Szerkesztő:NDP99/próbalap
HAT-P-7 b | |
Felfedezése | |
Felfedező | HATNet |
Felfedezés ideje | 2008 |
Központi csillag | |
Csillagkép | Hattyú |
Rektaszcenzió | 19h28m59s |
Deklináció | 47°58’10” |
Színkép | F8V |
Fizikai tulajdonságok | |
Felszíni hőmérséklet | <- ha csak egy hőmérséklet van |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Telesto a Szaturnusz egyik holdja. A Voyager-1 űrszonda felvételei alapján B. Smith fedezte fel 1980-ban. Kis méretű, szabálytalan alakú hold. Méretei 34×28×26 km, tömege 2,64·1016 kg. Látszólagos fényessége oppozícióban 19m. A holdnak érdekes mozgása van. A nagy Szaturnusz-hold, a Tethys pályáján kering, 60°-kal a nagy hold előtt. Egy másik Szaturnusz-hold, a Kalypso pedig a Tethys után 60°-kal kering. A két hold helyzete stabil, az Égi mechanika törvényeiből adódik. A stabilitást a Szaturnusz és a Tethys gravitációja biztosítja.
Az Epimetheus a Szaturnusz egyik holdja. A Szaturnusz kis holjai közül az Epimetheus és a Janus a legérdekesebb. Egyedül ez a két hold nem élt át olyan meteor-becsapódást a múltban, mint amely pl. a Mimiason a Herscel krátert hozta létre. 1966-ban fedezte fel J. Fountain és S. Larson. Létezését a Voyager-1 szonda támasztotta alá 1980-ban, és másodszor [[R. Walker talált rá az égbolton.
Hosszában elnyúlt, aszimmetrikus égitest. Az Epimetheus mérete 138×110×100 km, tömege 5,59•1017 kg. Átlagos sűrűsége 0,6 g/cm3, ez a legkisebb sűrűségű Szaturnusz-hold. Látszólagos fényessége oppozícióban 16m.
Források
[szerkesztés]- Róbert Čeman és Eduard Pittich: A Világegyetem 1: A Naprendszer (Slovart-Print, 2007)