Szerkesztő:Noel de Miglodi/próbalap

KOBZA

koboz, kobza: a lanttal közeli rokon, rövid nyakú, gömbölyű hasú, húros, pengetős hangszer. Négy húrpárjának hangolása: dd’ aa’ dd’ gg’. Dallamhangszerként is, de leginkább kísérő hangszerként használjuk. A román cigánybandákban a cimbalom elődje. A múlt század első felében Mo.-on sok helyen a bőgőt nevezték koboznak (ez a névátvitel is a koboznak hajdani elsősorbani kísérő hangszer szerepére enged következtetni). Mo.-i általános népszerűségéről a 17. sz. elején hallunk utoljára: Szepsi Csombor Márton az Europica varietasban azt írja róla, hogy itt „még az gyermekek is azt pengetik.” Századunkban már csak moldvai csángók használják. A kobozra vonatkozó első ismert mo.-i történelmi adat, Kobzus személynév formájában, 1326-ból való. Az arabok között máig kedvelt hangszer. Maga a koboz név is arab eredetű; valamely török nyelv közvetítésével kerülhetett a magyarba.