Szerkesztő:Partmoso/Parafrázis (retorika)

A parafrázis szó a görög para(hasonló, mellérendelt) és frázis(közismert szólás, kifejezés, közhely) szavak összetételéből adódik. Egy szöveg vagy egy szövegrészlet tartalmát ugyanazon a nyelven, saját szavakkal mondja el, értelmezi, magyarázó elbeszélését kísérli meg az alany. A parafrázis terminus/szakfogalom egyaránt használt a stilisztika, a retorika /szónoklástan, a fordításelmélet, a pragmatika/ügyrend, az irodalomtudomány, a zeneművészet és a logika területén. A lélektan általa elemzi a vizsgált egyén állapotát. A különböző tudományterületek meghatározásainak közös gondolati magva szemantikai/jelentéstani síkon ragadható meg: s az eredeti szöveg és a parafrázis értelmi kapcsolatára vonatkozik. A meghatározások alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy ez a kapcsolat azonosságot, ekvivalenciát/egyenlőséget, hasonlóságot vagy rokonértelműséget alkalmaz. Alapvető ismérveként jelenik meg a definíciók/meghatározások többségében a parafrázis megfogalmazására utaló jegy: átdolgozás, átfogalmazás, átültetés, átköltés, illetve ezen ismérv pontosítása a módszer megnevezésével: kifejtés, körülírás, magyarázat,visszamondás.

Ilyen értelemben

parafrázisnak tekinthető az egynyelvű szótárak értelmező szócikke, amelyben egy szó vagy egy kifejezés értelmét ugyanazon nyelvnek más szavaival, illetve kifejezéseivel teszi (pl. antonímia - ellentétes jelentés, allegória - olyan beszéd vagy szöveg, amely mást mond és mást jelent). A jelentések explikálásán/kifejtésén kívül a leíró nyelvészetben gyakran alkalmazzák a parafrázist a grammatikai kategóriák/nyelvtani jellemzők magyarázatára is Például a felszólító módú német Geh! {Menj!) ige magyarázó parafrázisa a következő: Ich befehle dir zu gehen. {Megparancsolom,hogy menj)

A parafrázis vonatkozhat egyetlen fogalomra (pl. Sosem láttam gyilkost azelőtt ... hogy ezzel a derék szóval illessem azt, aki kiolt egy életet.), vagy összetettebb alakzatokra, vagyis szövegrész idézetekre és teljes szövegekre is (pl. Amikor az isten rádöbbent arra, hogy mindentudó, hirtelen rettenetesen unatkozni kezdett, mivel bármi történt is, tudta előre a végét. Nem érte többé semmilyen meglepetés; nem volt semmi, amit már ne tudott volna.) Ezen ismérv mentén nyílik lehetőség arra, hogy elhatároljuk a parafrázist a perifrázistól.: Mindkét fogalom a ‘más szavakkal való mondást’ rejti magában, azonban a perifrázis olyan szónoki szerkezet, illetőleg szóképhez is csatlakozó stíluseszköz, amelyben “egyetlen szóval megnevezhető fogalmat több szóból álló kifejezés, vagy valamilyen nyelvi szerkezet (összetett szó, szintagma, mondat) helyettesít” Ezzel szemben a parafrázisban a helyettesítés nemcsak olyan fogalomra, tárgyra, személyre, tulajdonságra vagy eseményre vonatkozik, amely egyetlen szóval jelölhető, hanem szövegekben kifejezésre jutó komplex tartalmakra. A két fogalom jelentésének van tehát egy közös tartománya, ugyanakkor a parafrázis tágabban értelmezendő, s magában foglalja a perifrázisok többségét. Mindez érzékelteti rendkívül sokrétű jellemzését. Ezért célszerű, hogy a nyelvi szinteknek és a parafrázisok feladatainak megfelelően megkülönböztessük egyes típusait. A szintaktikai (rétegező) parafrázisok a mondat szintjén, a szórendet változtatják meg. Az aktív-passzív átalakítás (pl. Rolfh ilft Dietmar. - Dietmar wird von Rolf geholfen.), valamint a téma-réma szerkezet felcserélése (pl. Tegnap vizsgáztam alkalmazott nyelvészetből. - Alkalmazott nyelvészetből vizsgáztam tegnap.). Lexikai parafrázisoknak tekintjük a szinonimasorokat (pl. Vorfiihrdame, Mannequin, Modell), valamint az egynyelvű szótárakra jellemző szómagyarázatokat (pl. agglegény - nőtlen férfi). Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb költői perifrázis is, amikor a szerző nem nevezi meg az adott fogalmat, hanem valamilyen szembeötlő tulajdonsága alapján más szavakkal fejezi ki (pl. ég - csillagok leple, színész - Thalia papja).

