Szerkesztő:Peligro/allap15
Queen Flash Gordon | ||||
filmzene | ||||
Megjelent | 1980. december 8. | |||
Felvételek | 1980. október–november The Townhouse, Advision Studios, London The Music Centre, Middlesex Anvil Studios, Denham Utopia Studios, London (The Hero) | |||
Stílus | Filmzene, rock, szimfonikus rock | |||
Hossz | 35:11 | |||
Kiadó | EMI, Elektra | |||
Producer | Brian May, Reinhold Mack | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Flash Gordon a brit Queen rockegyüttes kilencedik stúdióalbuma. 1980. december 8-án jelent meg (Amerikában 1981. január 27-én), a producerei Reinhold Mack és Brian May voltak.
Az együttes még 1979-ben mondott igent Dino De Laurentiis producernek a Mike Hodges rendezésében készülő Flash Gordon film zenéjének megírására. A felvételek 1980 októbere és novembere között, mindössze hat hét alatt készültek el, ami igen megfeszített munkát követelt. Howard Blake klasszikus zeneszerző megírt és a Királyi Filharmonikus Zenekarral felvett egy nagyzenekari kompozíciót is, de annak csak kis részét használták fel pár dal kíséretéhez, egyébként a legtöbb kíséretet szintetizátorral vették fel.
Az elkészült dalok kevés kivétellel nagyrészt instrumentális darabok voltak, kevés szöveggel, és több a filmből vett eredeti dialógussal és hangeffektussal. Ennek ellenére a lemezt meglepően jól fogadták a vásárlók, Angliában a tízedik helyet érte el, és több mint százezer példányban kelt el, Amerikában pedig a huszonharmadik lett. A kritikusok is dicsérték, a Record Mirror valódi epikus zenének nevezte, a Sounds pedig egészen rendkívülinek tartotta. A róla kimásolt „Flash” kislemez a tízedik helyet érte el az angol slágerlistán
Háttér[szerkesztés]
Az 1980-as év nagyon kedvezően alakult az együttes számára, The Game című albumuk mind Amerikában, mind Angliában a listák élére került, és több millió példányban fogyott, az arról kimásolt kislemezek szintén milliós példányban keltek el. A The Game-en új hangzásokat vezettek be, mint a funk és az R&B, és elvetve a korábbi meggyőződésüket, erősen támaszkodtak a szintetizátorok nyújtotta lehetőségekre.[1]
Még 1979-ben merült fel, hogy elkészíthetnék a klasszikus képregényből forgatandó film, a Flash Gordon zenéjét. Jim Beach ügyvéd szervezett egy találkozót az együttes és Dino De Laurentiis poducer között, ahol végül megállapodásra jutottak. Amikor Beach először megemlítette a könnyűzenében nem túl ismerős producernek a Queen nevét, az így kérdezett vissza: „kik azok a királynők?”[2]
Felvételek és kompzíció[szerkesztés]
A The Game turné szünetében, 1980 októbere és novembere között mindössze hat hónap állt rendelkezésükre. A helyzetet némileg könnyítette, hogy bizonyos demókon már a The Game felvételei közben is dolgoztak. A felvételek nagy része a londoni Townhouse stúdióban zajlott, a rájátszásokat pedig a The Music Centre és Advision stúdiókban készítették el. A lemez fő producere Brian May gitáros volt, „ő mondta meg mi kerül az albumra, és mi nem.” Míg az együttes többi tagja saját produkciót akart, May Reinhold Macket preferálta társproducerként, amibe végül a többiek is belementek.[3] Kétfajta elképzelés volt a filmet és a zenét illetően: Laurentiis, a producer egy nagyszabású epikus mozit, és ahhoz illő zenét akart, Mike Hodges rendező azonban szerette volna kicsit giccsesre venni a hangulatot. A Queen ez utóbbi elképzelés alapján dolgozott. Amikor Laurentiis meghallotta a korai demókat, tiltakozott, „ez nem az én filmem”, mondva, de Hodgesnek tetszett az anyag. „Láttunk húsz percet az elkészült filmből és úgy gondoltuk igazán jó… Mi is jót akartunk csinálni, igazi filmzenét. Ez sok szempontból újdonság volt, mert eddig rockzenekar még nem csinált ilyet, vagy ha igen, akkor kiherélték, vagyis kellemes érzelgős háttérzenét írattak velük. Mi viszont megkaptuk a lehetőséget, hogy azt csinálhassunk, amit akarunk, amíg illik a filmhez.”- mondta később May az elképzelésükről.[4][5]
Az együttes munkájával párhuzamosan egy készült egy tisztán nagyzenekari kompozció is. Eredetileg Paul Buckmaster – aki David Bowie munkáinál rendszeresen hangszerelte a vonósokat – dolgozott ezen, de hamar kilépett, azt gondolva, hogy úgysem használják fel a műveit a filmben. Ezután jött Howard Blake, aki a rövid határidő által nyomasztva mindössze tíz nap alatt megírt és a Királyi Filharmonikus Zenekarral felvett egy kilencven perces nagyzenekari művet. Eközben próbálta bemutatni az együttes tagjainak, hogyan fognak a Queen által írt dalok és a nagyzenekari részek összepasszolni. A kimerítő munka és a stressz hatására egy alkalommal összeesett, kis időre fekvőbeteg lett. Blake távolléte alatt az együttes elővette a The Game albumon megszokott szintetizátorokat, és mire Blake visszatért, kevés dal kivételével szintetizátorjáték kísérte az összes dalt. Blake természetesen nagyon csalódott volt.[4][5]
