Szerkesztő:Milei.vencel/nepiskola
népiskola | A magyar nyelv értelmező szótára - Arcanum
NÉPISKOLA [p-i] főnév (iskolai, régies) <Az általános iskola rendszeresítéséig> az alsófokú, az elemi iskola, ill. ennek épülete v. helyisége. A népiskola négy osztályának elvégzése után gimnáziumba íratták be. A leégett népiskolát újra felépítették. A gyerekek már nem fértek el az ócska népiskolában. □ Mi azt gondoljuk, a népiskolának valósággal népiskolának kell lenni, különben céljának meg nem felel. (Kossuth Lajos) || a. Ennek az iskolának hat osztályú, rendszeresített fajtája. A népiskola helyébe az általános iskola lépett. □ A népiskola nem a falué , nem a falusi lakosság gondolata, találmánya és követelése. (Móricz Zsigmond) népiskolai; népiskolás.
Révai Kétkötetes Lexikona Révai Kétkötetes Lexikona 2. K-Zs (Budapest, 1948)
Népiskola, az iskolai oktatás és nevelés alsófokú intézménye. Feladata a műveltség elemeinek, a legszükségesebb ismereteknek tanítása. Eötvös József dr.-nak 1868 : XXXVIII. tc.-e szabályozza alapvetőleg a N.-t. Az iskolakötelezettség eszerint a 6. életévtől a 15.-ig terjed. Az 1940: XX. tc. szabályozta csak végleg a nyolcosztályú N.-t. Azelőtt a hatosztályú N. után csak a hatosztályú ismétlő (nem továbbképző) iskola működött. 1945 után a demokratikus népnevelés érdekében megalkották az Általános iskolát(1. o.) és ez az iskolafaj hivatott a II. helyére lépni.
Népiskola, népoktatás. Az állampolgárok értelmi és szellemi műveltsége kiváló államérdek lévén, az állam azzal szemben semleges, közömbös álláspontra feladatának félreismerése nélkül nem helyezkedik. A szellemi műveltségnek két tényezője van: a nevelés és az oktatás. A nevelés, mint jellem- és kedélyképzés, első sorban a családnak feladata. Az ókorban p. Spártában felkarolt államnevelést a modern állam mellőzi, mert felismerésére jutott annak, hogy ennek a feladatnak megfelelni képtelen, s az arra irányuló kisérletek az egyéni s családi függetlenséget megtámadnák s veszélyeztetnék. A szoros értelemben vett nevelés terén az államnak feladata azért csak szubszidiarius, s az u. n. kényszernevelésre (l. Javító intézetek) szorítkozik, amelynek terén az államra elég, eddig kellően meg nem oldott teendő vár. Terjedtebb az államnak feladata az oktatás és tanítás, az ismeretek terjesztésének terén, amely feladat már az alsó oktatás határai között is számos család anyagi erején meghaladja. A N. v. elemi tanügy feladata annak a minimális ismeretkörnek terjesztése s biztosítása, amely a szellemi műveltség országos szinvonala érdekében szükséges, de amelyre közönséges életében mindenkinek egyaránt szüksége van. A kiváló államérdek, mely a szellemi műveltség általános szinvonalának bizonyos minimális fokához füződik, az államnak a N.-ra közvetlen befolyását teljesen igazolja. De túllőnek a célon azok, aki az államérdekre való tekintettel a N. teljes és feltétlen államosítását követelik. Nem azért, mintha az államnak erre való jogát kétségbe vonni lehetne, hanem mert nem célszerü s az ügy érdekében nem szükséges, hogy az állam a N. ügyének monopolizálása által magát oly kiváló munkatársaktól, minők jelesül a községek és az egyházak (esetleg magánosok s más társulatok is) megfoszsza. Az államérdek kevesebb anyagi áldozattal meg van óva az által, hogy a községi s egyházi elemi iskolák által elfogadott tantervhez alkalmazkodni kötelesek, többet igen, de kevesebbet nem taníthatnak, a tanterv s az oktatási irány megtartására vonatkozólag pedig az államnak ellenőrzése alatt állanak, amely ellenőrzési jog akkor, ha és ott ahol a nem állami N. az állam által elfogadott alapirányzatokkal ellentétes álláspontra helyezkedik, s az államérdekkel ellentétes szellemben működik, nagyon természetesen az iskolának egyszerü elkobzására is kiterjed. Egy másik fontos és a műveltség érdekében igenlően megoldott kérdés az iskolakényszer kérdése, amely azonban magával hozná, hogy a N. teljesen ingyenes legyen v. legalább a szegényebb sorsuak minden díjmentességet egyszerü kérelemre igénybe vehessenek. A legfontosabb kérdéseknek egyike végül a néptanítók állásának rendezése s biztosítása. Hogy a nem állami N.-kban az állam ellenőrzése s egyenes beavatkozási köre erre is kiterjed, az természetes. Hazánkban az 1868. XXXVIII. t.-c. rendezte a N.-i tanintézetek megszabott módon felállításának és fentartásának jogát s ezzel felruházta a hazában létező hitfelekezeteket, társulatokat, egyeseket, a községeket és az államot. A sorrend arra utal, hogy az állam a N. közvetlen átvételét csak in subsidium tekinti feladatának . A tananyag minimuma a hitfelekezet által fentartott N.-i tanintézetben: hit- és erkölcstan: olvasás és irás; fejből és jegyekkel való számolás és a hazai mértékek ismerete, nyelvtan, természettan és természetrajz elemei, hazai földleirás és történet, gyakorlati utmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből, a polgári jogok és kötelességek ismertetése, ének, testgyakorlat, tekintettel járul ezekhez: beszéd- és értelemgyakorlatok és némi általános földleirás és történet. Valamennyi N.-ban az 1879. XVIII. t.-c. óta kötelező tantárgy a magyar nyelv. Az elemi N. két tanfolyamot foglal magában, u. m. a) a mindennapi és b) az ismétlő iskolai (l. o.) tanítást. Az első 6 évig, a másik 3 évig tart. Mindkettő kötelező. Az iskolalátogatás kötelessége a 6-ik év betöltésétől a 15-ik év betöltéséig tart. Az ismétlő iskola természetesen nem kötelező azokra, ki felsőbb tanintézetbe lépnek át. - A N.-ügy közigazgatását, mint N.-i hatóságok, az 1876. XXVIII. t.-c. értelmében a törvényhatóságok és azoknak közigazgatási bizottságai, a tanfelügyelők, a községi hatóságok és az iskolaszékek eszközlik. A néptanítók nyugdíjáról az 1875. XXXII. t.-c. s az azt részben módosító 1891. XLIII. t.-c. intézkedik. A néptanítók fizetését az 1893. XXVI. t.-c. rendezi, a fizetési minimumot tisztes lakáson és legalább 1/4 holdnyi kereten kívül rendes tanítónál 300 frt, segédtanítónál 200 frt és öt ízben esedékessé váló 50 frt ötödéves korpótlék. Tanítókul csak tanítóképző intézetet (l. o.) végzett s tanítói oklevelet nyert egyének alkalmazhatók; az 1879. XVIII t.-c. óta képesítési kellék a magyar nyelvnek beszédben és irásban annyira birása, hogy azt az illető a népiskolákban taníthassa. Az elemi iskolákon kivül az 1868. XXXVIII. t.-c. még a következő tanintézeteket szervezte a N.-i intézetek keretében. 1. Felső N., melyet oly községek tartoznak állítani és fentartani, amelyek legalább 5000 lakost számlálnak. Egymástól legfölebb félmérföldnyi távolságra fekvő helységek együtt is állíthatnak felső N.-t. Tanfolyama fiuk számára 3, leányok számára 2 év. Felvétetnek oly tizenkét éves tanulók, akik az elemi N. 6 osztályát jó sikerrel elvégezték, vagy akik ennek megfelelő felvételi vizsgálatot tesznek. 1872. A felső N.-kat fiuk számára megtoldották v. gazdasági vagy ipari egy éves tanfolyammal, de 1882. Ezt a külön tanfolyamot megszüntették s az akkor kiadott tanterv felvette a gazdasági és ipari szakoktatást a törvényben megállapított 3 évi tanfolyam keretébe. A felső N. tantárgyai: 1. Leányok számára: hit- és erkölcstan, anyanyelv (olvasás és nyelvtan, irálytan), a nem magyar ajkuak számára magyar nyelvtan, számtan, történettani tárgyak (földrajz, történelem), természettudományi tárgyak (természetrajz, természettan), női kézi munkák, éneklés. 