Ilyen körülírás

nemcsak a költői nyelvhasználatra, hanem a köznyelvre (pl. szeminárium - semmit ragozó, manipulál - dróton rángat) és a hivatalos stílusra is jellemző (pl. ügyintéz -bonyolítást foganatosít). A lexikai parafrázisok/szókészlet áttétek a cél fogalom jelentése alapján további csoportokra oszthatók, így például a földrajzi nevekkel (pl. Párizs - divat főváros, Thaiföld - az elefántok országa, Kolozsvár — kincses város), az ismert emberekkel (pl. Fedák Sári - Legnagyobb ulti mondás, P. Howard – Rejtő Jenő, Kazinczy Ferenc - a nyelvújító), anyagnevekkel (pl. vas – hétköznapi fém, kukorica - tengeri, alumínium — magyar ezüst) stb. kapcsolatos körülírásokra. További osztályozásra nyílik lehetőség, ha a cél fogalom és a körülíró fogalom közötti külső vagy belső kapcsolatot vizsgáljuk (pl. metafora, eufemizmus, kakofemizmus) vagy a körülírás eszmeiségét vesszük górcső alá (pl. sír- itatja az egereket, fukar- fogához veri a garast, elutasít - kosarat ad, kirakja a szűrét). Amennyiben a parafrázis cél tárgya a szótól és a mondattól összetettebb nyelvi egység, szövegszintű parafrázisról beszélünk. Elképzelhető, hogy a parafrazeálási folyamat fordítás /interpretálás, transzláció /átvitel.

Az átfogalmazás

Közismert, hogy az antik szónokok nemes versengés céljából gyakran fogalmazták át a prózai alkotásokat líraira, és megfordítva, a költői szövegeket prózára. A szónoki iskolák a képzés során négy különböző, egymásra épülő módszerrel fejlesztették a hallgatók képességeit: az olvasást és mások előadásainak meghallgatását követte a megadott szövegek vagy szövegrészletek parafrázisa, majd ezután a tanulók önálló beszédet készítettek és adtak elő A mintabeszédek megalkotását rendkívül szigorú szabályok irányították, míg a parafrázis, az átfogalmazás elkészítése főleg nyelvi leleményességet kívánt a diáktól. A parafrázisok célja éppúgy lehetett az eredeti szöveg egyszerűbb, érthetőbb átfogalmazása, mint az eredetinél részletesebb, igényesebb, magyarázó átdolgozása. A parafrázisok egyik legérdekesebb csoportját az ún. szituatív/helyzetfüggő vagy pragmatikai/ügyrendi körülírások alkotják, amelyek elsősorban a deiktikus/utaló elemek, valamint a direkt/egyenes és indirekt/közvetett beszédek használatában tükröződnek A parafrázis ebben az esetben a közlő szándék magyarázatának, értelmezésének vagy rögtönzésének az eszköze és döntően a szövegben érhető tetten. A szöveghasználók arra törekszenek, hogy közlésükből kizárják a bizonytalanságot, félreérthetőséget vagy a vitathatóságot, s a parafrázis ilyenkor a kétértelműség megszüntetésének egyik eszköze. Ennek a parafrázis-típusnak elsősorban a nyelven belüli átfordításban és azon belül a szakemberek és a külsők közötti társalgásban van kitüntetett szerepe (ld. 5. fejezet).

