Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Phurtoo/A Paektu tűzhányó kitörése 946-ban (1)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A Paektu tűzhányó kitörése 946-ban, más néven a millenniumi kitörés, vagy a tianchi kitörés egyike volt az írott történelmünk legerősebb vulkáni tevékenységeinek, a vulkánkitörési index szerinti 7-es erősségűnek gondolják a kutatások alapján. A kitörés következtében egy rövid időszakra jelentős klímaváltozás történt Kínában. A kitörés időpontját még nem sikerült pontosan meghatározni, illetve megegyezni benne, de a legvalószínűbbnek i. sz. 946-ot tartják.[1]


A kitöréskor körülbelül 100-120 km3 vulkáni anyag, tefra robbant a felszínre és terült szét.[2][3] A kitörés egy erős pliniáni oszloppal kezdődött és egy mindent elsöprő törmelékárral ért véget. Átlagosan 5 cm vastag pliniáni vulkáni hamu és vulkáni kőzet üledéke borított be mintegy 1,5 millió km2 területen a Japán-tengert és Japán északi részét. Ez a hamuréteg "Baegdusan-Tomakomai hamu"(B-Tm) néven került a szakirodalomba. Egyes kutatások valószínűsítik, hogy a kitörés i. sz. 946 telének végén történt.[4] Ez volt az egyik legnagyobb és legerőteljesebb kitörés az elmúlt 5000 évben; hatásaiban és nagyságában hasonló lehetett, mint az i.sz. 180-as Hatepe kitörés és az 1815-ös Tambora kitörés.

Kormeghatározás

[szerkesztés]

2017-ben fatörzsek évgyűrű elemzéseiből kapott adatokat összevetettek olyan jégmag mintákból nyert vulkáni hamu adatokkal, amelyek észak-Grönlandon végzett fúrásokból származtak és megállapították, hogy a kitörés 2, vagy 3 hónappal 946 vége előtt történt.[forrás?]

A kitörés C14-es szénizotóppal végzett kormeghatározásásának története

[szerkesztés]

1996-ban Dunlap az Arizonai Egyetemen bejelentette, hogy nagy pontosságú szénizotópos kormeghatározással a kitörés idejét 1039 ± 18 év(2σ) körülre teszi.[5] Azonban 1998-ban Liu kijelentette, hogy más, nagy pontosságú mintavételi módszerekkel, a farönk közepétől a széle felé haladva, a C14-es mérések az ő számításai szerint a millenniumi kitörésre 1215 ± 15 évet adtak.[6] 2000-ben Horn-számolt be egy másik radiokarbon kormeghatározással és AMS-tömegspektrométerrel végzett mérésről, ami legvalószínűbb kitörési korként a 969 +24/-15 (945-984; 2σ) időpontot jelölte meg, ezt az eredményt jelenleg széles körben el is fogadják. A 2000-es években legalább 5 másik nagy pontosságú 14C-es kormeghatározó mérést tettek közzé különböző kutatások és ezek 930-943, 926 ± 10, 945-960, 931 ± 10, 946 ± 6 közé teszik a kitörési időpontot.[7][8][9][10]Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezikForráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezikForráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezikForráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezikForráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik

A 2013-as 14C szénizotópos kormeghatározás

[szerkesztés]

Xu 2013-banForráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik bejelentette, hogy kutatótársaival 27 szénizotópos kormeghatározó méréssorozatot végzett egy részben elszenesedett 264 éves fadarabon, ezek alapján az eredménye 946 ± 3(1σ) lett. Yin 2012-ben arról számolt be, hogy kutatótársaival 82 mérést végzett négy elszenesedett hasábon, ami 938/939 évet adott. A mérési hibák csökkentése, a mintavételek finomítása és különböző eltolási számítások, javítási módszerek, valamint a kormeghatározó gépek fejlesztése mind pontosabb eredményt hozott.A műszeres mérések alaján a kutatók jelenlegi véleménye szerint a 946 ± 3 év a millenniumi kitörés időpontja.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik

Történelemi feljegyzések

[szerkesztés]

Egy kínai nyelven írt koreai könyv a "高麗史" (Korjo története) írja le a 946-ban történteket: "是歳天鼓鳴赦" , "定宗元年天鼓鳴" (mennydörgés szólt a mennyei dobokból). Egy másik koreai könyv a "興福寺年代記" (Heungboksa Templom Története) ezt írja 946-ról: "十月七日夜白灰散如雪" (November 3-án fehér hamu esett, mintha hó hullana). A mennydörgés a Millenniumi vulkánkitörésre vonatkozhat, a fehér hamueső pedig a Baegdusan-Tomakomai hamura. Három hónappal később, 947 február 7-én, "十四日，空中有聲如雷鳴" (14-én a levegőben olyan hang hallatszott, mintha mennydörögne), valamint máshol "正月十四日庚子，此日空中有声，如雷" (Gengzi első hónapjának 14-én az égből olyan hang hallatszott, mintha mennydörögne), ezeket jegyeztek fel itt: "貞信公記" és itt: "日本紀略". Egy másik hasonló bejegyzést találunk 944 február 19-én: "日本紀略" "廿三日丙申，子刻，振動，聲在上" (Bingshen három napján Zi-En, rezgés és hang jött felülről). Ezen történelmi feljegyzés alapján a kitörés kezdetét 944 februárjára, vagy 946 novemberére tehetjük, a csúcspontját pedig 947 februárjára.

