Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Mészáros Fruzsina/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk részben vagy egészben a Man'yōshū című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Manjósú (japánul: 万葉集 Hepburn-átírással: man'yōshū, "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán történeti versantológia, amely i. sz. 759-ben a Nara-kor közepén (710 - 794) jelent meg.[1] A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket.[2] Jelenlegi formáját Ótomo no Jakamocsinak (大伴 家持 Hepburn-átírással: Ōtomo no Yakamochi, ?718 - 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit.[3] A gyűjteményben található versek költői különböző társadalmi rétegekből kerültek ki: találhatunk verseket uralkodóktól, parasztoktól, de örömlányoktól is.[4] A dalok keletkezési idejüket tekintve kb. 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.

Híres korabeli költők: • Kakinomoto no HitomaroJamabe no AkahitoJamanóe no Okura[5]

Elnevezés

[szerkesztés]

A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy „Számtalan levél gyűjteménye”, de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. Szengaku (japánul: 仙覚 Hepburn: Sengaku), Kamo no Mabucsi (japánul: 賀茂 真淵 Hepburn: Kamo no Mabuchi) és Kada no Azumamaro (japánul: 荷田 春満 Hepburn: Kada no Azumamaro) a 葉 (Hepburn: yō) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a kotoba (szavak), így emiatt a „számtalan szavak gyűjteménye” névvel illeték a versgyűjteményt. Keichú (japánul: 契沖 Hepburn: Keichū) és Kamocsi Maszazumi (japánul: 鹿持雅澄 Hepburn: Kamochi Masazumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése „az utolsó tízezer év gyűjteménye”. Okada Maszajuki (japánul: 岡田正之 Hepburn: Okoda Masayuki), a kanbun tudós szerint a versantológia a mű oldalainak a mennyiségére utal. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.

Felosztás

[szerkesztés]

A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz.[6] Ebben 4163 tanka (japánul: 短歌 Hepburn: tanka, "rövid dal"), 260 csóka (japánul: 長歌 Hepburn: chōka, "hosszú dal"), 62 szedóka (japánul: 旋頭歌 Hepburn: sedōka, head-repeated poem) és 21 nagauta (???) található.[7] Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik átlagon felüli verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk javítására. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek. [8]

Nyelvészeti jelentősége

[szerkesztés]

A Nara-korban jelent meg Japánban a kínai írásrendszer, amely alapján legelőször a Kodzsiki (japánul: 古事記 Hepburn: Kojiki, Régi idők feljegyzései) jelent meg 712-ben, majd nem sokkal később a Manjósú.[9] Már a Kodzsiki, de leginkább a Manjósú mutatja a japán írás folyamatos fejlődését. A versantológia Manjó-ganában (japánul: 万葉仮名 Hepbrun: Man'yō-gana) íródott.[10][11] Ennek lényege, hogy a japán morák (szótagok) leírására a kínai írásjegyeknek csak a fonetikai hangalakjait használták fel, függetlenül azok eredeti jelentésétől. Ez a fajta verselés rendkívül nehézkes volt, viszont a japán stílusú verselés (vaka, japánul: 和歌 Hepburn: waka) nagyon jól tudta alkalmazni, mivel a költemények többsége rövid volt.[12]

Dzsómei tennó, aki a Szóga-klán országlása alatt uralkodott, így írt Aszuka környékéről:

Yamato hegyei, számotok bár végtelen,

Kagu mennyet ostromló bérce különb mindőtöknél!

Ha felhágok bércére, s birodalmam kémlelem,

a tágas síkot lát szemem, hol füstkígyók kúsznak felfelé,

s a széles tó felett sirályok szelik a levegőeget.

Csodás téj ez, Yamato földje![13]

Fordítások

[szerkesztés]

A mű angol nyelvű fordítását J. L. Pierson készítette el, míg az oroszt A. Y. Gluskina.[14] Jelenleg Alexander Vladimirovich Vovin (1961-), orosz származású nyelvész dolgozik egy kommentárokkal ellátott fordításon.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Yamaji Masanori: Japán - Történelem és hagyományok, Gondolat, Bp. (1989) (ISBN 963-282-175-0)
  2. Yamaji Masanori: Japán - Történelem és hagyományok, Gondolat, Bp. (1989) (ISBN 963-282-175-0)
  3. Yamaji Masanori: Japán - Történelem és hagyományok, Gondolat, Bp. (1989) (ISBN 963-282-175-0)
  4. Setsuko Kojima, Gene A. Crane: A dictionary of Japanese culture (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)
  5. Setsuko Kojima, Gene A. Crane: A dictionary of Japanese culture (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)
  6. Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)
  7. Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)
  8. http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Manyoshu
  9. Kenneth G. Henshall: A history of Japan: From Stone Age to superpower, 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) 23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)
  10. Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)
  11. Setsuko Kojima, Gene A. Crane: A dictionary of Japanese culture (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)
  12. Conrad Totman: Japán története, Osiris kiadó, Bp. (2006) (ISBN 963-389-840-4)
  13. Conrad Totman: Japán története, Osiris kiadó, Bp. (2006) (ISBN 963-389-840-4)
  14. Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)

Bibliográfia

[szerkesztés]

Idegen nyelvű források:

Magyar nyelvű források:

További linkek

[szerkesztés]