Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Peligro/allap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
We Are the Champions
Kislemez a(z) News of the World albumról
B-oldalWe Will Rock You
Megjelent1977. október 7.
Formátum7", 12", CD, kazetta
Felvételek1977. július–szeptember
Basing Street Studios, Wessex Sound Studios, London, Anglia
StílusRock
Hossz2:59
KiadóEMI, Elektra
SzerzőFreddie Mercury
ProducerQueen
Queen-kronológia
Queen’s First EP
(1977)		We Are the Champions/We Will Rock You
(1977)		Spread Your Wings
(1978)
A News of the World album dalai
Első oldal
  1. We Will Rock You
  2. We Are the Champions
  3. Sheer Heart Attack
  4. All Dead, All Dead
  5. Spread Your Wings
  6. Fight From the Inside
Második oldal
  2. Get Down, Make Love
  3. Sleeping on the Sidewalk
  4. Who Needs You
  5. It’s Late
  6. My Melancholy Blues
Sablon • Wikidata • Segítség

A We Are the Champions a második dal a brit Queen rockegyüttes 1977-es News of the World albumáról.

Az inspirációt a megírásához egy birminghami koncert adta, ahol a közönség olyan lelkes volt, hogy az együttessel énekelte a dalokat, gyakran túlharsogva őket. Ennek hatására Mercury és Brian May gitáros úgy gondolták, hogy érdekes lenne úgy írni dalokat, hogy kifejezetten számítanak a közönség részvételére.[1] Mercury a labdarúgásra gondolt a dal írásakor, kifejezetten olyan művet akart írni, amelyet a tömegek könnyen tudnak kántálni.[2] Az eredménye egy dallamos, zongora és gitár alapú mű lett, amelyet a mai napig gyakran énekelnek különböző sporteseményen a nézők.[3]

1977. október 7-én kislemezen is megjelent, B-oldalán a „We Will Rock You” című dallal (egyes országokban dupla A-oldalas kislemezként). Ez volt az együttes első nemzetközileg sikeres kislemeze, Amerikában a 4. helyet érte el a slágerlistán. A két dalt összefűzve rendszeresen előadták a koncertjeiken, jellemző módon az előadások végén. A megjelenésekor negatív kritikákat kapott, főleg az egoistának titulált dalszövege miatt,[4] de napjainkban az együttes egyik legjobb dalának,[5], és a rocktörténet egyik legjobban megjegyezhető dallamának tartják.[3]

Háttér és felvételek

[szerkesztés]

Az 1970-es évek közepére a Queen már sikeres együttes volt, nagy látogatottságú koncerteket adtak mind Európában, mind Amerikában. A rajongók lelkesedése a koncerteken nagy hatással volt mind Mercuryra, mind Brian May gitárosra. Egy 1977-es koncerten, a birminghami Bingley Hallban a közönség aktív részese volt az előadásnak: „Végigénekelték az összes dalt. Birminghamben például olyan hangosak bírtak lenni, hogy abba kellett hagynunk a zenélést és hagyni, hogy ők énekeljenek nekünk.” Miután az együttes levonult a színpadról, a közönség a „You’ll Never Walk Alone” című futballindulót énekelte nekik.[1] May szerint az eset nagy hatással volt rá és Mercuryra, mindketten rögtön arra gondoltak, hogy milyen érdekes lenne kifejezetten úgy írni a dalokat, hogy számítanak a közönség részvételére.

Végső soron ezek a hatások nagy befolyással voltak az együttes későbbi aréna rock stílusára: „Az elején azt szerettük volna, ha az emberek leülnek, és ránk figyelnek, mert hittük, hogy valami fontosat mondunk nekik. De ők az előadás része akartak lenni. A végén úgy döntöttünk, hogy nem küzdünk ez ellen, hanem felhasználjuk a jobb koncertek érdekében.”[1]

A focin járt az eszem, amikor szereztem. A tömegeknek szántam. Természetesen én nem úgy adtam elő, mint egy szokványos focirigmust, hanem kifinomultabban, színpadiasan.[6]