2. Fiuk számára: a) ha gazdasági szaktanítással van egybekapcsolva: hit- és erkölcstan, magyar nyelv (olvasás, nyelv-, irálytan és fogalmazás), mennyiségtan tárgyak (szám- és mértan kapcsolatban az egyszerü gazdasági könyvvitellel), természettudományi tárgyak, földrajz, történelem és alkotmánytan )egybekötve a mezei rendőri törvényekkel), mezei gazdasági tárgyak (növénytermelés, kertészet, szőllőmivelés, borászat és erdészet; a növények betegségei; mezei gazdasági üzlettan; mezei gazdasági, kertészeti stb. gyakorlatok, méhészet, selyemtenyésztés), művészeti tárgyak (rajzolás és szépirás, éneklés); testgyakorlás, főleg katonai gyakorlatok; b) ha ipari tanműhelylyel van egybekapcsolva: hit- és erkölcstan, magyar nyelv (magyar nyelvtan, irály és üzleti fogalmazás); mennyiségtani tárgyak (szám- és mértan kapcsolatban az ipari egyszerü könyvvitellel), természettudományi tárgyak (természetrajz, természettan, vegytan), történelmi tárgyak (földrajz, történelem és hazai alkotmánytan), iparmű- és nemzetgazdaságtan, ipari gyakorlatok, művészeti tárgyak (szabadkézi rajz, mértani és iparrajz, szépirás, éneklés), testgyakorlás, főleg katonai gyakorlatok. 2. Polgári iskola, melyet nagyobb községek tartoznak felállítani és fentartani felső N. helyett a község lakosai számára, felekezeti különbség nélkül. A polgári iskola fiuk számára 6, leányok számára 4 év. A felvétel az elemi iskola 4 évi folyamának elvégzéséről szóló bizonyítvány, v. felvételi vizsga alapján történik. Tantárgyak: hit- és erkölcstan; anyanyelv, irálytan és irodalom; ahol a tanítási nyelv nem magyar, ott a magyar nyelv; ahol a tanítási nyelv a magyar, ott a harmadik évfolyamon kezdve a német nyelv; számvetés, mértan; hazai és egyetemes földrajz és történelem; természetrajz és természettan, vegytan; mezei gazdaság vagy ipartan; statisztika; köz- és váltójog alapvonalai; könyvvitel; rajz és szépirás, ének test- és fegyvergyakorlat. Rendkivüli tantárgyak, amint a község ereje engedi: a latin, francia nyelv és a zene. A törvény 76. §-a kimondja, hogy a polgári iskolák négy első osztályában a tanterv ugy állapítandó meg, hogy benne ugyanazok a tantárgyak tanítassanak, mint a középiskola négy osztályában, a latin nyelv kivételével. A polgári iskola e rendezkedés alapján az első négy osztályban általában, de különösen a fővárosban életrevalónak bizonyult. De annál kevésbé bizonyult életrevalónak a két felső osztály, mely 1884 óta számos helyen kereskedelmi iskolává alakult át. Kereskedelmi szakoktatás). Az 1868. XXXVIII. t.-c. intézkedik még a tanítóképző intézetekről (l. Tanítóképzés) és a tanfelügyelőkről (l. o.). A felső N. és polgári iskolai tanítók képzéséről a törvényben nincs szó.
Iskola Anno neprajz.hu
1926-27-ben elindult a népiskolai program, mégpedig úgy, hogy az országot 5 km sugarú körökre osztották fel. A körökön belül a földbirtokosokat, a hatóságokat arra kötelezték, hogy népiskolát létesítsenek. Három év alatt 5 000 népiskolai tanterem és tanítólakás épült Magyarországon. Nagy szükség volt a reformokra, hiszen 1927-ben a lakosság 12%-a még mindig analfabéta volt. Az 1925-ös tantervet az osztott és osztatlan iskolákra dolgozták ki. A népiskola célja viszont minkét iskolatípusban a vallásos, erkölcsös, értelmes, öntudatosan hazafias, a gyakorlati életre felkészített polgárok nevelése volt. Az iskolatípusokban nem történt lényeges változás, bár már ekkor szerették volna bevezetni a 8 osztályos képzés, de ez csak 1940-ben valósulhatott meg. Tehát voltak elemi népiskolák, ismétlő és tanonciskolák, polgári iskolák, reál- és humán leány és fiú gimnáziumok, reáliskolák, középfokú szakiskolák és az egyetemek, amelyek egyházi vagy állami fenntartással működtek. Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után lehetőség volt a polgári iskolákban továbbtanulni. Polgári iskolát azonban csak nagyobb községek, városok tudtak üzemeltetni. Ezekbe az iskolákba a tanulók 14-16%-a tudott csak beiratkozni. Ennek a paraszti családokban anyagi és szemléletbéli okai voltak. A tanulást a legtöbb paraszti család 100 évvel ezelőtt még nem tartotta fontosnak, a gyermekre szükség volt a munkában, amiből az iskola kiszakította volna őket. A falusi iskolák az oktatáspolitika szellemében az általános ismeretanyagból csak résztudást közvetítettek a parasztok számára, amit a termelésben nem tudtak hasznosítani. Gondot jelentett az oktatás módszere is, amely nem vett tudomást a paraszti kultúra sajátosságairól. A szegényebb családok gyermekei az elemi iskolában ingyen tanulhattak, de a magasabb iskoláztatás már többlet kiadásokat jelentett volna a családok számára. Legfeljebb egy gyermek (többnyire fiú) továbbtanulását tudták vállalni. A falvakban, tanyákon élők többsége számára a hat elemi iskola elvégzésével a tanulás befejeződött. Így a gimnáziumokban, polgári iskolákban már csak a módosabb iparosok, gazdák, tisztviselők, nemesek gyerekei tanultak tovább.
Klebelsberg Kunó népiskola-építési programja hu.wikipedia
Az iskolarendszer kialakulása Magyarországon 1849-2011 sulinet
Az 1849.okt.9-i kormányrendelet kimondta, hogy a nevelés és oktatás fölött az állam gyakorolja a főfelügyeletet a gyermekeket vallásos szellemben nevelték. 1868-ig a népiskolák egyházi fenntartásúak voltak. Az iskola igazgatója a mindenkori plébános volt. A magyar népoktatás elmaradott volt, az állam kevés pénzt fordított a közoktatás támogatására, nálunk csak Spanyolország kapott kevesebbet Európában. Az országban öt-hatezer településen nem volt iskola és a tanköteleseknek 48%-a járt iskolába. Az osztrák kormány a német nyelv tanítását tette kötelezővé. Szigorúan ellenőrizték a hattól-tizenkét esztendős gyermekek tankötelezettségének teljesítését.
A gyerekeket csendőrök vitték iskolába és a szülőket pénzbüntetésre ítélték, ha a gyerek nem ment iskolába.
1850-es évek végére válságba jutott az osztrák abszolutizmus. Csökkent a németesítő törekvések intenzitása. A központi irányítás és ellenőrzés fellazult és ezért drámaian csökkent az iskolák látogatottsága.
2Az 1867-es kiegyezés után Eötvös József lett a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter. Célja a magyar közoktatás gyökeres átformálása. Eötvös a községi iskolák létesítését csak ott rendelte el ahol nem működtek egyházi népiskolák. A felekezeti iskolák államosítását már csak azért sem szorgalmazta, mert a központi államhatalom túltengését kifejezetten károsnak tartotta. Felfogása szerint a„monopolizált állami közoktatás távol áll a szabadság eszméjétől”
Mind a községi népiskolákban mind a felekezeti iskolákban erősítette az állam ellenőrző szerepét. Állami tanítóképző intézeteket állított fel és szorgalmazta a népiskolai tankönyvek írását. 1868-ba megszületett Magyarország első népoktatási törvénye. Létrejött a hatosztályos elemi népiskola, elrendelték a tankötelezettséget. 6-12 éves korig népiskolába, 12-15 éves korig ismétlő elemi
népiskolába jártak a gyerekek. Itt nem folyt minden nap oktatás. A községi iskolák elsőfokú hatósága az iskolaszék volt, mely a tanító kinevezését, az iskola felügyeletét a tanító és a szülők közötti vitás kérdések rendezését is feladatul kapta.