Parafrázis és szinonimitás

A példák mutatják, hogy a parafrázis - a szinonimia gondjába torkollik A lexikai szinonimitás/szókincsi rokonság meghatározásakor a szavaknak két tulajdonságát használjuk fel, a megfigyelhető rokonságot (azonosságot, illetve hasonlóságot) és a kontextusbeli/szövegi felcserélhetőséget, helyettesíthetőséget. Megállapítható, hogy a szinonimitás a jelentés hasonlóságán, pontosabban a denotatív/jelazonos értelem azonosságán és az egyéb jelentésnézetek 3 különbözőségén alapszik A modern lexikográfia bizonyos mértékű toleranciát (Toleranzrelation) megengedve határozza meg a szinonimitást, és nem az azonosságra, hanem a jelentések hasonlóságára (Áhnlichkeitsrelation) helyezi a hangsúlyt A ‘még nem eléggé hasonló’ és a ‘már elégséges hasonlóságot felmutató’ dilemmája azonban megoldatlan marad; a mérték meghatározására egyetlen meghatározás sem tartalmaz adekvát kritériumokat/megfelelő jellemzőket.

A jelentés azonossága

illetve hasonlósága mellett a szakirodalom a szinonimitás legfőbb próbakövének a behelyettesíthetőséget és a felcserélhetőséget (Károly 1970: 88-90, Cruse 1986: 268-270, Lyons 1995: 60-63), meg az értelmezések összehasonlítását tartja. Eszerint A és B akkor tekinthető rokonnak, ha parafrázisaik (rendszerezett és formálisan definiált/alakilag pontosított szemantikai metanyelv segítségével leírt értelmezéseik) azonosak. Például az apecmoBamb, /letartóztatni; 3a6upamb/elvenni(folyamatosan); zagyerzsaty/lefogni; zaglusaty /elhallgattatni; zagyorgivaty/megkínozni - orosz igék rokonok, mert azonos: X mint a hatalom rabosítja Y személyt, minthogy az Z cselekményt hajtott végre vagy, hogy gátolja, illetve megelőzze Y-nak X számára nemkívánatos tettét A szinonimák és a parafrázisok egyaránt alkalmasak a fogalmak más szempontból való megragadására, a gondolat pontosítására, magyarázatára, valamint az ok nélküli ismétlések kiküszöbölésére. Mindkét jelenség egyben olyan kohéziós eszköz is, amely a szöveg lineáris /vonalas összefüggését biztosítja az adott tartalom más kifejezésekkel történő megismétlése által. A lexikai szinonimák esetében azonban a felcserélhetőség, illetve a helyettesíthetőség a jelentés hasonlóságából következik, de nem tartozik a szinonimitás alapfeltételei közé. Ezzel ellentétben a parafrázisok esetében a helyettesíthetőség fontos kritériumnak számít, hiszen a legtöbb esetben éppen ebben rejlik a körülírások létrehozásának lényege és célja.

A parafrázis és értelem-szöveg modell

Az értelem-szöveg modell létrehozása két orosz nyelvész, Igor Melcsuk és Alekszandr Zsolkovszkij nevéhez fűződik. A nyelvet mindketten egy olyan szabályrendszernek tekintették, amely a beszélő számára ugyanazt a gondolati tartalmat különböző nyelvi formában fejezze ki, a hallgató számára pedig a különböző szövegek azonos értelmi felismerését biztosítja. Vagyis a beszélő képes megfeleltetni a közlendő értelemnek mindazon szövegeket, amelyek - egy bizonyos beszéd szövetében — az adott értelmet hordozzák. A hallgató megérti, hogy egy adott szövegeknek megfeleltesse mindazt a közlést, amelyet a szöveg tartalmazhat A modell legfőbb célja abban rejlik tehát, hogy a lehető legpontosabban feleltesse meg a beszélő közlésének értelmét és az ezt kifejező szöveget, illetőleg szövegek között fennálló kölcsönhatást. A modell alapja a parafrázis, vagyis az egyes kijelentések közötti rokonság, a vizsgálatok fő iránya pedig a parafrázisrendszerek megalkotása volt. Ebben a felfogásban a parafrázist a különböző mondatok szemantikai identitásának/jel azonosságának meghatározására használják. A modell értelmében a beszélő nyelvi kompetenciája/hozzáértése abban nyilvánul meg, hogy egy adott kiinduló ‘értelem’ számára megfogalmazza mindazokat a szövegeket, vagyis mindazokat a lehetséges parafrázisokat, amelyek azt kifejezhetik. A beszélő arra is képes, hogy a szituáció/helyzet vagy a kontextus/szöveg függvényében ki tudja választani a számára legmegfelelőbb jelsort. A beszélő tehát szövegek segítségével fejezi ki az általa közölni kívánt ‘értelmet’, s a modell ugyanezt teszi: “átfordítja” az adott ‘értelmet’ az azt kifejező szövegbe A modell nem generatív és nem transzformációs, hanem fordító jellegű modell, amely minden egyes értelemnek megfeleltet minden olyan szöveget, amely annak kifejezésére alkalmas. Amikor a modell “átfordítja” az adott értelmet az azt kifejező szövegbe, ugyanazt teszi mint a beszélő, amikor beszél: szövegek segítségével kifejezi az általa közölni kívánt értelmet. A modell jelentősen kitágította a szinonímia fogalmát azáltal, hogy a szerzők vizsgálatai körében az olyan párhuzamos kifejezési formák is szerepeltek, amelyek Parafrázis és fordítás.