Jégmag vizsgálatok

[szerkesztés]

Sun kutatótársaival 2013-ban[11] vulkáni üveget talált Grönlandon, ami talán eredetileg a millenniumi kitörés magmájából származhatott (riolit és trahit). A vulkáni-üvegréteg korát 939/940-re tette. Azonban Sigl 2015-ben [12] kiderítette kutatótársaival, hogy a jégmag időrendjében 7 év eltolást kell számítania a mintavételi torzulások miatt, és ezért a vulkáni üvegréteg a 946/947-es millenniumi kitörésből származhat. Ez a következtetés összhangban áll a szénizotópos vizsgálatok eredményeivel.

Többtényezős kormeghatározás

[szerkesztés]

Oppenheimer et al., (2017)Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik A radiokarbon jel 775 CE egy subfossil vörösfenyő elnyelte, majd megölte során a kezdeti robbanásveszélyes kitörés, kombinált jeges bizonyíték Grönlandról a dátumok, a kitörés, hogy késő 946 CE. Ez a dátum szabályok a Millenniumi Kitörés hozzájárulás, hogy összeomlott a Balhae 926-ban CE. Ők még nem láttam, ami hűtés jel fa-gyűrű-alapú rekonstrukcióját Északi Féltekén a nyári hőmérséklet. Az új dátum ráirányítja a figyelmet a krónika egy templomból, Japánban, hogy a jelentések a "fehér hamu hullott, mint a hó" November 3-án 946 AD.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik

A kitörés mérete

[szerkesztés]

A kitörés mértékének a meghatározása nem jól korlátozott, a 70 160 km3. Machida et al. (1990)[13] becsülik a proximális mennyisége (beleértve a tűzárkőzetet és a pliniuszi hamufelhőt) nem több, mint 20 km -3, a hangerő, a disztális B-Tm ashfall eléri a több mint 50 km -3. Egy alacsony, összesen ömlesztett hangerő becslés 70 km3. Horn és Schmincke (2000) használt egy exponenciális módszer a minimális terület/vastagság, maximális terület/vastagság, hogy szerezze be a hangerőt a Plinian ashfall mint 82 ± 17 km3, használják a területet-vastagság módszer a vulkáni kőzeteket találok megszerezni 14.9 ± 2.6 km3. A teljes tömeges hangerő becslés volt, 96 ± 19 km3. Liu et al.,(1998) is használható ugyanaz a módszer a Horn Schimincke kiszámításához a kötet Plinian ashfall, s megszerezte a hasonló érték 83 km3. Azonban Liu használt különböző terület-vastagság érték vulkáni kőzeteket találok. Liu feltételezett eloszlás a vulkáni kőzeteket találok belül 40 km-re, a caldera, egy átlagos vulkáni kőzeteket találok vastagsága 7.47 m, így a kötet a vulkáni kőzeteket találok, 37, 5 km-re3. A teljes tömeges kötet ezt a 120 km3. Guo et al.,(2001)[14] használt az exponenciális módszer becslése szerint kötet ashfall az 135.2 ± 7.8 km3. De Guo hittem, hogy a geometria a vulkáni kőzeteket találok egy kúp, illetve a kötet a vulkáni kőzeteket találok lehet 20.1 km3. Guo is számított a kötet völgy-vulkáni kőzeteket találok, mert egy völgyben 80 m vastag vulkáni kőzetet találtak lehet. Akkor, a teljes tömeges kötet 161.6 ± 7.8 km3. Azonban 100-120 km3 már széles körben használják.[15]

Eruption dynamics

[szerkesztés]

Base on the sequence of pyroclastic, the eruption began with pumice and ash falls, and then an eruption column collapse formed ignimbrite. The column collapse probably was a pulsing collapse, because the ignimbrite and pumice fall deposits are interleaved. Machida et al.,(1990)[13] divided the Millennium eruption into 4 stages: Baegdu Plinian pumice fall, Changbai pyroclastic flow, Yuanchi tephra falls, and Baishan pyroclastic flow. But Baishan pyroclastic flow may related to post-caldera activity (?A.D.1668 eruption?).[15] More recent study indicate that eruption include 2 stages: Plinian pumice fall and unwelded ignimbrite.[2][3]

Éghajlati hatások

[szerkesztés]

A Millenniumi kitörés hittem, hogy a kibocsátott egy hatalmas tömege illékony a sztratoszférába, valószínű, ami a fő világméretű éghajlati hatás, de újabb vizsgálatok arra utalnak, hogy a Millenniumi kitörés Changbaishan tűzhányó lehetett korlátozott regionális éghajlati hatások. van Azonban néhány meteorológiai, valamint a napfoltok A. D. 945-948, amely vonatkozhat a Millenniumi kitörés.[16][17]

