Azt gondoltam eső esik

Kecskeméthy Csapó Dániel

A népdalt K. Csapó Dániel gyűjtötte és 4 füzetet adott ki 340 költeménnyel 1844-46ig. Kecskeméthy Csapó Dániel (Kölesd, 1810, 1855 után) Népnyelv és népköltési gyűjtő. Mint árva került rokonokhoz vagy nevelőszülőkhoz Ceglédre. 1826 körül a kecskeméti ref. kollégiumban tanult, 1828-tól Pesten a "bölcselkedés" hallgatója, magyar nyelvet tanított az angolkisasszonyoknál. Már kecskeméti diákként másolt népszerű dalokat, kiadatlan Csokonai-műveket; Pesten írnokként részt vett a Magyar Tudós Társaság tájszó- és népdalgyűjtésének feldolgozásában. Kelemföldy álnéven kiadta Csokonai Vitéz Mihály Munkáit (Lipcse, 1843-46). utolsó ismert műve 1855-ből való. gyakran összetévesztették a tengelici birtokos Csapó Dániellel (1778-1844). Kéziratai Csokonai s mások műveiből készített másolatai az MTA Könyvtárában s az OSZK kézirattárában találhatóak.

Nem található róla információ hogy hol gyüjtötte.

Muzsikás előadásában (0.33)

https://www.youtube.com/watch?v=YHOFAtsXyUE

Dalszöveg

Azt gondoltam eső esik,

pedig a szemem könnyezik.

Az én szemem sűrű felhő,

s onnant ver engem az eső.

Gyere rózsám béküljünk meg,

mi egymásnak engedjünk meg.

Mind így voltak kik így jártak,

mind megengedtek egymásnak.

Nyujtsad kezed bár egy felet,

bár még egy szót szóljak veled.

Nyujtsad kezed bár egy felet,

bár még egy szót szóljak veled!

Nyújtsad kezed keresztesen,

búcsúzzunk el örökösen.

Nyújtsad kezed keresztesen,

búcsúzzunk el örökösen

Úgy fáj az én gyönge szívem,

nem tom tiéd fáj-e vagy nem.

Úgy fáj az én gyönge szívem,

nem tom tiéd fáj-e vagy nem.

Fáj, es annak mit tudsz tenni?

Mikor ennek így kell lenni.

S ha a tied úgy tud fájni,

soha nem tudunk megválni.

„Engedjünk meg” = engesztelődjünk, béküljünk ki. — A 4. versszak éneklésekor az utolsó hangot elhagyjuk, ill. a 3. sorban re-mi-dó motívummal zárunk.