A századforduló táján, 1896-ban 79% az iskolát látogató gyermekek száma, 1913-ban pedig már 93%. Eötvös minisztersége alatt mintegy kétszáz színvonalas népiskolai tankönyv jelent meg, nemzetiségi változatban is. A XIX. Század utolsó éveiben Wlassics Gyula minisztersége alatt ezer új állami népiskolát létesítettek. Az iskolák 67%-a osztatlan volt, egy tanítóra átlagosan 61 gyerek jutott. A szülők nem tudták teljesen nélkülözni a gyermekek munkaerejét ezért nem tudtak folyamatosan iskolába járatni őket. A törvényes előírás szerinti tíz hónapot csak az iskolák egyharmadában tanították végig.
3 Az I. Világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, majd társadalmi, politikai és gazdasági változások következtek be, polgári demokratikus forradalmak zajlottak le. A Károlyi- kormány kultuszminisztere Lovász Márton és Kunfi Zsigmond lett. 1918-ban közzétették a Közoktatás átalakításának programját. Tizennégy éves korra emelték az iskolakötelezettség felső határát, a rászoruló tanulókat szociális segélyben részesítették, emelték a pedagógusok fizetését, kiterjesztették a nők felsőfokú tanulmányait.
1919. március 21-én a hatalmat a kommunista párt vette kezébe és kikiáltotta a Tanácsköztársaságot. A cél a szocializmus megteremtése volt. Államosították az egyházi iskolákat, eltörölték a hitoktatást, mely több helyen ellenállást váltott ki. Művelődési osztályokat hoztak létre a tankerületi főigazgatóságok helyére, be akarták vezetni a 8 osztályos népiskolát. Idejük azonban nem volt, hogy ezt megvalósítsák.
4A Tanácsköztársaság bukása után a Trianoni békedekrétum következtében az elcsatolt területeken maradt a népiskolák kétharmada, a középiskolák több mint fele. Az internacionalizmussal szemben a keresztény nemzeti ideológia és az antiszemitizmus erősödése figyelhető meg.
A Bethlen-kormány kultuszminisztere Klebelsberg Kunó (1875-1932) lett.
Az ő nevéhez fűződik az 1926: VII. tc., ami azért volt jelentős a népoktatás szempontjából, mert az iskolaépítésre és a tanyai iskoláztatásra helyezte a hangsúlyt.
A törvény a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgálta népiskolák építésével és fenntartásával. Az országot öt kilométer sugarú körökre osztották és kötelezték a földbirtokosokat, hogy népiskolát állítsanak. Az iskolák téglafalakkal, vörösfenyő padlóval, hatalmas ablakokkal, palatetővel és melléképülettel épültek. Részletes programot és pénzügyi tervet dolgoztak ki 5000 népiskolai objektum (min. 3500 tanterem, 1750 tanítói lakás) építésére 5 év alatt, 40 millió aranykorona értékben.
A pénzügyi fedezetet az Országos Népiskolai Építési Alap biztosította, így a programot sikerült is megvalósítani. Klebelsberg másik nagy terve a 8 osztályos népiskola bevezetése volt, de ebből az ő idején még nem született törvény. A gazdasági válság megakadályozta a tervek egy részének a megvalósulását. 1927-ben az ország hat éven felüli lakosságának 12 %-a analfabéta volt. Szegényparaszt és munkásszülők ezreit büntették meg amiért gyermekeik nem jártak iskolába. Ennek oka, hogy téli ruhájuk nem volt, nyáron meg szükség volt a munkájukra.
1921.ben törvény született az iskolai testnevelésről.
A gazdasági válság idején a Vallás és Közoktatási Minisztérium kénytelen volt leállítani az iskolaépítést, csökkenteni a tanítók fizetését és más megszorító intézkedéseket bevezetni. A Horthy-korszak második felében, Hóman Bálint minisztersége (1932-1942) idején már kevesebb iskola épült: Központi gondolata a „nemzeti egység, a nemzeti erők fokozása és koncentrációja” lett. A nemzetté nevelés vezérgondolata előnyt élvezett a valláserkölcsi neveléssel szemben. A nemzetnevelés elvének terjesztéséért sokat tett Teleki Pál kultuszminiszter (1938-1939) is. Az ország lakosságának öntudatos nemzetté nevelésének aktualitását adta a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió elnyeléssel fenyegető törekvése. Homan idején fogadták el a 8 osztályos népiskola bevezetéséről szóló törvényt. 1940. évi XX. Törvény mondta ki a nyolcosztályos népiskola bevezetését. A másik fontos törvénye az 1935:VI. tc., amely a tanügyi hatóságokat alakította át: nyolc tanfelügyelőségre osztotta az országot, és minden iskolát ezeknek rendelt alá.
1941 után a háborúba való belépéssel azonban újra megváltoztak az oktatás feltételei. Sok iskola, tanító nélkül maradt, mert a férfiakat behívták katonának. Így nőtt az 1 tanítóra jutó diákok és az osztatlan iskolák száma. Az iskolai tevékenység meggyengült, több iskolát bezártak, az épületeket katonai csapatok foglalták el. 1944-re több helyen megszűnt az iskoláztatás.
IV.2. 1945-1985-ig
5A II. világháború 1945 tavaszán ért véget. A korábbi fenntartók vezették ezután is az iskolájukat, a pedagógusok tovább tanítottak a korábbi törvények és tantervek szerint. Folytatódott az a törekvés, hogy minél több gyermek és fiatal számára tegyék lehetővé az iskolába való eljutást. Minél többen kerüljenek a közép- és felsőoktatási intézményekbe, a paraszti és városi plebejus rétegekből. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kidolgozta a 8 osztályos általános iskola és a 4 osztályos gimnázium új rendszerét. 1-4 osztályban osztálytanítós rendszerben, az 5-8 osztályban szakrendszerű oktatás folyt. A tankötelezettség 14. életévig tartott.
Az általános iskola teljes tanterve 1946. júliusában jelent meg. E szerint: „Az általános iskola feladata, hogy a tanulót egységes, alapvető nemzeti műveltséghez juttassa, minden irányú továbbnevelésre és önnevelésre képessé tegye és közösségi életünk tudatos és erkölcsös tagjává nevelje”.
A nagyobb településeken kiépültek az általános iskolák, a kisebb települések iskolái körzeti iskolákká alakultak. Problémát jelentett a felső tagozat szaktanárokkal való ellátása ezért új pedagógusképző intézményeket hoztak létre.
A népiskolák jelentős része egyházi fenntartású volt, zömmel osztatlan, vagyis egy- vagy két tanító tanította a 8 osztály összes tanulóját. Ezek a népiskolák már korszerűtlennek bizonyultak.
1945-től a baloldali politikai erők a hatalom megragadására törekedtek. Céljuk a proletár diktatúra megteremtése volt. Sok régi polgári beállítottságú tanítót, tanárt internáltak. Megindult a támadás az egyházi iskolák ellen. 1947-ben Ortutay Gyula felvetette a fakultatív hitoktatás tervét. Ezt országos tiltakozás kísérte, ezért visszavonták.
61948. évi 33. trv. Kimondta a nem állami iskolák államosítását. Ezzel az iskola fenntartója kizárólag az állam lett. Az ország közoktatás-politikáját a párt központjának e célból szervezett osztálya irányította. A politikai célok határozták meg az oktatás, nevelés ügyét. 1950-ben új tantervek léptek életbe, melyek a marxizmus-leninizmus ideológiáját sugározták. Az iskolákba csak az állami kiadású tankönyvből lehetett tanítani.
1946-tól kötelezővé vált az orosz nyelv oktatása. A pedagógusoknak különféle tanfolyamokon kellett részt venni, melyek a tudati átformálást, átnevelést célozták. El kellett sajátítaniuk a marxi-lenini-sztálini elmélet alapjait, mely az 1980 évek végéig fenn állt. Sok európai hírű, neves professzort bocsátottak el ebben az időszakban.
1950-ben az országot 19 megyére osztották, megszűntek a tankerületek és helyükbe megyei, járási, városi, községi tanácsok oktatási osztályai kerültek. Az Oktatási, Művelődési Osztályok munkáját a párt helyi szervei ellenőrizték. Az általános tanulmányi felügyelők iskola felügyelők voltak, akik mellett szakfelügyelők működtek.
1954-ben folyó kultúrforradalom lényege 7 „ A kulturális forradalmat a marxizmus-leninizmus a szocialista forradalom részének tekinti, mely egész korszakot alkot. A kultúrforradalom folyamán kell megvalósítani a társadalom tagjainak a szocializmus szellemébe való átnevelését és az egész nép kulturális színvonalának gyökeres emelését”.
