Szerkesztő:Miklós Nándor/próbalap
Hikman Béla (műlakatos, díszműkovács)
[szerkesztés]Hikman Béla (Szabás, 1887. március 24. – Marcali, 1958. május 29.)
[szerkesztés]Hikman Béla a Somogy megyei Szabáson született Hikman Károly (1832-1891) és Farkas Katalin (1853-1944) gyermekeként.[1] Szülei és nagyszülei közül is hárman Marcaliból származnak[2], ott is éltek, de apai nagyapjának, id. Hikman Károlynak (1799-1833) a születési helye ismeretlen.
Apja, Hikman Károly 1849-ban – 17 évesen – nemzetőrnek állt[3], majd a családi szájhagyomány szerint éveken át Angliában tengerész volt[4] talán éppen azért, mert a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült. Hazatérése után, özvegyként másodszor nősülve, 1878-ban Nagyatádon Farkas Katalint (1853-1944) vette feleségül[5]. Ezt követően gyermekei születésekor Hikman Károly kocsmabérlő volt több Nagyatád-környéki községben, utoljára az akkoriban közismert Kóczi-csárdában, ahol 1891-ben rablógyilkosság áldozata lett[6]. Öt gyermeke maradt árván. Az özvegyet rokonok segítették a gyermekek felnevelésében, sikerrel.
Bélát 12 éves korában lakatos tanoncnak adták Marcaliba. Négy év múlva felszabadult. Ezután mint segéd, maga kereste a kenyerét. Az ország több városában dolgozott, míg 1903-ban Budapestre került, ahol 18 évig dolgozott. Ez idő alatt tovább képezte magát esti tanfolyamokon, a felső ipariskolában elvégezte az összes szakmába vágó tanfolyamot (gép- és szakrajz, műlakatos, fegyverműves, hegesztő stb.). „Ezen idő alatt szakmai tudásom annyira el lett ismerve, hogy három ízben aranyéremmel tüntettek ki” – írja önéletrajzában. Az első világháború alatt besorozták, de katonai szolgálatot nem teljesített, mert a fegyvergyárba vezényelték szakmunkára. Közben megnősült, de hamarosan el is vált. A proletárdiktatúra alatt Budapest IX. kerületi munkástanácsának volt a tagja[7], ami miatt később rendőrségi vizsgálat indult ellene. Mivel a szocialista ideológiából hamar kiábrándult, szabotálta a rá bízott egyházellenes feladatát. Ezt a vizsgálat során keletkezett tanúvallomások bizonyították, így az eljárást végül 1920 tavaszán megszüntették[8].
1921-ben Marcaliban feleségül vette[9] az özvegy Simon Annát, 1922-ben oda is költözött, és attól kezdve önálló lakatos mesterként[10] dolgozott egészen 1949 végéig. A Marcali járási ipartestületnek 12 évig volt az elnöke[11].
1927. aug. 9-én örökbe fogadta Simon Anna lányát, aki ettől kezdve a Hikman Ilona nevet viselte[12].
1925-ben megválasztották a Marcali Járási Ipartestület elnökének, amely tisztséget 1940-ig viselte. Ugyanebben az évben a község villanyhálózatának létesítésére megalakult a Marcali Villamossági Rt., aminek igazgatósági tagja lett[13]. 1928-ban a Somogy-megyei Iparkamara tagjává választották[14]. 1929-től a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara Iparos Osztályának a beltagja volt[15]. 1931-től 1935-ig Marcali község bírója volt[16].
A család Erzsébet (ma: Petőfi) utcai lakóháza 1932-ben nyerte el végleges formáját. Lakóházának kovácsoltvas kapuját, sárkányos cégérét saját tervei alapján készítette el. Rajtuk kívül számos dísztárgy tanúsítja, hogy a mesterségét magas fokon művelte. Két alkalommal részt vett országos kiállításon (Székesfehérvár 1927[17], Kaposvár 1929). Mindkét alkalommal aranyéremmel tüntették ki.
1935-ben két iparostársát kommunistasággal vádolták meg. Mint községi bíró, a csendőrség letartóztatásából kimentette őket, és felelősséget vállalt értük. Ezen cselekedetéért tisztségéből felfüggesztették és fegyelmit indítottak ellene. Mint ipartestületi vezető, a tanoncképzésben is jelentős szerepet vállalat. Számos tanítványa lett a mű- és géplakatos szakma elismert, sikeres művelője, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.
A háború utáni szocialista korszak a tehetséges, törekvő és tekintélyes mester szép-ívű pályáját derékba törte: kuláknak nyilvánították, házát és nyaralóját államosították, iparengedélyét bevonták, tevékenységét nem folytathatta tovább. A kitelepítéstől csak az mentette meg, hogy együtt lakott tanító vejével a háromgenerációs családban. 1956-ban súlyosan megbetegedett, s nem is gyógyult fel. 1958. május 29-én halt meg Marcaliban.[18]
Hikman Béla példamutató munkája és az alkotó művészetek iránti szeretete unokáira is hatott: legidősebbjük, Szabó Béla festőművész lett. Alkotásaikból a Marcali Múzeum a 2010-es években több helyszínen rendezett sikeres közös kiállítást.
2021. október 1-jén Hikman Béláról nevezték el a Marcali szakképző iskoláját[19].
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Keresztlevél, Kutasi plébánia 1887/24. szám
- ↑ A marcali római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzései szerint
- ↑ Marcali története (kiadta a Marcali Önkormányzat 1991.) c. könyvben Andrássy Antal tanulmánya említi
- ↑ „Nagyatád c. havilap Elődeink c. cikksorozatának ifjabb Hikman Károlyról szóló cikkében”.
- ↑ A nagyatádi római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzése 1878. 19. sz.
- ↑ „Budapesti Hírlap 1891.03.18-i 76. szám, 7. old.”
- ↑ Hikman Béla önéletrajza 1952
- ↑ Elektronikus Levéltári Portál. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
- ↑ Marczali Anyakönyvi Kerület tanúsítványa 1921.09.17.
- ↑ „Magyar Kereskedők Lapja 1923. aug. 18. 9. old.”
- ↑ Hikman Béla önéletrajza 1952.
- ↑ Marczali Anyakönyvi Kerület születési anyakönyvi kivonata (1927.08.09., 1927. I. 1008 szám)
- ↑ Magyar Pénzügyi Compass 1927-29, 346. old.
- ↑ „Uj Somogy 1928.01.19., 1. old.”.
- ↑ „Magyar Pénzügyi Compass 1929-1930 01-02 263. old.”.
- ↑ Hikman Béla önéletrajza 1952
- ↑ „Magyar Hírlap 1927.08.18. 10. old., tudósítás a kiállításról”.
- ↑ Történeti Muzeológiai Szemle (A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve) 13. 193-203. old..A marcali Hikman-Szabó család öröksége
- ↑ Siófoki SzC Hikman Béla Szakképző Iskola. (Hozzáférés: 2022. március 17.)