Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Peppe83/Merkúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Merkúr A Merkúr jele
A Merkúr, a MAriner-10 felvételén.
Pálya adatok
Fél nagytengely 57,909,176 km
0.387 098 93 CSE
Kerület 360.000.000 km
(2.406 CSE)
Excentritás 0.205 630 69
Perihélium 46,001,272 km
0.307 499 51 CSE
Aphélium 69,817,079 km
0.466 698 35 CSE
Keringési periódus 87.969 34 nap
(0.240 846 9 év)
Szinódikus periódus 115.8776 nap
Átlagos keringési sebesség 47.36 km/s
Max. keringési sebesség 58.98 km/s
Min. keringési sebesség 38.86 km/s
Inklináció 7.004 87°
(3.38° a Nap egyenlítőjéhez képest)
Longitude of the
ascending node
48.331 67°
Argument of the
perihelion
29.124 78°
Holdak száma: 0
Fizikai adatok
Átmérő (az egyenlítőn) 4879.4 km
(0.383 Földnyi)
Felszín 7.5·107 km²
(0.147 Földnyi)
Térfogat 6.083·1010 km³
(0.056 Földnyi)
Tömeg 3.302·1023 kg
(0.055 Földnyi)
Átlagos sűrűség 5.427 g/cm³
Felszíni gravitáció 3.701 m/s²
(0.377 g)
Szökési sebesség 4.435 km/s
Forgási periódus 58.6462 nap
(58 nap 15.5088 h)
Forgási sebesség 10.892 km/h (az egyenlítőn)
Tengelyferdeség ~0.01°
Right ascension
of North pole
281.01° (18 h 44 min 2 s) 1
Declination 61.45°
Albedó 0.10-0.12
Felszíni hőmérséklet
minimum átlag maximum
90 K 440 K 700 K
Átlagos nappali hőmérséklet 623 K
Átlagos éjszakai hőmérséklet 103 K
Légkör
Nyomás nyomokban
Kálium 31.7%
Nátrium 24.9%
Atomos oxigén 9.5%
Argon 7.0%
Hélium 5.9%
Molekuláris oxigén 5.6%
Nitrogén 5.2%
Szén-dioxid 3.6%
Víz 3.4%
Hidrogén 3.2%


Fizikai tulajdonságok

[szerkesztés]

Légkör

[szerkesztés]

Felszíni hőmérséklet

[szerkesztés]

A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 kelvin (179 °C) de az ingadozás rendkívül nagy mértékű. A Merkúr átlagos naptávolsága csak 58 millió km, a felszínén pedig minden közvetlenül megvilágított négyzetméterre a Földön tapasztalhatónál 8,9-szer több, 9126,6 W napenergia esik, ezért a napsütötte területeken a hőmérséklet jellemzően 700 K (427 °C) körül mozog. Az árnyékos helyeken ezzel szemben a 90 K (-183 C°) az átlagos. A felforrósodás és a lehűlés a fényviszonyok megváltozását követően - a számottevő légkör hiánya miatt - nagyon gyorsan végbemegy. sszehasonlításként: a Földön a két szélsőérték között legfeljebb 150 °C különbség fordul elő.

A felszín

[szerkesztés]

A Merkúr felszíne megjelenésében nagyon hasonlít a Holddéhoz; kráterek, hegységek és sötét színű síkságok (tengerek) borítják.

Carolis-medence

[szerkesztés]

A Carolis-medence, vagy Caloris Planitia egy 1350 km átmérőjű kráter, nagy valószínűséggel a legnagyobb ilyen objektum a Naprendszerben. A Merkúr fejlődésének korai szakaszában alakulhatott ki, egy legalább 100 km átmérőjű kisbolygó becsapódása során. A krátert forró láva töltötte fel, de a peremén egy kétezer méter magas hegység húzódik, továbbá az ütközéskor a felszínen végigfutó lökéshullámok a bolygó átellenes pontján fókuszálódtak, létrehozva egy 500 000 km²-es, hegycsúcsokkal és szakadékokkal tarkított területet.

A Carolis-medencének csak a felét sikerült megörökíteni a Mariner-10 űrszondának, a teljes objektum máig ismeretlen.


Vulkanikus aktivitás

[szerkesztés]

Jég a Merkúron

[szerkesztés]

Belső szerkezet

[szerkesztés]

Magnetoszféra

[szerkesztés]

Tengelyforgás

[szerkesztés]

Keringési pálya

[szerkesztés]

A Merkúr kutatása

[szerkesztés]

Térképek

[szerkesztés]

Mariner-10

[szerkesztés]

Egyéb űrszondák

[szerkesztés]

A Merkúr a Naphoz legközelebbi belső bolygó, és a Naprendszer második legkisebb bolygója. Látszólagos fényessége -0,4 és 5,5 magnitúdó között változik, a Naptól való legnagyobb szögtávolsága mindössze 28,3, ezért csak szürkületkor látható. A Merkúrral kapcsolatban napjainkban is igen kevés információ áll rendelkezésre; az egyetlen űrszonda, ami megközelítette, a Mariner-10 volt 1974-75-ben, de csak a felszínének 40-45%-át térképezte fel.

