Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Peligro/allap20

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Made in Heaven
nagylemez
Megjelent1995. november 6.
Felvételek
StílusRock, pop
Hossz70:21
KiadóParlophone, Hollywood
ProducerQueen, David Richards, Justin Shirley-Smith, Joshua J. Macrae
Queen-kronológia
Live at Wembley ’86
(1993)		Made in Heaven
(1995)		Queen Rocks
(1997)
Kislemezek az albumról
  1. Heaven for Everyone
    Megjelent: 1995. október 21.
  2. A Winter’s Tale
    Megjelent: 1995. december 18.
  3. Too Much Love Will Kill You
    Megjelent: 1996. február 26.
  4. Let Me Live
    Megjelent: 1996. június 17.
  5. You Don’t Fool Me
    Megjelent: 1996. november 18.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Made in Heaven a brit Queen rockegyüttes tizenötödik, utolsó stúdióalbuma. 1995. november 6-án jelent meg, a producerei az együttes tagjai, valamint David Richards, Justin Shirley-Smith és Joshua J. Macrae voltak. Az 1991-es Innuendo felvétele után az AIDS-ben haldokló Freddie Mercury kérte az együttes többi tagjától, hogy folytassák a felvételeket, főleg az énekek felvételeit, mert azt akarta, hogy a halála előtt rögzített minél több éneksávot később a többiek fejezzék be. Ezek a felvételek túlnyomórészt a svájci Montreux-ban készültek, amelynek nyugodt légkörét az akkor már nagybeteg Mercury különösen tudta értékelni.

Mercury halála után John Deacon basszusgitáros és Roger Taylor dobos 1993 környékén kezdett újra foglalkozni a projekttel. Brian May gitáros a szólótervei miatt egy ideig nem tartott velük, de később csatakozott, és szabta meg a felvételek irányát. Ezeket a felvételeket May és Taylor házi stúdiójában fejezték be. A számok egy része a tagok szólódalainak Queenes átdolgozása, egy kis része az 1980-as évek elejéből származik, egy részét pedig 1991 környékén szerezték.

Az album nagy sikert aratott Angliában és Németországban, minkét országban több mint egymillió példányban kelt el. Amerikában viszont kevés feltűnést keltett. A kritikusok többsége vegyesen értékelte, vagy lehúzta. A Rolling Stone szerint „furcsa, gyakran nyugtalanító élmény”, a Q szerint „méltó hattyúdal a rock egyik legizzóbb együttesének”. Kislemezei, mint a „Heaven for Everyone”, a „Too Much Love Will Kill You” vagy a „You Don’t Fool Me” főleg Angliában lettek sikeresek. Az együttes legnagyobb példányszámban elkelt lemeze, becslések szerint 15-20 millió példányban fogyott.

Háttér

[szerkesztés]

A Queen együttes 1990-ben fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte. Akkoriban a világ nagy részén reneszánszukat élték, Angliában is jól fogytak az albumaik és kislemezeik. Freddie Mercury énekes 1987 óta szemmel látható egészségromláson ment keresztül, ami állandó témát adott a bulvársajtónak. Mercury és az együttes tagjai határozottan visszautasították, hogy bármi komoly egészségügyi gondja lenne, de később egyre kevesebbet mutatkozott a nyilvánosság előtt, és amikor a véletlennek köszönhetően meg is jelent róla egy kép, azon csont soványan, megöregedve volt látható.[1]

1991 februárjában megjelent az Innuendo című albumuk, Mercury azonban nem pihent meg, egészen addig új dalokon dolgozott, amíg ereje engedte – tudva, hogy az így felvett anyagok már csak a halála után jelenhetnek meg. Akkoriban a Montreux-i Mountain Studiosban dolgoztak, ennek a helynek a nyugalma illett leginkább Mercury állapotához. A többiek szó nélkül alkalmazkodtak Mercury igényeihez, és gyakran csak demóváltozatokat készítettek el, különösen ügyelve viszont az ének minőségére, hiszen azt később már nem tudták volna tökéletesíteni. Ekkoriban Mercury már csak a keverőpult mellett ülve énekelt, mert annyi ereje sem volt, hogy átmenjen a felvételi helységbe, és volt, hogy egy adag vodka segítségével szedte össze az erejét az énekléshez.[2]

