Szerkesztő:Milei.vencel/Abház K.
Az ie 9. és 6. század között a modern Abházia területe az ősi Kolchisz Királyság része volt. A i. e. 6. század körül a görögök kereskedelmi gyarmatokat hoztak létre a mai Abházia Fekete-tenger partja mentén, különösen Pitiuntban és Dioscuriasban .
A Római és Bizánci Birodalomban[szerkesztés]
A Római Birodalom a Kr.u. 1. században hódította meg Lazica Királyságát; a római jelenlét azonban csak a kikötővárosokra korlátozódott. [1] Arrianus szerint az Abasgoi és Apsilae népek névleges római alattvalók voltak, és volt egy kis római előőrs Dioscuriasban. [2]
A 4. század után Lazica visszanyerte függetlenségét, de továbbra is a Bizánci Birodalom befolyási övezetében maradt. [3] Anakopia volt a fejedelemség fővárosa. Az ország nagyrészt keresztény volt, az érseki székhely Pityusban (Picunda) volt. [4] Sztratofil, Pityus (Picunda) metropolitája 325-ben részt vett az első niceai zsinaton. [5]
Az i.sz. 6. század közepe táján a bizánciak és a szomszédos szászánida perzsa harcoltak az Abházia feletti hatalomért, ezt a konfliktust a lázi háború (WD ) néven ismerik. A háború alatt az abazgok (WD ) fellázadtak a Bizánci Birodalom ellen, és a szászánidák segítségét kérték; a lázadást azonban leverték. [6] [7] [6]
A II. Marván vezette arab betörést Abazgiába I. Leon herceg lázi és ibériai szövetségeseivel együtt 736-ban visszaverte.
Az arab kalifátus elleni sikeres védekezés elegendő hatalmat biztosítottak az abazgi hercegeknek, hogy nagyobb autonómiát igényeljenek a Bizánci Birodalomtól. 778 körül II. Leon herceg a kazárok segítségével kikiáltotta függetlenségét a Bizánci Birodalomtól, és áthelyezte rezidenciáját Kutaisziba . Ebben az időszakban a kultúra nyelveként a grúz nyelv váltotta fel a görögöt. [8]
Egységes királyság[szerkesztés]
Az Abház Királyság i.sz. 850 és 950 között virágzott, amely a 10. század végén és a 11. század elején Abházia és a kelet-grúz államok egyetlen grúz monarchiává történő egyesülésével ért véget, és amelyet III. Bagrat király irányított. [9]
Tamar királynő uralkodása alatt a grúz krónikák Otaghot Abházia erisztávjaként említik. [10]
Az 1240-es években a mongolok nyolc katonai-közigazgatási szektorra ( tümen ) osztották Grúziát. A korabeli Abházia területe a Tsotne Dadiani által igazgatott tümen részét képezte. [11]
Oszmán uralom[szerkesztés]
A 16. században, a Grúz Királyság kis királyságokra és fejedelemségekre való felbomlása után létrejött az Abházia Hercegség (névlegesen az Imereti Királyság vazallusa), amelyet a Shervashidze dinasztia irányított. 1453-ban az oszmánok megtámadták Szuhumit, és az 1570-es években helyőrséggel rendelkeztek itt.
A 17. században végig folytatódtak a támadások, ami Abházia megadóztatásához vezetett. Az oszmán befolyás jelentősen megnőtt a 18. században, amikor Szuhumiban egy erődöt építettek, amit Abházia és sok más abház uralkodóinak iszlámra való áttérése kísért. Ennek ellenére az abházok és a törökök közötti konfliktusok továbbra is fennálltak. [12]
Abházia 1801-ben védelmet kért az Orosz Birodalomtól.1810-ben az oroszok "autonóm fejedelemséggé " nyilvánították. [13] [14] Ezután Oroszország 1864-ben annektálta Abháziát, és az abház ellenállás megtört, mivel az oroszok a muszlim abházokat oszmán területekre deportálták. [15] [13]
- ↑ Rayfield, Donald. Edge of Empires: A History of Georgia. ReaktionBooks, 28. o. (2013). ISBN 978-1-78023-070-2
- ↑ King, Charles. The Expedition of Flavius Arrianus, The Black Sea. A history.. Oxford University Press (2004. július 3.). ISBN 978-0-19-924161-3
- ↑ Rayfield, Donald. Edge of Empires: A History of Georgia. ReaktionBooks, 43. o. (2013). ISBN 978-1-78023-070-2
- ↑ Annuario Pontificio 2013 (Libreria Editrice Vaticana, 2013, ISBN 978-88-209-9070-1), p. 975
- ↑ COWPER: B.H.Cowper, Syriac Miscellanies (1861). www.tertullian.org. [2022. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
- ↑ a b Odisheli 2018.
- ↑ Leppin, Hartmut.szerk.: Meier: The Eastern Roman Empire and Its Neighbours in the “Age of Justinian”, A Companion to Procopius of Caesarea. Leiden: Brill (2021. július 3.). ISBN 978-90-04-49877-8
- ↑ Alexei Zverev, Ethnic Conflicts in the Caucasus; Graham Smith, Edward A Allworth, Vivien A Law et al., pages 56–58; Abkhaz by W. Barthold [V. Minorsky] in the Encyclopaedia of Islam; The Georgian-Abkhaz State (summary), by George Anchabadze, in: Paul Garb, Arda Inal-Ipa, Paata Zakareishvili, editors, Aspects of the Georgian-Abkhaz Conflict: Cultural Continuity in the Context of Statebuilding, Volume 5, 26–28 August 2000.
- ↑ Rayfield, Donald. Edge of Empires: A History of Georgia. ReaktionBooks, 63–72. o. (2013). ISBN 978-1-78023-070-2
- ↑ Амичба, Георгий. История и восхваление венценосцев, Сообщения средневековых грузинских письменных источников об Абхазии (orosz nyelven). Алашара (1986. július 3.)
- ↑ Rayfield, Donald. Edge of Empires: A History of Georgia. ReaktionBooks, 127. o. (2013). ISBN 978-1-78023-070-2
- ↑ Бгажба, О. Х.. §9. Абхазское княжество и Турция (XV–XVIII ВВ.), История Абхазии с древнейших времен до наших дней (orosz nyelven). Алашарбага (2007. július 3.)
- ↑ a b Beradze: A Historical-Geographical Review of Modern Abkhazia in:Causes of War-Prospects for Peace. Proceedings of the Holy Synod of the Georgian Orthodox Church and the Konrad-Adenauer-Stiftung scientific conference on the theme: Causes of War – Prospects for Peace (2008), 2–3 December: CGS ltd. www.kas.de pp. 10–12, 2009. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)
- ↑ Mikaberidze: History. Georgia: Past, Present and Future, 2007 [2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)
- ↑ „BBC News – Regions and territories: Abkhazia”, BBC News, BBC, 2011. november 22.. [2012. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. január 19.)