A Merkúr megjelenésében leginkább a Holdhoz hasonlít; felszínét kráterek borítják, nincs holdja és gyakorlatilag légköre sem. A bolygó aránylag nagy méretű, vasból álló maggal rendelkezik, de a mágneses tere csak 1%-a a Földének. Felszíni hőmérséklete igen szélsőségesen, 90 és 700 kelvin között változik.

Az i. e. V. századig az este, illetve reggel megjelenő Merkúrt két külön égitestnek hitték; Hermésznek hívták az esti égbolton, de Apollo néven ismerték napkeltekor. Később Püthagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz, majd a rómaiak nevezték el a Hermésznek megfelelő istenükről, Mercuriusról.

Fizikai tulajdonságok

[szerkesztés]

Felszíni hőmérséklet

[szerkesztés]

A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 kelvin (178.8 C° / 353.9 F) de az ingadozás szélső értékeit a 90 K (-183,15 C° / -297,7 F) és a 700 K (426,85 C° / 800 F) jelenti. Összehasonlításként: a Földön a két szélsőség között legfeljebb 150 C° különbség fordul elő. A Merkúron a magas hőmérsékletet az intenzívebb napfény (a napsütötte részeken a földi érték kilencszerese, 9,13 kW fényenergia esik egy négyzetméterre), az extrém hideg pedig a légkör hiányából fakad az árnyékos helyeken.

Geológia

[szerkesztés]

A Merkúr felszínét kialakulása során - és rövid ideig még azután is - folyamatosan bombázták üstökösök és kisbolygók. Ez az sok becsapódással járó, korai korszak mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt ért véget, de a becsapódások nyomai máig meghatározzák a bolygó felszínének domborzati viszonyait. Az ütközések során az objektumok a légkör hiánya miatt akadálytalanul, teljes erejükkel csapódtak a felszínbe. Ekkoriban a bolygó még vulkanikus szempontból aktív volt, a kráterek belsejét feltöltötte a forró láva, a Holdon láthatókhoz hasonló síkságokat létrehozva.

A kráterek átmérője a néhány száz méter és a néhány száz kilométer között változik, de a Carolis-kráter átmérője eléri az 1300 km-t. A Carolis-krátert létrehozó becsapódás annyira erős volt, hogy a bolygó ellentétes pontján is eldeformálódott a felszín.


Atmoszféra

[szerkesztés]

A Merkúr légköre igen csekély. A Merkúr atmoszférája nagyon vékony.Az "atmoszféra" fő összetevői az oxigén, kálium, és a nátrium. A Merkúr légkörének atomjai folyamatosan távoznak az űrbe Az átlagos élettartalma a légköri káliumnak és nátriumnak kb. 3 óra.Az elvesztett légkört többféle mechanizmus pótolja egyidőben. A napszél anyagát a bolygó mágneses mezeje befogja, mikrometeor becsapódás során keletkezik, napsugárzás hatására kipárolog, illetve a sarki jégből szabadul fel.

Domborzat

[szerkesztés]

A Merkúr kráterekkel borított felszíne nagyon hasonlatos a Holdéhoz. A Merkúr felszínének legjellegzetesebb lefényképezett képződménye a Caloris Basin becsapódási kráter, amely kb. 1350km átmérőjü. A bolygó magja évmiliárdok alatt kihűlt, és összezsugorodott, létrehozva a Merkúr összeráncolódott kérgét. A Merkúr felszínének nagyobbik részét két különböző korból származó síkság borítja. A fiatalabb síkságon kevésbé mélyek a kráterek, valószínüleg lávafolyam töltötte fel a régebbi vidékeket. A Merkúr felszínét ráadásul az árapály jelenség is alakította.

Hőmérséklet és napfény

[szerkesztés]

Az átlagos felszíni hőmérséklet 452K, tartománya 90–700K között változik; összehasonlításul a földi tartomány körülbelül 11K (a nap sugárzásának köszönhetően); nincs klíma és évszakok sincsenek. A napfény a Merkúr felszínén 8,9-szerese a Földének, a sugárzás intenzitása 9126.6 W/m2.

Jég a Merkúron

[szerkesztés]

1992-es radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. Elképzelhető, hogy a bolygó állandóan árnyékban lévő krátereiben is található víz, amely üstökösök becsapódása során vagy a bolygó belsejéből kipárologva kerülhetett a felszínre.

Magyar vonatkozások

[szerkesztés]

A Vénuszon három magyar vonatkozású elnevezés található: Bartók Béláról, Liszt Ferencről és Jókai Mórról neveztek el krátert. [1]

Forrás

[szerkesztés]
  • Az angol szócikk


Képek

[szerkesztés]
  • A Föld és a Merkúr mélretének az összehasonlítása.