Szerkesztő:Petroszxylourgosz/próbalap

Pétrosz Xylourgósz (i. e. 427- i. e. 356) görög filozófus, tudós, csillagász és feltaláló volt. Családja eredetileg Naxosz szigetéről származott, viszont Pétrosz már Athénban született, ugyanis nagyapja athéni jogokat kapott háborús hősiességéért. Pétrosz gyerekkoráról kevés írásos emlék maradt fent, ezekről csak a fennmaradt jegyzetei alapján tudunk tájékozódni. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a filozófiai és irodalmi témák iránt, 23 éves korában Hérakleitosz lett a mestere. 8 évnyi tanulás után úgy döntött filozófiát és irodalmat tanít Athénban. Tanításai nem voltak sikeresek, mivel előtte egy évvel kezdett el Platón is tanítani a városban, emiatt Pétrosz és Platón között folyamatos ellentét jelent meg. Míg Platón a filozófiában lett siekresebb addig Pétrosz irodalmi költeményekkel hódította Athén hölgyeit, viszont Pétrosz ennél többet akart, így elmélyült a filozófia tanulásában. Erőfeszítései sikeresek is voltak, hiszen rengeteg új elmélettel állt elő. Ő találta ki a hegyhasonlatot illetve filozófiai kérdéseket monológokban magyarázott el. Szerencsétlenségére Platón ismertebb volt, aki ezt kihasználva átformázta Pétrosz ötleteit, így született meg a barlanghasonlat illetve a filozófiai kérdések párbeszédekben való megmagyarázása. Természetesen ezt nem tűrte Pétrosz, ezért bosszút tervelt ki, elhatározta, hogy minden tudását beveti annak érdekében, hogy Platón hírnevén csorbát ejtsen: Festékkel összefirkálta az Akropoliszt, majd az egész incidenst Platónra fogta. A városlakók hatalmas haragra gerjedtek, így Platón kénytelen volt elhagyni a várost. Szicíliába utazott, amit a későbbiekben a második szicíliai utazásként emlegetnek. Miután Platón elhagyta Athént, Pétrosz lett az, aki a legjobban tudott filozófiát oktatni. A város nagy bölcsként tisztelte és naponta több fiatal is ellátogatott hozzá, hogy tanulhassanak tőle. Viszont Pétrosz visszaélt a nép tiszteletével. Jellemzően verte a diákjait és elvette tőlük a pénzüket ráadásul még az uzsonnájukat is. Egyszer egy diákja, Leukosz panaszt akart tenni a városi vezetőségnél, de ott nem hittek neki és büntetésül felakasztották. Kortársai szerint csapongó életet élt. Nhemesphenész, aki jó barátja volt, úgy emlékezett vissza kézirataiban, hogy Pétrosz rendszeres vendég volt a helyi kocsmákban. Egyszer Nemesphenésszel fogadást kötöttek, melynek következtében Pétrosz elment az athéni népgyűlésre és, hogy megmutassa ő irányítja Athént, a következőt mondta: „Az állam én vagyok!”. Erről a későbbiekben Kumisztelész írásaiból kapunk információt. Valószínűleg XIV. Lajos is Kumisztelészt olvasott mielőtt felhasználta a ma már hozzá köthető híres kijelentést. A normáktól eltérő életre való kifejezés, a bohém is tőle származtatható, ugyanis Pétrosz nagybátja, Achilliosz Bohemusz is csapongó életet élt. A későbbiekben Pétroszt gyakran hívták Bohemusznak is, melyből a köznyelv átvette a a bohém kifejezést. Pétrosz élete akkor vett gyökeres fordulatot, mikor Platón a szicíliai utazásból visszatért. Platón bosszút tervelt. I.e. 356-ban az éj leple alatt meggyilkolta Pétroszt, halálát öngyilkosságnak álcázta, a tetthelyen hagyott egy levelet, amit Pétrosz aláírásával láttott el. Ebben tisztázta magát, hogy visszanyerje a nép bizalmát. Platón Pétrosz műveit vagy megsemmisítette vagy ellopta és később saját műveként adott ki. Pétrosz nem írt sok tanulmányt, azokat is főleg késői filozófiai szakaszában, ilyenek például A szofista és a Philébosz. Ezeket a műveket Platón sajátjaként adott ki Pétrosz halála után. Pétrosz életéről egyetlen kiskönyve maradt fent, melyet még halála előtt kölcsön adott barátjának, akinek neve sajnos nem maradt fent az utókornak. Pétrosz filozófiája az egyszerűségre törekedet. Úgy gondolta, hogy a természetes, egyszerű dolgok az igazak, ami összetett és túlbonyolított, az ferdíti a valóságot. Jellemző rá, hogy mindenben kételkedett. Szerinte nem szabadott semmit se elsőre megítélni, mindig a mögöttes tartalom volt a lényeg, ezért mikor diákjai valami ténnyel, vagy ötlettel álltak elő, mindig a következő volt a kérdése: „Ki szerint?”. Pétrosz ezen elvét fejlesztették tovább a szkeptikus filozófusok. Pétrosz legfőbb elve, hogy minél hirtelenebb behatással találkozunk a természetben, annál többet tanulhatunk belőle. Hirtelen meglepődéseit mindig a „Nocsak.” nyugodt kijelentéssel konstatált. Hirtelen halálának és Platón ravaszságának köszönhetően Pétrosz neve és munkássága a történelem homályába merült, és ma már csak kevesen tudnak egykori létezéséről, de ők se akarnak változtatni a mai ismereteinken, így továbbra is Platón marad a kiemelkedő filozófus, míg Pétrosz egy marad a sok korabeli emberrel.