Ekkoriban három új dalt írtak: „Mother Love”, „A Winter’s Tale” és „You Don’t Fool Me”. Mercury állandóan szöveget és zenét várt el Maytől és a többiektől, hogy mindig tudjon mit énekelni. A felvételek januártól júniusig tartottak, ettől kezdve Mercury állapota vészesen leromlott, ágyhoz kötött lett.[3] A felvett anyagok utómunkálatai nagyon lassan haladtak, Taylor és May főleg a szólóterveikkel, valamint az Innuendo reklámozásával foglalkoztak, Deacon pedig inkább a családjával töltötte az idejét.[4] Mercury visszaköltözött Londonba, ahol 1991. november 23-án nyilatkozatban közölte, hogy AIDS-es, és a közvélemény segítségét kérte a kór elleni általános harcban. Másnap a betegség szövődményeként fellépő hörgi tüdőgyulladás következtében meghalt.[5]

Felvételek

[szerkesztés]

1992. április 20-án a Wembley stadionban megrendezték a Freddie Mercury emlékkoncertet, ahol a túllő tagok zenésztársakkal előadták a Queen slágereit (és elvétve néhány közreműködő művész dalát), a bevételeket pedig az AIDS kutatás támogatására ajánlották fel. A koncerten fellépett George Michael is, és elénekelte a „Somebody to Love” című dalt, amelyet többen később a koncert legjobb pillanatának neveztek. Emiatt felmerült a lehetősége, hogy Michael esetleg csatlakozik a Queenhez, betöltve az énekesi posztot. Mint később kiderült, ez sem Michaelnek, sem az együttesnek nem fordult meg a fejében.[6]

May 1992 vége felé kiadta szólóalbumát, a Back to the Lightot, és turnéra indult vele. Deacon és Taylor viszont türelmetlenek voltak a felvett számokkal kapcsolatban, és 1993 elején elkezdték kidolgozni a basszus és dobszólamokat. May, aki korábban a szólóalbumával és a Guns N’ Roses vendégeként koncertezett, 1993 szeptembere után csatlakozott hozzájuk, és mivel úgy érezte, hogy a munkálatok rossz irányba haladtak, rengeteg dolgot újrakevert és visszavont a másik két tag munkáján.[7] Mindannyian eltérően látták a dolgokat, ezért sok nehézség árán tudtak csak kompromisszumot kötni. May annyira belefáradt a vitákba, hogy azt mondta, ha nem Mercur utolsó akarata lett volna, nem is vágott volna bele a munkába. Furcsa érzéseket keltett bennük rég elhunyt barátjuk, társuk hangját hallani a hangszórókban: „a legmegrendítőbbek a felvételek közötti rögtönzései voltak, de egy idő után már minden lélegzetvételét kiismertük, így ezek már nem tűntek annyira szívbemarkolónak, az anyag szerves részéhez tartoznak.”[8]

May a saját, otthoni stúdiójában (Allerton Hill) dolgozott Justin Shirley-Smithel, Taylor ugyancsak a saját stúdiójában (Cosford Mill) Joshua J. Macrae-vel. Mindkét producer David Richards mellett szerzett tapasztalatot a Mountainban. Richards a felvételek kései szakaszában az egész album fő producere lett.[9] Talán a legnagyobb nehézséget jelentette, hogy korlátozott éneksávok álltak a rendelkezésükre, néhol egy teljes dalszöveg rögtönzött felvétele, máshol csak néhány sor.[10] Richards a legmodernebb digitális stúdiótechnikát vette igénybe, hogy összekeverje a régi és új felvételeket, többek közt például a kórusok késleltetését, és a régi és új felvételek hangszintjének egyeztetését is digitálisan oldotta meg. Hogy ne legyen zavaró a régi és új felvételek közötti különbség, sok esetben egész hangszereléseket játszottak újra fel.[11]

