Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Orbán József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Erzsébet híd


Az Erzsébet híd Budapest egyik közúti hídja a Dunán, amely az V. kerületet köti össze az I. kerülettel.

John Cena-klub

https://m.facebook.com/John-Cena-klub-386671138849857/?notif_t=page_invite_accept&notif_id=1556005518939677&ref=m_notif

Állatok

https://m.facebook.com/Állatok-476532996082621/?tsid=0.11491231800816504&source=result

Lájkold az oldalakat

Elhelyezkedése Magyarország, Budapest I. és V. kerülete
Áthidalt akadály Duna
Névadó Wittelsbach Erzsébet magyar királyné(ember)
Szerkezettípus függőhíd
Anyag acél
Legnagyobb támaszköz 290,0 m
Nyílások száma 3
Teljes hosszúsága 378,6 m
Szélesség 27,1 m
Sávok száma 6
Tervező Sávoly Pál
Átadás ideje 1903. október 10.

1964. november

Az eredeti Erzsébet lánchíd a magyar hídépítő mérnökök és a hazai ipar egyedülálló teljesítménye volt. Átadását követően csaknem negyed századig rendszerében világrekorder, hetven éven át Duna-rekorder, és az egyetlen olyan híd, amely a folyót 290 m-es középnyílásával mederpillér nélkül ívelte át. A világ első, konstrukciójában sok újat hozó, acélpilonos lánchídja volt. A híd a második világháború áldozatává vált: 1945 januárjában a visszavonuló német csapatokfelrobbantották.

A helyette épült, 10 méterrel szélesebb kábelhidat 1964-ben adták át.


Az Erzsébet hidat a második világháború idején, 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a Pestet kiürítő német haderő. Nem tudni pontosan miért, de a négyből csak a budai hídfő déli lánckamrájában robbant fel a töltet. Az elszakadó déli lánc így nem tartotta tovább az útpálya súlyát, ami dél felé csavarodva rántotta magával a budai oldalon álló pilont a Dunába. Érdekesség, hogy az északi lánc ugyan megsérült és összeroncsolódott, viszont nem szakadt el. Pesten a hídfő állva maradt, és egészen az új híd építésének kezdetéig emlékeztetett a háború eme pusztítására. 1947-től a hatvanas évek elejéig – a Petőfi hídhoz hasonlóan – a Rákóczi úti villamosjáratok végállomása a pesti hídfőnél volt, a villamosok a híd megmaradt felvezetőjén fordultak. A régi híd maradványainak bontása után a végállomás az akkori Felszabadulás térrekerült.