Szerkesztő:Kgbalint/próbalap

Konsztantin Mereskovszkij

Konsztantin Szergejevics Mereskovszkij
Született	1855. augusztus 4. Szentpétervár
Elhunyt	1921. január 9. Genf
Nemzetisége	orosz
Házastársa	Olga Petrovna Szultanova
Foglalkozása	biológus, botanikus
Halál oka	öngyilkosság
Sablon • Wikidata • Segítség

Konsztantin Szergejevics Mereskovszkij (orosz: Константи́н Серге́евич Мережко́вский, 1855. augusztus 4. - 1921. január 9.) orosz biológus és botanikus volt, aki főleg Kazany környékén tevékenykedett, és akinek a zuzmókkal kapcsolatos kutatásai nyomán felvetette a szimbiózis elméletét - miszerint a nagyobb, összetettebb sejtek (az eukarióták) a kevésbé összetettek szimbiózisából fejlődtek ki. Ezt az elméletet 1910-ben mutatta be a „The Theory of Two Plasms as the Basis of Symbiogenesis, a New Study of the Origins of Organisms” című munkájában, bár az elképzelés alapjai már korábban, 1905-ben megjelentek "The nature and origins of chromatophores in the plant kingdom" című munkájában.

Életrajz

Korai élete

Konstantin Szentpéterváron született, a Mereskovszkij család hat fia és három lánya közül az egyik. Apja, Szergej Ivanovics több orosz helyi kormányzó kabinetjének vezető tisztviselőjeként szolgált, mielőtt titkos tanácsosként belépett II Sándor udvari hivatalába. Édesanyja, Varvara Vasziljevna (született Cserkazova) egy magas rangú szentpétervári biztonsági tisztviselő lánya volt, és szerette a művészeteket és az irodalmat. Egyik öccse Dmitrij Merezskovszkij (1866-1941) író volt.

1875 és 1880 között a Szentpétervári Egyetemen dolgozott a diplomájáért, közben északra utazott a Fehér-tengerre, hogy tengeri gerincteleneket vizsgáljon, és felfedezett egy Hydrozoa nemzetséget. A diploma megszerzése után Franciaországba és Németországba utazott, ahol híres tudósokkal találkozott; Párizsban az antropológiáról és az állati pigmentekről publikált.

Karrier

1883-ban feleségül vette Olga Petrovna Szultanovát, és a Szentpétervári Egyetem tanára lett. 1886-ban tisztázatlan okokból kivándoroltak Oroszországból, valószínűleg a pedofília miatt, amelyért később vádat emeltek ellene. A család a Krím-félszigeten telepedett le, ahol botanikusként a szőlőfajták vizsgálatával foglalkozott; emellett jelentős gyűjteményt hozott létre a Fekete-tengeri kovamoszatokból. 1898-ban feleségét és kisfiát a Krímben hagyta, és Amerikába emigrált, ahol felvette a "William Adler" nevet. Kaliforniában, Los Angelesben és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen botanikusként dolgozott, és a fekete-tengeri gyűjteményében található példányok belső szerkezete alapján új rendszert dolgozott ki a diatómák osztályozására. 1902-ben visszatért Oroszországba, hogy a kazanyi egyetem zoológiai kurátora legyen. 1904-ben lett az egyetem tanára, és elkezdte kidolgozni az összetett sejtek szimbiotikus eredetéről szóló elképzeléseit. 1914-ben több mint két tucat lány megerőszakolása miatt vádat emeltek ellene. Korábban 1886-ban Szentpétervárról, 1898-ban pedig a Krímről menekült el, mert félt attól, hogy hasonló bűncselekményekért felelősségre vonják. A Kazanyi egyetemről elbocsátották, és Franciaországba szökött. 1918-ban a genfi Conservatoire Botanique-ba költözött, ahol Jules Paul Benjamin Delessert zuzmógyűjteményén dolgozott.