Parafrázis és fordítás

A parafrázisok a nyelvek közötti és nyelven belüli fordítási folyamatban különböző önálló jelentésű lexémákat/szóelemeket tartalmaznak és nem feltétlenül azonos bennük a lexémák közötti mondattani viszony sem. Szinonimnak/rokonnak minősülnek ebben az értelmezésben az egymással szóképzési viszonyú megnyilatkozások (X állandóan ebben a könyvtárban olvas. - X ennek a könyvtárnak állandó olvasója; Z egyetemista - Z az egyetemen tanul), a konverzív /fordított párok (X eladta Y-nak A-t — Y megvette X-től A-t; A bajnok legyőzte az újoncot — A z újonc vereséget szenvedett a bajnoktól!), valamint számos megnyilatkozás-pár, amelyek a modell függvényeivel megfeleltethetők egymásnak {Akkor X vezette a kocsit - Akkor X ült a volánnál; A matrózt a tengerbe temették — A matróznak a tenger lett a sírja) A szerzők az azonos jelentésű, de eltérő felszíni tagolással rendelkező nyelvi egységeket egy közös mélystruktúra/szerkezet parafrázis osztályainak tekintik. Nézetük szerint egy összetett mondat számtalan parafrázist enged meg, ami a nyelv rugalmasságát és szinonimákban való gazdagságát mutatja. Az alábbiakban Melcsuk székfoglaló előadásában elhangzott példasorát idézzük, amely többé-kevésbé rokon mondatok egy családját, vagyis parafrázisait tálalja. Melcsuk eredeti mondata a következő: Orwell nem kételkedik politikai elkötelezettségének művei minőségére gyakorolt pozitív hatásában. Parafrázisok: * Orwellben nem váltott ki kétséget az, hogy politikai elkötelezettsége pozitívan fog hozzájárulni művei értékeléséhez. * Orwell biztos abban, hogy politikai elkötelezettsége pozitívan befolyásolja műveit, javítva minőségüket. * Orwell meg van győződve arról: politikai elkötelezettsége lehetővé teszi számára, hogy emelje munkái színvonalát. * Orwellnek semmi kétsége, hogy politikai elkötelezettsége jobbá teszi müveit. * Orwell nem kételkedik abban, hogy politikai elkötelezettsége jobbá teszi műveit. * Orwell teljesen meg van győződve arról, hogy a politikai elkötelezettség sokat javít a művein A modell értelmében a parafrazeálás olyan eszköz vagy eljárás, amely egymással egyenlő nyelvi egységeket hoz létre. A parafrazeálási folyamat eredménye a parafrázis, melynek lényege és célja az eredetihez fűződő szemantikai viszony alapján határozható meg. A parafrázisosztályok nemcsak egy-egy nyelven belül, hanem különböző nyelvek között is értelmezhetők. A közös mélystruktúrához ilyenkor nem ugyanannak a nyelvnek az eltérő felszíni szerkezetei társulnak, hanem egy másik nyelv különböző szerkezetei. Ez több, a nyelvek közötti fordításban alkalmazott átváltási műveletben is működik. Típusában a különböző átváltási műveletekre jellemző parafrázisok a mondat szintjén megnyilvánuló pragmatikai/ügyrendi parafrázisokhoz sorolhatók. Ezzel szemben a nyelven belüli átfordítások eredményeként létrejövő pragmatikai parafrázisok elsődlegesen a szöveg szintjén jelennek meg.