A dal készítésének korai szakaszában Mercury a zongorajátékával egyfajta „térképet” alkotott, amelynek figyelembevételével tudtak tovább dolgozni a hangszerelésen. Normál esetben ő, valamint Roger Taylor dobos és John Deacon basszusgitáros élőben eljátsszák az alapokat, az így elkészült három-négy felvétel közül ki tudják választani a megfelelőt. Ebben az esetben viszont nagyon sokszor el kellett játszaniuk, mire sikerült egy olyan változatot felvenni, amely elnyerte tetszésüket – később Mercury többször is hangsúlyozta, hogy nem volt könnyű a dal felvétele.[7] Eközben May figyelte a hármójuk zenéjét, és fejben igyekezett egy tervet összerakni, hogyan fog játszani a gitáron. Később úgy emlékezett, hogy amíg a többiek nagyon megszenvedtek az alapokkal, addig gyorsan és egyszerűen elkészült a gitárjátékkal. Amikor elérkeztek a keveréshez, és May az autójában hallgatta a felvételeket, arra gondolt, hogy nem elég jó rajta a gitárhang, ezért pár apró dologgal kiegészítette, például egy rövid csengő effektussal két gitár között.[8]

Zene és szöveg

[szerkesztés]

Megjelenés és fogadtatás

[szerkesztés]

Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége által összeállított „az évszázad dalai” listán a 146. helyre került.[5] A Sony Ericsson 66 országra kiterjedő, 700 ezer embert érintő felmérésén a legnépszerűbb dalnak bizonyult.[9]

A népszerűsége a rajongók között napjainkig töretlen, a Nielsen Soundscan felmérése szerint 2010 szeptemberéig több mint 1,2 millió alkalommal vásárolták meg az erre szakosodott weboldalakról.[10]

Grammy Hall of Fame http://www.grammy.org/recording-academy/awards/hall-of-fame#w

5 millió http://www.queenarchives.com/index.php?title=Freddie_Mercury_-_05-XX-1978_-_Daily_Mail

3 millió airplay http://www.bmi.com/press/entry/553024

1998-ban 125 ezer http://www.infodisc.fr/S_Certif.php

Videoklip

[szerkesztés]

Élőben

[szerkesztés]

Feldolgozások

[szerkesztés]

Közreműködők

[szerkesztés]

Hangszerek:

Kiadás és helyezések

[szerkesztés]

Helyezések

Év Ország Helyezés[11] Eladási minősítés Eladás
1977 Anglia 2 arany[12] 400 000+
1977 Amerika 4 platina[13] 2 000 000+[14]
1977 Japán 72 — —
1977 Németország 13 — —
1977 Hollandia 2 — —
1977 Ausztrália 11 — —
1977 Írország 3 — —
1977 Franciaország 1 arany[15] 624 000+
1992 Amerika 52 — —
2000 Anglia 1 — —

7" kislemez (EMI 2708, Anglia / Elektra E-45441, Amerika)

  1. We Are the Champions – 2:59
  2. We Will Rock You – 2:01

3" CD kislemez (Parlophone QUECD6, Anglia, 1988)

  1. We Are the Champions – 2:59
  2. We Will Rock You – 2:01
  3. Fat Bottomed Girls – 3:22

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c For the first time ever...Queen: Ten great hits from the sensational rock band in today's The Mail on Sunday (angol nyelven). Daily Mail, 2009. június 19. (Hozzáférés: 2010. május 30.)
  2. ↑ Gunn 1992, 106. o.
  3. ↑ a b Prato, Greg: We Are the Champions (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  4. ↑ Testa, Bart (1978. február). „News of the World” (angol nyelven). Rolling Stone (258). (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.) 
  5. ↑ a b Songs of the Century (angol nyelven). CNN, 2001. március 7. (Hozzáférés: 2011. október 29.)
  6. ↑ Brooks–Lupton 2009, 80. o.
  7. ↑ Brooks–Lupton 2009, 80–81. o.
  8. ↑ Blackett, Matt (2008. január). „Renaissance Man” (angol nyelven). Guitar Player. (Hozzáférés: 2010. május 30.) 
  9. ↑ Haines, Lester: 'We Are The Champions' voted world's fave song (ango nyelven). The Register, 2005. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  10. ↑ Grein, Paul: Chart Watch Extra: Songs From The Last Century (angol nyelven). Yahoo Music, 2010. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. december 12.)
  11. ↑ Queen International Singles Chart Positions (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. július 28.)
  12. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) bpi nevű lábjegyzeteknek
  13. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) riaa nevű lábjegyzeteknek
  14. ↑ Gunn–Jenkins 1992, 108. o.
  15. ↑ InfoDisc : Les Certifications (Albums) du SNEP (Bilan par Artiste (francia nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 10.)

Bibliográfia

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Peligro/allap&oldid=20742548”