Szerkesztő:Kit36a/Müstair
Világörökség listán szereplő női kolostoráról híres svájci település, illetve autonom terület (?)
VAL MÜSTAIR (Müstair-völgy)[szerkesztés]
A Münstertal hivatalosan egy rätoromán mark (területi megjelölés) volt, s ez 2000-ig az Inn megyében. A Svájc keleti részén található völgyben hat település(közösség) helyezkedik el: TSCHIERV, FULDERA, LÜ, VALCHAVA, SANTA MARIA Val Müstair, és a központi település MÜSTAIR. Tágabb környezetükként összetartoztak az Inn vizgyűjtő területéhez tartozó Mora völggyel, Rom(Rombach)-ig, ahonnan a további terület már a Glurns (Olasz o.) melletti Etsch (Adige) vízgyűjtőjéhez számít. Az Ofen-hágótól az olasz határig terjedő völgy mintegy 26 km hosszú és egy 19.908 hektárnyi platót (felföldet) képez, amelyen :
1.850 = 1.483 fő
1.900 = 1.505 fő
1.950 = 1.787 fő
2.000 = 1.605 fő
lakos él.
Val Müstair történeti képe[szerkesztés]
A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori Pfosterhaus-t (cölöpházat) találtak, valamint rómaikori településnyomokat. A völgy szigorúan vett története azonban csak a 8. század második felétől, a münstairi kolostor létesítésétől számítható, aztán az ezt követő középkori történelem folyamán a Münster-völgy (Val Müsair)dinamikusan fejlődött.
1170-ben tűnik fel a völgyben egy újabb település, Santa Maria in Silvaplana kápolnája,(ma: Santa Maria Val Müstair) a mai Veiler Sielva. Majd 1230 körül létesül itt egy menedékház is. Santa Mariában a településigazgatást 1290–ban a korabeli források kommunaként (önkorányzati közösség) jegyzik. Az Ofen-hágó (Ofenpaß, vagy Pass dal Fuon: 2149 m) vonaláig terjedő völgy (ami fölött a Chur-i püspök gyakorolt felügyeletet, hatalmat)virágzása töretlen volt. A Veltlin felé, az Ortles oldalához vezető hágó (Umbrailpaß:(2501 m) kiépítése (azzal, hogy Livigno, Scharl, és az Engadin felé biztosított kapcsolatot) tovább növelte a völgy és települései jelentőségét.
A 14. századtól a völgy felső részén bányászat folyt. Az 1367-ben létrejött templomosszövetségen (Gotteshausbundes?) belül, az Oberes Vintsgau településeit magába foglaló völgységet hivatalosan Obcalvennek, a másik felét félhivatalosan Untercalvennek nevezték. A közigazgatás központi helye (a magyar ezt "hites hely"-nek nevezte, ahol hitelesített jogi írások, szerződések, bíráskodások, iratok készültek) Müstair volt.
Az 1499. évi Calveni Csata előtt és alatt a völgyet az osztrák csapatok feldúlták és kirabolták. A felső völgy öt településén a reformáció meglehetősen korán megerősödött, az új hitet 1530 körül vették fel. Mindezzel szemben Müstair, a kolostor-település katolikusnak maradt. A szövetségi zavargások idején (1620-1635) a völgy felváltva volt a osztrák-, francia-, vagy a spanyol csapatok megszállása alatt. 1720-ban a Chur-i püspök az osztrákoktól a völgyet szerződés szerint megvásárolta 21.000 guldenért, 1762-ben aztán a "Hármas Szövetség" ugyanezen szerződés alapján kierőszakolta a visszavásárlást. 1798-99-ben osztrák- és francia csapatok tartották megszállás alatt a völgyet. Helvetika létrejöttét köveően az Innvölgyi Kerületbe tartozott.
Az 1854-es új szövetségi kanton-törvény szerint vált a Münster-tali járás illetve kerület hat településével politikailag önállóvá. Az 1870-72 között megépített Ofen-hágó jobb összeköttetést teremtett a Müstair Völgy és a többi svájci terület között, 1898-1901 között az Umbrail-út egy könnyebb átjárót teremtett Veltlinhez. A 20. század kezdetén az Adolf Guyer-Zeller által kezdeményezett Ofenbahn Project (Ofen-vasút terve) nem realizálódott.
