Szerkesztő:Mónika.szabó/próbalap

Dombay Lelly

(Dombay Lelli, Dornis Istvánné)

1914. Selmecbánya - 1999. Nizza

Élete

Dombay Lelly 1914-ben született a mai Szlovákia területén található Selmecbányán. Magyar származású, Nizzában élt művésznő, akit festő, grafikus, textil- és ruhatervezőként tartanak számon. Kanadai és francia állampolgársága volt. A művészet iránti érdeklődése már egészen fiatalkorában megmutatkozott. Tanulmányait Torontóban kezdte a torontói School of Art iskolában, de folytonos utazások jellemezték életét, megfordult Párizsban, Nizzában. Mindezek ellenére nem adta fel a tanulást Párizsban, az Academie de la Grande Chaumière-ben tanult. Folytonos ingázás jellemzi életét, minden helyszínen próbálta a művészetet magába szívni és minden táj inspirálta. 1976-ban Magyarországon tanult a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestereitől Z. Gács Györgytől és Blaski Jánostól sokat tanult. A 80-as évektől megosztotta idejét Nizza és Leányfalu között. Ihlető forrása a mediterrán táj és a magyar vidék. A tengerben vagy a pusztában a végtelenség érzetét, annak hatását fogalmazta meg meleg színekkel, képei egységes dinamizmusával. 1982 körül sorozatot festett az Alföldről, konstruktív jelleggel. A 90-es években expresszív jellegű madár-sorozatot készített. 1976-tól kapcsolódott be a nemzetközi kiállítási életbe. Egyéni kiállítása volt 1978-ban Párizsban,1979-ben New Yorkban és Torontóban, 1989-ben a Budapest Galériában. 1982-ben szerepelt a Műcsarnokban, a Külföldön élő magyar származású művészek 2. kiállításán. Művei megtalálhatók jelentős New York-i, párizsi és egyéb külföldi gyűjteményekben. 1999-ben hunyt el Nizzában. Művészetéről könyv készült Hegyi Lóránt szerkesztésében A mediterrán tradíció vonzásában címmel jelent meg, fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálva, magyar és francia nyelven.

Budapest- Kristóf tér és Váci utca sarka

Divattörténeti munkássága

A 30-as évek végétől Budapesten, a Kristóf téren női ruhaszalont vezetett. Saját maga tervezte a textileket és a ruhákat, melyek a korabeli divathoz igazodtak. Visszatért Kanadába 1950-ben és szintén ruhatervezőként dolgozott, majd Franciaországban telepedett le.