Kompozícó

[szerkesztés]

Szöveg

[szerkesztés]

Zene

[szerkesztés]

Megjelenés

[szerkesztés]
Freddie Mercury szobra a Genfi-tó előtt Montreuxban

1995. október 21-én jelent meg az első kislemeze, a „Heaven for Everyone” és szép sikert aratott, a második lett Angliában.[12] Ahogy az interjúikból elterjedt az új lemez közeledte, a rajongók nagyon izgatottak lettek, és lehetséges címeken kezdtek ötletelni, mint például a Phoenix vagy a The Show Must Go On. Mindazonáltal Jacky Gunn, a Queen rajongói klub vezetője cáfolta, hogy pályázatot írtak volna a rajongóknak az albumcímre, és arra sem emlékszik, hogy bárki is küldött volna címtervet.[13] Az együttes fanklubjának magazinjában May 1995 nyarán ígérte, hogy elkészültek a dalok, és a borító is, és legkésőbb az év karácsonyára ígérte az albumot.[14]

1995. november 6-án megjelent maga az album is. A később kiadott kislemezei viszonylag sikeresek voltak, bár a „Let Me Live”-t nem játszotta a BBC rádió, mert régi stílusa miatt nem illett volna a fiatal célközönséghez.[15] Az album borítóján egy Mercuryról készült kép volt látható, hátterében kilátással a Genfi-tóra. A borítókép teljes változatában – ez került a kazettás kiadásra – az együttes tagjai is láthatók voltak hátulnézetből, ahogy szintén a tóra néznek. A kép három elemét külön fotózták le, majd összemásolták. Az album poszthumusz érzését fokozta a cím szedése, amely kör alakban, kopottan volt stilizálva, akár egy pecsét: mintha az album egy messzi helyről érkezett volna. A kép kompozíciója ugyanúgy rálátást nyújt Montreux városára, ahogy Mercury látta a békés várost élete utolsó hónapjaiban, és az úgynevezett „Kacsaházra” is, ahol Mercury gyakran megszállt, amikor a városban volt.[16] Nem készültek hagyományos klipek a kislemezekhez, de megbízták a Brit Filmintézet néhány rendezőjét, akik végül minden dalhoz rendeztek egy kísérőfilmet, amelyekben nem szerepelt az együttes.[10]

MADE IN HEAVEN: FILMS

Fogadtatás

[szerkesztés]

Kereskedelmi

[szerkesztés]

A Made in Heaven nagy várakozás után jelent meg, és megjelelésekor az első helyet érte el Angliában,[17] valamint több európai országban: többek közt Németországban, Hollandiában és Svédországban is.[18] Magyarországon a harmadik helyet érte el a Mahasz listáján.[19] Angliában még 1995-ben kétszeres platinalemez lett, majd 1996-ban háromszoros, 1997-ben pedig négyszeres, ami 1,2 millió példány feletti eladást jelent. Az együttes egyik stúdióalbuma sem ért el ennél magasabb minősítést Angliában.[20] Ugyancsak nagy kereslet volt ár Németországban, ahol ötszörös arany lett több mint 1,25 milliós eladással,[21] valamint Franciaországban (ahol a második helyet érte el a listán), több mint hatszázezres eladással.[22] Amerikában, ahogy már évek óta az együttes egyetlen stúdiólemeze, úgy a Made in Heaven sem lett sikeres, mindössze az ötvennyolcadik helyet érte el a Billboard 200-on,[23] és 1996-ban öbb mint félmilliós eladással aranylemez lett.[24] Ugyancsak Amerikában a Nielsen SoundScan felmérései szerint 2006-ig 255 ezer példányt vásároltak.[25] Kanadában a tizennyolcadik helyet érte el az RPM magazin hivatalos listáján,[26] és százezres eladással platinalemez lett.[27]