Gazdaság[szerkesztés]
A völgy meghatározó mértékben agrárterületnek számít. A mezőgazdálkodáson belül a szarvasmarha-tartás és tejgazdálkodás mellett a gabonatermesztés dominál. A 60-as évektől kezdődően fejlőddik a völgyben a természetközeli (természetbarát) turizmus. A továbbiakban is sérthetetlennek hagyandó táj mellett (a Rombaches megmentése, kisebb rész a Nemzeti Parkban) számtalan vándor(túra)lehetőséget kínál a térség. A környezet óvatos kiépítése Minschunsnál a sísport számára, téli turistákat fog adni a völgynek. Ehhez kapcsolódnak még a hagyományos kézművesség és a jelentős bútoripar. Ezek jelenléte a térségben, szintén számtalan idegent, vándorturistát ad Vinschgaunak. 1973 óta létezik a Cooperaziun Regiunala Val Műstair.
Az UNESCO 2006-ban döntött a Müstair Völgynek bioszféra rezervátumkénti felvételéről.
Látnivalók[szerkesztés]
Valhavában ma a Tal-Museum Chasa Jaur, Müstairban a Kolostormúzeum található.
MÜSTAIR[szerkesztés]
A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpházat találtak, valamint rómaikori településnyookat.Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol szürke terítők (?) előállítását és exportját is említik. (1943-ig hivatalosan Münster (GR),közigazgatásilag község Val Müstair járásban, (Münstertal) a svájci Graubünden kanton Inn körzetében. Müstair Svájc legkeletibb települése és az olasz határ közelében fekszik. Világhírú a női benedekrendi kolostora (Benediktinerinnenkloster St. Johann), amelyet világörökség-listán tartanak nyilván. Címere: Kék mezőben ezüstszínű Müstairi Kolostortemplom. A községi pecsét főmotívuma a templomépítésre utal vissza.
Népesség: A település lakossága a jauert-beszéli, ami egy bünderromanische nyelvjárás. Annak ellenére, hogy a rätoromán visszaesett, még ma is ez dominál. 1990=88%, 2000=86% roman nemzetiségű. Anyanyelvként 1880=87%, 1910= 88%, 1941=89%, a román. 1970 óta mindemellett növekszik a németnyelvű kisebbség, a román-nyelvűség stagnálása miatt. A népességmegoszlás a táblázat évtizedes bontásban mutatja be.
2000-ben az anyanyelv mellett 0,67% beszélt portugálul is.
A község története[szerkesztés]
Müstair - mint az Ofenpaß melletti település, ős- és ókori jelentőégére utal a kolostorrehabilitáció során fellelt településmaravány. Maga a település az ide telepített benedekrendi kolostort kiszolgáló faluként jött létre, a 7-8. százd folyamán.
A Müstair szó kolostort jelent, s a latin „monasterium” szóból származik. A rétoromán volt ezen a területen a legelterjedtebb nyelv a kolostor VIII. századi alapításának idejen, s napjainkban is a negyedik beszélt nyelvnek számít ebben a régióban. A múltról a völgybeli régi helységnevek tanúskodnak: Valchava, Fuldera és természetesen: Müstair. Mindegyik az Alpok déli oldalánál fekszik. Svájc más területeitől az Ofenpaß 2149 m magas hágója választja el, ami télen igen nehezen járható.
Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol szürke terítők (?) előállítását és exportját is említik. A már korábban megtelepült lakosság 1367-ben "Gotteshausbund" szervezetbe tömörült, ezt a szervezetet 1499-ben az osztrák katonák megszüntették. A terület - 1728-tól 1762-ig (a chur-i érsek által történt) megvásárlásáig a habsburgok gazdaságához, illetve a német-római császárság osztrák főhercegségéhez tartozott. További élete és fejlődése Svájc önállóvá válása és a Müstair - völgy általános fejlődése keretében alakult.