Uj Idők Lexikona Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941)
Népiskolav. elemi iskola,a nemzet közművelődésének alapvető intézménye. Rendeltetése azoknak a legszükségesebb ismereteknek közvetítése, amelyek minden polgár számára nélkülözhetetlenek. Ez a követelmény elsőrendű állami érdek, épen ezért a II. látogatása kötelező és ingyenes. A N. a gyermeket 6. életéve betöltése után fogadja be és az iskolakötelezettség (1. o.) mértéke szerint megállapított ideig foglalkoztatja. Az államon kívül az egyházak, községek, társulatok és magánosok is állíthatnak és tarthatnak fenn N.-kat, ha az állami tantervekhez alkalmazkodnak, a tanítók képesítésére és az iskola felszerelésére vonatkozó követelményeknek eleget tesznek. Magyarországon számbelileg a felekezeti N.-k állnak első helyen. A magyar N. ügyét EötvösJózsef br.-nak 1868. évi XXXVIII. t. c.-e szabályozza alapvetően. Ez a törvény, amely az idők folyamán módosult és kiegészült, az iskolalátogatás kötelezettségét a 6. életévtől a 15.-ig állapította meg, a hatosztályú mindennapi II. mellett megszervezte a háromosztályú ismétlő (ma továbbképző) iskolát. A legújabb N.-s tantervek és utasítások 1932-ben jelentek meg (2445. sz. min. rend.). A világháború után mindenütt az iskolakötelezettség kiterjesztése és ezzel kapcsolatban a nyolcosztályúN.ügye került napirendre. Hazánkban e mozgalom KlebelsbergKunó gr. minisztersége idejében, 1928-ban vett lendületet és az 1940:XX. t. c. által nyert végleges szabályozást. A nyolcosztályú II.-k száma fokozatos kifejlesztés útján állandóan emelkedik. L. még Iskolaés Felekezeti iskolák.
Tolnai Új Világlexikona Tolnai Új Világlexikona 13. Ném-Őr (Budapest, 1928)
Népiskola, az az iskolafaj, mely a műveltség alapelemeit mindenkire kiterjedő általánosságban közvetíti. Az 1868: XXXVIk. t.-c. a magyar népoktatásügy alapja. A népiskolákate törvényig csaknem teljesen az egyházak tartották fenn. Később az iskolafentartás a községre hárult. Az 1868. törvény megalkotásakor nem volt állami iskola. Tíz év múlva 102, 1914, 3502 volt az állami iskolák száma, az elemi iskolák 20%-a volt állami. A népiskolafajai : az elemi iskola, felső népiskola, polgári iskola és tanítóképző. Az első három szerves összefüggésben álló, a különböző kulturális igényekhez alkalmazkodó népiskola-intézmény, mely a 15—16. életév betöltéséig részesíti oktatásban a magasabb műveltségre nem törekvő gyermeket. A törvény 8—10 éves oktatási folyamatnak vonta meg kereteit, az élet azonban kevéssé valósította meg az intenzív népoktatáshoz fűzött reményeket. A hat évfolyamú mindennapi elemi iskola megmarad ugyan, azonban a két felsőbb osztály benépesülése annyira gyér volt, hogy pl. 1913—1914, a mindennapi elemi iskola két utolsó évfolyamát csak a tanulók 14 %-a látogatta. Azonban az elsorvadt és a népoktatási intézmények keretéből kiemelkedett iskolafajok helyébe két újabb népoktatási intézmény lépett : a mezővárosokban a szaktanítás, gazdasági továbbképző népiskolaés a városokban az iparos- és kereskedőtanonciskola. A népiskolák, mint nagy néptömeget befogadó iskolafaj, meglehetősen nagy tehertétel az állami költségvetésben. Az 1924/1925. évi költségvetésben az állami elemi iskolák fentartására és a nem állami elemi iskolák fentartási költségeinek pótlására államsegélyként kiutalt összegek a kultusztárca összes kiadásainak 37-19 %-át teszik.
népiskola: a →nép minden rétegére kiterjedő, általános műveltséget nyújtó intézmény. Növendékei 6-14 évesek, oktatói képesített tanítók. - Az 1868:38. tc. szervezte meg a 6 o-os elemi és a 3 é. ismétlő o-okból álló ~t; látogatását kötelezővé és ingyenessé tette. 1945-ig községi, felekezeti, társulati, magán- és áll. ~k működtek. A törv. a ~ keretébe vonta a polg. isk-kat is, a nem állami ~knak alkalmazkodniuk kellett az áll. tantervhez és áll. felügyelet alatt működtek. Az 1930-as években az elemi ~k 42 %-a a r.k. egyh. kezelésében volt, az ügyeket a kat. iskolaszék intézte, ig-ja a mindenkori plnos, tanfelügyelője az esp. és a pp.
Pedagógiai Lexikon Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)N / Népoktatásügy
Népoktatásügy. I. Általános bevezetés.Népoktatásügyünket Eötvös J. dr. helyezte új alapra az 1868 : XXXVIII. tőikkel, amelyet idők múltán a népiskolai hatóságokról szóló 1876 : XXVIII. te., a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879 : XVIII. te., a kisdedóvásról szóló 1891 : XV. te., a tanítói fizetések rendezéséről szóló 1893 : XXVI., 1907 : XXVI. és XXVII., 1913 : XV. és XVI.cikkek, valamint az 1918: ú. n. néptörvény és az ingyenes népoktatásról szóló 1908 : XLVI. tc. részben módosított. A szoros értelemben vett Magyarország területén 1910-ben 2762 kisdedóvó-intézet és 16.455 elemi iskola működött. Az óvónők száma 4133, a tanítók és tanítónőké pedig 32.306 volt. Óvodába 241.211, elemi iskolába pedig 2.457.000 gyermek járt. A világháborút követő összeomlás időpontjában a volt Magyarországnak (Horvátországot nem számítva) 17.491 elemi népiskolájaés azokban 35.491 tanítója és tanítónője volt. Az elemi iskolák közül 368 (674 tanítóval) Ausztriához, 4437 (7350 tanítóval) Csehszlovákiához, 3844 tanítóval) Lengyelországhoz, 5327 (9554 tanítóval) Romániához, 923 (2718 tanítóval) Szerbiához, 17 pedig (139 fiumei tanítóval) Olaszországhoz került. Tehát 11.110 iskolát veszítettünk el. Csonka-Magyarország iskoláinak a száma 6381 lett. Ezekben 15.117 tanító működött. A világháború végét követő forradalmak után a kormányzat a megfogyatkozott anyagi erők ellenére, hatalmas erőfeszítést tett a népoktatás emelése és lehető általánossá tétele érdekében. Az első lépés az 1921 : XXX. tc. volt, amely büntető szigorral kényszerítette a szülőket tanköteles korban levő gyermekeik iskoláztatására. A következő lépés az elemi iskolai tanítók számának szaporítása volt, hogy az iskolákat látogató tankötelesek megfelelő oktatásban részesülhessenek. Mivel a tantermek száma nem volt elegendő és a váltakozó oktatás sok helyütt, különösen ahol messzebbről jártak be a tankötelesek, a téli sötét hónapokban alig volt keresztülvihető, szükségessé vált az iskolaépületek számának növelése. Az iskolahiány, az épületek düledező volta, az iskolák zsúfoltsága és a tanítók lakáshiánya arra késztették gr. Klebelsberg K. vk. minisztert, hogy a törvényhozáshoz forduljon és nagyobb anyagi áldozat meghozatalát kérje az elemi iskolák hálózatának kiépítése céljából. így született meg az 1926 : VII. tc. a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskoláklétesítéséről és fenntartásáról. A törvény alapján rendelkezésére bocsátott összegekkel öt év alatt végrehajtották az iskolaépítési programmot. Ez volt Magyarországon a legnagyobb iskolaszervezési akció. 5000 népiskolai objektum épült fel. 1931—32-ben 6862 iskola működik hazánkban. Az elemi iskolák jelleg szerint így oszlanak meg : állami 1247, vármegyei 2, községi 816, r. kát. 2841, gör. kát. 130, egyesült r. kát. és görög kat. 8 ref. 1089, ág. h. ev. 396, egyesült protestáns 6, görög keleti 30, unitárius 1, izr. 144, uradalmi és vállalati magán 85, érdekeltségi 18, társulati és egyesületi 14, magán 35. A tanítók és tanítónők száma 19.407. Az elemi népiskolákba1.004.369 gyermek jár. Az általános és gazdasági továbbképző (ismétlő) iskolák száma 5634, összesen 162.865 tanulóval. Ezeken kívül még 55 önálló gazdasági népiskola, 481 iparos- és kereskedőtanonc-iskola és 1210 kisdedóvóintézet van megcsonkított hazánkban. B.épért. (M. P.)Morlin E.—Suppan V.: A magyarországi népoktatásügy I—II (ism. Neményi 1899). Havas I.: A népoktatásügy kiterjesztése (ism. 1910). Fináczy E. : népoktatásunk alaptörvénye (Világnézet és nevelés 1918, 52—70. 