Egy évvel a megjelenése után, 1996-ban a Billboard szerint majdnem hatmillió példányban kelt el világszerte[28] – az IFPI nemzetközi zeneipar szervezet felmérései szerint ebből hárommilliót Európában adtak el.[29] Az IFPI szerint 1997-re csak Európában ötmilliós eladás körül járt,[30] a Billboard 1997-es cikke szerint az EMI területein (tehát például Amerikán és Kanadán kívül) 7,5 milliós eladást ért el.[31] A Mojóban David Thomas 1999-ben már kilencmillió példányos eladásról írt.[32] A 2010-es évekre világszerte 15 és 20 millió példány közé teszik a forgalmát.[33][34]

http://www.recordoftheday.com/news-and-press/vinyl-revival-continues

Kritikai

[szerkesztés]

http://articles.chicagotribune.com/1995-11-16/features/9511160148_1_freddie-mercury-heaven-queen

Kritikák
Forrás Értékelés
Q (kedvező) (1995)[35]
Melody Maker (kedvezőtlen) (1995)[36]
Los Angeles Times 1.5/4 (1995)[37]
Entertainment Weekly B+ (1995)[38]
The Times (kedvező) (1995)[39]
RS Album Guide 2.5/5 (2004)[40]
Allmusic 2/5[41]

A Made in Heaven olyan album, amelyet olyan nehéz teherként pengeti az érzelmi húrokat, hogy lehetetlen szétválasztani a zenéjét a megalkotásának különleges körülményeitől. […] Mercury csendesen elhunyt 1991-ben […] Így rögtön felmerült a kérdés, hogy milyen íztelen, erőlködő módon vesznek ebben részt a túlélő tagok? […] Tíz új szám (és egy repríz). Nem töltelék. Nem szégyen. Mint fontos befektetés a Queen rajongóknak – természetesen –, de bármiféle különleges jelentőség nélkül, a Made in Heaven talán jobb az Innuendo albumnál, és méltó hattyúdal a rock egyik legizzóbb együttesének. A Made in Heaven ezen felül a zenei végakarata és öröksége egy sztárnak, akit ugyan sosem fognak szentté avatni, de akinek óriási pillanatai voltak, és főleg a legvégén vakmerő lelkesedés és ritka nagylelkű szellem jellemezte.

—David Sinclair, Q[35]

Az NME kissé cinikusan írta róla, hogy „közönséges, hátborzongató, beteges és kétes ízű. Freddie szerette volna”,[42] míg a The Guardian szerint túl sok a hetven perc ebből a zenéből, és emiatt egy idő után kivédhetetlenül unalmassá válna, de a szöveg, még ha néhol egészen banális igazságokat is mond, „fájdalmas jelentőségű”, és megmenti az albumot.[43] Mike Boehm, a Los Angeles Times kritikusa mindössze másfél csillagosra értékelte a lehetséges négyből, véleménye szerint a tagok a vége felé tartogatták az erejüket, ami után egy „25 perces ködös búgás kómája” következik.[37] David Bennum, a Melody Maker kritikusa szerint úgy hangzik, mint az együttes minden albuma 1986 óta, és szkeptikus volt az album célját tekintve: „attól, hogy meghalsz, még nem leszel jobb, szebb vagy értékesebb ember”. A Rolling Stone kritikusa furcsa, gyakran nyugtalanító élménynek nevezte.[44]