Vallások és szokások[szerkesztés]
A szomszédos völgybeli településekkel ellentétben a lakosság megmaradt kaolikusnak. A településre 8. évszázadban települt a benedekrendi kolostor. A falu lakossága 1696 óta a kapucinusokat szolgálta. A 805 lakosból 759 (94 %) svájci állampolgár
- Nyelv....... Lakos 1980 Lakos 1990.. Lakos 2000
- ................. szám... %..... szám %.... szám %
- német....... 123... 17,40... 160 21,28... 184 24,70
- rätoromán... 574... 81,19... 578 76,86... 543 72,89
- olasz....... 8... 1,13... 10 1,33... 4 0,54
- Lakosszám... 707... 100,0... 752 100,0... 745 100,0
ST. JOHANN BENEDIKTINER NONENKLOSTER[szerkesztés]
(Müstairi Szt Jánosról elnevezett benedekrendi apácakolostor)
A kolostoregyüttes az UNESCO Világörökség listáján szerepel:
- Hely: Ofental déli kijárata, Graubünden kanton
- A világ kulturális öröksége: 1983. óta.)
Egy egész völgyet neveztek el erről a jelentős egyházi létesítményről: Müstair (eredetileg Münster > Münstair > Müstair) után, a Müstari völgyet > Val Müstair-t. Az itt található St. Johann bencés kolostor bizonyíték a frank Nagy Károlynak az Apoktól dél felé való törekvéséről. Ebből az időből származik a kolostortemplom legtöbb – lenyűgöző - műalkotása, amelyből egy töredék a zürichi múzeum kiállítótermeibe is került.
A kolostort 780-ban Chur püspöke alapította, a hagyomány szerint Nagy Károly megbizásából (a templom középső szentélyének déli pillérénél levő, 1.500 körül készült életnagyságú stukkó-figurája, emlékeztet a hatalmas császárra(köztudott, hogy a császári titulust Nagy Károly nem használta, ezt a későbbi történelem adta). A Frank Birodalom uralkodója a kolostor létrehozásával nem csupán a kereszténységet szolgálta, hanem ez egyben politikai és katonai számításból is történt mindez, mert ez a kolostor biztosította a stratégiailag fontos Alpokon való átkelést dél felé. Müstair fogadta be az elfáradt, Itáliába, vagy onnan törekvő idegeneket, az utazókat, követeket, kereskedőket is. (Ezek közt volt esetenként maga Chur püspöke is, ha meglátogatta a püspöksége egyes részeit az Alpenhauptkammer túloldalán.) Mindemellett a középkorban nemcsak egyedül ez a magas völgy, hanem az egész Vintschgau és az Etsch (ma: Adige)felső szakasza is a churi püspökséghez tartozott. A St Johann bencés kolostort eredetileg - a XII. századig - férfikonventként alapitottak és használták, s csak később költöztek ide az apácák. A kolostorról nem csak a hozzá tartozó falu kapta a nevét, hanem az egész völgy, Graubünden kanton keleti szegletében fekvő Val Mustair.
A kolostor Karoling-korabeli freskói a maguk nemében a korszak legrégebbi, fennmaradt műalkotásai közé tartoznak. A negyvenes években - véletlen folytán - a kolostortemplom mind a négy oldalfalán található a XIX. századból származó festményei alatt fedezték fel azokat a Karoling-időkből származó festményeket, amelyek ma a kora-középkor legnagyobb fennmaradt freskó-ciklusának számítanak.
A XI. sz-ban a churi Norbert püspök Müstairban egy toronyszerű lakóépületet is emeltetett, püspüki rezidenciaként. A hozzá tartozó kétszintes St. Ulrich- és Miklós-kápolna nyugati szárnyában értékes románkori diszitések és gipszből készült angyal-mellszobrok maradtak fenn. Figyelemre méltó a déli kápolna kórusa feletti lefedés román kori boltíves szerkezete is. (A kápolna felső szintjét kizárólag a mindenkori püspökök használhatták.)
A kolostor első lakói az északról, feltehetően Chur környékéről származó Benedek-rendi szerzetesek voltak. (A Benedek-rendi elnevezés Nursiai Szent Benedeknek, egy római katonacsalád leszármazottjának nevéhez kapcsolódik: szigorú rend, katonás fegyelem és szabályozott életmód jellemző rájuk. Híres jelmondatuk az „ora et labora": Imádkozz és dolgozz, ami arra utal, hogy céljuk nem csupán a világi hívságoktól való elvonatkoztatás, hanem a föld megművelése, a keresztény etika terjesztése). Ők nevezték végül is Müstairt "monasterium in Tuberis"-nek. E név eredete a ma már Itáliában fekvő vintschgaui Taufers telepulülésben rejlik.