Halála

Konstantin Mereskovszkij öngyilkosságának jelenete

Genfben súlyosan depressziós lett, elfogyott a pénze, és 1921. január 9-én holtan találták szállodai szobájában, miután egy maszkkal, amelybe egy fémtartályból fulladásos gázt juttatott, az ágyába kötözte magát. Úgy tűnik, hogy öngyilkossága közvetlen kapcsolatban állt pedofil utópisztikus hiedelmeivel (amelyeket az 1903-ban megjelent, Earthly Paradise, or a Winter Night's Dream. Tales from the 27th century című elbeszéléskötetében tükrözött), valamint azzal a nézetével, hogy túl öreg és gyenge volt ahhoz, hogy folytassa a gyermekekkel való visszaélésekkel kapcsolatos történetét. Ateistaként az általa megálmodott utópia tudományos alapokon nyugodott, és az afrikaiak, ázsiaiak és mások rabszolgasorba taszítása által magasra tartott, pedofilokból álló tökéletes emberi faj kialakulását foglalta magában. A Földi paradicsomban speciálisan kitenyésztett emberi kasztokat ír le, köztük a felnőttkorig meghosszabbított - még mindig gyermeki vonásokat és viselkedést mutató - neotenizált, szexualizálódó gyermekek egyikét, akiket 35 éves korukban megöltek, mivel öregkorukban nem tudtak boldogok lenni. Továbbá szélsőséges ideológiai nézeteket vallott az eugenikáról és az antiszemitizmusról. Aktívan segítette a szélsőjobboldali Feketeszázak szervezetét, az Orosz Népi Szövetség Kazanyi Osztályát, és titokban segítséget nyújtott a Belügyminisztériumnak a zsidók és feltételezett árulók levadászásában.

Endoszimbionta elmélet

Mereskovszkij diagramja, amely az összetett életformák keletkezését mutatja a szimbiózis két epizódja, a szimbiózis baktériumok beépülése révén

Mereskovszkij azt állította, hogy a sejtszervecskék, a sejtmag és a kloroplasztisz olyan baktériumok leszármazottai, amelyek az amőbákkal kialakult sejten belüli szimbiózisban fejlődtek ki. Munkájára hatással volt Andreas Franz Wilhelm Schimper francia botanikus, aki megállapította, hogy a kloroplasztiszok hasonlítanak a cianobaktériumokra. Mereskovszkij elképzelései K. V. Kowallik szerint "markánsan" tükröződnek az Ivan Wallin és Lynn Margulis által kidolgozott és népszerűsített, ma már széles körben elfogadott modern szimbióziselméletben. A modern nézet szerint valóban két endoszimbiózisra került sor, az egyik a baktériumok beépülésével, amelyekből az összes eukarióta mitokondriuma lett, a másik pedig nem sokkal később a növények sorában, amelyekből a kloroplasztiszok alakultak ki.

A századforduló táján Mereskovszkij egy tekintélyes méretű zuzmóherbáriumot hozott létre, amely több mint 2000, Oroszországból, Ausztriából és a Földközi-tenger környékéről gyűjtött példányt tartalmazott. A gyűjtemény a Kazanyi Egyetemen maradt fenn. Nemrégiben kimutatták, hogy minden egyes zuzmófaj egy gomba és egy vagy több alga közötti mutualista szimbiózisból áll. Ez inspirálhatta a szimbiózis elméletét. Mereskovszkij elutasította a darwini evolúciót, mivel úgy vélte, hogy a természetes szelekció nem képes megmagyarázni a biológiai újdonságokat. Ehelyett azt állította, hogy a mikrobák átvétele és öröklődése volt a központi kérdés. Emiatt, más biológusok - például Alekszandr Alekszandrovics Elenkin lengyel lichenológus - bírálta, sőt nevetségessé tette.

Elnevezések

A Mereskovszkij elnevezett fajok közé tartozik a Plowrightia mereschkowskyi Vouaux (1912), Physcia mereschkowskii Tomin (1926), és a Caloplaca mereschkowskiana S.Y.Kondr. & Kärnefelt (2011).

A Mereschk. szabványos szerzői rövidítéssel jelölik ezt a személyt, mint szerzőt, amikor egy botanikai névre hivatkoznak.

Megjegyzések

Keresztnevét Konstantin vagy Constantin átírással írják. Az apai nevét Sergeevich, Sergivich, Sergeevič, Sergejewitsch, Sergejewitsch vagy Sergejewicz formában írják át. A vezetéknevét Mereschkowski, Merezhkovsky, Merezjkovski, Mérejkovski, Mereschcowsky, Mereschkovsky, Mereschkovsky, Merezhkowski és Merežkovskij formában írják át.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Konstantin Mereschkowski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi.

