Szerkesztő:Mindentezzel/próbalap

A gondolaterő konkrét fizikai mértékegységgel (Newton) leírható erőt jelent. A filozófiai, vallási, világnézeti stb. iskolák elvont fogalmai közül az egyik legfontosabb a gondolat. A gondolat azonban nem definiálható csupán logikai értlemezéssel. Már közel 20-30 éve voltak és vannak kísérletek, amikben a gondolat hatását vizsgálják a világra. A korábbiakat most nem említjük. A mérhetőség szempontjából általában az elektronikus véletlenszámgenerátorokra gyakorolt hatását vizsgálják a gondolaterőnek. Ha a generált véletlenszámok eltérnek a normális matematikai eloszlástól, akkor a gondolat hatással volt a számok generálására. Ilyen kísélet volt a PEAR (Prinston Engineering Anomalies Research), amely végül is igen alig szignifikánsan (gyengén) igazolta a gondolat erejének létezését. Ők a Power of Mind (az elme hatalma, az elme teljesítménye, a gondolat ereje) kifejezést használták. Hosszabb ideig árultak is egy eszközt, mely a gondolat erejét mérte. Az eszköz túl kis hatásfokkal jelezte a gondolat erejét, ma már nem kapható.

Ma is futnak hasonló, véletlenszámokra alapozott kutatások. Az eredmények is hasonlóak. A gondolat valós erejének mérésében Dr. Lajtner Tamás találta meg az áttörést. Ő mind a gyakorlatban, mind elméletileg is vizsgálta a gondolat erejét. Ő állította elő a ma már kapható Lajtner Gépet (Lajtner Machine), melyet gondolattal lehet mozgatni. Ez a gép valójában nem gép, mert az esetek többségében a gondolat adja az üzemanyagot, ami a mozgáshoz kell, és a kormányzást is a gondolat végzi. A Lajtner Gép lehet élő vagy élettelen. Élők esetében a sejttől, a növényeken és állatokon át, egészen az emberig lehet a gondolaterőt az élő befolyásolására használni.

A mai mainstream tudomány tagadja, elutasítja a gondolat erejének létezését. A gondolat erejének mérése ezért fizikatudományi problémát is jelent. A mai mainstream tudomány szerint a mérhető gondolat az agy elektromágneses jelsorozata. Ezek a jelek tipikusan 0,05-600 Hz-esek. (Egyes agyi betegségek esetén 800 Hz-es jelek is előfordulhatnak.) Ezeket az elektromágneses jeleket ma már sok eszközzel lehet mérni, a legolcsóbb módja az EEG (elektroenkefalográf) és ennek továbbfejleszett változatai.

Az agy elektromágneses hullámainak van energiája (teljesítménye, ereje), ezek mérések alapján kiszámíthatók. Ezek a hullámok azonban nem nevezhetők a gondolat erejének azért, mert egy egyszerű kísérlet ezt kizárja. A kíséletet Lajtner írja le. A kísérletben a résztvevő alanyok egy középen felfüggesztett papírkereket forgatnak a gondolat erejével. A forgatáshoz annyi erő (energia) kell, amennyit az agyhullámok nem tudnak előállítani. Az ismert agyfrekvenciákhoz képest ez a papírkereket forgató gondolaterő (energia) sok nagyságrenddel nagyobb. Ez két dolgot jelenthet. a) Lehetséges, hogy létezik egy nagyfrekvenciás agyi jelsorozat is, amit eddig nem sikerült megmérni. Elvileg lehetséges, de az agyi elektromágneses hullámokat a neuron kisülései okozzák. Ekkora frekvenciához egysszerűen nincs elég "neuronenergia". b) A másik lehetőség önként adódik, a gondolat egy eddig még meg nem ismert erő. A mai fizika négy alapvető kölcsönhatást (négy alapvető erőt) ismer. A gyenge és erős kölcsönhatást, az elektromágneses erőt és a gravitációt. Az első három lényegében egy tőre visszavezethető. A gravitáció egyes felfogásokban nem erő, hanem a téridő változásából eredő kölcsönhatás.

Lajtnert a mai mainstream azért sem fogadja el, mert Lajtner képes megmagyaráznmi a gondolat erejének működését úgy, hogy a fizika további összefüggései is érvényben maradnak. Szeerinte a fizika néhány axiómáját kell megváltoztatni, mert a néhány mai axióma, szerinte, téves.