Szerkesztő:Kurucz Marcsi/próbalap

Lázadás

A lázadó magatartás lényege, hogy normák ellen más normák alkalmazásával reagál. A lázadás okai az elégedetlenségben keresendők. A folyamat mások jelenlétének köszönhetően felgyorsulhat, hiszen a szociális behatás elmélete szerint könnyebben elhatárolódunk a többségi véleménytől, ha ezzel az elhatározással nem vagyunk egyedül. A lázadás tehát csoporttámogatással igen eredményes lehet. Bizonyos esetekben a lázadás iránti szándék csoport ellenállásba ütközhet, az egyén elképzelésével egyedül marad, így képtelen megdönteni a normát, melynek lényege éppen abban áll, hogy az adott csoport minden tagja elfogadja, és magára kötelező érvényűnek tekinti.

Annak egyik oka, hogy a behódolási kísérletek oly nagymérvű konformitást és engedelmeskedést hoznak létre, talán az, hogy a szociális nyomás az ilyen vizsgálatokban egy magányos egyénre irányul. A szociális behatás elmélete szerint a szociális befolyás kevésbé erőteljes, ha számos megcélzott egyén közt oszlik el, esetleg azért, mert a csoport kevésbé fogékony rá, sőt talán még egy kis lázongást is mutat. Láttunk már olyan adatot, amely ezt a sejtést támogatja: az Asch-féle helyzetben lévő személy kisebb valószínűséggel követi a csoport helytelen ítéleteit, ha legalább még egyvalaki más véleményt képvisel.