Az album dalai

[szerkesztés]
  CímSzerző(k) Hossz
1. It’s a Beautiful DayQueen 2:32
2. Made in HeavenFreddie Mercury 5:25
3. Let Me LiveQueen 4:45
4. Mother LoveBrian May, Mercury 4:49
5. My Life Has Been SavedQueen 3:15
6. I Was Born to Love YouMercury 4:49
7. Heaven for EveryoneRoger Taylor 5:36
8. Too Much Love Will Kill YouMay, Frank Musker, Elizabeth Lamers 4:20
9. You Don’t Fool MeQueen 5:24
10. A Winter’s TaleQueen 3:49
11. It's a Beautiful Day (Reprise)Queen 3:01
Rejtett számok (ezeket a borítón nem jelölték)
  CímSzerző(k) Hossz
1. YeahQueen 0:04
2. Untitled Instrumental TrackQueen 22:32
Bónusz lemez a 2011-es Universal Records kiadáshoz
  Cím Hossz
1. Heaven For Everyone (Single Version) 4:39
2. It’s A Beautiful Day (B-Side Version) 3:58
3. My Life Has Been Saved (1989 B-Side Version) 3:16
4. I Was Born To Love You (Vocal & Piano Version) 2:55
5. Rock In Rio Blues (Live B-Side) 4:33
6. A Winter’s Tale (Cosy Fireside Mix) 3:49
Bónusz videók a 2011-es iTunes Deluxe Edition kiadáshoz
  Cím Hossz
7. (Heart-ache) Too Much Love Will Kill You (promo video, 1995)  
8. Heaven for Everyone (promo video, 1995)  
9. A Winter’s Tale (alternatív promo video, 1995)  

Közreműködők

[szerkesztés]

Georg Purvis[45] alapján.

Queen
Közreműködő zenészek
Produkció
  • Queen – producer
  • David Richards – producer, hangmérnök
  • Justin Shirley-Smith – producer
  • Joshua J. Macrae – producer
  • Richard Gray – borítóterv, fényképezés[46]

Helyezések és eladások

[szerkesztés]

Ország Helyezés
Brit albumlista[17] 1
Amerika Billboard 200[23] 58
Ausztriai albumlista[18] 1
Belga albumlista[18] 32
Franca albumlista[47] 2
Holland albumlista[18] 1
Japán albumlista[48] 10
Kanada RPM Top 100[26] 18
Magyar albumlista[19] 3
Német albumlista[18] 1
Norvég albumlista[18] 2
Svéd albumlista[18] 1
Új-Zélandi albumlista[18] 1
Svácji albumlista[18] 1

Eladási minősítések

Ország Eladási minősítés Megjegyzés Eladás
Anglia (BPI)[20] 4× platina 1 200 000+
Amerika (RIAA)[24] arany 1996-ban 500 000+
Amerika (SoundScan)[25] 1995 és 2006 között 255 000+
Ausztria (IFPI Austria)[49] 2× platina 60 000+
Finnország (Musiikkituottajat)[50] platina 50 668+
Franciaország (SNEP)[22] platina 686 000+
Hollandia (NVPI)[51] 2× platina 100 000+
Kanada (Music Canada)[27] platina 1996-ban 100 000+
Németország (BVMI)[21] 5× arany 1 250 000+
Svájc (IFPI Svájc)[52] 3× platina 90 000+

Kislemezek

Év Kislemez GBR
[53] 		AUT
[54] 		BEL
[54] 		FRA
[55] 		GER
[54] 		IRE
[56] 		NLD
[54] 		SWI
[54] 		SWE
[54]
1995 Heaven for Everyone / It’s a Beautiful Day 2 4 4 7 15 7 2 9 —
1995 A Winter’s Tale / Thank God It’s Christmas / Rock in Rio Blues 6 23 33 — 52 23 16 28 —
1996 I Was Born to Love You — — — — — — — — —
1996 Too Much Love Will Kill You / We Will Rock You / We Are the Champions 15 — 10 — — 28 — — —
1996 Let Me Live / Bicycle Race / Fat Bottomed Girls 9 — — — 67 — 28 — —
1996 You Don’t Fool Me 17 23 13 7 26 23 22 27 52