Az albumon csupán két teljes értékű dal található: az első, a „Flash’s Theme”, és az utolsó, a „The Hero”. Ezen kívül az összes szám instrumentális, hangulatfestő kompozíciók, és a filmből vett zörejek és párbeszédek keveréke. Mack szerint valódi technikai rémálom volt: rengeteg magnó futott egyszerre, hogy a töredék kompozíciókat összevágják a filmbeli hangokkal. Míg Taylor és May elmerültek az album munkálataiban, addig Mercury és Deacon kissé közönyösek maradtak iránta: utóbbi meg sem ismerte az együttese munkáját, mikor egy éjszakai italozás során valaki betette a lejátszóba.[4]
Bár azelőtt idegenkedtek a szintetizátorok használatától, mégis, csakúgy mint az 1980 első felében felvett The Game esetében, ezúttal is igénybe vették őket, mert May szerint a korábbi modellekhez képest a korabeli típusokkal már megfelelően rugalmasan tudtak dolgozni. Taylor sokat kísérletezett velük a szólópróbálkozásai során, és ő hozta magával a saját szintetizátorait a Queen üléseire is. Sok billentyűs részletet Mercury és May játszottak, Jupter 8 és Oberheim OB-X márkát használtak.[6] Megjelenésekor az együttes elárulta, hogy a legfőbb inspirációjuk Paul Zaza és Carl Zittrer az 1980-as Prom Night című filmhez írt zenéje volt.[7]
Megjelenés és fogadtatás[szerkesztés]
Kritikák | |
---|---|
Forrás | Értékelés |
Record Mirror | (1980)[8] |
Entertainment Weekly | (kedvező) (2000)[9] |
Classic Rock | (2001)[10] |
RS Album Guide | (2004)[11] |
Uncut | (2011)[12] |
Allmusic | [13] |
A lemezről egyetlen kislemez jelent csak meg 1980. november 24-én, a teljes értékű dalként is funkcionáló „Flash’s Theme”, amely a tizedik helyet érte el a brit kislemezlistán.[14] A teljes album végül 1980. december 8-án jelent meg, és a tizedik helyet érte el Angliában. Amerikában csak 1981. januárjára adták ki, és csak a 23. helyet érte el a Billboard 200-on.[15] Egyike az együttes legkevesebb példányban fogyó lemezeinek, bár még így is aranylemez lett Angliában több mint 100 ezres eladással.[16] A Nielsen SoundScan felmérései szerint Amerikában 1991 és 2006 között 117 ezer példányt vásároltak.
If Freddie Mercury is ever in a movie, the female lead will be Jamie Lee Curtis.”[17]
sutcliffe 157
Az album dalai[szerkesztés]
Első oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Flash’s Theme | Brian May | 3:29 | ||||||
2. | In the Space Capsule (The Love Theme) | Roger Taylor | 2:42 | ||||||
3. | Ming's Theme (In the Court of Ming the Merciless) | Freddie Mercury | 2:40 | ||||||
4. | The Ring (Hypnotic Seduction of Dale) | Mercury | 0:57 | ||||||
5. | Football Fight | Mercury | 1:28 | ||||||
6. | In the Death Cell (Love Theme Reprise) | Taylor | 2:24 | ||||||
7. | Execution of Flash | John Deacon | 1:05 | ||||||
8. | The Kiss (Aura Resurrects Flash) | Mercury | 1:44 |
Második oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
9. | Arboria (Planet of the Tree Men) | Deacon | 1:41 | ||||||
10. | Escape from the Swamp | Taylor | 1:43 | ||||||
11. | Flash to the Rescue | May | 2:44 | ||||||
12. | Vultan’s Theme (Attack of the Hawk Men) | Mercury | 1:12 | ||||||
13. | Battle Theme | May | 2:18 | ||||||
14. | The Wedding March | Richard Wagner, hangsz. May | 0:56 | ||||||
15. | Marriage of Dale and Ming (and Flash Approaching) | May/Taylor | 2:04 | ||||||
16. | Crash Dive on Mingo City | May | 1:00 | ||||||
17. | Flash’s Theme Reprise (Victory Celebrations) | May | 1:23 | ||||||
18. | The Hero | May | 3:31 |
Bónusz trackek az 1991-es Hollywood Records kiadáson | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Flash’s Theme (remix: Mista Lawnge) | May | 6:43 |
Bónusz lemez a 2011-es Universal Records kiadáshoz | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Flash (Single Version) | May | 2:48 | ||||||
2. | The Hero… Revisited (1980. október) | May | 2:55 | ||||||
3. | The Kiss (Early Version, 1980. március) | Mercury | 1:11 | ||||||
4. | Football Fight (Early Version, No Synths! - 1980. február) | Mercury | 1:55 | ||||||
5. | Flash (Live in Montreal, 1981. november) | May | 2:12 | ||||||
6. | The Hero (Live in Montreal, 1981. november) | May | 1:48 |
Bónusz videók a 2011-es iTunes Deluxe Edition kiadáshoz | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Flash / The Hero (Live at Morumbi Stadium, 1981) | May | 3:28 | ||||||
2. | Flash (Alternative promo) | May | 3:17 | ||||||
3. | Flash (Vanguard Mix) (Promo Video, 2003) | May | 3:17 |
Közreműködők[szerkesztés]
Jacky Gunn[18] és Georg Purvis[19] alapján.