Művészete

A négy évtizede külföldön élő, de hazájával mindvégig szoros kapcsolatot tartó Dombay Lelly festészetében a harmónia iránti vágy fogalmazódik meg. Művei sokkal inkább a belső megnyugvás megformálói, mint természeti vagy figurális motívumok leképezései. Művészi személyiségének szerénysége távol tartja őt a nárcisztikus önfeltárulkozástól, s a heves, indulatos önkifejezés pályái helyett a csendes szemlélődést állítja előtérbe. Halk szavú, eszközeivel óvatosan bánó, ökonomikus és fegyelmezett festészet az övé, melyben az ember nyugalomra lel. Képein alig találjuk nyomát a festőileg tematizált akciónak: nála minden állandóságot, nyugalmi állapotot, vagy a végtelen ismétlődés természetfeletti változatlanságát sugallja. Ugyanakkor a finoman megmunkált részletek és a felület festői gazdagsága életet, változatosságot visz a képbe, egy láthatatlan rendszer keretei közé zárt, apró mozgásokból logikusan szervezett élet-egységet, ami a változatlanság és a természetből merített változékonyság egységére törekszik. Dombay Lelly művészete lírai művészet. S tegyük rögtön hozzá: par excellence női művészet. Az érzékeny, minden apró mozzanatra figyelő, a jelenségeket érzelmileg interpretáló női személyiség áll művei mögött. Rendkívül fontos számára a pillanatnyi hangulat, a táj "lelke", vagy egy elhagyott strandszék tárgyias mélabúja, a tenger felett szálló madarak kecses mozdulatainak múlandóságot sugalló érzelmi asszociáció. Témaválasztása mindig egyszerű; a témát azonban a szubjektív beleérzés aktusa lelkesíti át. Mégis, a hangulat finom, visszafogott, alig-alig észrevehető páraként borítja be a képi szerkezetet, nem változtatva meg a racionális felépítmény áttekinthető rendjét. A líra és az architektúra, a személyes hangulat és a személyen túli rend varázslatos összemosását Dombay Lelly a francia festészetből tanulta meg. Talán egyetlen más nagy festészeti tradícióban sem találjuk nyomát a logikus szerkezet és a tovatűnő, megmagyarázhatatlan, fájdalmasan szép és megfogalmazhatatlanul egyszeri hangulat elválaszthatatlan egységének, s talán sehol másutt nem olyan visszafogott és mégis olyan szívszorító a festészet hangulati tartalma, mint éppen Franciaországban. S különösen a Dél piktúrájában válik oly szétbonthatatlan, részekre nem osztható evidenciává a szilárdan felépített, kiegyensúlyozott roppant belső kohéziót sugárzó képépítmény és az elillanó, sejtelmes, elégikus érzelem, mely a természet gazdag látványa mögött a múlandóság hangulatát villantja fel. Dombay Lelly a francia Délt választotta második hazájának. S a francia Dél festészeti hagyománya ott él minden művében. De nem csupán az egyes képekben, hanem a harmóniáról és a természet művészi átfogalmazásáról kialakított felfogásában is. Corot ezüstös színharmóniái visszacsengenek Dombay Lelly tájképein, miközben Jacques Villon szikár, precíz, érzékenységében is határozott, változatosságában is kiszámított vonalkonstrukcióinak művészettörténeti emlékei is feldereng. Jacques Villon szemléletével rokon a Dombay Lelly által alkalmazott felülettagolás is: a színfoltok többnyire homogén felületként jelennek meg, mégis keskeny, érzékeny, határozott kontúrvonalak választják szét őket. Dombay Lelly azonban közvetlenebbül kötődik a táj konkrét élményéhez, mind a látvány, mind a hangulatiság szintjén. Számára a szolid konstrukció, a racionális képi rend mindig a harmonikus hangulat megragadásának alapja. Olyan biztos alap, amire ráépíthető a pillanatnyi élmények kiszámíthatatlan hangulattöredékeiből szerkesztett pillekönnyű, áttetsző, lebegő építmény. Ez a varázslatos könnyedség ismét csak a francia festészet tradíciójához kapcsolja. Matisse mediterrán képeinek derűjéhez, Dufy harmincas-negyvenes évekbeli dekoratívizmusához, vagy a kései Bonnard éret kolorizmusához. Valóban, Bonnard világoskék, halványsárga, tört szürke színtónusai és Matisse halvány kékes-zöldes-szürkés árnyalatai ott munkálnak Dombay Lelly festői tudatában, még ha nem is mindig közvetlenül bukkannak felszínre. Dombay Lelly magába szívta a mediterrán valószínűtlen kékségét, az ezüstös tengeri pára ragyogását, az olajfák Corot-t idéző hamvas szürkeségét, a pálmák fáradt zöld tónusait, s mindezt egyetlen egységes színvilággá építette össze. Nem véletlenül tekinti magát igazi koloristának: valóban festészetében alapvetően a szín hatalmáról, a szín érzelmi tartalékairól, a képfelületet kitöltő szín rejtélyéről beszél. Mikor 1986-ban elkezdte a magyar alföldi tájat feldolgozó képciklusát, megkísérelte a francia kultúrából és a Dél élményéből leszűrt festői tanulságokat ebben az új közegben újragondolni. Alföldi képei hatalmas, messzire vezető, távoli horizontokat és apró, elárvult magányos motívumokat mutatnak. A színek kiegészülnek a homok sárgájával, a vörös különböző tónusaival, a száraz föld baráival és okkereivel, s más jelentést kapnak a szürkék is. Valóban megváltozott a színskála, valóban eltűnt a Cote d' Azur derűje, az ezüstösen csillogó tenger határtalan szabadsága, s helyette a messzeségbe vezető, száraz és szikkadt alföldi síkság monumentális nyugalma lépett. Furcsa vállalkozás ez a ciklus, hiszen Dombay Lelly festészetének minden mozzanata a francia tradícióból táplálkozik, könnyed kolorizmusa és visszafogott érzelmessége ízig-vérig francia jelenség, s ő ezt mégis egy merőben más táj, egy merőben más élményvilág festői megragadására alkalmazza. Szándéka mögött a szülőföld és a választott haza egymásratalálásának vágya áll. Szólnom kell még a legutolsó évben megkezdett képciklusról. Itt Dombay Lelly feladni látszik a szigorú, racionális képépítmény igényét, s ezzel szemben az érzelmi kifejezés erejét hangsúlyozza. Kedvenc motívumát, a tengeri madarakat festi meg újra és újra, megragadva a kecses mozdulatok mögött felvillanó oly sok érzelmi tartalmat. Mert ezek a méltóságteljes, törékeny, magányos lények számunkra, a művész számára élnek itt ezeken a képeken, számunkra és az ő számára adják elő balettjüket, hozzánk és hozzá szólnak, méghozzá olyan fájdalmas közvetlenséggel, ami csak a legőszintébb pillanatokban lehetséges. E madarak nem pusztán a természet részei, nem pusztán a tengeri táj gyönyörű motívumai, hanem a mi belső életünk szereplői is: érzelmeket közvetítenek felénk, hangulati állapotokat testesítenek meg, megszólítanak és talán még kérdőre is vonnak bennünket. Szépe, esendőek, törékenyek; s a levegőben végérvényesen tovatűnő mozdulataik a fájdalmas, pótolhatatlan hiányt, a visszahozhatatlanul elmúlt pillanat örök veszteségét tárják elénk. Dombay Lelly művészete érzelmes, de nem hivalkodó; személyes hangvételű, de nem tolakodó; határozottan halad a maga útján, s mégis szerény. Önmagának fest, minden különösebb program nélkül. Nem feladatokat akar megoldani, hanem a maga harmóniavágyát akarja kifejezni a képben. Ez az a harmóniavágy, ami élete minden nehézségén átsegíthette, s ami művészi munkáját élteti.

