Szerkesztő:Lji1942~huwiki/Petefészekrák

Egy kevéssé rosszindulatú nyákos petefészektumor szövettani képe (H&E) festés

.

Kétoldali szerózus petefészekrák. (Kórbonctani készítmény).

A petefészekrák a petefészek (ovarium) valamelyik részéből kiinduló rosszindulatú rákos burjánzás. Egyik legnagyobb probléma vele, hogy gyakran túl későn kerül felismerésre. Nem mindegyik, a betegségben szenvedő nőnél jelentkeznek tünetek, amelyek közül a jellegzetesek: haspuffadás, medencei fájdalom, étkezési zavarok, és a gyakori vizeletűrítés könnyen összetéveszthetők más betegségekkel. A petefészekrák a második leggyakoribb nőgyógyászati rák. és elérte – a kedvezőnek nem tekinthető - 47%-os túlélési arányt a késő 1970-es évek 38%-áról. Ez idő alatt más rákok általános ötéves túlélési ideje sokkal jelentősebben javult, az általános népességet tekintve 68%-ra a 2001-ben diagnosztizált esetek aránya az 1970-es évek 50%-áról. Megközelítőleg a nők 5-10%-át műtötték életük során valamilyen ováriális szövetszaporulat miatt, amelyek jelentős részben jóindulatúak voltak. A legtöbb (>90%) petefészekrákot a hám eredetűek közé sorolják, de vannak arra utaló bizonyítékok is, amelyek szerint a méhkürt szintén kiindulója lehet bizonyos petefészekrákoknak. Mivel az ovariumok és a méhkürtök nagyon közeli viszonyban állnak egymással, feltételezik, hogy a méhkürtök sejtjeinek elfajulásai utánozhatják a petefészekrákot. Más típusok a petesejtekből indulnak ki (csírasejt daganatok), vagy a kötőszöveti sejtekből a gonádlécek/redők ’’(plica gonadalis)’’ támasztósejtjeiből.

Statisztika

2010-ben az Egyesült Államokaban – becslések szerint – 21 800 új esetet diagnosztizáltak, és 13 850 nő halt meg petefészekrákban. A kockázat az életkorral nő, míg a terhességek számával csökken. Az életkori kockázat 1.6% körül van, de azoknál a nőknél, akiknél elsőfokú rokonokat érintett a betegség, ez 5.0% -os. Azoknál a nőknél, akiknél a BRCA1 vagy a BRCA2 gén mutációja volt kimutatható a kockázat 25% és 50% között volt, a mutáció jellegétől függően. A petefészekrák a gyakoriságában a második helyen van a nőknél (mintegy 1/70-ed részüket érinti, és a vezető helyen áll a nőgyógyászati rákok okozta halálozásban, és a leginkább halálos kimenetelű (a nők 1%-a ebben hal meg). Az ötödik helyen áll nőkben az összes rákos halálokok között. 2008-ban – becslések szerint – 15 000 nő halálát okozta. Ezek a mutatók a fejlett országokban a magasabbak.2004 és 2008 között a petefészekrák diagnózisi a 63 éveseknél érték el a életkor szerinti gyakorisági eloszlás medián értékét. Megközelítőleg 1.2%-ot diagnosztizáltak 20 éves kor alatt; 3.5%-ot 20 és 34 éves kor között; 7.3%-ot 35 és 44; 19.1%-ot 45 és 54, 23.1%-ot 55 és 64; 19,7%-ot 65 és 74; 18.2%-ot 75 és 84 éves korok között; és 8.0%-ot 85 év fölöttieknél. A 10 éves túlélési idő az IA stádium 84.1%-ától a IIIC stádium 10.4%-áig változott (romlott).

Jelek és tünetek

A petefészekrák korai jelei és tünetei gyakran hiányoznak, és amennyiben meg is vannak nagyon enyhék és jellegtelenek lehetnek. A legtöbb esetben ezek a tünetek több hónapon keresztül fennállnak, mielőtt felismernék és diagnosztizálnák azokat. A petefészekrákban megbetegedett nők jeleznek egy vagy több tüntet, mint például a hasüregi fájdalmat vagy diszkonfort (kellemetlen) érzést, hasüregi szövetszaporulatot, haspuffadást, hátfájást, hirtelen vizelési kényszert, hátfájást, fáradékonyságot és más nem specifikus tüneteket, de jellemzőbb tüneteket is mint a kismedencei fájdalmat, rendellenes hüvelyi vérzést, vagy nem indokolt fogyást. A hasüregben folyadék (ascites ) szaporodhat fel. Egy előre tervezett (prospectív) esetvizsgálatban 1 709 nőn, akik rendszeresen látogatták a járóbeteg rendelést, azt találták, hogy haspuffadás, megnövekedett hastérfogat, és vizelettel kapcsolatos panaszok voltak jelen azok 43%-ánál, akiknél petefészekrák volt jelen, de ezeknek csak 8%-a jelentkezett az elsődleges ellátást biztosító klinikákon. Két előre tervezett esettanulmányról számoltak be. Az elsőben azt találták, hogy a petefészekrákban szenvedők tünetei a megnövekedett hastérfogat, a puffadás, a sürgős vizelési inger és a medencei fájdalom.A második, kisebb vizsgálatban azt állapították meg, hogy a petefészekrákos nők tünetei a megnövekedett hastérfogat/puffadásés evési nehézség/teltségérzet.Ebben a második vizsgálatban meghatároztak egy tünet-listát, amelyet kritikusnak ítéltek, legalábbis abból hatot, amelyek „több mint tizenkét esetben jelentek meg havonta, de kevesebb mint egy évig jelentkeztek”.

Okok

Az esetek többségében a petefészekrák pontos oka ismeretlen marad. A petefészekrák kifejlődésére úgy látszik, hogy sok tényező hat. Az idősebb nőknél és azoknál, akik a betegséget tekintve az első vagy második fokozatban vannak, a kockázati tényező magasabb. A petefészekrák örökletes formáit okozhatják specifikus gének mutációi (nevezetesen a ’’BRCA1” és a ’’BRCA2’’, de okozhatják az örökletes nem-polipózus vastag- és végbélrák ’’(colorectalis rák)’’ génjei is. A meddő nők valamint azok, akik az endometriozisnak nevezett kórképben szenvednek, azok akiknek sohasem volt terhessége és akik postmenstruális ösztrogén pótló kezelést kaptak, ugyancsak fokozott kockázati tényezővel bírnak. A kombinált orális fogamzásgátló tabletták szedése viszont védő hatású . Mind több nő gyermekeinél csökken a petefészekrák kockázata. Az első terhesség koraisága, az utolsó terhesség életkorának kitolódása és az alacsony dózisú hormonális fogamzásgátló tabletták szintén védő hatásúnak bizonyultak. A kockázati tényező azoknál a nőknél is csökken, akiknek a Fallop-kürtjét (méhkürtjét) ’’(tuba uterina)’’ lekötéssel sebészetileg elzárták. 489 magas fokozatú komoly petefészek adenocarcinómánál azt találták, hogy 96%-ban a p53 gén mutált. Más elég általánosan előforduló mutált gének voltak az NF1, BRCA1, 3RB1 és a cyclin-dependens kináz 12 (CDK12).