Szerkesztő:Labáth György/próbalap

MIKOLICS FERENC, dr. (Söjtör, 1897. január 29. – Balatonfüred?, 1964. október 28.) - állatorvos, közgazdász, mezőgazdász, feltaláló. Földműves családból származott. Zalaegerszegen kezdte meg középiskolai tanulmányait. Részt vett az I. vh.-ban, több kitüntetést kapott. Közben 1917-ben leérettségizett. 1918-ban beiratkozott Bp.-en a Állatorvosi Főiskolára. 1921-ben fizetéses gyakornokká nevezték ki a főiskola járványtani tanszékére. 1922-ben szerzett állatorvosi oklevelet, 1923-ban állatorvosi doktori oklevelet, majd az állatorvosi főiskolán dr. Hutyra Ferenc mellett tanársegédként dolgozott két évig. Állatorvosi tanulmányai mellett elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem Mg. Fakultását, ahol 1922-ben kapott oklevelet. Ezenkívül 1924-ben Keszthelyen a Gazd. Akad.-n okleveles gazda képesítést szerzett. Kinevezték az akad. állategészségügyi tanszékére tanársegédnek. 1925-től az Esterházy-uradalomban (Pápa-Ugod, Devecser) főtitkár, majd 1926–28-ig jószágfelügyelő volt. 1928 után hazaköltözött Söjtörre, gazdálkodott, állatorvosi praxist folytatott, s a környező nagybirtokok gazd. tanácsadójaként működött. Tevékenyen részt vett a Zalavármegyei Gazd. Egyesület munkájában. A kezdeményezésére megalakult Gazdakör elnöki tisztét is betöltötte. Megyeszerte számtalan előadást tartott. Nyugat-Európa több országában járt tanulmányúton, élelmiszerhigiénia, növénynemesítés, mg. üzemtan, bakteriológia, immunbiológia, szarvasmarha- és hússertéstenyésztés, szövetkezeti és agrárszociológia témakörökben bővítette ismereteit. Külf. tapasztalatairól több tanulmányt is megjelentetett. 1936-ban Hévízre került, az akkor létesített állatorvosi státuszt foglalta el. 1946-ban létszámleépítés következtében nyugdíjazták, egy év múlva a hévízi pártok tiltakozása miatt visszahelyezték állásába. A háború után az FKgP hévízi szervezetének elnöke lett, a község képviselőtestületében tevékenykedett. 1950–60 között több ciklusban is megválasztották tanácstagnak, az ’50-es évek elején országgyűlési pótképviselő volt. A tanács mellett működő Egészségügyi és Szociálpolitikai Biz., és a Gyógyhelyi Állandó Biz. elnöki tisztét is ellátta. Számos javaslatot fogalmazott meg a fürdő fejlesztésére. Hévíz mellett a környező falvakkal bővült körzete, mellette a hévízi Vágóhíd Váll.-nál húsvizsgálatot végzett. Állatorvosi munkáján kívül új eperfajtát tenyésztett ki, még 1945-ben kezdett foglalkozni humán gyógyászattal is. A reumás betegségek gyógyítására egy újszerű kéngöngyölési eljárást fedezett fel, újítását 1953-ban nyújtotta be az Orsz. Találmányi Hivatalnak, melyet gyakorlati kipróbálás követett. A vizsgálatokat dr. Moll Károly vezette. 1956-ban kapott szerzői tanúsítványt. „Hévízi rádiumos tartalmú kéniszapos gyógyszappant” készített, kísérleteiben több betegség (bőr-, és légúti megbetegedések) kezelésére talált hatásos gyógyszereket. 1960-ban szabadalmat kapott az Asaropect nevű, asztma elleni gyógyszerére, melyet Asthmamort néven továbbfejlesztett. 1961-ben gombás bőrbetegségek elleni szerként Fungimort néven jelentett be újabb találmányt, mely csak 1964-ben, halála után kapott szabadalmat. Eredményei révén orsz. és nemzetközi hírnévre tett szert, otthona szinte zarándokhely lett. Egyes orvosok és az egészségügyi felső vezetés szakmai féltékenységből támadást intézett ellene. 2010-ben Hévízen emléktáblát avattak tiszteletére. Hévízen nyugszik.