Szerkesztő:M.e./Mexikói mokasszinkígyó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Zamenis situla (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Herp sablon témájú rendszertani információt. |
Csak akkor hagyd bent ezt ha nem akarod, hogy mások is beleszerkesszenek!
 |
A lap szerkesztés alatt áll. Kérlek, még ne szerkeszd egy darabig! |
A lxy (X y) a hüllők (Reptilia) a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és
- a gyíkok (Sauria) alrendjébe tartozó és
- a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családba tartozó faj.
- a gekkófélék (Gekkonidae) családjába tartozó faj.
- kígyók (Serpentes) alrendjébe és
- a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj.
- a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.
Egyes rendszerek a XY nembe sorolják XY Z néven.
Névadás
[szerkesztés]Mivel a mokaszínkígyókat rendkívül sok névvel szokták illetni, mind külföldön, mind a hazai terraristák körében. Észak-Amerikai kígyók esetében 4 fajt szoktak mokaszinkígyó névvel illetni, melyek a következők: rezesfejű mokaszinkígyó (Agkistrodon contortrix), vízi mokaszinkígyó vagy halászvipera (Agkistrodon piscivorus), mexikói vagy két sávos mokaszinkígyó (Agkistrodon bilineatus) és a Taylor mokaszinkígyó (Agkistrodon taylori). A kétsávos mokaszinkígyókat az angol nyelvből átvett cantil névvel is illetik (a chiapasi (Mexikó) Tzeltal őslakosok nyelvén sárga ajkút jelent, ami az ajkukon végighúzódó fehér, sárgásfehér csíkokra utal). Három alfajuk ismert, melyek a következők: közönséges cantil (A. bilineatus bilineatus), Gloyd cantil (A. bilineatus howargloydi), yucatán vagy yucatáni cantil (A. bilineatus russeolus).
Elterjedése
[szerkesztés]A közönséges cantil a természetben széles körben elterjedt. Ez az alfaj rendelkezik a legnagyobb elterjedési területtel, mely észak Mexikótól, ezenbelül dél Sonorától El Salvador-ig húzódik (Trutnau, 1998; Hunziker, 2000). Más kutatók azonban egészen Hondurasig, Nicaraguaig lehúzódó etejedési területről is beszámoltak már.
Megjelenése
[szerkesztés]A mokaszinkígyók a gödörkésarcú-viperák ( Crotalinae) közé tartoznak. A tudomány számára először Günther írta le 1863-ban, akkor még Ancistrodon bilineatus néven. Alapszíne csokoládé-, illetve kávébarna, melyen harántirányban szabálytalan lefutású világosabb barna minta látható. Eme mintát az alapszíntől fehér csíkok választják el, melyek általában a háton nem érnek össze, többnyire pusztán az állat oldalán figyelhetők meg. A fej mindkét oldalán, az orrcsúcstól kiindulva a szemek fölött és alatt (a labiális pajzsokon keresztül) két fehér vízszintes sáv fut a nyak vonaláig, valamint a rostrale és a mentale (alsó ajaki csúcspajzs) pikkelyeken függőleges fehér csík fut végig. Hasoldaluk a test alapszínével megegyező, melyen fehér szabálytalan minták figyelhetők meg. A mexikói mokaszinkígyók közül a törzsalak egyedeinek színe a legegységesebb, a haránt minták ezen alfajnál látszanak a legkevésbé, egyes esetekben el is tűnhetnek. Farkuk citromsárga színű. Az újszülöttek szüleik kicsinyített másai, azonban alapszínük jóval vörösebb, és a harántminták is jóval kifejezettebbek. Színük körülbelül első éves koruk végére változik sötétebb tónusúvá. Pupillájuk a viperafélékre jellemzően függőleges résalakú. Az A. bilineatus alfajai közül a törzsalak a legnagyobbra növő alfaj. Átlagos méretük 90-110 cm, azonban találtak már 137 cm-es példányt is.
