Szerkesztő:Melkor Templom/Alqualonde

Alqualonde fiktív kikötőváros J. R. R. Tolkien Középfölde témájú műveiben, ami az Áldott Birodalom (Valinor) keleti partján fekszik. A telerek királyának, Olwénak székhelye. Nevét a telerek hattyú alakú hajóiról kapta (quenya alqua - hattyú, londe –partokkal körülvett kikötő). Itt történt a tündék első és leghíresebb testvérmészárlása még az Első Kor előtt, a Fák pusztulása után.

Leírás

Alqualonde Eldamar határánál, a Calaciryától északra, a tenger partján helyezkedik el.

Sziklával körülvett öböl, aminek bejárata a boltíves nagykapu, ott ahol a tenger kimosta a sziklát. A rakpartokat és mólókat lámpásokkal világították meg, a parton és mindenütt máshol a noldáktól kapott ékköveket és a tengerből kinyert gyöngyöket szórták szét a földön. Gyöngyből épült Olwe király palotája is.

Lakosai telerek, a tündék harmadik népéből. Amikor a tündék Cuiviénentől vándoroltak Orome vezetésével, három nagyobb csoportra oszlottak. Ingwe, Finwe és Olwe népére. Olwe népében voltak a legtöbben, de az utazás alatt ez a csoport is fölszakadozott. Rokonaik ők tehát a sindáknak (szürke tündék) és a laiquendeknek (zöld tündék). A telerek zenével, hajózással, hajóépítéssel és gyöngyhalászattal foglalkoznak.

Történelem

A telerek alapították, miután közelebb szerettek volna kerülni a Fák fényéhez, ugyanakkor a tengerhez is húzott a szívük. A várost a noldák segítségével építették föl.

A Szilmarilok elrablása után Feanor és a noldák Középföldére indultak Morgoth után, de a tengeren vagy hajóval, vagy a Helcaraxén keresztül kelhettek csak át. Feanor a hajózást válaszotta, de egy flotta építése túl sokáig tartott volna, továbbá a noldák nem értettek a hajóépítéshez. Feanor Alqualondéba ment, hogy rábeszélje a telereket, hogy tartsanak velük, és/vagy adják kölcsön a hajóikat. A telerek nem értettek egyet Feanorral, és a hajóikat sem adták szívesen. Később a nolda sereg is odaért a városhoz, és elkezde megszállni a kikötőben lévő flottát, de a telerek ellenálltak. Fegyveres harc bontakozott ki. Feanor seregét háromszor visszaverték, mire odaért a másik nagyobb nolda csapat Fingolfin vezetésével. A noldák felülkerekedtek a telereken, és sok alqualondei lakost mészároltak le vagy vetettek tengerbe. A hajókat elvitték a part mentén észak felé, ahol Mandos megátkozta őket a testvérmészárlás miatt.

Ennél jóval később, az Első Kor vége felé, amikor Earendil segítséget kért Valinortól, kedvese, Elwing, aki szintén vele utazott, eljutott Alqualondéba, és barátságot kötött a telerekkel. Amikor a valák sereget állítottak föl Morgoth ellen, a telerek a testvérmészárlásra emlékezve nem szerettek volna csatlakozni, de Elwing rábeszélésére hajókat és tengerészeket biztosítottak a sereg számára.

Alqualondéról a The Later Annals of Valinor-ban

(Valinor későbbi krónikája – avagy a The Annals of Valinor második verziója)

A Valinor alapítása utáni 2010-2110-ik valinori években érkeztek a telerek hajói Valinor keleti partjaihoz, és építették fel a telerek Alqualondét.

A 2992. valinori évben történt a Testvérmészárlás.

(egy valinori év tíz évnek felel meg) (ezek az évszámok Tolkien egy olyan régebbi írásából származnak, ami nem feltétlenül van összhangban a Szilmarilokkal!)

Irodalom

Feanor dalnok fia, Maglor írt egy költeményt a noldák bukásáról, amiben hosszú rész szól a testvérmészárlásról. A címe Noldolante.

Alqualondéról az Elveszett Mesék Könyvében

Itt a kikötő sziklafallal körülvett hatalmas medence, aminek egyetlen bejárata ott volt, ahol a tenger kimosta a sziklát. A bejárat fölött boltív, hasonlóképp, mint a Szilmarilokban. A kapun két nem túl nagy hajó is elfért egymás mellett. A körülvevő sziklafal miatt ide nem jutott el a Fák fénye, ezért különféle színes lámpásokkal világítottak, de messziről az Árnyékok Tengerén halványan mégis odatükröződött valami. A sziklafalról kanyargós lépcsők vezettek a kikötőbe és a vízhez.

A kikötőről szintén a testvérmészárlás kapcsán esik szó az Elveszett Mesék Könyvében is, ami itt még máshogy zajlott. A szoloszimpók vagy Parti Dudások (a telerek korai megfelelői ezekben a szövegekben) nem hallgattak a noldákra/gnomákra, akik a csatlakozásra szerették volna rábeszélni őket. A veszélyes észak felé vezető ösvényen viszont nem szívesen mentek volna, mert a noldákkal sok nő és gyerek utazott, ami lelassította volna őket.

A szoloszimpók nem adtak kölcsön hajókat. A noldák lementek a kikötőbe, és úgy határoztak, hogy fölmennek a hajókra, a szoloszimpók pedig ellenkeztek, de mivel a noldák túlerőben voltak, nem tanúsítottak ellenállást A noldák asszonyai és gyerekei fölmentek a hajókra. Amikor a hajók elindultak a kikötő kijárata felé, a szoloszimpók a sziklafalakról fenyegették a noldákat kövekkel és nyilakkal. A parton maradt noldák azt hitték, hogy a szoloszimpók megtámadták a hajósokat, a hátuk mögé kerültek, és lemészárolták, vagy a vízbe lökték őket. Amikor lejöttek a sziklákról, a lent lévő szoloszimpókkal találták magukat szemben, így a noldák közül is voltak áldozatok. A hajók végül kijutottak a vízre, és észak felé vették az irányt.