Az átváltási műveletek és a parafrázis

A fordításról különböző elméleti feltevések végpontjain a fordítói gyakorlat számára megvalósíthatatlan elképzelések vannak. Az egyik ilyen elképzelés a tökéletes hűség, a teljes ekvivalencia elve: egy szöveget akkor fordítunk le helyesen, ha azt szó szerint tesszük. Az ilyen szóról szóra történő fordítás elérhetetlen, “mert minden fordítás az eredetihez, az Azonoshoz képest a Más közegében mozog” A képzeletbeli tengely ellentétes sarkán a szabad átfogalmazás helyezkedik el, amely ugyanúgy nem fordítás, mint a hűséges kópia. A szabad parafrázis veszélye, hogy az elveszíti kapcsolatát az eredetivel, s a célnyelvi szöveg többet vagy kevesebbet, de mindenképpen Mást fog kifejezni, mint az eredeti. A fordítás gyakorlatában olyan átváltás, amelyekben a parafrázis megfelelő megoldást kínál: szűkebb a jelentéstartománya, mint a szabad parafrázisnak. Másképpen közvetít (nem más értelmet, hanem ugyanazt az értelmet más nyelvi eszközökkel). Ez jelenik meg például az antonim fordítás és a teljes átalakítás átváltási műveleteiben.

Az antonim fordítás

az ellentétesség alaki-oki kapcsolatára épül, alkalmazásakor a fordító az eredeti jelentést vele ellentétes célnyelvi jelentéssel helyettesíti Az ellentétesség kategóriája biztosítja a forrásnyelvi és a célnyelvi elemek közötti értelmi kapcsolatot, s így a fordítás az eredeti parafrázisának is tekinthető. Az előjelváltás mellett az antonim fordítás másik tipikus esete a nézőpontváltás. Ilyenkor az adott fogalmat nem a vele ellentétes jelentésű fogalom tagadásával fejezzük ki (pl. él - nem halt meg, meghalt - nem él; Es regte und bewegte sich nicht, als wäre es tot. - Hófehérke meg sem mozdult, olyan volt, mintha nem is élne ), hanem a tartalmat, a valóság egy adott darabkáját az ellenkező oldalról közelítjük meg A nézőpont megváltoztatásának többféle oka lehet (pl. nyomatékosítás vagy enyhítés), azonban minden esetben az eredeti szövegtől való elszakadást feltételez: a mélystruktúra szintjén megegyező forrás- és célnyelvi tartalom eltérő, pontosabban ellentétes nézőpontból kerül megfogalmazásra.

A teljes átalakítás

lényege szintén a jelentések felcserélésében rejlik, azonban a forrásnyelvi értelmet ilyenkor olyan célnyelvi jelentés adja, amely látszólag nincs értelmi vagy oki kapcsolatban az eredeti jelentéssel Azzal megindult a seregünk, mint ősszel a fecskék tábora, neki a török közepének. Und unser Heer brach wie der Sturm los, mitten hinein in die Menge der Türken. A teljes átalakítás legfőbb oka: a nyelvi szólás és annak használója között kialakult viszony. A fordítók döntéseik meghozásakor figyelembe veszik, hogy a célnyelvi befogadó számára melyik nyelvi kép a legmegfelelőbb. A döntés egyaránt függhet hagyományművelő, politikai, földrajzi és gazdasági tényezőktől, azonban elsősorban a célnyelvi befogadó háttérismereteire, szakmai tudására, világlátására, vallási meggyőződésére, szokásaira kell figyelemmel lenni. A teljes átalakítás műveletét ezért a szakirodalom pragmatikai/ügyrendi adaptációnak is nevezi.(Remeg, mint a miskolci kocsonya. -Alszanak? Mint a medvék; mormoták.)

