Szerkesztő:Kizin/mentés1
Gyermekprostitúció Thaiföldön
[szerkesztés]A szomorú valóság
[szerkesztés]Egy blogos oldalon olvastam, hogy a családok eladják a gyermekeket (itt Thaiföldön) és ezért kapnak kb. 18.000 Ft-ot, melyből hitelt törlesztenek vagy éppen televíziókészüléket vesznek.
Hát nem tudom. Azért itt is van a családokban akkora összetartás, hogy ez ne történjen meg. Persze nem tagadom, biztosan van erre is példa. De nem ez a legfőbb.
Először is a gyermek prostitúció gyermekeket takar, tehát itt valóban 8-14 éves korig van szó, ami szerintem elvetendő. De mindenkinek saját joga eldönteni, hogy mit gondol.
A begyűjtés általában az Észak-Thaiföld részén lévő "nomád" városokból, falvakból van. Amely Thaiföld egyik legszegényebb része. Itt a falu élete zárt, mert a legközelebbi lakott település átlagban 100 km-re van.
Általam két féle módszer ismert a gyermekek összeszedésére.
Az egyik, hogy a kora délutáni órákban, amikor a falu felnőtt része a földeken dolgozik bejön a településre egy autó, aki a gyermekeknek játékokat és édességeket oszt, majd ráveszi őket, hogy szálljanak be a kocsiba, és elrabolják őket. Persze nem tudnak minden gyermeket elrabolni, így válogatni kell közülük. A felnőttek hazajönnek és szomorúan veszik észre, hogy nincsenek meg a gyermekeik. Az el nem hurcolt gyerekek mindent elmesélnek, hogy jött egy bácsi és elvitte, de azt mondta, hogy pár nap és visszajönnek még több játékkal. Természetesen ezek után a faluba az autó nem fog visszatérni egyhamar.
A másik, hogy bemennek a faluba azzal az indokkal, hogy elvinnék a gyermekeket dolgozni a nagyvárosba, ahonnan havonta hazajöhetnek, sőt gazdagokká válnak és mindig pénzt küldenek haza. (hasonló, mint nálunk is pl. egy angliai munka, melyre csak 18-20 éves lányok jelentkezését várják, de ki is írják, hogy semmi szex - hányan bedőltek már ennek is) Tehát a szülők kapnak egy kis előleget és boldogan elkönyvelik magukban, hogy gyermekük kiléphet a közösségből, ugyanis egy gyárban fog dolgozni, kap kaját, szállást és havonta vagy kéthavonta láthatják.
Persze, bármelyik begyűjtési módszerről is van szó, a gyermek legtöbbször egy hotel vagy szálloda alagsorában végzi, ugyanis abban a hotelben vagy szállodában kell a testével dolgoznia, mint prostituált.
De újra gondoljunk bele, ők még csak 8-14 évesek!! Még a testükben levő, a testükben folyó biológiai funkciókkal sincsenek tisztában.
Tehát az előzőekben leírt módon a gyermekek bekerültek a hotelekbe, szállodákba, ahol már több gyermek is van és általában van egy idősebb nő, aki a gyermekeknek instrukciókat osztogat. Ezekközül a szállodák közül sok kínai kézben van, például Bangkok egyik negyedében, Patpongban is.
Tehát a kuncsaft bemegy a szállodába és kér egy szobát, majd mond egy életkort (hogy hány éveset szeretne), megmondja, hogy fiút vagy éppen leányt és hogy hány órára kéri. Ekkor a recepciós egy portfóliót ad, melyben megmutatja, hogy az adott paramétereknek melyik gyermek felel meg árral feltüntetve. Természetesen a tapasztalan gyermekek ára magasabb, mint a már "agyon használt" gyermekeké. Ezen sorok írása közben még én is elborzadok, de tudom, hogy ez létezik és valós.
A megadott időpontban kopognak a kuncsaft ajatján és kinyitva az ajtót, a kuncsaft szembetalálja magát az általa kiválasztott egyénnel, vállán egy törülközővel. Köszönnek egymásnak, majd a gyermek bejön a szobába, levetkőzik és elmegy lezuhanyozni. Zuhanyzás után ráveti magát az ágyra szétterpesztett lábbal és várja az akciót.
Amennyiben a megrendelés időtartama után a gyermek még nem jött ki a szobából egy erre megbízott ember bekopog és kéreti a gyermeket, akkor a kuncsaft még ott tarthatja a gyereket egy bizonyos pénzösszeg fejében.
Amikor a kuncsaft megunja a gyermeket, akkor ezt a gyermek tudomására adja, majd elmegy lezunyani az "áldozat" és visszamegy a többi gyermek közé a pincébe, és várja, hogy mikor jönnek érte, hogy a következő kuncsafthoz kelljen járulnia.
Ez így már önmagában is szörnyű, de a gyermeknek ezen kívül általában több kínlódáson is át kell esnie. Rendszerint vannak olyan kuncsaftok, akik megverik a gyermeket, sőt van olyan gyermek, akinek az egész teste cigarettával okozott égési sérülésekkel van tele.
A megunt vagy halálre éheztetett vagy túlkoros (16-17 éves) vagy éppen a már nemi betegségektől kínlódó gyermekeket az utcára teszik, ahol eleinte megpróbálnak saját lábra állva dolgozni, de ez nem megy nekik, így folytatják, amit eddig is csináltak, ugyanis rájönnek, hogy ezzel több pénzre tehetnek szert. Így általában továbbra is a prostitúcióból élnek, már aki megéri ezt a kort.
Ez sajnos nagyon szomorú és nem is lehet ellene sokindent tenni, mert ebben felsőbb vezetői erők is benne vannak talán a GDP növelése végett. Ugyanis, ha a prostitúció megszűnne, valószínüleg mind a turizmus, mind a gazdaság csődbe menne.
A fennt leírt kuncsaftokról mindenkinek szuverén joga, hogy mit gondol, de elárum, hogy ők amerikai vagy európai üzlet- és családos emberek. Akik évente pár hónapot Thaiföldön töltenek (a családnak üzeltiútként feltüntetve) és itt élnek eme perverzióikkal és hotelt hotelre változtatva, így pihenik ki az évben összegyűlt feszültséget és idegeskedést.
Ennyit a gyermek prostitúcióról, ha valakinek van kérdése örömmel veszem.
Amúgy létezik egy szervezet, aki ezen gyermekeken kíván segíteni, de ők is csak annyit tudtak elérni, hogy a hotel vezetőjétől megvásároltak pár gyermeket és megpróbálták őket meggyógyítani több-kevesebb sikerrel.Természetesen ez csak olaj a tűzre, hiszen így még több gyermekeket hoznak be északról prostitúció céljára.
Lábjegyzetként mégegyszer ki szeretném emelni, hogy ez 8-14 éves gyermekekról szól, tehát lányokról és fiúkról. Ha a családnak annyira pénzre lenne szüksége, akkor szerintem nem egyből a gyermekük eladására gondolnak, hanem inkább a kiházasításra, mert az több pénzt több ideig hoz házhoz.
Forrás:
- Marie-France Botte: Egy gyermek ára. Négy év a bangkoki gyermekprostitúció poklában, Pont Kiadó Kft. 2001