Szerkesztő:Katona Béla György/próbalap

KISS LÁSZLÓ GYÖRGY - költő, író

(1955-2013)

Kiss László György

"Az anyámnak nem volt gyerekszobája,

nekem pedig nem volt anyám."

Ez a mondat fogadható el Kiss László György ars poetikájaként.

A vélemények erről persze megoszlanak. Ahogy felfogható életpályájának összegzések úgy, ahogy talán egyik leghíresebb versében írta:"Teszem, amit tudok".
S még számos aranyköpés kötődik nevéhez, így a "Csak szólni jöttem" ; a "Nem vagyok út, se vándor". .. S azok az azóta szállóigévé vált mondatok, melyek még ma is ott csengenek fülünkben.

Kiss László György Pécsett született, 1955, április 24-én és itt is kísérték el végső útjára 2013 december 30-án.
Lokálpatrióta pécsi, Magyar költő volt. Verseihez sokszor adtak ihletet Pécs sétaterének gesztenyefái és a Mecsek erdejében búvó Mandulás-liget. Életét beárnyékolta betegsége, a parkinson kór - mely egyik jellegzetes irodalmi témája is lett -
valamint nehéz gyerekkora, a kulákság és rendszeridegenség.
Ifjú korának egyik kulcsmotívuma, hogy szüleivel otthonuk elhagyására kényszerültek és a fiatal költő
egy pécsi Dohány utcai garzonban volt kénytelen tizenhatod magával nyomorogni.
Állandó menekülés jellemezte a fiatalkorát.
Apja szigorú katonatiszt volt,
vele való viszontagságai miatt járni kezdte az országot.
Csavargó életet élt,
s ebben az időszakban részt vett a magyarországi hippi-mozgalomban is.
A világtól eltávolodott művészekre jellemző remeteség és megnemértettség leginkább életének utolsó szakaszában
volt meghatározó számára.
Két házasságából két leánygyermeke született.Györgyi Rita és Patrícia.

Negyven éves korától egészségi állapota kezdett megromlani és rendszeres gyógykezelésekre szorult.
Idegrendszeri betegsége végül kezelhetetlenné vált. Betegsége végső stádiumában Budára, majd Solymárra került, majd 2013 december 20-án Budakeszin húnyt el.
Pécsi kötődése miatt, s családja , barátai akaratából földi maradványait a pécsi köztemetőben helyezték örök nyugalomra. kötetei:

• Csak szólni jöttem (1988)
• Lélektigris (1997)
• Teszem , amit tudok (1998)
• Fénycsobogó (2000)
• Félig minden (2001)
• Tűzmadár (2003)

Számos irodalmi sikere mellett, 1999-től a Pécsi Művészkör Egyesület megalapítója,
az Itt Nyílik és a Zengő Fény c. irodalmi folyóiratok szerkesztője.
Nevéhez fűzödik a pécsi Páfrány Utcai Művészkör megalapítása,
melynek lakásában adott otthont és mindazon költők közössége,
akik "Páfrány utcainak" vallják magukat.
Tagja volt a Pécsi Újhang Irodalmi Társaságnak, a Pécsi Tollforgatók klubnak.
Munkásságát elismerték és irodalmi díjakkal jutalmazták.
Könyvei mellett számos irodalmi folyóirat, antológia és napilap őrzi emlékét,
így a pécsi Dunántúli Napló.

Társai mindig szerény, sohasem törtető embernek ismerték,
kinek munkássága, versei, szavai meghatározói a Magyar irodalom egy lezárult korszakának.

Kiss László György:Teszem amit tudok

Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
Tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!