1 / 4 | 2 / 4 | 1 / 3 | 0 / 1 | 8 / 19 | 6 / 19 | N/A | |
Nyert-vesztett meccsek | 13–3 | 17–2 | 20–3 | 24–2 | 15–2 | 4–1 | N/A | N/A | 93–13 |
Salak: a mérleg nyelve
[szerkesztés]Annak ellenére, hogy a teniszévad nagy részén a tornák kemény pályákon zajlanak, Federer és Nadal összes, 21 egymás ellen vívott meccsük közül 12-őt salakon játszottak: ezek közül 10-et Nadal nyert, gyakorlatilag létrehozva a két teniszező egymás elleni összesített mérlegében (14–7 Nadal javára) a különbséget.
A sok salakos találkozó úgy történhetett, hogy a 2006-os évtől kezdve Nadal és Federer volt salakon a világ két legjobb játékosa[13]: Nadal minden kétséget kizáróan a legjobb, Federer pedig annak ellenére a második, hogy egyéni pályafutásában a salak a leggyengébb borítása. Így mindketten bejutottak a maguk ágán a legtöbb salakos döntőbe, ahol egymással csaptak össze: ekkor azonban legtöbbször – a salakon jobb – Nadal kerekedett fölül. Nadal, akit sok szakértő minden idők legjobb salakjátékosának tart, az utóbbi 5 évben négyszer megnyerte sorozatban a Roland Garrost, salakon összesen 154 meccset nyert meg, és mindössze 6-ot veszített el (96%-os nyerési arány). Ennek fényében Federer fejtette ki a legnagyobb ellenállást a salakos Nadal-uralom ellen a maga 2 győzelmével (2–10: 17%-os nyerési arány), és Nadal 81 meccses salakos nyerő sorozatának megszakításával.
Kemény pálya
[szerkesztés]Federer és Nadal mindössze 6-szor játszott egymással kemény pályán, és három-három meccset nyertek.
Federer 2004 óta a legjobb kemény pályás játékos, aki a 13 kemény pályás Grand Slamből 9-et, a 6 Tennis Masters Cupból 4-et megnyert, 11 kemény pályás Masters-címet szerzett, egyéni mérlege 212–28; 32 kemény pályás döntőbe jutott be, és 28-at megnyert (a rivalizálás kezdete óta 26 döntő, 22 győzelem). Nadalnak szintén jó eredményei voltak kemény pályán, 2005 óta kilenc kemény pályás tornát nyert, köztük 5 Masters-tornát. Az évek során fokozatosan fejlődött, és 2009-ben legyőzte Federert az egyetlen kemény pályán vívott Grand Slam-döntőjükben, az Ausztrál Openen, ami Federernek akkora csalódás volt, hogy a díjkiosztón végig zokogott.
Sok szakértő kritizálta Nadalt, hogy a korábbi években kevés kemény pályás döntőbe jutott be, és ez az oka a két játékos egymás elleni eltolódott mérlegének: annak ellenére, hogy az év nagy részében kemény pályás tornák zajlanak, a 12 salakos találkozóhoz képest kemény pályán aránytalanul keveset (6) játszottak egymással, és ez nem Federeren múlott. Ha – a párharc legaktívabb éveiben, amikor salakon sokszor találkoztak egymással – Nadal bejutott volna azokba a döntőkbe, amiken Federer részt vett, többet játszottak volna egymással, és ezek a meccsek feltehetőleg Federernek kedveztek volna. [10][14] Azt is figyelembe kell viszont venni, hogy – főleg a korai években – Nadal még csak karrierje első felében, Federer pedig karrierje csúcsán volt, így Nadalnak a főleg keménypályás Grand Slameken nyújtott gyengébb teljesítménye a fokozatos fejlődés része volt, és a 2009-es Ausztrál Open kemény pályáján ő kerekedett felül. Az utóbbi másfél évben a tendencia megfordulni látszik, a harmincas éveihez közeledő Federer jut be kevesebb döntőbe.
Füves pálya
[szerkesztés]Füves borításon Federer és Nadal az elmúlt évek két legjobb játékosa. Federer 2003 óta a legeredményesebb füves játékos: sorozatban ötször megnyerte a wimbledoni teniszbajnokságot (2003–2007), rekord 66 meccsen keresztül veretlen volt füvön, majd 2009-ben újra visszahódította címét, igaz, Nadal ekkor nem indult a tornán. Az utóbbi öt évben Federer füves pályás mérlege 72–1. Federer támadó szellemű játékának a gyors fű a legideálisabb borítás, és bár szervái és röptéi lehetővé teszik a szerva-röpte játékot, sokszor inkább az alapvonalon marad.
Nadal folyamatosan fejlődött füvön: 2006–2008-ig egymás után háromszor vívott döntőt Federerrel, az első kettőt elvesztette, de a másodikban öt szettre kényszerítette Federert. 2008-ban nagy csatában, sokak szerint minden idők legjobb meccsében[8][9][10] Nadal kerekedett felül. A fű az a borítás, amelyre a salakos felállás ellentéte érvényes: Federer a legjobb, Nadal a második legjobb – bár az különbség közel sem olyan egyértelmű, mint salakon, és az évek során szinte kiegyenlítődött – és mindketten be is jutnak a döntőkbe. A füves szezon viszont a kemény pályás és a salakos szezonhoz képest rövid, nincs füves Masters-torna, és minden játékosnak csak két tornán van alkalma indulni évente, így kevéssé tudta módosítani a két teniszező egymás elleni mérlegét. Az, hogy az elmúlt négy évben egyáltalán három meccset tudtak egymással játszani füvön, figyelemreméltó, tekintve, hogy csak Wimbledonban volt alkalmuk találkozni egymással. 2009-ben Nadal sérülés miatt visszalépett a tornáról, így nem tudtak újra összecsapni.
