Szerkesztő:Panovicsattila/próbalap

Love Canal (USA) - egy igazi horrortörténet

A hírhedtté vált helyszín (Love Canal Site) a New York állambeli Niagara Falls-ban található, ahol 1890-ben William T. Love terveket készített egy előre megtervezett, parkokból és lakóházakból álló városi közösség felépítésére az Ontario-tó partján. A modellnek szánt település (Model City, New York) azonban csak részben valósult meg. A 20. század fordulóján részben kiásásra került a Niagara-folyótól északra egy végül meg nem épített csatorna, amelynek az eredeti célja olcsó vízenergia biztosítása lett volna a területen virágzó iparágak számára. 1906-ban ugyanis a környezetvédelmi csoportok sikeresen lobbiztak a Kongresszusban, hogy fogadjanak el egy törvényt, amely a Niagara-vízesés megőrzését célozta, és megtiltotta a víz eltávolítását a folyóból. A csatornából ezért mindössze egy 1 mérföld (1,6 km) hosszú, kb. 50 láb (15 m) széles és 10-40 láb (3-12 m) mély szakasz készült csak el.

A projekt félbehagyásával a csatorna fokozatosan megtelt vízzel, majd az 1920-as években Niagara Falls városának önkormányzati hulladéklerakójaként működött tovább. Az ipar és a turizmus folyamatosan növekedett a 20. század első felében, a lerakó 1952-es bezárásakor a Niagara-vízesés is virágzásnak indult, és a lakosságszám is folyamatosan nőtt.

A csatornát az 1940-es években a Hooker Electrochemical Company (ma Occidental Chemical Corporation - OXY) vásárolta meg, amely 1942 és 1953 között az elhagyott csatornát használta több mint 21.000 tonna veszélyes vegyi melléktermék lerakására. A hordók azonban szivárogtak, így elszennyezték a talajt és a talajvizet.

A 16 hektáros Love Canal lerakót 1953-ban földdel borították be, és a területet 1 dollárért eladták a Niagara Falls-i Oktatási Tanácsnak (Niagara Falls Board of Education). Az 1953. április 28-án aláírt adásvételi szerződés 17 soros figyelmeztetést tartalmazott, amely a a jövőben perek esetén minden jogi kötelezettség alól felmenti a céget.

A befedett lerakó közelében felépült egy általános iskola és számos lakóház, az építési tevékenység és a különösen heves esőzések megkönnyítették a vegyszerek szivárgását. Az alapozáshoz szükséges munkálatok során már felfedezték a lerakott hordókat, ezért 24-26 méterrel északabbra helyezte át az iskola épületét. Az óvodai játszóteret is át kellett helyezni, mert közvetlenül egy vegyszerlerakó tetején volt. 1955-től 400 gyerek járt az iskolába, és néhány háztömbnyire egy második iskolát is nyitottak.

A szagok és szermaradványok miatti panaszokat először az 1960-as években nyújtották be. A panaszok megszaporodtak az 1970-es években, ahogy a talajvízszint emelkedésével a szennyezőanyagok is felkerültek a felszínre. Számos szövetségi és állami szinten készült tanulmány kimutatta, hogy számos mérgező vegyi anyag (többek között dioxin) került a csatornákba és a közeli patakokba. A LaSalle gyorsforgalmi út megépítése szerencsére korlátozta a talajvíz áramlását a Niagara-folyóba.

Az 1970-es évekre a Love Canal területe népszerű külvárossá vált, amely vonzotta az ingázókat és a családokat. Közel volt az iskolához és az újonnan épült templomokhoz, kényelmes helyen, a városközponttól néhány mérföldre helyezkedett el, a gyorsforgalmi út pedig bevásárlási és szabadidős lehetőségeket biztosított. A népszámlálási adatok szerint a térségben magasabb volt az átlagjövedelem, és a háztartások többségében kisgyermekek éltek. A környéken nagyarányú újépítések miatt a lakások kevesebb mint 3%-a volt lakatlan. 1976-ban egy Niagara-vízesést értékelő jelentés a Love Canalt a negyedik legjobb területnek minősítette a „társadalmi jólét” tekintetében. A környezeti károk nyilvánosságra kerülése előtt a fejlesztők azt tervezték, hogy további otthonokkal bővítik a területet. 1978-ban 410 gyerek tanult az iskolában.

A lerakóhelyet a helyi újság, a Niagara Falls Gazette fedezte fel és vizsgálta 1976-tól. 1977-ben egy téli vihar jelentős csapadékot juttatott a talajba, megemelve annak vízszintjét, illetve a szennyező anyagok, köztük a dioxin mennyiségét. Az év végén az USA Környezetvédelmi Ügynöksége és New York Állam Környezetvédelmi Minisztériuma (NYSDEC) megkezdte a helyszínen a felszín alatti vizek, a beltéri levegő és a házak közelében található aknákban összegyűlt vizek vizsgálatát.

Az eredmények azt mutatták, hogy a helyi lakosok 33%-a szenvedett kromoszómakárosodást, az expozíciónak kitett lakosok körében nagyobb arányban született csecsemők alacsony születési súllyal, illetve különböző születési rendellenességekkel. A gyermekeknél „túlzott görcsrohamokat, tanulási problémákat, hiperaktivitást, szemirritációt, bőrkiütéseket, hasi fájdalmat és inkontinenciát” mutattak ki, és a növekedésük is visszamaradt.

A szennyezésről szóló jelentések nyomán Jimmy Carter elnök 1978-ban vészhelyzeti nyilatkozatot (emergency declaration) adott ki, amely szövetségi finanszírozást biztosított a tisztítási munkákhoz még az "Átfogó környezetvédelmi válaszadási, kártérítési és felelősségi törvény" elfogadása előtt (Comprehensive Environmental Response, Compensation, and Liability Act - CERCLA), amely létrehozta a közismert Superfund Programot a veszélyes anyagokkal szennyezett területek vizsgálata és megtisztítása érdekében. Ennek köszönhetően sikerült visszatartani a vegyi hulladékot a Love Canal területén, és segítsék New York államot a közelben lakók elköltöztetéséhez. Nem sokkal ezután megkezdődtek a takarítási munkálatok, Carter elnök pedig 1980-ban kiadott egy második vészhelyzeti nyilatkozatot, létrehozva egy speciális, 350 hektáros védőterületet a lerakó környékén (Love Canal Emergency Declaration Area - EDA).

A Szövetségi Vészhelyzet-kezelési Ügynökség (Federal Emergency Management Agency - FEMA) ingatlanokat vásárolt, pénzeszközöket folyósított, és több száz érintett családot áttelepített. New York állam is létrehozott egy ügynökséget a teerület revitalizációja érdekében (Love Canal Area Revitalization Agency - LCARA), amely együttműködött a FEMA-val. Ennek eredményeként kettő kivételével az összes családot evakuálták. A kiürített otthonokat 1982-ben lebontották, a bontási hulladékot a szennyezett anyag és a felszín közötti akadály (Love Canal landfill cap) alá helyezték el.

Az ott élő családok tagjai körében hosszú ideig fennálló egészségügyi problémákat, magas fehérvérsejtszámmal és leukémiával járó tüneteket okozott. A kármentesítési program 2004-ben fejeződött be.

A Buffalo-i Egyetem Archívumában számos elsődleges dokumentum, fénykép és hírkivágás található a Love Canal környezeti katasztrófájával kapcsolatban, amelyek az interneten is elérhetők.