Szerkesztő:Mikorondavid/piszkozat

Herman József (1924-2005) Széchenyi-díjas nyelvész, romanista, az MTA rendes tagja

Született: 1924. augusztus 18. Budapest Meghalt: 2005. október 9. Telki, Pest m. Temetés: 2005. október 24. Budapest Sírhely: Farkasrét

Család

Sz: Herman Ödön (†1944) gépészmérnök, szabadalmi ügyvivő, a nyilasok elhurcolták és megölték, Czigler Irma irodalmi alkalmazott. Testvére: Hernádi Sándor gépészmérnök, az Általános Gépipari Minisztérium főmérnöke és Dobó Jánosné Herman Erzsébet orvos. Kétszer nősült. F: 1. 1949–1963: Dessez, Janine francia állampolgár. Fia: Herman János (1950–) és Herman Iván (1955–). 2. 1963-tól Erdélyi Ildikó (1938–) pszichológus, szociológus, kandidátus. Fia: Herman Péter; leánya: Herman Zsófia.

Tanulmányok

A bp.-i református gimnáziumban éretts. (1942), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Karán (1942–1943), a Szegedi Tudományegyetemen tanult (1945), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként (1946-tól) – francia–latin szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1949); tanulmányait ösztöndíjjal Párizsban egészítette ki (1947–1949). A Párizsi Egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1949), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1959), doktora (1969). Az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1987. máj. 8.).

Életút

Tanulmányai idején tagja volt annak a magyar küldöttségnek, amelyik részt vett Prágában, a Nemzetközi Diákszövetség alapító kongresszusán (1946), majd a DIVSZ munkatársa, párizsi központjában a magyar ifjúság képviselője (1949). Az ELTE BTK-n a francia nyelvtörténet előadó tanára (1949–1951), egyúttal az MTA Nyelvtudományi Intézete tud. munkatársa, osztályvezetője (1950–1951). Az Idegen Nyelvek Főiskoláján a Francia Tanszék tanszékvezető főisk. adjunktusa (1951–1952), tanszékvezető főisk. tanára (1952–1955); közben a Főiskola igazgatója (1953–1955). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar Romanisztikai Tanszékének egy. docense és a Kar dékánhelyettese (1955–1957). A KLTE BTK Román Nyelvek és Irodalmak Tanszékének tanszékvezető egy. docense (1957–1962), egy. tanára (1962. júl. 28.–1975. jún. 30.); közben a Kar dékánhelyettese (1959–1963), dékánja (1963–1967), majd az ELTE BTK egy. tanára (1975. júl. 1.–1994. aug. 31.), emeritusz professzora (1994-től). Az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatója is (1982–1992). A Párizsi Egyetem (1963–1964 és 1981–1982), a Bécsi Egyetem (1988), a Göttingeni Egyetem (1989), a Velencei Egyetem vendégprofesszora (1992–1999), emeritusz professzora (2002-től). Az UNESCO párizsi felsőoktatási részlegének igazgatója (1970–1975).

Romanisztikával, elsősorban francia és újlatin összehasonlító nyelvészettel, a vulgáris és provinciális latinság vizsgálatával, francia nyelvtörténettel foglalkozott. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az újlatin nyelvek legrégibb korszaka és az újlatin nyelvű írásbeliséget megelőző átmeneti korszak kutatása terén. Általános nyelvészeti, jelentéselméleti, szocio- és neurolingvisztikai, ill. nyelvtörténet-elméleti munkássága is értékes. Magyarországon előmozdítója volt több fontos nyelvészeti irányzat (pl.: nyelvi változások elmélete, afáziakutatás stb.) bevezetésének.

Emlékezet

Telkiben (Pest megye) hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, az MTA nevében Ritoók Zsigmond búcsúztatta. Emlékére az MTA Nyelvtudományi Intézete Herman József Fiatal Kutatói Díjat alapított (2010-ben; évente két, 35 évnél fiatalabb nyelvész kapja, először 2011-ben adták át).

Elismertség

Az MTA Nyelvtudományi Bizottsága elnöke. A Magyar Nyelvtudományi Társaság szakosztályelnöke. A Société de Linguistique Romane tisztikarának állandó tagja. A Helsinki Értekezlet kulturális fórumának végrehajtó titkára (1984–1985).

Díjai

Akadémiai Díj (1964), a Francia Akadémia Pálmarendje (1980), Széchenyi-díj (2004).

Szerkesztés

Az Acta Linguistica felelős szerkesztője (1977–1987).