1. és M. P. 1918). Quint J.: Az új népisk. tanterv (1925). Padányi A.: A magy. népoktatás (a Magy. Népoktatás c. hív. mű ismertetése, 1928). Bernaldszky. II. Állami elemi iskolák.Az 1868 : XXXVIII. tc. 80. §-a értelmében az állam ott, ahol szükséges, áll. népokt. intézeteket szervezhet. Ezeknek állításával a tanügyi kormány nemcsak az iskolahiányon akart segíteni, hanem olyan mintaszerű tanintézeteket teremtett, amelyek hazafias szellemükkel, minden kívánalmat kielégítő pedagógiai munkájukkal mintái lehetnek a más jellegű elemi iskoláknak. Alapvető népokt. törvényünk életbeléptetésekor összesen 13.798 népiskolánkvolt: 479 községi és 13.319 felekezeti. Az első Á. Trefort Ág. szervezte. 1874. már 56 községben volt Á. 98 tanítóval, 1875-ben 31, 1876. pedig 38 újabb áll. iskolát szerveztek. Ekkor az Á. száma 125-re, a tanítók száma 239-re emelkedett. Ettől az időtől kezdve egyre szaporodott az Á. száma. 1894. már 911 áll. iskolánk volt. Erre az időre esik gr. Csáky A.nak kezdeményezése, amellyel Magyarország ezeréves fennállásának emlékére 400 új Á. felállítását vette tervbe, ami 1895. Wlassics Gy. vezetése alatt megindult. Minthogy ez nem volt elegendő a népoktatás ügyének kielégítő rendezésére, a törvényhozás 1000 Á.nak és 3000 tanítói állásnak öt év alatt való szervezését mondotta ki. 1902. már 1858 Á. volt 4000 tanítóval. A világháborút követő összeomlás idején 3791 Á. volt 9944 tanítóval. Az Á. túlnyomó része nemzetiségi vidékeken működött. Mai területünkön az Á. csak 25,7%-a, az áll. tanítóknak pedig csak 31.2%-a maradt, úgyhogy 1918 végén összesen 977 Á. volt. Gr. Klebelsberg K. a népoktatás fejlesztése érdekében nagyarányú munkásságot fejtett ki. (L. Népiskolai építési akció.)A tanyai Á. is az ő nevéhez fűződik. 1929-ben 468 községben 1122 Á. van 3475 tanteremmel. Az áll. tanítók és tanítónők száma összesen 4561. Az Á. szervezete csaknem olyan, mint a többi (községi és felekezeti jellegű) elemi iskoláé, de anyagi és külső ügyeit nem iskolaszék, hanem gondnokság intézi. Képért. (M. P.)Sebestyén Gy.: Állam és iskola(1897). Halész F. : Állami népoktatás (ism. 1902).Magyar Népoktatás (kiv. kiadv. 1928). Körösi
III. Nyolcosztályú népiskola. A tankötelezettség kiterjesztése több külföldi államban hamarább történt meg, mint nálunk. Ausztriában 1927. az ú. n. Hauptschulgesetz eltörli a „polgári“ iskola elnevezést és ezt az iskolafajt, a népiskolaIV. osztályára építve, Hauptschulenéven négyosztályúvá teszi. Ennek feladata, hogy befejezett műveltséget adjon és növendékeit a gyakorlati életre, vagy szakiskolákra előkészítse. Új tanterve 1928 júl. 1. jelent meg. A tulajdonképpeni gyakorlati továbbképzés a 8 éves tankötelezettséget követő 3 éves ipari, kereskedői és mezőgazdasági iskolákban ( Fortbildungsschulen)folyik. A 8 éves tankötelezettséget Ausztria a hajdan magyarországi Burgenlandban is elrendelte. Németországban a beiskolázást illetőleg majdnem minden államban elrendelték a weimari alkotmányban megállapított nyolcéves mindennapi tankötelezettséget. Kivétel Bajorország, a maga háború előtti hétéves tankötelezettségével. Az új tanterv nem nyújtja a tananyagnak részletekbe menő megállapítását és beosztását, hanem csak irányelveket tűz ki. Franciaországban a népiskolánakkét faja van, ú. m. az elemi népiskola(école primaire),a 6—13. életévig és a felsőbb népiskola(école primaire supérieure), amelynek 3 évfolyama van, és amely az alsóbb népiskolabizonyítványa alapján vesz fel növendékeket. Az olasz népiskolaszámára Gentile közokt. min. 1923. új tantervet léptetett életbe, amelynek G. Radice egyet.tr„ az elemi iskolák főig. a szerzője. Az új tanterv 7 osztálynak szól, amennyiben az I—V. osz£. egy előkészítő és egy folytatólagos (VI.) osztály csatlakozik. Angliában az 1918-i Fisher Acta helyi hatóságok kötelességévé teszi az elemi iskoláknak olyan kibővítését, hogy a tanulók 14 éves korukon túl is oktatásban részesülhessenek. Hollandiában a tankötelezettség 7 esztendeig tart s általában a betöltött 6. évvel kezdődik. A nagyobb városokban azonban 1908 óta már 8 osztályú népiskolais van. A legújabb 1920. népokt. törvény kötelezővé teszi a 2 évig tartó továbbképző iskola látogatását is. Dániában már az 1814. népisk. törvény kimondja a tankötelezettséget, amelyet az 1904. és 1908. népisk. törvények a 7—14. életévig az egész országra kiterjesztettek. Svájcban az iskolakötelezettség kezdete 12 kantonban a betöltött 6., 13 kantonban 7. év , tartama pedig az 1903. szövetségi törvény szerint 9 év. Ebből a kantonok szerint 6—7 év a mindennapi iskola (Alltagschule).Romániában az elemi iskola 7 osztályú. Jugoszláviában az elemi oktatás 8 éves, ez első 4 osztály általános népműveltséget, a felső 4 osztály pedig népies szakismereteket nyújt Csehszlovákiában az iskola látogatásának kötelezettsége a gyermek 6. életévének betöltését követő tanévvel kezdődik, 8 teljes évig tart és a tanuló 14. életévének a betöltésével ér véget. Az amer. Egy. Államokban a fennálló törvények nagy eltéréseket mutatnak az iskolaköteles kor határait illetőleg. Amíg a haladottabb államok az iskolaköteles kor felső határát a 18. életévben állapították meg, másokban ez a határ a 12., illetőleg 14. életév. Nálunk Erdélyben, Nagyszebenben, a szászok állítottak először 8 osztályú népiskolát, amelynek felső tagozatában osztályösszevonással tanítottak. Később Pécsett, Diósgyőrött és Ózdon állítottak ily típusú iskolákat, amelyek a gyakorlatban kitűnően beváltak. Nagyobb lendületet azonban a kormányzó 1928 jún. 28-án a vk. miniszterhez intézett legfelsőbb kézirata adott a tankötelezettség kiterjesztésének. Ebben többek között a következőket olvassuk: „Most, hogy az utóbbi évek erőfeszítése folytán nálunk Magyarországon sikerült a hatosztályos népiskolátélő valósággá emelni, utasítom Önt, hogy a nemzet települési, népesedési, közgazdasági és közművelődési helyzetének gondos mérlegelésével készítsen törvényjavaslatot a nyolcosztályú népiskolánaktíz évi átmeneti idő alatt leendő fokozatos megvalósításáról és ezt terjessze alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé.“ A miniszter ennek alapján 1973/1928. évi. sz. a. rendeletet adott ki az Orsz. Közokt. Tanács részére, amely t. k. Így szól : „A mai magyar népiskolakeretét még a VII. és VIII. osztállyal óhajtom fokozatosan kibővíteni, úgy hogy a mindennapi isk. kötelezettség az eddigi 10—12 éves kor helyett a 6—14 éves korig terjedjen, amelyre még kétéves továbbképző iskola emelkedik s így a tankötelezettség a külföldi államok példájára a 16 éves korig tolódik ki. A népiskolákVII. és VIII. osztályainak fokozatos életbeléptetését a következő menetben tervezem : I. 1928. dec. 31-től 1930 szept. 1-ig a két új osztály felállítása nem kötelező, de életbeléptethető. II. 1930 szept. 1-től 1935 szept. 1-ig a községek a nyolcosztályos népiskoláta vk. miniszter jóváhagyása mellett szabályrendelettel életbeléptethetik, amikor is az így kibővített iskolába való járás kötelező. III. 1935 szept. 1-től 1940 szept. 1-ig a nyolcosztályos népisk. felállítása kötelező, de még a vk. miniszter egyes községeknek megokolt kérelmére felmentést adhat. IV. 1940 szept. 1-től a nyolcosztályos népisk. egyetemesen kötelező. A VII. és VIII. oszt. tanítási anyaga a községek természete szerint mezőgazdasági vagy ipari szakirányú lesz. Felkérem az Orsz. Közokt. Tanácsot, vegye a kérdést tárgyalás alá s készítse el az idevágó törvényjavaslat-tervezetet.“ A fenti rendelet kihirdetése óta több városban és községben megnyílt a népisk. VII. osztálya. Gr. Klebelsberg K. Kornis Gy. közreműködésével elkészítette a nyolcosztályú népiskoláravonatkozó törvényjavaslatot 1928., de a közbejött gazdasági válság már nem engedte meg a törvényhozás elé való terjesztését.