Francois Villon

Szabó Lőrinc - II... Hideg vizen, száraz kenyéren /Tartott egy egész nyáron át. /Sajnálta azt is... Szenvedésem /Az ég hárítsa vissza rá! Szász Károly, 1878 után -...Száraz kenyéren, hideg vizen /Tartott egy nyáron szüntelen. /Hogy úgy bánjék vele az Isten /A mikép ő bánt énvelem! III S ha valaki ezért korholna /S azt mondja, minek átkozom? /Hisz egy rossz szót se mondok róla, /S nem átkozom meg, nem bizon! /Hisz én csak annyit mondok rája, /Ha ő irgalmas volt nekem: /Jézus, a menyország királya, /Hozzá is irgalmas legyen. IV. Ha ő hozzám kemény, kegyetlen, /(Mint el sem mondhatom!) vala; /Legyen hozzá az örök Isten, /A számadáskor szint' olyan. Szabó Lőrinc - III S ne próbálják szememre vetni, /Vádképpen, hogy rágalmazom. /Dehogy! Tessék jól megjegyezni: /Én semmiképp nem átkozom; /S kárára csak ezt gondolom: /Testét-lelkét úgy szánja meg /Jézus ur, a Paradicsom /Királya, mint ő engemet. IV. S mert komiszabbul bánt velem, /Mint ahogy itt most elmesélem, /Azt kérném, örök Istenem: /Vegye el jutalmát az érdem.

Faludy, 1937 Az akasztófavirágok balladája

(részlet)- Embertestvér, ki erre jársz a nyáron, /a dombtetőn, barát vagy idegen, /ne gúnyolódj e három jómadáron, kik itt lengünk a sárga zsinegen: /bőrünket, nézd, a víz lemosta régen, /nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras, /és így forgunk a korhadó kötélen, /pökhendi táncban, mint a szélkakas; /hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot, /mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt, /s szívünk, amely a názáreti ácsot /sohasem dicsérte, már a sárba folyt. - Illyés Gyula Gyász-irat...(Le Grande Épitaphe Villon)(részlet)- Embertestvérek, még élni tudók, /Ne tekintsetek ránk szívtelenül. /Ahogy ti most rajtunk, előbb-utóbb /Rajtatok Isten akként könyörül. /Itt függünk kötéllel nyakunk körül /Öten-hatan, s mit jókkal úgy etettünk, /Bomló és bűzlő étek lesz a testünk, /Mi meg csont, por és hamu - tréfaszóval /Ki ne gúnyolja senki bajba-estünk, /De kérje Istent, legyen irgalommal...

Partitura/vezérkönyv

A sokszólamú zene egyes szólamait egymás alá írják. Ebből vezényli a karnagy a kórust, zenekart. - Életünk egy előre megírt alkotás és mi jól, rosszul igyekszünk eljátszani szólamait. Nála Polcz Alaine - szimfónia kerekedett (előszó). A sok szólamban több parafrázis, ismétlés, tercelés és más zenei hatás áll kompozícióba. Világjáték - A Margaret Loewenfeld vizsgálat elemezte, hogyan játszik(játszanak) a gyerek(ek) a kapott játékkal. A világjátékban együtt játszik a gyógyász a beteggel. A felhívó kérdésre jövő válaszok - parafrázisai az adott lelki helyzetnek. Bábok képviselik a játékost. A báb olyat mond el, amiről a gyerek hallgat.; A haldokló gyerekkel szükséges társalogni /kommunikálni. Érzi, hogy nagy a baj. Úgy kell mondani neki, hogy lehessen róla beszélgetni. Az idős ember feledékeny. (Háromszor mondta el Gábor a szobaszámomat, mire megjegyeztem...)

Seneca – Erkölcsi levelek

• 1. levél – Igényeld magad! Rendezd az idődet! - Bizonyos időt elvesznek, más időt ellopnak tőlünk. Ám van nemtörődöm elfolyó idő is. Amíg késlekedsz, minden másé lesz. Az elvesztett időt senkitől nem kapod vissza. Őrizd a tiéd: még időben fogj hozzá!

• 2. levél A megszokott segít. - A sürgölődés, nyüzsgés bajt hozhat. „Aki mindenütt ott van, sehol nincs.” Ha senki szelleméhez nem társulsz, szétforgácsolódsz. „Olvasd mindig... a beváltat.” Ha másba fogsz, később ehhez térj vissza! „Az szegény, aki többre vágyik.” Ha a szükséges megvan, könnyebb elérni az elégségest.

