Szerkesztő:Kreamar/Antonio Pollaiolo

POLLAIUOLO fivérek, firenzei művészek. 1. Antonio del, az idősebb, ötvös, bronzszobrász, festő és rézmetsző,* Firenze 1429, + Róma 1498. AtyjaJacopo, majd Bartoluccio Ghibertivezette be az ötvösségbe, képeit gyakran öccsével együtt festette, kitől etéren alig választható külön. Működött Firenzében és Rómában (1490-től). 7 évvel idősebb Verrocchiónál,kit 10 évvel élt túl és mellette korának legjelentékenyebb bronzszobrásza. Legnagyobb szobrászi alkotásai(Róma, Szt. Péter-templom): IV. Sixtus síremléke (1493), szabadon állóbronzkatafalk a pápa fekvő alakjával, oldalt az erények és tudományokreliefalakjaival (most a templom melletti múzeumban), továbbá VIII.Ince falon alkalmazott bronz síremléke (1498) a pápa fekvő és fölötte ülőalakjával, amely fölött lünettben ahárom főerény, mellette a négy sarkalatos erény trónoló alakja reliefben.Ez a két egyetlen XV. sz.-beli síremlék, melyet a régi Szt. Péter-templom-ból az újba áthelyeztek, ami szinténművészi jelentőségük mellett szól. Kisebb szobrászi munkái: Ifjú páncélban,agyag mellszobor, Antaeusszal küzdőHerkules bronzszobrocskája (mindkettő Firenze, Bargello); más kisebb,neki tulajdonított bronzszobrok: Herkules (Berlin), Dávid (Nápoly). Szobrain kívül mint ötvös is kiváló volt,ereklyetartókat (Kér. János születése,ezüstrelief a firenzei Baptisterium oltárán, ma dómmúzeum), templomifelszereléseket, öveket, páncélokat ésdíszsisakokat készített, valamint rajzokat templomi hímzésekhez: jelenetek Kér. János életéből a Baptisterium számára (ma Firenze, dómmúzeum), továbbá miseruhákhoz. Rézmetszetei Mantegna mellett 1470-tőlnagy befolyással voltak a firenzeimetszőkre, közülök csak egyetlen névvel jelzett metszete maradt ránk: 10egymással karddal küzdő meztelenférfi, egy metszete Dürer egyik képének (Herkules a stymphalosi madarakra lő) szolgált alapul. Itt is,mint szobraiban és képeiben, az emberi test anatómiája érdekelte. Azegyedül neki tulajdonított képek:Herkules küzdelme a hidrával, Herkules Antaeust szorongatja (2 kiskép, Uffizi), Szt. Sebestyén márti-riuma sok alakkal és tájképháttérrel(London, National Gall.), más képekhez gyakran a rajzot ő készítette ésöccsével együtt festette meg, kivel1460-tól együtt dolgozott. Antonio atulajdonképeni művész, Piero a szorgalmas technikus, festő. P.t

2. Piero del, az előbbi öccse, ötvös,s zobrász és festő, * Firenze 1443, +valószínűleg Róma 1496 előtt. Míg bátyja főleg mint szobrász, ő mint festő működött. Andrea del Castagnotanítványa, akire Baldovinettin kívül bátyja hatott. Firenzében, egy ideig S. Gimignanóban és talán Rómában is dolgozott. Képeit az ötvösre valló aprólékosság, ékszerek alkalmazása, túl nyulánk, sokszor affektált mozdu-latú alakok jellemzik. Ezt látjuk a záltala egyedül festett képen: Mária megkoronázása (1483, S. Gimignano, dóm). A két fivér közös munkái: Angyali üdvözlet, szép interior és kilátás az Arno völgyére, egyik főmunkájuk; Dávid Góliát fejével (mindkettő Berlin), Tóbiás Mihály arkangyallal (Torino, képt.), Szt. Jakab, Vince és Eustachius; Trónoló erények; keresztényi szeretet, mértékletesség, bölcsesség; továbbá talán Pierótól egyedül Giovanni Galeazzo Sforza merev arcképe (Uffizi), Apollóés Daphne (London). Fő jelentőségük a perspektíva, valamint az emberi test pontos anatómiai ábrázolásában (Antonio az első, aki hullákat boncolt), nemkülönben a festészeti technika (olajjal vegyes tempera) fejlesztésében állott a 15. század firenzei művészetében.

Források

Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) 314. old.