http://www.jgypk.hu Magyar_isk_tortenete/nepoktatas.html
A bécsi kultuszminisztérium 1855. évi rendelete alapján azonban már kétféle elemi iskolatípus létezett: négyosztályos főelemi és két- vagy háromosztályos alelemi. Az alelemi tulajdonképpen falusi népiskola volt, ahol egy tanító gyakran több mint száz gyerekkel foglalkozott egyidejűleg. 1858-tól kezdve ez az iskolatípus is négyosztályossá vált. Főeleminek a városi elemi iskolát nevezték, amelyhez többször reáliskolát is csatoltak. Az 1849. évi rendeletben megfogalmazódik, hogy a népiskolában nagy súlyt kell helyezni az ifjúság nevelésére, mindenekelőtt a vallásos szellemű erkölcsiség kialakítására. Éppen ezért, ha egy községben nem egyházi jellegű iskola működik, arra kell törekedni, hogy a községi elöljáróság csak az iskola anyagi fenntartásának ügyeivel foglalkozzék. Az intézet szellemi vezetése az egyház dolga. Az egyházi, községi és állami fenntartású népiskolák mellett magánszemélyek is létesíthettek tanintézetet. A magániskolák felállítása előtt azonban az állam meg kívánt győződni arról, hogy a vállalkozó megfelel-e a politikai hűség és a morális alkalmasság kritériumainak. Az osztrák rendelet elvileg lehetővé tette nem felekezeti népiskolák felállítását is. Magyarországon azonban 1868-ig csakis egyházi fenntartású népiskolák léteztek. A centralizált államszervezet eredményeképp a bécsi kultuszminisztérium volt a magyar közoktatásügy legfőbb irányítója. Innen kapták utasításaikat az egyes tankerületek és a melléjük rendelt iskolatanácsok. Az iskolaügy irányításában – többnyire az iskolatanácsokon keresztül – jelentős szerepet játszottak a katolikus egyházi hatóságok. A protestáns egyházak iskolái ezzel szemben nehéz helyzetben voltak: a bécsi kormányzat felfüggesztette tanügyi autonómiájukat, iskoláik állami felügyelet alá kerültek. A század ötvenes éveiben mindezekkel együtt a hazai népoktatásügy jelentős fejlődésen ment keresztül: az elemi iskolák száma 9000-ről 12437-re emelkedett. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ezek az adatok csupán egy relatív fejlődési tendenciát tükröztek, a magyar népoktatásügy – Európa egyes fejlettebb országaihoz képest – ezzel együtt is elmaradott maradt. A kormányzat kevesebb pénzt (az állami kiadások alig 1,9%-át) fordította a közoktatás támogatására, Spanyolország után Európában a legkevesebbet. A század második felének művelődéspolitikusa, Schvarz Gyula hivatalos statisztikák alapján állapította meg, hogy az országban mintegy öt-hatezer településen nincs iskola, s a tanköteles gyermeknek 48%-a jár iskolába. A besorozott újoncoknak csak 22%-a tud írni-olvasni. Az osztrák kormányzat a század ötvenes éveiben egyre erőteljesebben törekedett a németesítésre az alsó fokú oktatás területén is. A német nyelv tanítását kötelezővé tették. A nemzeti szellemű tankönyveket kitiltották az iskolákból, helyettük magyarra fordított osztrák tankönyvek használatát rendelték el. Az 1850-es évek végére válságba jutott az osztrák abszolutizmus. A pénzügyi csőd (Magyarország és Itália megszállásának költségei) valamint a külpolitikai kudarcok (a franciákkal szövetséges olaszok elleni vesztes háború) bizonyos engedményeket eredményeztek a tartományként kezelt Magyarország oktatásügyében is. A tanügy újra a magyar Helytartótanács igazgatása alá került. Ezzel párhuzamosan csökkent a németesítő törekvések intenzitása. A nemzeti oktatásügy fellendülése mégsem következett be. Furcsa paradoxon: amíg az osztrák kormányzat erőszakos „modernizáció”-ja hozott némi fellendülést a magyar népoktatás, iskoláztatás ügyében, a központi irányítás „fellazulását” követően kedvezőtlenebbre fordult a helyzet. A politikai élet bizonytalansága, de mindenekelőtt a felügyelet, az ellenőrzés lazulása azt eredményezte, hogy drámai módon csökkent az iskolák látogatottsága. 1861-62-ben több száz község bezárta iskoláját, 1863 tavaszán pedig már legalább százezerrel kevesebb gyerek járt iskolába, mint 1859-ben. Változás majd csak az Eötvös-féle népoktatási törvény, az 1868. évi 38. tc. kibocsátását követően történik majd ezen a téren.