• 3. levél Bízz a barátban! - Ha azt tartod barátnak, akiben nem bízol meg, mint magadban, nem tisztáztad vele kapcsolatod eléggé, vagy magad sem ismered igazán. A barátod egész szívedbe bocsásd be! Viszont azt bízd magadra, amit ellenségedre is bízhatsz! „Oszd meg barátoddal minden gondod, gondolatod!” Ha magadban sem bízol, a barátodban sem fogsz. Ha mindenkiben bízol, kisemmized magad. A hajszolt lélek csapong; az ernyedés kerül minden mozgást. Nyugodtan cselekedj. „Élj egészségben!”

Inkább ne meséld el.

A lényegítés olyan átfogalmazást /parafrázist alkot, ami az olvasó közreműködését igényli. A megfelelő kiegészítéssel válnak e szövegek közérthetővé. „Az otthoni lábadozás idején sokszor telefonáltak barátok.” Vigasztalni akarták. De jókedvétől kiestek a szerepükből. Elkedvetlenedtek. Végül ő vigasztalta őket. Csakhamar híre ment. Így ő hallgatta meg ismerősei (elvileg) kisebb gondjait, amivel nehezebben birkóztak meg nála. Elment egy partira, a házigazda bemutatta negyedik feleségének. Amikor megkérdezte - Hogy vagy? - „Rákos vagyok, de már megműtöttek, és sikerült.” Elsápadt. - „Biztos szörnyű volt!” - A műtét kemény volt. Részletezzem? - Inkább ne meséld el.

A szöveg a hermeneutikai/magyarázó megértés.

A hermeneutikai megértés Dilthey szerint a magyarázat minden modellje a természettudományok induktív logikájából /kérdező okfejtéséből származik. Ha a tárgyulás szövege rejtett lehetőség:

1. értelmét rögzítjük; 2. szándékát külön vesszük; 3. a rejtett/implicit hatásokat értelmezzük; 4. irányát, célközegét felmérjük. Így előkészítve a hírt → Hermész, működik a hermeneutika/magyarázattan.

Miért kell az értelem-tartalmat "konstruálni"/szerkeszteni?

A jelképes nyelv kettős jelentése kifejleszti a megfejtés képességét, amelynek ebben a helyzetben elkerülhetetlenül szét kell választania egymástól a különböző jelentésszinteket. Az egész és a részek közötti viszony – éppen úgy, mint a műalkotások és az életmód esetében - a "megítélés" különleges módját igényli. Az egészet csak a részek szerkezeteként tudjuk elképzelni: (Aiszóposz: Mi a szekér? A kerekek? A tengelyek? A rudazat? A vonórúd? Az oldalak? Vagy nincs is szekér, vagy ezek együtt azok.) A szöveg tulajdonképpen "dombormű". Terének különböző pontjai a térnek nem azonos szintjén helyezkednek el. Az egész felépítése ezért elkerülhetetlenül egy távlati torzítás, teljesen hasonlóan a különböző érzékelésekhez. Mindig lehetséges ugyanazt a gondot egészen különböző módon egyszer az egyik, máskor a másik mondatra vonatkoztatni, amelyet éppen a szöveg sarok-pontjának tekintenek. A szöveg egy kumulatív/halmozó, egységes folyamat. Többszólamúsága: az egészként szemlélt szöveg nyitottsága a különböző olvasási módok és értelem-felfogások előtt. Az értékelés (az érvényesség megállapítása) érvelési eljárás, a törvényértelmezés jogászi eljárásaihoz hasonló, ahol is bizonytalanságról és minősített valószínűségről van szó. Minden irodalomkritikai és társadalomtudományi értelmezés kérdésessé tehető, és minden az érvelési helyzet kérdése, hogy "Vajon mi hiúsíthat meg egy igényt?" A mítosz/hit-rege egy helyzetben új életre kel, ha jelentése nincs „felfüggesztve”, kisugározza vonzását, kölcsönhat. Jelképei bennünk élnek.(Élet/halál, jó /rossz, öröm/bú) Végleteket mesél érthetővé. Az értelmet érzelembe „pácolja”.