Alfajai
[szerkesztés]| Alfaj | Leíró | Testhossz | Elterjedés |
|---|---|---|---|
| x |
Színvaltozatai
[szerkesztés]Élőhelye
[szerkesztés]Leggyakrabban a természetben trópusi lombhullató erdőkben, nyílt szavannákon és cserjésekben fordul elő. Elterjedési területén egyes régiók (melyek egyébként az év legnagyobb részében igen száraz biotópnak minősülnek) szezonálisan víz alá is kerülhetnek. Ezek a kígyók nem kedvelik a nyílt vizes területeket, azonban mivel az éppen vízzel borított vidékekről is fogtak már be egyedeket, így a kutatók sokáig –tévesen- azt hitték, hogy a vízi mokaszinkígyóhoz (Agkistrodon piscivorus) hasonlóan, ők is ezeket az élőhelyeket részesítik előnyben. Angol nyelvterületen dry moccasin-nak is nevezik, mely arra utal, hogy a faj előnyben részesíti a szárazabb környezetet.
Életmódja
[szerkesztés]A természetben általában gyíkokkal, valamint rágcsálókkal táplálkoznak, gyakorlatilag azonban, minden olyan gerincest zsákmányul ejtenek, melyeket le is tudnak nyelni. Feljegyeztek olyan eseteket is, ahol éppen békákat, vagy kisebb madárfiókákat, sőt kígyókat (!) nyeltek el. Egyes megfigyelések beszámolnak arról is, hogy eme kígyók nagyobb rovarokat és halakat is zsákmányolnak. Ez utóbbit leginkább terráriumi körülmények között tapasztalták. A mexikói mokaszinkígyók eleven szülő állatok. A vadon élő cantilok szaporodási szokásaik még számos kérdést vetnek fel, azonban úgy tűnik, hogy november és január hónapok között a legaktívabbak. Ez az aktivitás éppen egybeesik az esős évszak kezdetével. A legtöbb párzást ez időszak alatt figyelték meg. Kicsinyeiket (5-12 db) márciustól májusig hozzák világra. Ezidáig az újabb kutatások azt igazolják, hogy természetes élőhelyükön, nincs kimondott hibernációs nyugalmi periódusok, hanem csak aestivációról (nyári nyugalmi időszak) beszélhetünk. (Fogságban ennek ellenére sok terrarista telelteti cantiljait, mely ennek a megfigyelésnek teljesen az ellentéte, mégis mindkét féle szaporítási kísérlet során értek el sikeresen megszületett utódokat.) A fiatal mokaszinkígyók sárga színű farkukkal vibráló, hullámzó mozgást végeznek, mintegy kukacot vagy férget imitálva. Ezzel a trükkel gyíkokat, békákat csalogatnak magukhoz, majd ejtenek zsákmányul. E szokás csak a fiatal állatok esetében figyelhető meg, ellentétben a halálkígyókkal (Acantophis spp.), ahol a felnőtt állatok is előszeretettel használják ezt a taktikát. A cantilok reprodukciójának (szaporodásának) természetes tanulmányozása még számos nyitott kérdést tartogat. Egyik igen érdekes probléma, hogy képesek-e spermaraktározásra, valamint egy párzás után, több fészekalj világra hozatalára. Mivel hiteles megfigyelések még nem állnak rendelkezésre, ezért a kutatók csak találgatni tudnak e kérdés kapcsán, azonban a raktározás jelensége egyes gödörkésarcú-vipera fajok esetében bizonyított.
Szaporodása
[szerkesztés]Mérge
[szerkesztés]Méreg hatása és tünetei
[szerkesztés]Hasonló fajok
[szerkesztés]| • | X Y | Z Q |
|---|---|---|
| Méret (max.) | 110cm | 75cm |
| Rostale | egy sor | két-három sor |
| Nasale | orrszarv | orr felfelé ível |
| Frontale | osztott | nem teljesen osztott |
| Supraocularia | 10-13 pár két teljes sorban | kettő vagy egy sor |
| Dorsalia | 21-40 sor | 21-23 sor |
| Ventralia | 133-160 | 134-169 |
| Subcaudalia | 24-46 pár | 30-49 pár |
Védettsége
[szerkesztés]Szinonimák
[szerkesztés]- x
- y
- z
Források és jegyzetek
[szerkesztés]Lásd még
[szerkesztés]- y
- z
- x
Egyéb irodalom
[szerkesztés]- x
- z
- y
Hivatkozások
[szerkesztés]- z
- y
- v