Klebelsberg kultúrpolitikájának egyik „vezérmotívuma” volt a magyar néptömegek műveltségi színvonalának emelése. Nem elegendő, ha a nép megtanul „egy picit írni, egy picit olvasni, egy picit számolni”. A pusztán elemi ismeretek félműveltsége rosszabb a teljes tudatlanságnál. Klebelsberg népiskolák tömeges felállításával és az iskolán kívüli népművelés megszervezésével kívánta a tömegek kulturáltságának, műveltségének színvonalát emelni. A nyolcosztályos népiskola gondolatát eleve illuzórikusnak tartotta mindaddig, amíg „az iskolahelyiségek kérdése megoldva nincsen”. 1926-ban és 1927-ben - a miniszter kezdeményezésére- óriási népiskolai program bontakozott ki. 1926-ban törvényt hoztak a „mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról” (1926:7. tc.). Az országot 5 km sugarú körökre osztották, és törvénnyel kötelezték a törvényhatóságokat vagy a földbirtokosokat, hogy népiskolát állítsanak. Három esztendő alatt ötezer népiskolai tanterem és tanítólakás épült Magyarországon. A legmodernebb típustervek felhasználásával, téglafalakkal épült, vörösfenyő padlózattal, hatalmas ablakokkal és palatetővel ellátott épületek voltak ezek. (Tanyákon, ahol a házak 50 százalékának a fala vályogból, teteje pedig nádból készült.) Az iskolákhoz háromszobás tanítói lakás és téglából épített udvari melléképületek csatlakoztak. Klebelsberg tervei között szerepelt a tankötelezettség 14 éves korig való felemelése, de ennek a feltételei akkor még nem érettek meg. A miniszter elképzelése szerint a nyolcosztályos népiskolát fokozatosan, lépésről-lépésre kellene meghonosítani. Először nem kötelező jelleggel, a helyi szervek kívánsága alapján. Csak 1940-től tartotta reálisnak a nyolcosztályos népiskola országosan kötelező bevezetését. (Mint látni fogjuk, jóslata megvalósult: valóban 1940-ben született törvény e népiskola-típusról.) 1927-ben nagyszabású program indult az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére. Szükség volt rá, hiszen az ország 6 éven felüli lakosságának 12 százaléka analfabéta volt. Önművelő egyesületeket akartak létrehozni, ahol a felnőtt lakosság elsajátíthatja az írást-olvasást. A hatalmas költségekkel induló mozgalom néhány év múlva elhalt, s csak a 30-as években – gazdatanfolyamok, iparoskörök alakjában – éledt újjá. A reformok keresztülvitele nem volt könnyű. A törvényhatóságok és a földbirtokosok fényűzésnek tartották a tömegek iskoláztatását. A minisztérium csak szankciókkal tudta a felülről irányított reformokat megvalósítani. De azok is ellenálltak, akik számára meghirdették. Szegényparaszt és munkásszülők ezreit kellett megbüntetni azért, mert gyermekeiket nem engedték iskolába. Az ok most is ugyanaz, mint régen: télen nem volt ruha, amelyben a gyerek iskolába mehetett volna, nyáron pedig nélkülözhetetlen volt minden munkáskéz. A kultuszminiszter sokat tett a tömeges sportolás színvonalának fejlesztéséért is. Még minisztersége előtt, 1921-ben törvény született az iskolai testnevelésről (1921:53. tc.). Ez minden iskolában kötelezővé tette a testnevelést fiúknak és lányoknak egyaránt, 12-21 éves korig pedig a leventemozgalom keretei között folytatott testnevelést írt elő. A miniszter a törvény adta lehetőséggel élve kötelezte a községeket és városokat arra, hogy játszótereket létesítsenek, és épületeket adjanak át testnevelési célokra. A leventeegyesületekbe tömörülő fiatalok tavasszal, nyáron és ősszel sportoltak, katonai jellegű gyakorlatokat végeztek, télen pedig népművelő előadásokon vettek részt. Látnivaló tehát, hogy a mozgalomba a militarista jelleg is beszűrődött, ez azonban a lefegyverzett Magyarországon könnyen indokolható volt. A „leventézés” demokratikus jellege is kitapintható: a népnek szólt, szemben a cserkészettel, amely a középosztályok gyermekeinek kedvelt foglalatossága volt. A népiskolához hasonlóan – csak magasabb szinten – a „gyakorlatias jelleg” érvényre juttatását kívánta a polgári iskolák tananyagában. A kultuszminiszter minden 5-10 ezer fős községbe polgári iskolát kívánt létesíteni azért, hogy a műveltségnek ne csak kimagasló „gócai”, hanem helyi „kulturális fókuszai” is legyenek. Az 1927:12. tc. a polgári iskolát középfokú iskolává minősítette. Ez a tanító- és óvóképzőkbe s egyéb szakiskolákba nyitotta meg az utat az oda igyekvő fiataloknak. A népiskola 4. osztályának elvégzése után a tanuló évenként 14-16 százaléka iratkozott be a polgáriba. Szüleik főként kisiparosok, kiskereskedők, kisbirtokosok voltak, a köztisztviselők gyermekei nem ide jártak. (Ők a gimnáziumi érettségi előnyeit biztosíthatták gyermekeiknek.) A polgári iskola továbbra is a kispolgárság iskolája maradt. A polgári iskola képzési ideje a fiú- és leánypolgárikban egyformán négy esztendő volt. Sokat tett Klebelsberg a polgári iskolai tanárképzésért. Egyesítve a férfi tanárok képzését folytató budai Pedagógiumot az Erzsébet Nőiskolával - Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola néven - Szegedre helyezte az intézetet. Új székhelyén 1928 októberében kezdte meg működését a tanárképző főiskola. A képzés időtartamát négy évre emelték fel. A tanárképzőnek három feladatköre volt: bevezetés a tudományos kutatásba; felkészítés a tanári hivatásra; pedagógiai képzés. Tartalmas kooperáció alakult ki a szegedi egyetemmel: minden főiskolás – mint rendkívüli hallgató – egyik szaktárgyából az egyetemen is hallgatott előadásokat. A tanárképző főiskola erőssége a pedagógiai – s ezen belül didaktikai-metodikai – képzés volt.
1. Népoktatás Ez az ellentmondásos jelleg jól tükröződik a magyar iskolaügy szervezetére vonatkozó, annak irányítását szabályozó, 1849. október 9-én kibocsátott kormányrendeletben is.[1] Az abszolutizmus központosító törekvésének felel meg benne az a megfogalmazás, hogy a nevelés és oktatás fölött az állam gyakorolja a főfelügyeletet. Ez a felügyelet nemcsak az iskolára (katolikus és protestáns iskolákra) vonatkozott, hanem kiterjedt a házi oktatásra, a családi nevelésre is. Az államnak ebbe is joga volt beleszólni. A kormányzat következetesen törekedett arra, hogy minden gyermek részesüljön legalább annyi és olyan minőségű nevelésben-oktatásban, amelyet a népiskola nyújt. Éppen ezért rendkívül szigorúan ellenőrizték a 6-12 esztendős gyermekek tankötelezettségének érvényre juttatását. A gyerekeket sok esetben csendőrrel vitették el az iskolába, s emellett a szülőket súlyos pénzbüntetésre ítélték. Az 1850-es évek elején kezdetben továbbra is az 1845. évi helytartótanácsi rendelet, a "Magyarország elemi tanodáinak szabályai" maradt érvényben. Eszerint az elemi iskola két tagozatból áll: az alsó két osztályból és a felső tagozat három osztályából. Ezek közül az utolsó a gyakorlati pályákra lépő gyermekek számára nyújtott praktikus ismeretanyagot. A bécsi kultuszminisztérium 1855. évi rendelete alapján kétféle elemi iskolatípus létezik: négyosztályos főelemi és két- vagy háromosztályos alelemi. Az alelemi tulajdonképpen falusi népiskola volt, ahol egy tanító gyakran több, mint száz gyerekkel foglalkozott egyidejűleg. 1858-tól kezdve ez az iskolatípus is négyosztályossá vált. Főeleminek a városi elemi iskolát nevezték, amelyhez többször reáliskolát is csatoltak. Az 1849. évi rendeletben megfogalmazódik, hogy a népiskolában nagy súlyt kell helyezni az ifjúság nevelésére, mindenekelőtt a vallásos szellemű erkölcsiség kialakítására. Éppen ezért, ha egy községben nem egyházi jellegű iskola működik, arra kell törekedni, hogy a községi elöljáróság csak az iskola anyagi fenntartásának ügyeivel foglalkozzék. Az intézet szellemi vezetése az egyház dolga. Az egyházi, községi és állami fenntartású népiskolák mellett magánszemélyek is létesíthettek tanintézetet. A magániskolák felállítása előtt azonban az állam meg kívánt győződni arról, hogy a vállalkozó megfelel-e a politikai hűség és a morális alkalmasság kritériumainak. (Az osztrák rendelet tehát elvileg lehetővé tette nem felekezeti népiskolák felállítását is. Magyarországon azonban 1868-ig csakis egyházi fenntartású népiskolák léteztek.) A centralizált államszervezet eredményeképp a bécsi kultuszminisztérium volt a magyar közoktatásügy legfőbb irányítója. Innen kapták utasításaikat az egyes tankerületek és a melléjük rendelt iskolatanácsok. Az iskolaügy irányításában - többnyire az iskolatanácsokon keresztül - jelentős szerepet játszottak a katolikus egyházi hatóságok. A protestáns egyházak iskolái ezzel szemben nehéz helyzetben voltak: a bécsi kormányzat felfüggesztette tanügyi autonómiájukat, iskoláik állami felügyelet alá kerültek. A század ötvenes éveiben mindezekkel együtt a hazai népoktatásügy jelentős fejlődésen ment keresztül: az elemi iskolák száma 9000-ről 12437-re emelkedett. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ezek az adatok csupán egy relatív fejlődési tendenciát tükröztek, a magyar népoktatásügy - Európa egyes fejlettebb országaihoz képest - ezzel együtt is elmaradott maradt. A kormányzat kevesebb pénzt (az állami kiadások alig 1,9%-át) fordította a közoktatás támogatására, Spanyolország után Európában a legkevesebbet. A század második felének művelődéspolitikusa, Schvarz Gyula hivatalos statisztikák alapján állapította meg, hogy az országban mintegy öt-hatezer településen nincs iskola, s a tanköteles gyermeknek 48%-a jár iskolába. A besorozott újoncoknak csak 22%-a tud írni-olvasni. Az osztrák kormányzat a század ötvenes éveiben egyre erőteljesebben törekedett a németesítésre az alsó fokú oktatás területén is. A német nyelv tanítását kötelezővé tették. A nemzeti szellemű tankönyveket kitiltották az iskolákból, helyettük magyarra fordított osztrák tankönyvek használatát rendelték el. Bécsben jelent meg 1855-ben az a tanítói segédkönyv, melynek - a kor szokásai szerint kissé terjedelmes - címe így szól: "A fejszámolás Módszertana számos gyakorlat-feladvánnyal a népiskolák 1. osztálya számára az ausztriai császárságban. Tanítók és tanítójeleltek számára." Belső borítóján olvashatjuk azokat a sorokat, amelyek jól érzékeltetik a központosított tanügyi kormányzat szigorú tankönyvrevízióját: "Nyilvános iskolákban, a vallás és közoktatási ministerium különös fölhatalmazása nélkül, csak az e végre rendelt és az iskolakönyv-kiadást igazoló hivatal bélyegével ellátott könyveket szabad használni; a czímlapon kitettnél magasabb áron azokat eladni nem szabad."[2] Az 1850-es évek végére válságba jutott az osztrák abszolutizmus. A pénzügyi csőd (Magyarország és Itália megszállásának költségei) valamint a külpolitikai kudarcok (a franciákkal szövetséges olaszok elleni vesztes háború) bizonyos engedményeket eredményeztek a tartományként kezelt Magyarország oktatásügyében is. A tanügy újra a magyar Helytartótanács igazgatása alá került. Ezzel párhuzamosan csökkent a németesítő törekvések intenzitása. A nemzeti oktatásügy fellendülése mégsem következett be. Furcsa paradoxon: amíg az osztrák kormányzat erőszakos "modernizáció"-ja hozott némi fellendülést a magyar népoktatás, iskoláztatás ügyében, a központi irányítás "fellazulását" követően kedvezőtlenebbre fordult a helyzet. A politikai élet bizonytalansága, de mindenekelőtt a felügyelet, az ellenőrzés lazulása azt eredményezte, hogy drámai módon csökkent az iskolák látogatottsága. 1861-62-ben több száz község bezárta iskoláját, 1863 tavaszán pedig már legalább százezerrel kevesebb gyerek járt iskolába, mint 1859-ben. Változás majd csak az Eötvös-féle népoktatási törvény, az 1868. évi 38. tc. kibocsátását követően történik majd ezen a téren.
Immár több mint 70 éve, az újabb vesztett háborút követő 1945. szeptemberi tanévkezdés előtt alig két héttel jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöki rendelete az általános iskola létrehozataláról, holott 1867 óta mindig az országgyűlés döntött ilyen jelentős oktatásügyi, iskolaszervezeti kérdésben. A helyzet azonban rendkívüli volt. Az ország jelentős része romokban hevert, melyek jelképesen maguk alá temették a megelőző politikai rendszert is. Kevéssé ismert azonban, hogy ennek a váratlan intézkedésnek mintegy fél évszázados előzményei voltak már. Igaz, mindig a népiskola nyolcosztályossá tételéről, és nem az általános iskola létrehozataláról volt szó. A nyolcosztályos népiskola terve A nyolcosztályos népiskola terve már az előző századforduló előtt felmerült, és a néptanítók szervezetei 1910-ben követelték is a bevezetését.[1] A XX. század elején még Imre Sándor tűzte ki nemzetnevelési programjának részeként a nyolc évfolyamú, egységes alapműveltséget nyújtó iskolarendszer megteremtését. Szerinte a „[…] 4 éves elemi iskola és a 8 osztályú középiskolának 4 alsó osztálya együtt volna mindenki iskolája.”[2] A magyar reformpedagógia kiemelkedő alakja, Nagy László először a Magyar Gyermektanulmányi Társaság által alapított Új Iskola tantervét készítette el nyolcosztályos népiskolára,[3] majd az őszirózsás forradalom után tervezetet dolgozott ki A magyar közoktatás reformja címmel, melyben az egységes közoktatási rendszer alapjaként a nyolcosztályos népiskolát képzelte el.[4] Először a Magyarországi Tanácsköztársaság idején került napirendre a nyolcosztályos egységes népiskola bevezetése. A Közoktatásügyi Népbiztosság elfogadta a nyolcosztályos általános népiskola és az erre épülő középiskola tervét,[5] megszüntetve annak elitiskola jellegét. Intézményesítették a dialektikus és történelmi materializmust, de a kultúrpolitika is osztályalapú volt. Fő célja a korábbi uralkodó osztály műveltségi monopóliumának a megtörése, a háborút követő humanisztikus beállítottságú képzés helyébe pedig a természettudományos és gyakorlati jellegű foglalkoztatás került. Bizonyára nem véletlen, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság tantervi tervezetében a történelemtanítás súlya nőtt, de jórészt nemzeti történelem nélkül. A világforradalom várása jegyében „az emberi egyetemesség történetét” kellett volna tanítani V–VIII. osztályig, heti 3–3 órában. Hozzátették, hogy „A népiskolában a hangsúly a történelem szemléleti tényein nyugszik, bár az okozati összefüggés kutatása sem mellőzhető el teljesen […]”[6] a Horthy-korszak legendás kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno dolgoztatott ki egy tervezetet még az 1920-as évek legvégén, amely a hatosztályos népiskolát fokozatosan nyolcosztályossá kívánta fejleszteni. Ekkor már több helyen – például 1914 óta Diósgyőrött, továbbá Ózdon, Pécsett, de 1929-től Újpesten, Pestszenterzsébeten és Pesthidegkúton is – működött ilyen kísérleti intézmény.[20] A legfőbb ok azonban a kultúrfölény megtartása lett volna az új szomszédos államokkal szemben. Klebelsberg azonban a nyolcosztályos népiskola bevezetését nemcsak kultúrpolitikai, hanem közgazdasági kérdésnek is tartotta: iskolák és iskolába járatás, személyi és tárgyi feltételek, megfelelő tananyag biztosítása egységében. 1929 elején jelent meg a törvényjavaslat[21], mely a „[…] nyolcosztályos népiskola feladatát abban látta, hogy a valláserkölcsi és nemzeti érzés kifejlesztésén túl általános műveltséget adjon és a gyakorlati foglalkozásokra is előkészítsen”.[22] A rövidesen kibontakozó gazdasági válság azonban lehetetlenné tette a megvalósítást. Mint ahogy maga a miniszter is megállapította: „[…] amikor az ország ilyen súlyos közgazdasági helyzetben van, mint most […], azt hiszem, […] a törvényhozás terén nem nyargalhatunk az események elé.”[23] A téma az 1931/1932. évi költségvetés tárgyalása során lekerült a napirendről, pedig Klebelsberg eredeti terve csupán az 1940-ig tartó fokozatos bevezetés volt.[24] A nyolcosztályos népiskola megvalósításáról azonban az 1930-as évek hómani oktatáspolitikája sem mondott le,[25] bár 1939-ig csupán az iskolák 11 %-a vált nyolcosztályos népiskolává.[26] A törvény azonban ezúttal gyorsan megszületett.[27] Eszerint a tankötelezettség hatéves korban kezdődik és kilenc évig tart. Az iskola 8 tanéven keresztül minden napi, a kilencedik évben pedig havonkénti egy alkalommal gyakorlati ismereteket nyújt. Az 1940. évi XX. törvény[28] bevezetése célul tűzte ki, hogy „[…] a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá nevelje, illetőleg a nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános és gyakorlati irányú alapműveltséghez juttassa és ezáltal az életben való helytállásra és további tanulmányokra is képessé tegye.”[29] Újdonság volt, hogy lehetővé tette a törvény az iskolatípus elvégzését követően a továbbtanulást. Sajnos, a háború a megvalósulást lehetetlenné tette, és már az átmeneti intézkedéseket tartalmazó rendelet melléklete felvetette a végrehajthatóság kérdését.[30] Ennek ellenére a következő tanévben a népiskolai tantervet életbe léptették a már működő nyolcosztályos népiskolákban,[31] ami jelzi a megvalósítás szándékának komolyságát.[32] Azonban a háborús körülmények között az 1940-ben bevezetett kötelező nyolcosztályos népiskola – a feltételek híján – megvalósíthatatlan maradt.[33]