Főbb művei

L’ordre des mots dans les textes français en prose du IXe à la fin du XIIe’s. Egy. doktori értek. (Paris, 1949) Nyelvészet és valóság. (Nyelvtudományi Közlemények, 1949; a cikkel kapcsolatos ún. önkritika: Nyelvész és valóság c. cikkemről. Magyar Nyelv, 1951) Ó- és közép-francia nyelv. Egy. jegyz. (Bp., 1950) Les changements analogiques. Essai sur le problème du développement de la structure grammaticale. (Acta Linguistica, 1951) Francia fonetika. Főisk. jegyz. (Bp., 1952) Francia nyelvtan. Főisk. jegyz. (Bp., 1953) Recherches sur l’ordre des mots dans les plus anciens textes français en prose. Részben a Párizsban megvédett egy. doktori értekezése. (Acta Linguistica, 1954) A nyelvtani kategóriák és a gondolkodás viszonyának kérdéséhez. (Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Szerk. Bárczi Géza, Benkő Loránd. Bp., 1956) A que – francia, spanyol que, olasz che stb. – kötőszó etimológiája. (Filológiai Közlöny, 1957) Cur, quare, quamodo. Remarques sur l’évolution des particules d’interrogation en latin vulgaire. (Acta Antiqua, 1957) Francia leíró nyelvtan. 1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1958) Az accusativus cum infinitivo-t helyettesítő tárgyi mellékmondatok kialakulása. (Acta Universitatis Debreceniensis, 1959) Az újlatin nyelvek alárendelő kötőszó-rendszerének kialakulása. Kand. értek. (Bp., 1959; átd. francia kiad.: La formation du système roman des conjonctions de subordination. Berlin, 1963) A francia nyelv története. Egy. jegyz. (Bp., 1960; 1–2. Tankönyv. Bp., 1962–1967; 5. kiad. 1964) Az idegennyelv- és irodalomszakos tanárképzés reformja. (Felsőoktatási Szemle, 1961) Précis de phonétique française. Egy. tankönyv. (Bp., 1961; 3. kiad. 1966) Sur la préhistoire du système roman des adverbes de temps. (Beiträge zur romanischen Philologie, 1963) Az alak és a jelentés kapcsolatának kérdéséhez. (Általános nyelvészeti tanulmányok. I. Bp., 1963) Aspects de la différenciation territoriale du latin sous l’Empire. (Bulletin de la Société de Linguistique. Paris, 1965) A francia nyelv története. A latin nyelvtől az újlatin nyelvekig. Monográfia. (Bp., 1966) A nyelvi változás belső és külső tényezőinek kérdéséhez. (Általános nyelvészeti tanulmányok. V. Bp., 1967) Linguistique française et linguistique romane en Hongrie. (Nouvelles études hongroises, 1967) Le latin vulgaire. Monográfia. (Paris, 1967; 2. kiad. Paris, 1970; 3. kiad. 1975; japánul: Tokyo, 1971; spanyolul: Barcelona 1997; angolul: Pennsylvania, 2000) Précis d’histoire de la langue française. Monográfia, egy. tankönyv és doktori értek. is. (Manuel universitaire. Bp., 1967, 2. kiad. 1993) Latinitas Pannonica. Kísérlet a pannoniai feliratok latinságának jellemzésére. (Filológiai Közlöny, 1968) Beszámoló a magyarországi alkalmazott nyelvtudomány helyzetéről. (Nyelvtudományi Közlemények, 1969) Afáziakutatás és nyelvelmélet. (Általános nyelvészeti tanulmányok. VII. Bp., 1970) Essai sur la latinité du litteral adriatique à l’époque de l’Empire. (Sprache und Geschichte. Festschrift Harri Meier. München, 1971) A nyelvészeti strukturalizmus kérdéséhez. Újítás és hagyomány a nyelvtudományban. Szépe Györggyel. (Magyar Tudomány, 1973) A továbbfejlődés a nyelvészetben. Az előző cikk nyomán kibontakozott vita lezárása. (Magyar Tudomány, 1974) A francia – e, oe, o – archifonémák és a klasszikus fonológia néhány elméleti kérdése. (Nyelvtudományi Közlemények, 1976) A saussure-i gondolatrendszer és napjaink nyelvtudománya. (Magyar Nyelv, 1978) A Romania születése. Jegyzetek az újlatin nyelvrokonság felfedezésének történetéhez. (Általános nyelvészeti tanulmányok. XII. Bp., 1978) Nyelvszerkezet és idő. (Nyelvtudományi Közlemények. XII. Bp., 1978) Szociolingvisztika és nyelvtörténet. (Magyar Nyelv, 1982) La transformation du système latin des quantites vocaliques. (Bulletin de la Société de Linguistique de Paris, 1982) Új eredmények, új kérdések a román nyelvek kialakulása folyamatának vizsgálatában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1982. dec. 13.; megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1985) Nyelvtörténet és történelem. (Magyar Tudomány, 1983) Folytonosság és újítás a nyelvtudományban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1983) The History of Language and the History of Society. On Some Theoretical Issues and Their Implications in Historical Linguistics. (Acta Linguistica, 1983) A latin nyelv fejlődése a Római Birodalom provinciáiban. Problémák és távlatok. (Általános nyelvészeti tanulmányok. XV. Bp., 1984) Phonétique et phonologie du français contemporain. Monográfia. (Bp., 1984, 2. kiad. 1993) La différenciation territoriale du latin et la formation des langues romanes. (Linguistique comparée et typologie des langes romanes. Aix-en-Provence, 1985) Új eredmények, új kérdések a román nyelvek kialakulási folyamatának vizsgálatában. (Bp., 1985) A latin nyelv a Római Birodalom dunai provinciáiban. (Filológiai Közlöny, 1986) Gondolatok a közösségi kétnyelvűségről. (Magyar Nyelv, 1987) Nyelvi változás – nyelvi tervezés Magyarországon. Imre Samuval. (Magyar Tudomány, 1987) Tudatos és nem tudatos tényezők a nyelvi változásban. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1988. ápr. 18.) La situation linguistique en Italie au VIe siècle. (Revue de Linguistique Romaine, 1988) Aurélien Sauvageot. (Magyar Tudomány, 1989) Du latin aux langues romanes. Études de linguistique historique. Monográfia. (Tübingen, 1990) Az elméleti nyitás korszaka a magyar nyelvtudományban. (Magyar Nyelv, 1991 és Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. A Magyar Nyelvészek V. Nemzeti Kongresszusának előadásai. Szerk. Kiss Jenő, Szűts László. Bp., 1991) Spoken and Written Latin in the Last Centuries of the Roman Empire. (Latin and the Romance Languages. London–New York, 1991) Linguistic Studies on Latin. Selected Papers from the 6th International Colloquium on Latin Linguistics. Budapest, 23–27. March, 1991. Szerk. (Amsterdam, 1994) Professzorom, Eckhardt Sándor. (Filológiai Közlöny, 1992) L’état actuel des recherches sur le latin vulgaire et tardif. (Studia Romanica, 1995) The End of the History of Latin. (Romance Philology. Berkeley, 1996) Saussure, Ferdinand de: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Ford. B. Lőrinczy Éva, szerk. Balogh Péter. Sajtó alá rend., az utószót írta H. J. (Egyetemi Könyvtár. A nyelvtudomány klasszikusai. Bp., 1997) La chronologie de la transition: un essai (La transizione dal latino alle lingue romanze. Niemeyer, 1998) Nyelvi tudat, nyelvi változás, nyelvi politika. (Magyar Tudomány, 2000) A történeti nyelvészettől a nyelvi változások elmélete felé: problémavázlatok. (Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és nyelvtörténet köréből. Bp., 2001) Vulgáris latin. Az újlatin nyelvek kialakulásának útja. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához. Bp., 2003).

