Szerkesztő:Littlerower/Fazekas Tamás
Fazekas Tamás- az első Balatont körbe evező sportoló.
- 4-szeres magyar bajnok, ergométer amatőr OB 1.hely
- Első Balaton kerülés evezős hajóval.
- Vitorlázás - Asso99 - újonc
- 2008 - EB 1.hely
Célok:Első magyar szóló átevezés az Atlanti-óceánon.
A sikeres vállalkozásra még 2006. szeptember 22-23-án került sor, amikor Fazekas Tamás A Pannon Egyetem hallgatója egy vitorlásverseny mezőnyével együtt rajtolt Csopakról, s a tó legtávolabbi pontját, Keszthelyt is érintve haladt. A fiatal evezős a GPS nyomkövető rendszer tanúsága szerint 160 kilométert tett meg sikeres vállalkozása során.
A végül harminchét órás teljesítés jóval kevesebb időt igényelt volna, ha Fazekasnak a mostoha időjárási viszonyok miatt nem kellett volna többszörösen kényszerpihenőt tartania. A fiatal versenyző mérései szerint mintegy huszonkilenc óra tiszta időt töltött evezéssel.
A Magyar Evezős Szövetségnek nincs tudomása arról, hogy korábban bárki megtette volna evezős hajóban ezt a távot, így Fazekas Tamás tekintendő az első, Balatont körbeevező sportolónak.
Személyes tapasztalatok, élmények a Balaton körbeevezéséről Fazekas Tamás írása alapján
[szerkesztés]Az evezős elmondása alapján a beérkezés utáni napon még kissé hihetetlennek tűnik számára az amit véghezvitt...
A Veszprémi Egyetem hallgatója az iskola szervezésében minden év májusában megrendezett Balaton Regatta veszprémi kampuszának férfi csapatát erősítette egyetemi évei alatt. Az evezés iránti lelkesedését bizonyítja többek között az is, hogy az Egyetemi Sport Klub részére felkutatott két, még használható állapotban lévő fa evezőshajót (keel-boat) és a 2005-ös nyáron ezek egyikét saját kezűleg felújította. A hosszas előkészítés és tervezgetés után 2006 augusztusában azzal az ötlettel kereste meg Fa Nándort, hogy az általa alapított egyszemélyes tókerülő (Balaton) vitorlásverseny útvonalán szeretné az evezést teljesíteni. A Földet háromszor is körbe vitorlázó Fa a lelkes fiatal ember kezdeményezése mellé állt, és feltétel nélküli bizalommal igyekezett segíteni, hogy az elsőre kissé bizarnak tűnő vállalkozás a lehető legbiztonságosabban valósulhasson meg.
Az evezésről:
A szellemi és fizikai felkészülés mellett a hajón is kellett néhány apró, de annál fontosabb változtatást végrehajtani a biztonság érdekében. Mivel az evezőshajó felülről nyitott, az esetlegesen átcsapó hullámok ellen az orrészt nejlon fóliával borította be. Az éjszakai menetre készülve gondoskodni kellett a hajó megfelelő kivilágításáról, nemcsak saját, de a versenyben résztvevő vitorlásokra való tekintettel is. Ez egy 360° ban látható fehér fényű lámpát, továbbá elől-hátul villogó fényeket jelentett. A tájékozódást kézi GPS segítette, és megnyugtató volt a tudat, hogy a Cason jeladóján keresztül a rendezők, a Vízimentők folyamatosan követhették lelkes amatőrünk pozicíóját. A könnyebb haladás érdekében a hajóhoz tartozó régi villák helyett újakat készített, amire a mai modern evezős versenyhajókon is használatos tulipánokat (a lapátokat tartó U alakú alkatrész) lehetett felszerelni, így nagyon könnyű karbon lapátokkal tudta leevezni a 160 km-es távot.
Szeptember 22-én délelőtt gyönyörű időben, a csopaki Kereked Vitorlás Klub kikötőjéből indult a futam, és az időjárás-előrejelzés szerint ideális körülményekkel vághattak neki a 160 km-es távnak. A verseny remekül indult, a vitorlásokkal szinte együtt haladva tehette meg a Tihanyig tartó távot nagyon enyhe hátszélben, ami Keszthely felé haladva még segített is jó tempót evezni.
Ilyen hosszú táv teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy az elvesztett energiát és folyadékot folyamatosan pótoljuk, különben nagyon hamar fel lehet adni. Ezt elkerülendő előzetesen táplálkozási szakemberek véleményét kérte ki.
Tihanyt elhagyva egy rendszeres menetrendet alakított ki, ami a pihenés és energiapótlás szempontjából elengedhetetlen volt. Ennek megfelelően minden 20 percben ivott egy kevés ásványvizet (5 óránként sportitalt), továbbá - a maga szórakoztatására – a „banán-órát”, „csoki-órát”, „szendvics-órát” az étkezésben. Kitüntetett célpontoknál (Tihanynál visszafelé) aszalt gyümölccsel jutalmazta magam. A kilométerek előrehaladtával megfelelőnek bizonyult a rendszer, és tapasztalatoknak hála, sikerült megtalálnia az optimális, hatékony sebességet, csapásszámot.
Tamás elmondása alapján az egész tókerülés egy spirituális út volt, elmerülve a természetben, a tájban, gondolatokban. Valahol jó volt kicsit „elvonulni” ebből a meghasonlott, képmutató világból, és megtalálni az értékeket, egyensúlyt magával és a környezettel. A Tó iránti tisztelete csak megerősödött, ami a pénteki viharral, és a hullámzással az Aliga-Csopak szakaszon szombat éjjel próbára tette, de a magamba vetett hitét egy pillanatra sem ingatta meg.
Igazán jóleső érzéssel töltötte el, hogy a beérkezés után a vitorlázók, szervezők (nagyrészt addig ismeretlen emberek) őszinte gratulációval, elismeréssel fogadták. Élete egyik legemlékezetesebb 37 órája volt.
Ez az út megerősítette abban a hitében, hogy a lehetetlen nem létezik.
A jövőről:
[szerkesztés]Saját határaim feszegetése ezzel a „körrel” korántsem ért véget. Érzem, hogy a Kanári- és a Karib szigetek közti sós vízzel még lesz dolgom. Köszönöm a támogatást! Fazekas Tamás