Date Temperature Anomaly Atmospheric Anomaly Source
4. Apr, 945 It snowed heavily Old History of the Five Dynasties
28. Nov, 946 Glaze ice Old History of the Five Dynasties
7. Dec, 946 Large scale frost and fog, and rime covered all plants Old History of the Five Dynasties
31. Jan, 947 It snowed over ten days, and caused inadequate food supply and famine Old History of the Five Dynasties, Zizhi Tongjian
24. Feb, 947 until 23. Apr, 947 Warm spring Japanese historical meteorological materials
14. May, 947 Frost, and cold as harsh winter Japanese historical meteorological materials
28. Nov, 947 On the sun there was a black spot like a hen's egg Old History of the Five Dynasties
16. Dec, 947 Glaze ice Old History of the Five Dynasties
25. Dec, 947 Glaze ice Old History of the Five Dynasties
6. Jan, 948 Glaze ice Old History of the Five Dynasties
24. Oct, 948 It snowed in Kaifeng Old History of the Five Dynasties
  1. ↑ Xu, JD (2013. november 30.). „Climatic impact of the Millennium eruption of Changbaishan volcano in China: New insights from high-precision radiocarbon wiggle-match dating”. Geophysical Research Letters 40, 54–59. o. DOI:10.1029/2012GL054246. 
  2. ↑ a b Horn, S (2000. november 30.). „Volatile emission during the eruption of Baitoushan Volcano (China/North Korea) ca. 969 AD”. Bull Volcanol 61 (8), 537–555. o. DOI:10.1007/s004450050004. 
  3. ↑ a b L'iu, RX. Modern eruption of Changbaishan Tianchi volcano. China Science Publishing (1998) 
  4. ↑ Hayakawa, Y (1998. november 30.). „Dates of Two Major Eruptions from Towada and Baitoushan in the 10th Century”. Bulletin of the Volcanological Society of Japan. 
  5. ↑ Dunlap, C (1996. november 30.). „Physical, chemical, and temporal relations among products of the 11th century eruption of Baitoushan, China/North Korea”. 
  6. ↑ Liu, RX (1998. november 30.). „The date of last large eruption of Changbaishan-Tianchi volcano and its significance”. Science in China Series D: Earth Sciences 41, 69–74. o. DOI:10.1007/BF02932423. 
  7. ↑ Nakamura, F (2007. november 30.). „High-precision radiocarbon dating with accelerator mass spectrometry and calibration of radiocarbon ages”. Quaternary Research. DOI:10.4116/jaqua.46.195. 
  8. ↑ Machida, H (2007. november 30.). „Recent large-scale explosive eruption of Baegdusan volcano: age of eruption and its effects on society”. 
  9. ↑ Yatsuzuka, S (2010. november 30.). „14C wiggle-matching of the B-Tm tephra, Baitoushan volcano, China/North Korea”. Radiocarbon. 
  10. ↑ Yin, J (2012. november 30.). „A wiggle-match age for the Millennium eruption of Tianchi Volcano at Changbaishan”. Quaternary Science Reviews 47, 150–159. o. DOI:10.1016/j.quascirev.2012.05.015. 
  11. ↑ Sun, CQ (2013. november 30.). „Ash from Changbaishan Millennium eruption recorded in Greenland ice: Implications for determining the eruption's timing and impact”. Geophysical Research Letters 41 (2), 694–701. o. DOI:10.1002/2013GL058642. 
  12. ↑ Sigl, M (2015. november 30.). „Timing and climate forcing of volcanic eruptions for the past 2,500 years”. Nature 523 (7562), 543–549. o. DOI:10.1038/nature14565. PMID 26153860. 
  13. ↑ a b Michida (1990. november 30.). „The recent major eruption of changbai volcano and its environmental effects”. 
  14. ↑ Guo, ZF (2001. november 30.). „The mass estimation of volatile emission during 1199–1200 AD eruption of Baitoushan volcano and its significance”. Science in China Series D: Earth Sciences 45 (6), 530. o. DOI:10.1360/02yd9055. 
  15. ↑ a b Wei, HQ (2013. november 30.). „Review of eruptive activity at Tianchi volcano, Changbaishan, northeast China: implications for possible future eruptions”. Bull Volcanol 75 (4). DOI:10.1007/s00445-013-0706-5. 
  16. ↑ Fei, J (2006. november 30.). „The possible climatic impact in China of Iceland's Eldgja eruption inferred from historical sources”. Climatic Change 76 (3–4), 443–457. o. DOI:10.1007/s10584-005-9012-3. 
  17. ↑ Yau, KKC (1988. november 30.). „A revised catalogue of far eastern observations of sunspots (165 BC to 1918 AD)”. Royal Astronomical Society. 

Hivatkozások

[szerkesztés]

[[Kategória:946]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Phurtoo/A_Paektu_tűzhányó_kitörése_946-ban_(1)&oldid=22736023”