Szerkesztő:Laurelin~huwiki/ Beren

Barahir fia, Beren és kedvese, Lúthien története J. R. R. Tolkien Szilmarilok című művében külön fejezetet kapott. Sorsuk különlegesen megfogó és megható. A történetre több utalást is tesz a Gyűrűk Ura, és ez Tolkien művei közül az egyik (Arwen és Aragorn szerelme mellett) "kidolgozott" szerelmi viszony. Érdemes megfigyelni, hogy mindkét történetben ugyanaz a "faji összetétel": a férfi ember (még ha nemesebb, vagy nagyobb ősöktől származik is, mint mások), a nő pedig tünde (és nem is akármilyen: Arwen Undómiel Lúthien leszármazottja volt, így külső jegyei közül jó néhányat örökölt, és mivel Tinúviel a Földön (Ardán) élő legszebb teremtmény volt, ez nem kis dolog). Az elbeszélés rövidített történetét igyekszünk itt visszaadni, "kidomborítva" benne Beren szerepét.

Családja és múltja

Apjának, Barahir-nak volt egy barátja, Gorlim, aki titokban Morgoth-ot szolgálta, és elárulta Barahir-t. Az egész családot lemészárolták, csak Beren menekült meg, mivel apja előzőleg kémkedni küldte az ellenséghez. Álmában azonban a megölt Gorlim kísértete jelent meg neki, és bevallotta árulását, majd hazaküldte, hogy figyelmeztesse szeretteit. Mikor a fiú hazaért, már csak a halottakat találta ott, és miután eltemette apját, megfogadta, hogy bosszút áll. Először is az orkok nyomába eredt, akik megölték családját, és rájuk is akadt a Rivil forrásnál. Vezérük épp Barahir levágott kezét, melyen még ott volt a gyűrű, lengette dicsekedve feje felett. Sauronnak szánta, annak jeléül, hogy elvégezte a rábízott munkát. A "jel" sosem jutott el Sauronhoz, mert ekkor Beren kiugrott a szikla mögül, levágta a kapitányt, majd futásnak eredt apja kezével és gyűrűjével. Az orkok nyílzáport zúdítottak rá, de egy sem találta el, sértetlenül megmenekült.

Találkozása Lúthiennel

Négy évig Dorthonion-t járta, és barátságot kötött az erdő-mező vadjaival. Azok segítették és nem árulták el őt, a férfi pedig nem evett húst, és nem bántott egyetlenegy élőlényt sem - hacsak az nem Morgoth-t szolgálta. merész volt, és hírét messze földön ismerték. Később azonban Melkor akkora vérdíjat tűzött ki a fejére, amely Fingon-ért, a noldák nagykirályáért járt. Sokáig vándorolt, végül úgy döntött, felkeresi a Rejtett Királyságot, Doriath-ot, melynek földjére mg nem lépett halandó őelőtte. Az út hosszú volt, nehéz, és fáradtságos, és egyik legnagyobb tetteként tartják számon. Botladozva, félig megőszülve érte el célját. Ám egy nyári éjjelen Neldoreth erdeit járva meglátta Lúthient-t, amint táncolt és énekelt. A lány Thingol király és Melian királyné, a maia leánya volt, Ilúvatar legszebb teremtménye Ardán. Lúthien azonban eltűnt a szeme elől, s a férfi megnémult, mintha varázslat szállt volna rá. Tovább járta az erdőket, a lány után kutatva, akit magában Tinúviel-nek nevezett, ami a sindák nyelvén fülemülét jelent. Aztán egy tavasz eleji hajnalon mégis ráakadt, amint táncával és énekével a tavaszt hívta. És Beren egyszeriben megtalálta a hangját, s a lány nevét kiáltozva hívta őt. Ekkor mindkettejük sorsa megpecsételődött, mert Lúthien is beleszeretett a férfiba. Mégis kisiklott karjai közül, és a férfire nagy kétségbeesés és fájdalom telepedett, mert szerette a tündelányt. Lelkére sötétség szállt, és ő reményvesztetten, szinte vakként kódorgott az erdőkben. Amikor már nem remélte, Tinúviel visszatért hozzá. Attól fogva gyakran felkereste őt, és sokat járták együtt az erdőket. Akkoriban ők voltak a legboldogabbak Eru gyermekei közül.

Thingol király ajánlata

Thingol udvarában élt egy dalnok, Daeron, aki szintén szerette Lúthien-t. Mikor meglátta Beren-nel, beárulta őt Thingol-nak, aki égtelen haragra gerjedt, mert lányát jobban szerette mindennél, halandót pedig még szolgái közé sem fogadott. Beszélt lányával, ő azonban addig nem válaszolt, míg Thingol meg nem esküdött, hogy a férfinak nem esik bántódása. Mégis elküldte érte szolgáit, hogy mint gonosztevőt vezessék elé, de Tinúviel eléjük vágott, és maga vitte Beren-t apja elé. A halandó bevallotta a királynak, hogy lányát mindennél jobban szereti, még az életénél is. Erre az megparancsolta neki, hogy hozzon el egy szilmarilt Morgoth koronájából, s akkor övé lesz a lány. Erre Beren a következőket válaszolta: "Csekély fizetségért adják a tünde királyok lányait, ékszerekért, ügyes kezek csecsebecséiért." Azzal elindult, hogy valóban megszerezze a kincset. Attól fogva Lúthien hallgatott, nem dalolt Doriath-ban. Beren gond nélkül eljutott Nargothrond földjére, ahol tündék őrizték a határokat. Elvitték Beren-t Felagund király elé, aki ismerte Barahir-t, így felismerte Beren-t is. A férfi beszámolt neki családja haláláról, s a király megsiratta őket. De amikor meghallotta, milyen feladatot kapott Beren, azt mondta neki, hogy a lány soha nem lesz az övé. Ő azonban nem tágított, és továbbment a királlyal és kíséretével Mordorba. Itt Felagund versengésre hívta Sauront. Varázsénekekkel küzdöttek egymás ellen, s a győzelem végül Sauroné lett. Ekkor lehullott álcájuk, amivel addig Felagund Sauron szolgáihoz hasonlóvá tette az arcukat, és Sauron tömlöcbe vetette őket. Megfenyegette őket, hogy kínok közt halnak meg, ha nem vallják be jövetelük okát, de ők némák maradtak, bár egy váltott farkas időről időre felfalta egyik vagy másik társukat.