|
|
|
Helyezések és eladások[szerkesztés]
Helyezések
|
Eladási minősítések
Kislemezek
|
Kiadás[szerkesztés]
Ország | Megjelenés dátuma | Kiadó | Formátum | Katalógusszám |
---|---|---|---|---|
Amerika | 1981. január 27. | Elektra | LP, magnókazetta | 5E-518 (LP) TC-5518 (kazetta) |
Anglia | 1980. december 8. | EMI | EMC 3351 (LP) TC EMC 3351 (kazetta) | |
Amerika | 1991. szeptember 3. | Hollywood | CD, magnókazetta | HR-61203-2 (CD) HR-61203-4 (kazetta) |
Anglia | 1986. december | EMI | CD | CDP 7 46214 2 |
Anglia | 1994 | Parlophone | CDPCSD 137 | |
Anglia | 2011 | Island | 277 177 0 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sutcliffe 2010, 143–148. o.
- ↑ Gunn–Jenkins 1992, 123. o.
- ↑ Gockel, Bernd (1981). „Queen - Angenehme Macken in der Krone”. Musikexpress & Sounds.
- ↑ a b c Blake 2010, 247. o.
- ↑ a b Purvis 2010, 54. o.
- ↑ Greenleaf, Vicki – Hyman, Stan (1982. november). „Queen – On the Road Again”. International Musician and Recording World.
- ↑ Rider, Stephen. Queen: These are the Days of Our Lives. Castle Communications (1993). ISBN 1898141207
- ↑ Smith, Robin (1980. december 13.). „Wham! Bam! Thank you Ma'am!”. Record Mirror, 17. o.
- ↑ Bernardin, Marc (2000. március 10.). „Guilty Pleasures: Flash Gordon Soundtrack”. Entertainment Weekly (530).
- ↑ Robson, Andy (2001. december). „Jewels in the crown” (angol nyelven). Classic Rock.
- ↑ Coleman, Mark – Scoppa, Bud – Weingarten, Christopher R.: Queen Album Guide. rollingstone.com (angolul) (2010. április 11.) (Hozzáférés: 2013. május 17.)
- ↑ Lewis, John (2011. július). „Rock royalty enter their Imperial phase”. Uncut.
- ↑ Prato, Greg: Queen: Flash Gordon. www.allmusic.com. (angolul) Allmusic (Hozzáférés: 2013. május 17.)
- ↑ Blake 2010, 248. o.
- ↑ Blake 2010, 249–250. o.
- ↑ a b Certified Awards – Search by parameters. www.bpi.co.uk. (angolul) BPI (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Johnson, Rick (1984). „The Secret History Of Queen”. Creem.
- ↑ Gunn–Jenkins 1992, 270. o.
- ↑ Purvis 2007, 53–54. o.
- ↑ Artist Chart History – Queen. www.officialcharts.com. (angolul) The Official Charts Company (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ a b Queen: Charts & Awards". www.allmusic.com. (angolul) Allmusic (Hozzáférés: 2013. április 20.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke, „amg charts” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ a b c d e Queen – Flash Gordon. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ クイーンのCDアルバムランキング "Queen Album discography". www.oricon.co.jp. (japánul) Oricon (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ (1981. december 9.) „RPM 100 Top Albums”. RPM 30 (11).
- ↑ UKMix - Queen Sales Thread. ukmix.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ a b c d e Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Tous les Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
Források[szerkesztés]
- Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion (1992). ISBN 0-7868-8003-1
- Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn (2007). ISBN 978-1-905287-33-8
- Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus (2009). ISBN 978-963-266-046-2
- Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus (2010). ISBN 978-963-266-182-7
- Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum (2010). ISBN 978-1-84513-597-3