Hivatkozások

1. Mihaylov, Oleg. "The Prisoner of Culture". Foreword to The Complete Work of D.S. Merezhkovsky in 4 volumes. 1990. Pravda Publishers.
2. Zobnin, Yuri (2008). The Life and Deeds of Dmitry Merezhkovsky. Moscow. Molodaya Gvardiya. Lives of Distinguished People series, issue 1091. pp. 15–16. ISBN 978-5-235-03072-5
3. "Mereschkowski (Merezhkowsky), Konstantin Sergejewicz (Constantin) (1854–1921)". JSTOR Global Plants. Retrieved 1 May 2017.
4. Wills, Matthew (8 January 2020). "Can You Be a Good Scientist and a Horrible Person at the Same Time?". JSTOR daily. Retrieved 26 April 2021.
5. Briquet, J. (1940). "Biographies des Botanistes a Genève" [Biographies of Botanists at Geneva]. Bulletin de la Société Botanique Suisse (in French). 50a: 318–320.
6. Sapp, J.; Carrapiço, F.; Zolotonosov, M. (2002). "Symbiogenesis, the hidden face of Constantin Merezhkowski". History and Philosophy of the Life Sciences. 24 (3–4): 412–440. doi:10.1080/03919710210001714493. PMID 15045832.
7. Mereschkowski, Konstantin S. (1903) Das irdische Paradies oder ein Winternachtstraum. Märchen aus dem 27. Jahrhundert (German edition), Gottheiners Verlag, Berlin.
8. David Quammen, The Tangled Trees: A Radical New History of Life, Simon & Schuster 2018 pp. 124–130
9. "Mereschkowsky's Tree of Life". Scientific American. Retrieved 1 May 2017.
10. Mereschkowsky, Konstantin (1910). "Theorie der zwei Plasmaarten als Grundlage der Symbiogenesis, einer neuen Lehre von der Entstehung der Organismen". Biologisches Centralblatt. 30: 353–367.
11. Mereschkowski, C. (1905). "Über Natur und Ursprung der Chromatophoren im Pflanzenreiche". Biol Centralbl. 25: 593–604.
12. Kowallik, K. V.; Martin, W. F. (2021). "The origin of symbiogenesis: An annotated English translation of Mereschkowsky's 1910 paper on the theory of two plasma lineages". Biosystems. 199: 104281. doi:10.1016/j.biosystems.2020.104281. ISSN 0303-2647. PMC 7816216. PMID 33279568.
13. Dillon Riebel, Austin Fogle, Filiberto Morales, and Kevin Huang (Fall 2012). "History: The Endosymbiotic Hypothesis". The Endosymbiotic Hypothesis: A Biological Experience. Charles A. Ferguson, University of Colorado - Denver. Retrieved 16 September 2017.
14. Martin, William; Mayo Roettger; Thorsten Kloesges; Thorsten Thiergart; Christian Woehle; Sven Gould; Tal Dagan (2012). "Modern endosymbiotic theory: Getting lateral gene transfer in-to the equation" (PDF). Journal of Endocytobiosis and Cell Research. 23: 1–5. Archived from the original (PDF) on 9 March 2022. Retrieved 1 May 2017.
15. Brooks, Michael (2012). Free Radicals: The Secret Anarchy of Science. The Overlook Press. pp. 107–108. ISBN 978-1-4683-0171-7.
16. Vouaux, L. (1912). "Synopsis des champignons parasites de lichens". Bulletin de la Société Mycologique de France (in French). 28: 194–195.
17. Tomin, Mikhail Piatrovich (1926). Über die Bodenflechten aus den Halwüsten von Südost-Russland (in German). Woronesch. p. 7.
18. Lumbsch T, Ahti T, Altermann S, Arup U, Kärnefelt I, Thell A, et al. (2011). "One hundred new species of lichenized fungi: a signature of undiscovered global diversity" (PDF). Phytotaxa. 18 (1): 33. doi:10.11646/phytotaxa.18.1.1
19. International Plant Names Index.  Mereschk