A párharc értékelése
[szerkesztés]A Federer és Nadal közötti több mint öt év korkülönbség miatt a két teniszező pályája eltolódott egymáshoz képest – a legjobb éveik közötti hosszú átfedés, így a rivalizálásuk annak köszönhető, hogy különböző életkorban érték el csúcsformájukat: Nadal sokkal fiatalabb korában tört be a tenisz élmezőnyébe, mint Federer, Federer pedig még 27-28 évesen is kimagasló eredményeket ért el.
Míg Federer 2003-tól 2010-ig többé-kevésbé töretlenül dominálta a teljes mezőnyt, Nadal 2004-ben tűnt ki először a többi teniszező közül, ekkor még elsősorban salakos eredményeivel, majd a következő években fokozatosan Federer legnagyobb riválisává vált. 2010-re pedig a két teniszező fokozatosan szerepet cserélt: az akkor 23 éves Nadal került karrierje csúcsára, míg a harmincas éveihez közelítő Federer szerényebb sikereket könyvelhet el. A két teniszező közötti életkorbeli különbség miatt az a méltányos, ha a 2005 előtti és 2010 utáni éveket kihagyjuk az értékelésből – és a 2005 és 2010 közötti időszakot tekintjük a párharc éveinek.
Federer és Nadal 2005 és 2010 közötti egymás elleni mérlege egyértelmű Nadal-túlsúlyt mutat, és gyanítható, hogy az elkövetkezendő évek is a több évvel fiatalabb Nadalnak kedveznek majd. A 2005 és 2010 között vizsgált mérleg azonban több szempontból csalóka lehet: a sok salakos találkozó, a kevés egymással vívott kemény pályás döntő, a kevés füves torna jobban kedvezett a fiatal spanyolnak, míg Federernek nem sokszor volt alkalma visszavágni a salakon elszenvedett vereségekért a számára kedvező borításokon.
Ez azonban nem von le azonban Nadal győzelmeinek értékéből. Federernek, sokak szerint minden idők legjobb teniszezőjének[15][16][17][18][19][20] Nadal egyetlen valóban egyenrangú ellenfeleként lépett fel. Bár a két játékos mindvégig kölcsönösen akadályozta is egymást a nagy, történelmi eredmények elérésében, kettejük összecsapásaiból kialakult a sport történetének egyik legszínvonalasabb és legnagyobb érdeklődéssel kísért párharca. Azt csak több év távlatából lehet majd megmondani, melyik teniszező ért el nagyobb eredményeket pályafutása során – az azonban gyanítható, hogy egyikük teljesítménye sem fogja elhomályosítani a másikét.
Források
[szerkesztés]- ↑ „Federer-Nadal rivalry as good as it gets”, International Herald Tribune (Associated Press), 2008. július 7. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Weaver, Paul. „Move over McEnroe and Borg, this one will run and run in the memory”, The Guardian, 2008. július 7. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Flanagan, Martin. „Federer v Nadal as good as sport gets”, The Age, 2008. július 12. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Bodo, Peter: Rivalry!. Peter Bodo's Tennisworld. Tennis.com, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ MacGregor, Jeff: Greatest rivalry of the 21st century?. ESPN.com, 2009. február 3. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ It's official: Nadal will pass Federer for No. 1. NBC Sports (Associated Press), 2008. augusztus 1. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Head to Head player details. ATP hivatalos honlap. (Hozzáférés: 2009. szeptember 8.)
- ↑ a b Jenkins, Bruce. „The Greatest Match Ever”, 'San Francisco Chronicle', 2008. július 7. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ a b Alleyne, Richard. „Wimbledon 2008: John McEnroe hails Rafael Nadal victory as greatest final ever”, The Telegraph, 2008. július 7. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ a b c Wertheim, Jon: Without a doubt, it's the greatest. Tennis Mailbag. SI.com, 2008. július 9. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Tignor, Steve: W: Report Cards. Concrete Elbow. Tennis.com, 2008. július 8. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Federer rengeteg all-time rekordot állított fel a négy év során, a legjelentősebbek: a legjobb négy éves periódusra vonatkozó nyerési arány (92,9%), 4 év alatt a legtöbb GS-cím (11), rekord számú egymást követő GS-döntők (10) és elődöntők (14), rekord 200 hetes megszakítás nélküli világelsőség.
- ↑ Bodo, Peter: Endgame on Clay. Peter Bodo's Tennisworld. Tennis.com, 2008. június 8. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Bodo, Peter: A lot at stake in the Oz finals. ESPN.com, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ Paul E. Farrow: Federer Is First Rate. Tennis Week, 2006. október 25. (Hozzáférés: 2007. június 2.)
- ↑ Evans, Richard. „Jack the Lad”, The Observer, 2007. június 24. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
- ↑ Federer the greatest ever — Lloyd. BBC Sport, 2009. június 7. (Hozzáférés: 2009. június 7.)
- ↑ Gilbert, Rodolphe: Le plus grand de tous les temps. L'Équipe, 2009. június 7. (Hozzáférés: 2009. július 7.)
- ↑ Pete Sampras calls Roger Federer 'greatest ever'. Associated Press, 2009. június 7. (Hozzáférés: 2009. június 7.)
- ↑ Roger Federer, greatest of all time, ensures statistics back up unrivalled artistry. Times Online, 2009. június 8. (Hozzáférés: 2009. június 9.)