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Blake 2010, 331–334. o.
  2. ↑ Sutcliffe 2010, 224–225. o.
  3. ↑ Purvis 2007, 75. o.
  4. ↑ Blake 2010, 352. o.
  5. ↑ Blake 2010, 354. o.
  6. ↑ Purvis 2007, 392. o.
  7. ↑ Blake 2010, 371. o.
  8. ↑ Sutcliffe 2010, 233–234. o.
  9. ↑ Promane 2009, 222–223. o.
  10. ↑ a b Blake 2010, 373. o.
  11. ↑ Promane 2009, 223–224. o.
  12. ↑ Purvis 2007, 165. o.
  13. ↑ Promane 2009, 222. o.
  14. ↑ Purvis 2007, 76. o.
  15. ↑ Blake 2010, 374–375. o.
  16. ↑ Promane 2009, 229–230. o.
  17. ↑ a b Artist Chart History – Queen. www.officialcharts.com. (angolul) The Official Charts Company (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  18. ↑ a b c d e f g h i Queen – Made in Heaven. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  19. ↑ a b Archívum › Kereső - előadó/cím szerint. zene.slagerlistak.hu. (magyarul) Mahasz (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  20. ↑ a b Certified Awards – Search by parameters. www.bpi.co.uk. (angolul) BPI (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  21. ↑ a b Bundesverband Musikindustrie: Gold/Platin-Datenbank. musikindustrie.de (németül) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  22. ↑ a b InfoDisc: Les Albums Platine. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  23. ↑ a b Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) Allmusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  24. ↑ a b Gold & Platinum – Searchable Database. www.riaa.com. (angolul) RIAA (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  25. ↑ a b UKMix - Queen Sales Thread. ukmix.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  26. ↑ a b (1996. január 15.) „RPM 100 Top Albums”. RPM 62 (22). 
  27. ↑ a b CRIA Certification Results. www.musiccanada.com. (angolul) Music Canada (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  28. ↑ Clark-Meads, Jeff (1996. június 22.). „Thorn EMI Posts Another Record Year”. Billboard, 3. o. 
  29. ↑ IFPI Platinum Europe Awards 1996. www.ifpi.org. (angolul) IFPI (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
  30. ↑ IFPI Platinum Europe Awards 1997. www.ifpi.org. (angolul) IFPI (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
  31. ↑ (1997. február 22.) „Who's Selling Where”. Billboard, 50. o. 
  32. ↑ Thomas, David (1999. augusztus). „Their Britannic Majesties Request” (angol nyelven). Mojo, 72–88. o. 
  33. ↑ Michaels, Sean: We will rock you - again (angol nyelven). The Guardian, 2008. március 20. (Hozzáférés: 2011. február 16.)
  34. ↑ Jackson, Laura. Queen: The Definitive Biography. London: Piatkus, 2. o. (2002). ISBN 9780749923174 
  35. ↑ a b Sinclair, David (1995. december). „Optimistic. Sometimes sickly, sometimes dark: Queen from beyond the grave.”. Q, 144–145. o. 
  36. ↑ Bennun, David (1995. november 18.). „Trite Said Fred”. Melody Maker. 
  37. ↑ a b Boehm, Mike (1995. november 5.). „In Brief”. Los Angeles Times. 
  38. ↑ Farber, Jim (1995. november 10.). „Made in Heaven”. Entertainment Weekly (300). 
  39. ↑ (1995. november 4.) „Dynamite with a laser beam”. The Times. 
  40. ↑ Coleman, Mark – Scoppa, Bud – Weingarten, Christopher R.: Queen Album Guide (angol nyelven). Rolling Stone, 2010. április 11. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  41. ↑ Ruhlmann, William: Made in Heaven (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2011. február 16.)
  42. ↑ Bailie, Stuart (1995. november 18.). „Aaarrgh! Freddie’s Back!” (angol nyelven). NME, 49. o. 
  43. ↑ (1995. november 10.) „Made in Heaven”. The Guardian. 
  44. ↑ Purvis 2007, 77. o.
  45. ↑ Purvis 2007, 74. o.
  46. ↑ Promane 2009, 228. o.
  47. ↑ Le Détail des Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  48. ↑ クイーンのCDアルバムランキング "Queen Album discography". www.oricon.co.jp. (japánul) Oricon (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  49. ↑ Gold & Platin. www.ifpi.at. (németül) IFPI Austria (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  50. ↑ Kulta- ja platinalevyt – Artistit: Queen. www.ifpi.fi. (finnül) IFPI Finland (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  51. ↑ Goud/Platina. www.nvpi.nl. (hollandul) NVPI (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  52. ↑ Die Ofizielle Sweizer Hitparade – Awards. swisscharts.com (németül) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  53. ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  54. ↑ a b c d e f Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  55. ↑ Tous les Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  56. ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)

