Szerkesztő:Kreamar/Civillista

A civillista monarchikus államformában az állami költségvetésnek az az alkotmányos tétele, amelyet a törvényhozás az államfő és az uralkodó család szükségleteinek fedezésére megszavaz. A civillista felhasználásáról az államfő korlátlanul, számadás kötelezettsége nélkül rendelkezik, az sem adóval meg nem terhelhető, sem végrehajtás alá nem vonható.

A szó eredete

A német Zivilliste (vagy Civilliste) szó latinosított végű alakjából származik. A civil- szóelem itt arra utal, hogy a civillista eredetileg a polgári (civil) kormányzat költségeinek jegyzékét tartalmazta.

Jellemzői

„... Nagyságát vagy a jövőben változás alá nem eső összegben az uralkodó élettartamára (Anglia, Spanyolország, stb.) vagy meghatározott időtartam nélkül további intézkedésig (mint 1919-ig Poroszországban), vagy évről-évre, esetleg (mint Ausztriában és Magyarországon 1918-ig) hosszabb, de meghatározott időtartamra állapítják meg. A civillista az európai államokban mindenütt az alkotmányos kormányzat fejlődésével párhuzamosan alakult ki, így volt Angliában is, ahonnan a különben helytelenül alkalmazott szóhasználat ered. Mint Európa valamennyi államában, úgy eredetileg itt sem voltak az udvar kiadásai az egyéb állami kiadásoktól különválasztva. Hosszas parlamenti harcok eredményeként III. Vilmos alatt, a 17. század végén a hadsereg és a hajóhad kiadásait a polgári kormányzat (Civil Government) kiadásaitól szétválasztották s az előbbit a parlament ellenőrzése és igazgatása alá helyezték. Ez időtől kezdve a budgetnek második részét, amelyben az udvartartás költségei az akkori polgári közigazgatás jövedelmeivel és kiadásaival együttesen szerepeltek, a parlamenti szóhasználat civil list-nek nevezte el, a civillista azonban az államháztartás többi tárcáitól véglegesen csak Viktória királynő trónraléptekor (1837) különült el, aki a koronajövedelmeket a parlament rendelkezésére bocsátotta és helyette évi 385.000 £ civillistát szavaztatott meg az udvartartás költségeire. A civillista kifejezés Angliában csak ez idő óta jelenti kizárólag az udvartartás költségeit. A civillista angol közjogi rendszere meghatározott pénzösszeget vesz évenként az udvartartás költségeire, így Angliában, Spanyolországban, Olaszországban. Ezzel szemben állott 1919 előtt a különböző német államok civillista-rendszere, amelyben az uralkodó és az uralkodóház háztartási költségei ingatlanokkal voltak fedezve. Az uralkodóház tagjai vagy a civillista összegéből kapják apanázsukat (így volt ez Ausztriában és Magyarországon, Poroszországban), vagy esetről-esetre minden családtag részére külön állapítják meg (Anglia, Spanyolország). Magyarországon először az 1848 : III. t.-c. rendelkezett a civillistáról, a kiegyezés óta tízévenként szavazta meg a kettős monarchia mindkét parlamentje egyenlő összegben, külön-külön 11,300.000 koronában. Az angol civillista ugyanekkor 470.000 font volt, a japán 4,500.000 yen, a holland 1,784.000 doll. forint, a svéd 1,877.000 svéd korona. A német császárnak nem volt külön civillistája, évenként a birodalmi rendelkezési alap állott rendelkezésére, a porosz koronajavak évi jövedelme 7,719.296 márka volt. A bajor civillista 4,231.044 márkára rúgott 1914 előtt. A köztársaságokban az elnök részére megállapított javadalmazás nem tekinthető civillistának. Ezek a javadalmazások aránylag alacsonyak és ezért ú. n. reprezentációs költségekkel egészíttetnek ki. A francia köztársasági elnök a világháború előtt évi 600.000 frank fizetésen kívül, 300.000 fr. reprezentációs és ugyanennyi utazási költséget, az U. S. A. elnöke hivatali működése tartamára 50.000 dollárt kapott. A magyar kormányzó az 1920 : II. t.-c. alapján évi 3.000.000 korona, az 1925 : IX. t.-c. alapján 48.000 aranykorona tiszteletdíjat, jelenleg az 1928:XXIII. t.-c. szerint 120.000 pengőt kap, s minthogy a törvény szerint udvara nincs, a kabinetiroda költségeit a költségvetés keretében állapítják meg (az 1928 : XXXIII. t.-c. a kormányzóság költségeire 158.910 pengőt állapít meg. A királyi épületek kezelése, a főudvarnagyi bíróság és nyugellátások pedig külön tételekként szerepelnek) s nem illetik meg a király személye részére biztosított különleges adómentességek sem, külön rendelkezés nélkül. ”