Azok a művészek, akik a kolostor templomának freskóit festették, a feltételezések szerint, elsősorban délről jöttek. Valószínüleg Felső-Itáliában tanultak, mert amikor 1947-1951 között a kolostort renoválták, a 19. századi felső reteg alól kroling-kori freskók kerültek elő, s úgy tűnik, hogy ezek a kora-középkori velencei egyházi művészet - a római képi tradiciók és a bizánci (ravennai?) stílus - befolyása alatt keletkeztek. A templombelső nyugati falán található "Utolsó ítélet" a téma legrégebbi ábrázolásának számít.
A freskók készítésének technikája is ismert: mielőtt felvitték volna a falakra az Ó- és az Újtestamentum különböző jeleneteit ábrázoló képeket, úgy csináltak, hogy először egy durva vakolatréteget, majd egy finomabb mésziszap réteget vittek fel a terméskő falakra. A színek - mindenekelőtt a fehér mész, a sárga és vörös okker, a zöld, az egyiptomi kék és a növényi fekete - világitó fénye az évek folyamán elhalványult. Ma a sárga és vörös tónusok uralkodnak. Egy mennybemenetelt és egy Dávid életéből való jelenetet ábrázoló freskórészletet óvatosan eltávolítottak a falakról és ezek ma a zürichi múzeum kiállításán láthatók.
Lényegesen teltebben világítanak a szinek a kolostortemplom keleti falának festményein, mert ezek jó háromszáz évvel később, a XII. sz. vége felé keletkeztek. Az ezeken udvari öltözékben megjelenő és jellegzetes tartásukkal ábrázolt elegáns figurák legalább olyan sokat mesélnek az alkotások létrehozásának koráról, mint a képek témakörében levő kereszténységről. Így láthatunk például a Keresztelő Szt. János lefejezését ábrázoló faliképen muzsikusokat, dalnokokat is. A szép Salome magasan felhasított szexis szoknyában táncol egy gazdagon terített asztal előtt. Ezek, a legendás atmoszférába átültetett, Márk evangéliumából vett jeleneteket ábrázoló mellékrészletek egyáltalán nem illettek bele a bencés kolostorok szigorú szabályok által szervezett életébe, amit pedig az apáca Müstair az egykori férfi szerzetesektől vett át, s ez a mai napig meghatározza a kolostor életét. (Nappal hétszer, éjszaka egyszer imádkozzák és énekelik az apácák az Isten dicseretét. És ugyanúgy, mint a Benedek-rendi kolostor szerzetesei az akkori napokban, az apácák ma is naponta kivonulnak magasan fekvő földjeikre és segítenek a széna és gabona betakarításában). “Ora et labora - Imádkozz és dolgozz”.) A munkában nem szenvednek hiányt a mai nővérek sem. Télen faliszőnyegeket, finom takarókat, művészi megmunkálásu viseleteket, emlék- és dísztárgyakat készítenek, s a falu óvódájáért is ők felelnek.
A völgynek csupán ezen a vidékén találhatunk katolikus vallású embereket, s ez nem utolsó sorban a kolostor hatása. Tovább haladva a völgyben a falvak lakói protestánsok, már a reformáció kezdeti idején Ulrich Zwingli (1483-1531) és Johann Calvin (1509-1564) tanai felé fordultak.
Adatforrások[szerkesztés]
- Müstair (település) a Historishen Lexikon der Schweiz
- I. Müller: Gesch. des Klosters Müstair, 1978
- P. Nolfi: Das bündner. Münstertal, 31980 (1958)
- C. Foffa,: M., 2003
- Fajth Tibor: Svájc Panoráma Utikönyv 1973 P-75095-i-7376
- A Világ Természeti Csodái és Kultúrkincsei 2.k.35/p.226 ISBN963-367-272-4
- J. B. Duroselle: Európa népeinek története Bp. Officina Nova K. 1990 ISBN ?
Képhivatkozások[szerkesztés]
- Val Müstair
- Müstair: Főutca
- Müstair: utcarészlet
- Kolostor, belső udvar
- Kápolna keresztboltozat
- Kolostortemplom freskói