Egyperces novellák és groteszk stílus

Ez visszatérés a fiatal fővel abbahagyotthoz. Véletlenül születtek. Mulatságos, elképesztő ellentmondások, tömör nyilvánvalók. Ha „minden másképpen van”, megpróbálta kihagyással, elhagyni a színezést, díszletet, a helyzet hígítását. A hősök arcvonása, ruházata mellőzve. Nem mondja, milyen szobában élnek, melyik utcákon közlekednek, ha nincs feladatuk a történetben. Ahhoz, hogy tájékozódjunk, szembe kell nézni önmagunkkal, képességeinkkel, lehetőségeinkkel. A fölismerés, persze, kegyetlen, sértő, fájó lehet. Jules Renard naplójából egy novella: „Egy nyúl vacka tele van félelemmel, még ha távol van is a nyúl.” Megértéséhez kell kis csönd, szünet /unalom, visszagondolás. Ha féltünk valahol egyedül, annyira, hogy rémet éreztünk, az volt a rettenet. Amit az író nem mond el, az olvasó képzelete egészíti ki. Foltozó játék, közösen.

Források és jegyzet

• Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, III. évfolyam, I. szám, (2008) pp. 53-66. 54 Dobos Csilla - Conrad 1988: 171; Beaugrande — Dressier 2000: 88; Szathmári 2008: 450-451; Bolonyi 2008; Glück 2000: 510, BuPmann 2002: 496; Károly 1970: 24; Bickmann 1978; Károly 1970: 88-90, Cruse 1986: 268-270, Lyons 1995: 60-63
• Parafrázis és fordítása. Parafrázis szerepe a nyelvek közötti és a nyelven belüli fordítási folyamatban - Parafrázis és fordítás. Dobos Csilla, Miskolci Egyetem, Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros www.nyedobos.unimiskolc.hu /(Páll 1985: 313);(58.o. Dobos Csilla); (Szigeti 2001); (Klaudy - Simigné 2000: 77-82); (Klaudy 1997: 128); (Klaudy 1997: 133)
• A Moszkvai szemantikai iskola Szerk. Papp Ferenc, 2001./4. I.Melcsuk-A.Zsolkovszkij (1982) A mai orosz nyelv értelmező-kombinatorikus szótára (fordít Soproni András) /7. I.Melcsuk (1997) Egy értelem-szöveg nyelvészet felé (fordít Papp Ferenc) ISBN 963 13 4549 1
• Francois Villon összes versei Szegi Pál szerkeszt, jegyez, utószó Gyergyai Albert, fordít Illyés Gyula; József Attila; Kálnoky László; Mészöly Dezső; Szabó Lőrinc; Weöres Sándor (Jegyzetben Szász Károly; Tóth Árpád; Kosztolányi; Faludy → Villoniádái;) Európa EU 75-C -7071, 1969. Kossuth Ny. 68.1471
• Gárdonyi Géza Egri csillagok (1987: 319) német fordítása (Schüching 2005: 383) (60.o. Dobos Csilla)
• Partitura: Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel Singer Magdolna, 2007. ISBN 978 963 9604 45 2 / (előszó);(Aktív játékdiagnosztika és játékterápia; 1974);(Világjáték; 1999); (Meghalok én is? A halál és a gyermek; 1993); (Ideje az öregségnek,2008 ISBN 978-963-676-439-5)
• Seneca – Erkölcsi levelek, Kurcz Ágnes jogutód, 2001 ISBN 963 09 4213 5/ 1; 2; 3. levél.
• Idegen szavak és kifejezések szótára Bakos Ferenc szerk. 1973, 1978. ISBN 963 05 1530 X
• Imma Monso Inkább ne meséld el.2003. Barcelona nagydíja 2004-ben. Fordította Nemes Krisztina, 2009. Holnap, Szeged ISBN 978 963 346 861 6/6.Inkább ne meséld el.
• Fenomenológia és hermeneutika /A szöveg mint modell: a hermeneutikai megértés Paul Ricoeur Szabó Márton fordítása, Kossuth, 1997.
• Párbeszéd a groteszkről. Beszélgetések Örkény Istvánnal Magvető, válogat, szerkeszt Radnóti Zsuzsa, 1981. ISBN 963 271 547 0
• Egyperces novellák és groteszk stílus. Kulcsár Katalin rádióinterjú, 1973.
• Groteszszk és valóság. Erki Edit, Kritika, 1974, december
• Rádióinterjú az egyperces novellákról. Ungvári Ildikó, Rádióinterjú, 1968.