Források

[szerkesztés]

© MELODY MAKER (UK), 18 November 1995, by David Bennun:

Trite Said Fred

In the wake of the dambursting swell of affection following Freddie Mercury's death, a few points about Queen: 1) Dying does not retrospectively make you a better, finer or more useful person. 2) As lifetime cultural missions go, bringing opera to the masses ranks with bringing Tupperware to an Ann Summers party. 3) Opponents of opera protest that it is élitist, a subsidised pursuit for the wealthy and privileged. This is the best thing to be said for it. If the wealthy and privileged wish to inflict opera upon themselves, so be it. It's their money. And ours too, but who's quibbling? I for one am willing to pay to keep opera the hell away from me. I hold Queen personally responsible for having it invade my life, first in the form of their own grotesqueries, which then laid the path for The Three Tenors to waddle along and blight the airwaves. 4) At least The Three Tenors sing opera proper. You can hear it coming, and duck. But operatic rock...what a grisly idea, what a vile Frankenstein's monster of a genre. Operatic rock. Say it to yourself. It leaves a taste on the tongue like onion-flavoured ice-cream, a queasy, unclean sensation on the skin reminiscent of sex in a bathtub full of beef dripping (The secret of your glossy complexion is out! - Beauty Ed). 5) "Bohemian Rhapsody", in particular, is a travesty beyond the bounds of language as we know it. 6) The subsequent works of Queen - and I use the phrase as I would "works of the Devil" - are even more loathsome, sharing the worst-of-both-worlds mix of flatulence and irony that is "Rhapsody", while lacking its distinctive dreadfulness. 7) "Made In Heaven" (I don't want to think about the nuances of that title) sounds exactly like every Queen record since "A Kind Of Magic". 8) Some have called using the pre-recorded voice of the late Mercury on this album necrophilia. Not me. I have no problem with Freddie making records while dead. No greater problem than I had with him making them while he was alive, anyway. 9) In fact, it doesn't seem to have impeded his performance in any way, and it certainly hasn't done sales any harm. 10) Freddie Mercury was not a martyr of any description. He kept schtum on the subject of his illness for ass long as possible, which was entirely his right, but his contribution to the cause of AIDS awareness over his lifetime was absolutely zilch.

© NEW MUSICAL EXPRESS (UK), 18 November 1995, by Stuart Bailie:

AAARRGH! FREDDIE'S BACK!

What really stinks about this enterprise is the way that Freddie Mercury has been painted up as an untouchable, sainted artist. Sure, the fans say, wasn't he the moustachioed supertrooper who sang and danced right up until the end? And wasn't he even benevolent after his death - his throbbing great songs making millions for AIDS research even as we wiped away our tears of loss?

Let's remember him another way for a bit. Let's ignore the lines in his current single - the ones in 'Heaven For Everyone' which find him warbling on about how "this world should be free, this world could be one". Instead let's recall him as the disgusting hypocrite who played the white man's resort of Sun City in South Africa - a place where all men were emphatically not free, where the notion of one world was rejected for the divisive system of apartheid. Thousands of bands across the world swore never to play in a country where such a rotten regime could exist, but not Queen. Good old Freddie, eh?

But that was a while back, and so you look on the lyrics to thisalbum (the press pack even reproduces the author's enfeebled handwriting) for signs of contrition, for a special, parting message. But there's precious little among the off-cuts from dodgy solo albums, some excerpts from onstage banter and a needless re-run of 'I Was Born To Love You

Lásd még

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Peligro/allap20&oldid=22731306”