Irodalom

Fogarasi Miklós: H. J.: A francia nyelv története. (Filológiai Közlöny, 1967) Szöllősi Ferenc: A fórum titkára volt. Interjú H. J. akadémikussal. (Népszabadság, 1985. dec. 21.) Pálfy Miklós: H. J.: Phonétique et phonologie du français contemporain. (Nyelvtudományi Közlemények, 1986) Bakos Miklós: H. J.: Du latin aux langues romanes. Études de linguistique historique. (Magyar Tudomány, 1991) Kiefer Ferenc: H. J. hetvenéves. (Magyar Nyelv, 1995) H. J. Írásainak válogatott bibliográfiájával. Összeáll. Kiefer Ferenc és Ritoók Zsigmond. (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások. 23. Bp., 2001) Halálhír. (Népszabadság, 2005. okt. 11.) Kiefer Ferenc: H. J. 80 éves. (Magyar Nyelv, 2005) Latin et langues romanes. Études de linguistique offertes à Joseph Herman à l’occasion de son 80ème anniversaire. Tanulmányok H. J. emlékére. H. J. műveinek bibliográfiájával. Szerk. Kiss Sándor, Mondin, Luca és Salvi, Giampaolo. (Tübingen, 2005) Kiefer Ferenc: H. J. (Magyar Tudomány, 2006) Kontra Miklós: H. J. emlékezete. (Magyar Nyelv, 2006). *Lexikonok, MTA-honlap téves halálozási hely: Budapest! Halotti anyakönyvén Telki szerepel!

Források

Herman József - Névpont 2014 Tudósportál