Szerkesztő:Nagyunyomi-Sényi Gábor

A Sényi család horvát gyökerekkel rendelkezik, végleges áttelepülése a Dunántúlra a 18. század végén történt meg. Ettől kezdve jelentős szerepet játszottak Zala és Vas vármegyék közéletében. A 19-20. század fordulóján élte a család fénykorát, hiszen több bárói és grófi családdal is rokonságba kerültek. A II. világháború a família tagjait a világ különböző pontjaira szórta szét.

A család történetének rekonstruálásában a legfontosabb forrást a Magyar Országos Levéltár P598 – „A Sényi család” négy csomója jelentette.

Nagy Iván XI kötetes munkájának pótlékkötetében írt röviden a Sényiekről: „Vas megyei család. Ismert tagja Gábor kir. tanácsos, és herczeg Batthyány Fülöp javai kormányzója meghalt 1867. márt. 23. kora 71. évében eltemettetett Nagy Unyomban.”1 Ezután Sényi I. Gábor gyermekeit sorolja fel.

Kempelen Béla már részletesebben emlékezett meg a Sényi családról: közölte a teljes családfát a nemességszerzéstől Sényi Péter és br. Baratta-Dragono négy gyermekéig, igen pontos adatokkal – melyeket feltehetően Sényi Pétertől kaphatott. Elmondja, hogy a család „a czímeres levelet II. Rudolftól 1588. aug. 28. S. Tamás, rokona S. Péter és Bovi Péter nyerték. (Eredetije S. Péter tulajdonában Budapesten, másolat Vasmegye levéltárában.) ... Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében László, Imre igazoltattak. A családból S. Gábor 1863. nov. 27. fenti előnév adományozásában és czímerbővitésben részesültek. (LR. LXVII-846.) Ezt megelőzőleg 1807. jul. 17. S. István zalamegyei adószedő s felesége Tóth Annától szül. gyermekei Mihály, Gábor és Terézia nyertek czímerbővitéssel czímerlevelet. (LR. LXII-212.) A család egyébként az 1588. évi czímeradományt megelőzőleg is nemes volt. Nemességét legutóbb 78.762–1898. sz. a. a belügyminiszter igazolta.”2