Egyéni kiállítások

1978 • Galerie de la Tournelle, Párizs

1979 • National Art Center, New York • Koffler Gallery, Torontó

1980 • Mas d'Artigny, St. Paul (FR)

1981 • M. Municipal de St. Paul (FR) • Galerie Montfleury, Cannes (FR)

1982 • Salon du Louvre, Menton (FR)

1982 • Görög templom, Vác (kat.)

1983, 1985 • Mas d'Artigny, St. Paul (FR)

1985 • Magyar Képzőművészeti Főiskola

1986 • Művelődési Központ, Győr • Kanadai Nagykövetség, Budapest

1988 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged

1989 • Budapest Galéria, Budapest (kat.)

Válogatott csoportos kiállítások

1976 • Art Gallery of Hamilton (CA)

1977 • Gallery 93., Ottawa

1978 • Magyar Képzőművészeti Főiskola

1979 • Womenart, Lincoln Center, New York

1980 • XVI. Grand Prix International de la Peinture de la Côte d'Azur, Cannes (FR)

1980 • Exposition France-Canada, Cannes (FR)

1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest

1983 • Arteder, Bilbao

1983 • Fiber Art '83, St. Laurence Művészeti Központ, Torontó

1984 • Château M., Cagnes-Sur-Mer (FR)

1985 • 4. Éves Művészeti kiállítás, Torontó.

Irodalom

ÚJLAKI G.: Színmágia. ~ kiállítása Vácott, Művészet, 1983/1.

POGÁNY Ö. G.-GACHOT, F.: (kat. bev., Vác, 1982)

HALÁSZ Z.: Festőpálya Torontótól a Dunakanyarig, Magyar Hírek, 1987. március 7.

ABA J.: Szállj, madár, szállj!, Pesti Műsor, 1989. szeptember 20.

HEGYI L.: A mediterrán tradíció vonzásában (bev. a Dombay-albumban, h.n. és é.n. kb. 1990)

ÚJLAKI G.-GAUDET, M.: ~ festőművész kiállítása (kat. bev., Budapest Galéria, Budapest).

Linkek

https://www.antikvarium.hu/konyv/hegyi-lorand-dombay-341451

http://www.biralat.hu/muveszek/dombay_lelli_dombay_lelly_dornis_istvanne_.8000.html?pageid=56

http://artportal.hu/lexikon/muveszek/dombay-lelly-4364